Alkotmány, 1903. szeptember (8. évfolyam, 206-231. szám)
1903-09-01 / 206. szám
ALKOTMÁNY. 206. szám. nélkül történhessék meg az a sajnálatos dolog, hogy a katonaságot tovább tartják szolgálatban.» A szentpétervári Vjedomoszti egy munkatársa előtt Engel dr. ifjú-cseh reichsrathi képviselő egy Karlsbadban folytatott beszélgetés során kijelentette, hogy Csehországban annyi nagy, komoly és halaszthatatlan teendő vár még elintézése, hogy gondolni sem lehet valami kalandos szereplésre a külpolitikában. Iskolaközösítés és államosítás. Budapest, augusztus 31. «Egy kiváncsi paragrafus» című, augusztus 29-iki hörünkre vonatkozólag Vargyas Endre esztergommegyei kir. tanfelügyelő úr hosszabb reflexiót küldött hozzánk, amelynek lényege a következő: A közlemény írója állítja, hogy az esztergomvári megyei kir. tanfelügyelő a felekezeti iskolákat először elközösíti, azután államosítja, mint ez legújabban, úgymond, Sárisápon is történt. Hát ez nem igaz, mert ez nem is lehetséges. Nem lehetséges pedig azért, mert erre a kir. tanfelügyelőnek se joga, se hatalma nincs. Az 1869. évi 17663. sz. a. kelt vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet szerint ugyanis valamely hitfelekezeti iskola községivé tétele csakis abban az esetben eszközölhető, ha az iskolafenntartó hitközség erre nézve szabályszerű határozatot hoz s ezen határozat alapján a létező hitfelekezeti iskola beszüntetéséhez s ingós ingatlan vagyonának a községi iskola használatába való átadásához az illetékes egyházi főhatóság is hozzájárul. Ez világos. Nos hát ezen az alapon Esztergom vármegyében egyetlen hitfelekezeti iskola se lett se elközösítve, se elállamosítva, de sőt ez még csak meg sem lett kísérelve. Ami már most a sárisápi állami elemi iskola szervezését illeti, itt sem volt szó a létező hítfelekezeti iskola elközösitéséről, vagy elállamosításáról. A sárisápi állami népiskola, ebben a tótajkú községben, egészen más, de szintén törvényszerű alapon lett szervezve. Megmondom a titkát Az 1868. évi népoktatási törvény 23. §-a, szemben ugyanezen törvény 11. §-ával, azt mondja, hogy oly községekben, hol a hitfelekezetek nem tartanak fenn a törvény rendeleteinek megfelelő népiskolát, valamint az ezen törvényben kijelölt egyéb esetekben is, a község köteles a szükséges népoktatási tanintézeteket felállítani. A 10. § pedig kimondja, hogy minden községnek szabadságában áll községi népiskolákat a törvény szabta módon felállítani, még abban az esetben is, ha arra a törvény által kötelezve nincs. Tehát ezekből világos az is, hogy elemi népiskolák felállítására és fentartására egyedül a polgári község van kötelezve. A többi tényezők: a felekezet s maga az állam is csak a jogosultak. No már most ha valamely községben a létező hitfelekezeti népiskola a törvény rendeleteinek nemcsak hogy meg nem felel, de tantermek hiánya, vagy egészségtelen helyiségek miatt alul is áll minden bírálaton, a polgári község nemcsak jogosult, hanem köteles is a törvény rendeleteinek megfelelő helyiségekről gondoskodni. És ha ezt megteszi saját jószántából, önként — ezáltal csak a népnevelés iránt való ügybuzgalmáról tesz tanúságot. Ha pedig a polgári község teljesen sajátjából állít fel iskolát s a község az iskolai teleknek s az iskolaépületnek is telekkönyvi tulajdonosa, — akkor igenis a polgári község, a községben létező hitfelekezeti iskolától eltekintve s annak érintetlenül hagyása mellett teljesen függetlenül tárgyalhat állami iskola szervezése iránt anélkül, hogy erről az egyházmegyei hatósággal is tárgyalnia kellene, így történt ez Sárisápon. A község sajátjából vett egy külön megfelelő telket. Arra községi költségen építtetett négy tantermit, teljesen a törvény kívánalmainak megfelelő iskolát s egy iskolaszolgai lakást. Az épületet azután örök használatra felajánlotta állami népiskolai célra s kérte az iskolának állami kezelésbe való átvételét. A vallás- és közoktatásügyi miniszter figyelemmel a tótajku szegény község anyagi viszonyaira, helyt adott a község kérelmének s kimondotta még f. évi március hó elején, hogy a mostani római katholikus elemi iskola érintetlenül hagyása mellett, hajlandó Sárisápon állami iskolát szervezni s egyben utasította a kir. tanfelügyelőséget a további teendők megtételére. És a királyi tanfelügyelő csakis ebből a rendeletből kifolyólag tette meg a további intézkedéseket. Csakis a miniszteri rendelet alapján tett előterjesztést a tanítók kinevezése s a gondnokság megalakítása iránt. És minthogy a hitfelekezeti iskola mindegyik tanítója folyamodást nyújtott be az állami iskolához leendő kineveztetése iránt, a miniszter ki is nevezte valamenynyit s ez idő szerint a római kath. hitfelekezeti iskola tanítók nélkül vergődik a lét és nem lét között. Az új állam iskola pedig, melynek gondnoksági tagjai között a helybeli lelkész is helyet foglal, újult erővel kezdi meg működését az uj tanévvel. Ezzel szemben a sárisápi római katholikus hitfelekezeti iskola fentartási joga, a népiskolai törvény idézett 11. §-a értelmében egy hajszálnyival sem rövidült meg. Mert hiszen, azimént említett paragrafus szerint, a hitfelekezetnek jogában áll saját hívei hozzájárulásával a mostani hitfelekezeti iskolát jövőben is fentartani, ha ugyanerre képes is és hajlandó is. Ugyani! csakhogy éppen itt rejlik a bökkenő. Mert hiszen ha valamely községben állami elemi iskola létesül, akkor a község lakosai csakis az állami iskola költségeihez tartoznak fizetni 5 százalékos iskolaadót, melyet azonban az állam rendesen visszaajándékoz a községnek mindaddig, míg az építés költségei kikerülnek. Ilyen esetben a község, mint erkölcsi testület sem köteles fizetni az eddig netalán fizetett járulékokat s mindezekhez járul az a körülmény is, hogy az állam is megvonja a hitfelekezeti iskolától a tanítói fizetések kiegészítésére eddig netalán utalványozott államsegélyt. És így a hitfelekezeti iskola önmagától összeomlik, anélkül, hogy bárki egy kis ujjal is érintené. Mert azt, hogy ebben a közönyös világijan a hívek az állami iskola mellett még külön megadóztatás mellett, felekezeti iskolát is tartsanak fenn, alig lehet föltételezni. És így a hitfelekezetek, amíg ölbe tett kezekkel csak a sült verebet várják, egyik napon itt is, ott is, arra ébredhetnek, hogy a gyékényt kihúzták alóla. Ez ellen a veszedelem ellen az egyedüli védekezés csak az lehet, ha a hitfelekezetek szapora kézzel hozzálátnak iskolájuk jókarba hozatalához. Mert hiszen az egyedüli célja jó iskola. A jó iskolát pedig nem kell félteni sem az elközösítéstől, sem pedig az elállamosítástól. Csak a férgese szokott itt is elhullani. A katholikus tanítók országos segélyalapja közgyűlésén csak nemrég idézte az esztergomi főegyházmegye főtanfelügyelője, Walter Gyula dr., néhai XIII. Leo dicső emlékű szentséges atyánknak azt a szép és igaz mondását: — Az iskolakérdés a kereszténységre: életkérdés. Értsék meg ennek a gyöngy-gondolatnak értékét mindazok, akiknek hatalom s befolyás jutott osztályrészül arra, hogy a kath. iskolaügy életerőssé váljék. Mert csakis életerős, jó iskolától várható a kereszténység megizmosodása! Vargyas Endre. 3 Kedd, 1903. szeptember 1. A kölni napok. Az 50-ik német katholikus nagygyűlés szociális határozatai. Köln, 1093. aug. 28. (E. K.) A német katholikus nagygyűléseknek kezdettől fogva legfontosabb tárgya volt a hitvédelem mellett a szociális kérdés békés uton való megoldása. A német katholikusok társadalmi munkája már gyakorlati eredményeket tudott felmutatni már akkor is, mikor a szociáldemokrácia még nem is volt. A mi szocialistáink is szeretnek kérkedni azzal, hogy az ő fellépésüktől számtandó a szociális reform kezdete. Hasonlóképpen dicsekednek Bebel és Kautszky hívei is, noha minden munkásvédő törvénynyel szemben ők képezték a legkérlelhetetlenebb ellenzéket. A szociáldemokraták éles színekkel festik le a társadalmi bajokat, metsző szavakkal támadják a mai világrendet, azért épp úgy, mint minálunk, itt Németországban sem tudnak szociális alkotásokat felmutatni. A szociáldemokraták nem a társadalmi munkának, hanem a rombolásnak, a felforgatásnak hívei. A német katholicizmus megmutatta, hogy mit tehet az egyház a szociális kérdés megoldása körül. Az egyesületeknek egész hálózata gondoskodik az alsóbb néposztályok jólétéről. A katholikus szociálpolitika áldásait élvezik a falusi paraszttól kezdve a városi középkereskedőig, mindenki. A katholikus centrum szociális polititikája óriási eredményeket ért el a munkásvédelem és a falusi jólét emelése körül. A katholicizmus szociális érzéke és szociális munkájának újabb tanúbizonysága a napokban lefolyt jubiláns német katholikus nagygyűlés szociális határozatai. Loewenstein herceg indítványára elhatározta a nagygyűlés, hogy a párbajellenes ligába való belépést minden katholikus férfiúnak ajánlja. A közbontránkozásul szolgáló nyilvános erkölcstelenség ellen is felvette a nagygyűlés a küzdelmet Minden nagyobb városban egyesületet alakítottak a kirakatokban levő erkölcstelen képek és hasonló sajtótermékek megsemmisítésére. Ez az egyesület a sajtóban, a hivatalos közegeknél odahat, hogy az ifjúságot ilyen erkölcsrontó dolgoktól megkímélje. Ismételve ajánlva lettek az iparos legények valláserkölcsi, technikai és különösen tudományos képzésére törekvő katholikus legényegyesületek. Külön határozatot hoztak a társadalmi és állami rend fundamentumául szolgáló parasztosztály védelmére. A kisgazdák állami támogatását követelik. A szociális politika szüneteléséről — így szól egy másik határozat — szó sem lehet A munkásosztály érdekében legközelebb a következő törvényes intézkedéseket kell tenni. Munkáskamarákat kell felállítani, törvényes elismerését és követelését a szakegyesületeknek és a női munka védelmét, törvényes intézkedéseket a munkások egészségének és erkölcseinek a megóvására. A községek figyelmét felhívták a munkáslakások ellenőrzésére. Végül sürgetik a munkásbetegsegélyző-egyesületek központosítását. Ezektől az intézkedésektől várja a katholikus nagygyűlés a munkaadók és munkások közötti patriarchális viszony helyreállítását és az osztályellentétek kiegyenlítését. Igen életrevaló eszme a munkásexerciciumok állandósítása, melyet Pieper Ágost vetett fel. A falusi ifjúságnak a szociáldemokrata agitáció ellen való megvédése érdekében khilön «Bauernburschenschaftokat», paraszt legényegyesületek alakítását határozták el. Nagy súlyt helyeztek munkástitkárságok alapítására, és a katholikus népies irodalom és sajtó terjesztésére. Munkásnők és leányok védelmére egész sor egyesület van működésben. Figyelmébe ajánlja a nagygyűlés a katholikus társadalomnak a katholikus szociális mozgalmaknak anyagi és szellemi támogatását. Kiterjedt a nagygyűlés figyelme a kereskedőkre, magántisztviselőkre és a cselédekre is. Végül XIII. Leo híres enciklikájára való hivatkozással hathatósan ajánlják a munkásosztályok szakszerint való szervezését és a munkásosztály tagjaiból kikerülő munkásvezérek iskoláztatását és szónoki kiképzését. Ezek a határozatok mind egy szakosztályon hozattak, ezenkívül még hat szakosztály volt, melyeken ezekhez hasonló üdvös határozatokat hoztak a nép és a munkások érdekében. A német katholicizmus felfogta magasztos hivatását és népmentő munkájában, a társadalmi rend megóvásában fáradhatatlan. A német nép testi és lelki jóléte a katholikus szociális politika célja. Ebben az irányban vezércsillagul jár minden nemzet előtt a német katholicizmus. Edvárd király Bécsben, Budapest, aug. 31. VII. Edvard Anglia királya ma díszben és pompában, ünnepies fogadtatás közepette vonult be Bécsbe, az ősi császárvárosba. Évszázadok óta nem volt angol király Bécsben s igy ez a körülmény is emeli a látogatás ünnepiességét. Bizonyos, hogy ez alkalommal nemcsak udvariassági tényről van szó, hanem mint félhivatalos részről is elismerik, fontos politikai és diplomáciai kérdéseket fognak elintézni. Edvard király utazásáról és fogadtatásáról alábbi távirataink szólnak: Marienbad, aug. 31. Edvard angol király ma délelőtt negyed tizenegy órakor Bécsbe utazott. Bécs, aug. 31. Edvárd király délután 5 órakor Bécsbe érkezett. Már jóval megérkezése előtt több sorban álltak a bevonulási után az emberek és a tömeg mind sűrűbbé vált, minél közelebb jött az érkezés időpontja. Fél 5 órakor dörgő hacikiáltások jelezték, hogy ő Felsége elhagyta a Hofburgot, hogy a Ferenc József-pályaudvarra menjen. A király, aki angol gárdadragonyos ezredének ezredesi egyenruhájában