Alkotmány, 1903. szeptember (8. évfolyam, 206-231. szám)

1903-09-01 / 206. szám

ALKOTMÁNY. 206. szám. nélkül történhessék meg az a sajnálatos dolog, hogy a katonaságot tovább tartják szolgálatban.» A szentpétervári Vjedomoszti egy munkatársa előtt Engel dr. ifjú-cseh reichsrathi képviselő egy Karlsbadban folytatott beszélgetés során kijelentette, hogy Csehországban annyi nagy, komoly és ha­laszthatatlan teendő vár még elintézése, hogy gon­dolni sem lehet valami kalandos szereplésre a kül­politikában. Iskolaközösítés és államosítás. Budapest, augusztus 31. «Egy kiváncsi paragrafus» című, augusztus 29-iki hörünkre vonatkozólag Vargyas Endre eszter­­gommegyei kir. tanfelügyelő úr hosszabb reflexiót küldött hozzánk, amelynek lényege a következő: A közlemény írója állítja, hogy az esztergomvár­­i megyei kir. tanfelügyelő a felekezeti iskolákat elő­ször elközösíti, azután államosítja, mint ez legújab­ban, úgymond, Sárisápon is történt. Hát ez nem igaz, mert ez nem is lehetséges. Nem lehetséges pedig azért, mert erre a kir. tanfelügyelőnek se joga, se hatalma nincs. Az 1869. évi 17663. sz. a. kelt vallás- és közokta­tásügyi miniszteri rendelet szerint ugyanis valamely hitfelekezeti iskola községivé tétele csakis abban az esetben eszközölhető, ha az iskolafenntartó hitköz­ség erre nézve szabályszerű határozatot hoz s ezen határozat alapján a létező hitfelekezeti iskola be­szüntetéséhez s ingó­s ingatlan vagyonának a köz­ségi iskola használatába való átadásához az illeté­kes egyházi főhatóság is hozzájárul. Ez világos. Nos hát ezen az alapon Esztergom vármegyében egyetlen hitfelekezeti iskola se lett se elközösítve, se elállamosítva, de sőt ez még csak meg sem lett kísérelve. Ami már most a sárisápi állami elemi iskola szer­vezését illeti, itt sem volt szó a létező hítfelekezeti iskola elközösitéséről, vagy elállamosításáról. A sári­sápi állami népiskola, ebben a tótajkú községben, egészen más, de szintén törvényszerű alapon lett szervezve. Megmondom a titkát Az 1868. évi nép­oktatási törvény 23. §-a, szemben ugyanezen törvény 11. §-ával, azt mondja, hogy oly községekben, hol a hitfelekezetek nem tartanak fenn a törvény rendele­teinek megfelelő népiskolát, valamint az ezen tör­vényben kijelölt egyéb esetekben is, a község köteles a szükséges népoktatási tanintézeteket felál­lítani. A 10. § pedig kimondja, hogy minden község­nek szabadságában áll községi népiskolákat a törvény szabta módon felállítani, még abban az esetben is, ha arra a törvény által kötelezve nincs. Tehát ezekből világos az is, hogy elemi népisko­lák felállítására és fentartására egyedül a polgári község van kötelezve. A többi tényezők: a felekezet s maga az állam is csak a jogosultak. No már most ha valamely községben a létező hitfelekezeti népiskola a törvény rendeleteinek nem­csak hogy meg nem felel, de tantermek hiánya, vagy egészségtelen helyiségek miatt alul is áll minden bírálaton, a polgári község nemcsak jogosult, hanem köteles is a törvény rendeleteinek megfelelő helyisé­gekről gondoskodni. És ha ezt megteszi saját jó­szántából, önként — ez­által csak a népnevelés iránt való ügybuzgalmáról tesz tanúságot. Ha pedig a polgári község teljesen sajátjából állít fel iskolát s a község az iskolai teleknek s az iskolaépületnek is telekkönyvi tulajdonosa, — akkor igenis a polgári község, a községben létező hitfelekezeti iskolától el­tekintve s annak érintetlenül hagyása mellett telje­sen függetlenül tárgyalhat állami iskola szervezése iránt anélkül, hogy erről az egyházmegyei hatóság­gal is tárgyalnia kellene, így történt ez Sárisápon. A község sajátjából vett egy külön megfelelő telket. Arra községi költségen építtetett négy tantermit, teljesen a törvény kívánal­mainak megfelelő iskolát s egy iskolaszolgai lakást. Az épületet azután örök használatra felajánlotta állami népiskolai célra s kérte az iskolának állami kezelésbe való átvételét. A vallás- és közoktatásügyi miniszter figyelemmel a tótajku szegény község anyagi viszonyaira, helyt adott a község kérelmének s kimondotta még f. évi március hó elején, hogy a mostani római katholikus elemi iskola érintetlenül hagyása mellett, hajlandó Sárisápon állami iskolát szervezni s egyben utasí­totta a kir. tanfelügyelőséget a további teendők megtételére. És a királyi tanfelügyelő csakis ebből a rendeletből kifolyólag tette meg a to­vábbi intézkedéseket. Csakis a miniszteri rendelet alapján tett előterjesztést a tanítók kinevezése s a gondnokság megalakítása iránt. És minthogy a hit­felekezeti iskola mindegyik tanítója folyamodást nyújtott be az állami iskolához leendő kinevez­­tetése iránt, a miniszter ki is nevezte valameny­­nyit s ez idő szerint a római kath. hit­felekezeti iskola tanítók nélkül vergődik a lét és nem lét között. Az új állam iskola pedig, melynek gond­noksági tagjai között a helybeli lelkész is helyet foglal, újult erővel kezdi meg működését az uj tanévvel. Ezzel szemben a sárisápi római katholikus hitfe­lekezeti iskola fentartási joga, a népiskolai törvény idézett 11. §­-a értelmében egy hajszálnyival sem rövidült meg. Mert hiszen, az­­imént említett para­grafus szerint, a hitfelekezetnek jogában áll saját hívei hozzájárulásával a mostani hitfelekezeti iskolát jövőben is fentartani, ha ugyan­erre képes is és haj­landó is. Ugy­ani! csakhogy éppen itt rejlik a bökkenő. Mert hiszen ha valamely községben állami elemi is­kola létesül, akkor a község lakosai csakis az ál­lami iskola költségeihez tartoznak fizetni 5 szá­zalékos iskolaadót, melyet azonban az állam ren­desen visszaajándékoz a községnek mindaddig, míg az építés költségei kikerülnek. Ilyen esetben a köz­ség, mint erkölcsi testület sem köteles fizetni az eddig netalán fizetett járulékokat s mindezekhez já­rul az a körülmény is, hogy az állam is megvonja a hit­felekezeti iskolától a tanítói fizetések kiegé­szítésére eddig netalán utalványozott államse­gélyt. És így a hitfelekezeti iskola önmagától össze­omlik, anélkül, hogy bárki egy kis ujjal is érintené. Mert azt, hogy ebben a közönyös világijan a hívek az állami iskola mellett még külön megadóztatás mellett, felekezeti iskolát is tartsanak fenn, alig lehet föltételezni. És így a hitfelekezetek, amíg ölbe tett kezekkel csak a sült verebet várják, egyik napon itt is, ott is, arra ébredhetnek, hogy a gyékényt kihúz­ták alóla. Ez ellen a veszedelem ellen az egyedüli védekezés csak az lehet, ha a hitfelekezetek szapora kézzel hozzálátnak iskolájuk jókarba hozatalához. Mert hiszen az egyedüli cél­j­a jó iskola. A jó iskolát pedig nem kell félteni sem az elközösítéstől, sem pedig az elállamosítástól. Csak a férgese szokott itt is elhullani. A katholikus tanítók országos segélyalapja közgyű­lésén csak nemrég idézte az esztergomi főegyház­megye főtanfelügyelője, Walter Gyula dr., néhai XIII. Leo dicső emlékű szentséges atyánknak azt a szép és igaz mondását: — Az iskolakérdés a kereszténységre: életkérdés. Értsék meg ennek a gyöngy-gondolatnak értékét mindazok, akiknek hatalom s befolyás jutott osztály­részül arra, hogy a kath. iskolaügy életerőssé váljék. Mert csakis életerős, jó iskolától várható a keresz­ténység megizmosodása! Vargyas Endre. 3 Kedd, 1903. szeptember 1. A kölni napok. Az 50-ik német katholikus nagygyűlés szociális határozatai. Köln, 1093. aug. 28. (E. K.) A német katholikus nagygyűléseknek kezdettől fogva legfontosabb tárgya volt a hit­védelem mellett a szociális kérdés békés uton való megoldása. A német katholikusok társadalmi munkája már gyakorlati eredményeket tudott felmutatni már akkor is, mikor a szociáldemo­krácia még nem is volt. A mi szocialistáink is szeretnek kérkedni azzal, hogy az ő fellépésük­től számtandó a szociális reform kezdete. Ha­sonlóképpen dicsekednek Bebel és Kautszky hívei is, noha minden munkásvédő­ törvénynyel szem­ben ők képezték a legkérlelhetetlenebb ellenzé­ket. A szociáldemokraták éles színekkel festik le a társadalmi bajokat, metsző szavakkal támadják a mai világrendet, azért épp úgy, mint minálunk, itt Németországban sem tudnak szociális al­kotásokat felmutatni. A szociáldemokraták nem a társadalmi mun­kának, hanem a rombolásnak, a felforgatásnak hívei. A német katholicizmus megmutatta, hogy mit tehet az egyház a szociális kérdés meg­oldása körül. Az egyesületeknek egész hálózata gondoskodik az alsóbb néposztályok jólétéről. A katholikus szociálpolitika áldásait élvezik a falusi paraszttól kezdve a városi középkereskedőig, mindenki. A katholikus centrum szociális politi­­tikája óriási eredményeket ért el a munkás­véde­lem és a falusi jólét emelése körül. A katholi­cizmus szociális érzéke és szociális munkájának újabb tanúbizonysága a napokban lefolyt jubilá­ns német katholikus nagygyűlés szociális hatá­rozatai. Loewenstein herceg indítványára elhatározta a nagygyűlés, hogy a párbajellenes ligába való belépést minden katholikus férfiúnak ajánlja. A közbontránkozásul szolgáló nyilvános er­kölcstelenség ellen is felvette a nagygyűlés a küzdelmet Minden nagyobb városban egyesüle­tet alakítottak a kirakatokban levő erkölcstelen képek és hasonló sajtótermékek megsemmisíté­sére. Ez az egyesület a sajtóban, a hivatalos kö­zegeknél odahat, hogy az ifjúságot ilyen erkölcs­rontó dolgoktól megkímélje. Ismételve ajánlva lettek az iparos legények valláserkölcsi, technikai és különösen tudomá­nyos képzésére törekvő katholikus legényegye­sületek. Külön határozatot hoztak a társadalmi és állami rend fundamentumául szolgáló paraszt­­osztály védelmére. A kisgazdák állami támoga­tását követelik. A szociális politika szüneteléséről — így szól egy másik határozat — szó sem lehet A munkás­­osztály érdekében legközelebb a következő tör­vényes intézkedéseket kell tenni. Munkáskama­rákat kell felállítani, törvényes elismerését és követelését a szakegyesületeknek és a női munka védelmét, törvényes intézkedéseket a munkások egészségének és erkölcseinek a megóvására. A községek figyelmét felhívták a munkáslakások ellenőrzésére. Végül sürgetik a munkásbeteg­­segélyző-egyesületek központosítását. Ezektől az intézkedésektől várja a katholikus nagygyűlés a munkaadók és munkások közötti patriarchális viszony helyreállítását és az osztályellentétek kiegyenlítését. Igen életrevaló eszme a munkásexerciciumok­ állandósítása, melyet Pieper Ágost vetett fel. A falusi ifjúságnak a szociáldemokrata agi­tá­­ció ellen való megvédése érdekében khilön «Bauernburschenschaftokat», paraszt le­gény­­egyesületek alakítását határozták el. Nagy súlyt helyeztek munkástitkárságok alapítására, és a katholikus népies irodalom és sajtó terjesz­tésére. Munkásnők és leányok védelmére egész sor egyesület van működésben. Figyelmébe ajánlja­ a nagygyűlés a katholikus társadalomnak a katholikus szociális mozgalmak­nak anyagi és szellemi támogatását. Kiterjedt a nagygyűlés figyelme a kereskedőkre, magántiszt­viselőkre és a cselédekre is. Végül XIII. Leo híres enciklikájára való hivat­kozással hathatósan ajánlják a munkásosztályok szakszerint való szervezését és a munkásosztály tagjaiból kikerülő munkásvezérek iskoláztatását és szónoki kiképzését. Ezek a határozatok mind egy szakosztályon hozattak, ezenkívül még hat szakosztály volt, melyeken ezekhez hasonló üdvös határozatokat hoztak a nép és a munkások érdekében. A német katholicizmus felfogta magasztos hi­vatását és népmentő munkájában, a társadalmi rend megóvásában fáradhatatlan. A német nép testi és lelki jóléte a katholikus szociális poli­tika célja. Ebben az irányban vezércsillagul jár minden nemzet előtt a német katholicizmus. Edvárd király Bécsben, Budapest, aug. 31. VII. Edvard Anglia királya ma díszben és pompában, ünnepies fogadtatás közepette vonult be Bécsbe, az ősi császárvárosba. Évszázadok óta nem volt angol király Bécsben s igy ez a körülmény is emeli a látogatás ünnepiességét. Bizonyos, hogy ez alkalommal nemcsak udva­riassági tényről van szó, hanem mint félhivata­los részről is elismerik, fontos politikai és diplo­máciai kérdéseket fognak elintézni. Edvard király utazásáról és fogadtatásáról alábbi távirataink szólnak: Marienbad, aug. 31. Edvard angol király ma délelőtt negyed tizenegy órakor Bécsbe utazott. Bécs, aug. 31. Edvárd király délután 5 órakor Bécsbe érkezett. Már jóval megérkezése előtt több sorban álltak a bevonulási után az emberek és a tömeg mind sű­rűbbé vált, minél közelebb jött az érkezés időpontja. Fél 5 órakor dörgő haci­kiáltások jelezték, hogy ő Felsége elhagyta a Hofburgot, hogy a Ferenc József-pályaudvarra menjen. A király, aki angol gárdadragonyos ezredének ezredesi egyenruhájában

Next