Alkotmány, 1903. október (8. évfolyam, 232-258. szám)

1903-10-03 / 234. szám

ALKOTMÁNY. 234. szám. 8 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * Két szék közt a pad alatt. (Vígjáték, irta Cal­deron de la Barca. A Nemzeti Színház ma esti bemu­tatója.) Ha manapság irta volna Calderon ezt a félig burleszk, félig szatirikus izű darabját, feltétlenül bo­hózatnak minősítenék, de a klasszikusok részéről, ami nem tragédia, azt vígjátéknak veszik s ezért vígjáték Calderon tréfája, amely a «Két szék közt a pad alatt» kissé zsírosan magyar címet kapta a for­dítók jóvoltából. Don Diego (Császár), egy finom impertinenciával megáldott kalandor egyszerre udva­rol két donnának. Az egyik, Klára (Lánczi) gazdag, a másik, Beata (Alszeghy) szép s a lovag nem tud­ván véglegesen választani a kettő között, mind a kettőnek elcsavarja a fejét. Annyira, hogy a höl­gyek régi lovagjaiknak, don Felixnek (Dezső) és don Leonellonak (Pethes) kiteszik a szűrét s boldo­gan turbékolnak az új akvizícióval, aki Kláránál ,Diegonak, Beátánál Dioniznek nevezi magát. Egyszer beüt a katasztrófa, a két hölgy összeismerkedik s éppen Klára házában barátkoznak, mikor belép don Diego. Donna Klára büszkén mutatja lovagját Donna Beatának, aki félig dermedten ismeri fel benne az ő Dionizát, a lovagot pedig egy kicsit a guta kerülgeti, aztán . .. Nos aztán egy modern francia bohózatba illő hideg szemtelenséggel meghajtja magát Donna Beata előtt és igen örül, hogy megismerkedhetik vele. Beata szédül és hazamegy. Otthon megláto­gatja Dionit és abszolúte nem akar tudni Diegoról, sőt egy Sancho nevű úrral (Gabányi) egy vakmerő jelenetet visceniráz, amelyből kimagyarázza, hogy­­neki egy alteregója szaladgál a városban és ez lesz az a Diego, vagy minek is hívják. Donna Beata már egészen puha, hisz és konstatálja, hogy Diego csak­ugyan kisebb és csúnyább Dioniznál, de hogy teljesen­­ megnyugodhass­ék, próbát fundál ki.Másnap d.u. 5 órára magához rendeli Dionizt és ráveszi Klárát, hogy ő is ugyanarra a helyre és időre megidézze Diegot. A kétlaki­­Dioniz-Diego pácban van, de egy újabb komédiával egyelőre kimenti magát. Rodrigó szolgájával (Rózsa­hegyi) párbajt markíroz, amire egy felbérelt csendőr elhurcolja a légyott színhelyéről, amire a másik oldalon megjelenik mint Diego és komolyan üdvözli új ismerősét, Beátát Látnivaló, hogy ez a csinos pimaszság nem tarthat soká. Le is lepleződik a szellemes amfibium, még­pedig úgy, hogy a két kilakoltatott régi udvarló, Felix és Leonello ráakad­nak és kiugratják belőle a titkot, hogy ő egy személyben mind a kettőnek a győzelmes ve­­­télytársa. A két hölgy ezt egy rejtekből hallja, ter­mészetesen kiábrándulnak a kalandokból és újra kinevezik a régi lovagokat, Diego pedig könnyel­műen felkiált: ej, van még elég város, meg elég lány, nem kell kétségbe esni. A furfangosan kigon­dolt mese paródiájaképpen a Rodrigo szolga­bur­leszk formában végigcsinálja ura komédiáját a két hölgy komornáival, Sára (Delli Emma) és Inez (Li­geti Juliska) kisasszonyokkal. Az egész azzal a fino­man cizellált bizarr­ képekkel, buja színnel és kifara­gott szójátékokkal teljes dikcióval pereg le, ami már a spanyol dráma sajátja. «Lope de Vega» rusz­­tikusabb művészetéből ezt a kissé modoros, kissé pred­ens izű szellemességet fejlesztette ki Calderon­­IV. Fülöp műszerető udvarában s miután a franciák alaposan megdézsmálták darabjait, másrészről pedig ez a bohózat kedves karrikatúrája a hanyatló Spanyolország kalandos lovagcsinyjeinek és raffinált technikájával szinte a modern franciákig ér fel, mint irodalomtörténeti érdekesség, de mint ma is üde revelációja egy kivételes zseninek, nagyon oda illik a Nemzeti Színház műsorába. Makai Emil a komi­kumig tökéletes rímeléssel szedte versbe a Huszár Vilmos dr. által prózában fordított darabot, a szerep­­­­lők pedig minden jót elkövettek, különösen Rózsahegyi, Császár, Pethes és Alszegi, hogy a közönség olyan­­ szívesen fogadta a klasszikus újdonságot, mint ahogy­­fogadta. A nagytekintetű igazgatóság részéről azon­ban bátorkodunk egy kis tapintatlanságot feljegyezni. A darabból nem tartottak főpróbát, ellenben az igaz­gató személyes kegyeltjeit meghívta a házi főpró­bára.., amely kedves személyeskedés némi méltatlan­kodást szült a sajtó munkásai körében. Elvégre azt mégsem lehet teljesen az igazgató rokonszenvétől függővé tenni, hogy a kritikus lelkiismeretes kritikát adhasson közönségének. (m. 1.) * Masinka. (A Népszínház mai bemutatója.) A nagy Erkel Ferenc unokájának, Erkel Jenőnek és Rössel Nándornak ma a Népszínházban bemutatott operettje szerencsés választással az orosz diákéletből veszi tárgyát. Nem keresi a jellemző vonásokat, csak keretet akar adni a szép zenének s ehhez elég, ha változatos és kedves képekben elénk adja a dévai diákkisasszonyok és vidám férfikollégák kalandjait. Masinka, az egyetem gyöngye, a főhős ezekben. Titkos gyűlésre jönnek össze az egyetem mindkét nemű polgárai egy kis korcsmában, ahol borozgatva tárgyalják a haza sorsát. Jön azonban Rozmusov államtanácsos a censorjaival és a tiszteletlenül visel­kedő társaságot börtönbe viszi. Sok viszontagság után Fedor, az egyetemi ifjak elnöke kiszabadítja Masinkát kellemetlen rabságából és miután ennek sikerül a reá tukmált vőlegényt lerázni nyakáról feleségül veszi. Ez a része az operettben Rössel Nándornak. Kedvesen megrajzolt alakok, szelíd humor és a jólcsengő kuplék egész serege jellemzi munkáját. A zenéről szólván ez teljesen méltó Erkel unokájához. Keresetlen és egyszerű, de csupa eredetiség és hatá­sosság. Fináléi olyan hatalmas erővel vannak meg­építve, melyeket régen hallottak a Népszínház öreg falai. A szereplők teljes buzgósággal emelték ki a darab szépségeit. Nagyon kedves volt Komlóssij Emma. Bravúros énekével a közönség alig tudott betelni. Jó volt még Kovács, Rozmusov bohókás szerepében, továbbá Szirmai, Láng Etel, Újvári, Szerdahelyi és Pázmán. /P. K.) * Az Eisenhut-kiállítás. A Műcsarnok három nagy termében vannak összegyűjtve Eisenhut Ferenc hátrahagyott művei. Hatalmas vásznak a kelet izzó koloritjában ragyogó mozgalmas kompozíciók, zse­niálisan megérzett stúdiumok teszik a kiállítás anyagát, köztük olyan dolgok, amelyek idehaza még nem ismeretesek, így összegyűjtve az Eisenhut műveiből egy igen nagy művészegyéniség körvonalai bontakoznak ki s habár nem teljes a kép, egyénisé­gének egyes detailjai hiányoznak, mégis jelentős momentumnak kell elismernünk az Eisenhut-kiállí­­tást. Különösen közönségünkre nézve lehet mélyre­ható eredménye, most nagyon olcsó árakon, 10—50 koronáért kapott rajzokat, 50—200 koronáért pedig kész képeket és stúdiumokat. Eisenhut művé­szetét idehaza megbecsülték ugyan, de nagystílű voltát valószínűleg csak most a halála után fogják konstatálni. Csak azután ne a platonikus elismerés­ben merüljön ki a publikum hódolata, hanem talál­jon Eisenhut hagyatéka itthon is amatőrökre, ez igen óhajtandó éppen a publikum szempontjából, hiszen most igazán alkalma van, hogy a gyári ké­pek árán művészmunkákhoz juthasson. A kiállítás ismertetésére még vissza fogunk térni, addig is ajánljuk a műveit magyar közönség figyelmébe, Eisenhut művei mellett Schuster Ferenc néhány réz­karca van kiállítva. A tárlat holnap nyílik meg a közönség előtt. * Az Újházi bankett elhalasztása. Újházi Ede tiszteletére, mára tervezett bankett, közbejött elhá­ríthatatlan akadályok folytán, szerdán, e hó 7-én esti 10 órakor tartatik meg a Royal szálló dísz­termében. * A «Rip van Winkle» vasárnap délután. Plan­­quette Róbert nagy regényes operetteje, mely a múlt szezon végén rendkívüli sikerrel került felújításra, e héten vasárnap leszállított helyárak mellett kerül színre délutáni előadás keretében Lisbeth szerepében Rédei Szidivel, a Népszínház új énekesnőjével, a címszerepben pedig Raskó Gézával, ki jelentékeny sikert aratott Ripnek ez új átdolgozásában. * Egy magyar művész sikere Berlinben. Berlin­ből jelentik nekünk, hogy Füredy Sándor hegedű­művész a berlini Wagner-ünnepélyen szép játékáért nagy aranyérmet és díszoklevelet kapott és az elnöklő Frigyes porosz herceg, valamint Leichner szobor­bizottsági elnök elismerésüket fejezték ki neki. * Az országos képzőművészeti tanács művásárló bizottsága Forster Gyula min. tanácsos elnöklésével ma délelőtt a városligeti műcsarnokban, majd a Nemzeti Szalonban ülést tartott, hogy az Eisenhut Ferenc hagyatékából és a Margitay Tihamér kiállí­tásából kijelöljék a szépművészeti muzeum számára megvásárlandó képeket. A tanács mind a két tárlat­ból számos képet választott, ki megvételre s végül Szombat, 1903. október 3. látogatást tett Roskovits Ignác műtermében a királyi palota Szent István termébe készült képek eredeti kartonjainak megtekintése végett. FŐVÁROS. — A gellérthegyi citadella sorsa. A Budapest­ Napló az éjszaka folyamán arról értesült, hogy a IV. hadtestparancsnokság bizalmas átiratot intézett a székesfőváros tanácsához, amelyben a gellérthegyi citadellának újabb tíz évre való átengedését kéri katonai célokra. A félhivatalos M. N. ma illetékes helyen szerzett információ alapján kijelenti, hogy e hír a valóságnak nem felel meg.­­ A szeptemberi adófizetések. A lefolyt szep­tember hónapban mindössze 384.318 korona adót fizetett 4434 fél. Az idén január elsejétől szeptember végéig 140.662 fél 24.798.644 korona adót fizetett, tavaly pedig 191.918 fél 27.378.115 korona adót fizetett. Az idén tehát 51.256-al csökkent az adófize­tők száma, az adóbevétel pedig 2.579.570 koronával volt kevesebb.­­ Az ártézi fürdő építése. A közgyűlés egy bel­ügyminiszteri leirat ellenére elhatározta, hogy az artézi fürdőt Cziegler Győző műegyetemi tanár tervei alapján építteti meg. Ezt a határozatot ma Kasits Péter és társai megfelebbezték. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK.­ ­ Micsinai Mihály a táblán. Immár kiment a divatból a Micsinai-legenda. A hős neve maholnap olyannyira feledésbe megy, hogy szinte szükséges feleleveníteni emlékünkben Micsinai Mihályt, aki mint postakocsis a nyáron 98.000 koronát lopott el egy postakocsiról, aztán sokáig valóságos Kecskeméthy­­nim­buszszal bujkált az isaszegi erdőben, míg végül két jászapáti atyafi elfogta a jámbor kalandort, aki két korona híjával a 98.000 koronát kiásta a rejtek­helyből. A törvényszék pár héttel ezelőtt Micsinait, a konfuzus fejű postakocsist a lopásáért négyévi fegyházra ítélte. A tábla II. büntető tanácsa ma ezt az ítéletet helybenhagyta és annyiban könnyített még az elítélt sorsán, hogy a háromhavi vizsgálati fog­ságot is beszámították a büntetésébe. A védő a Kúriánál semmiségi panaszt jelentett be. . .Aki mindent letagad. A büntető törvényszék ma másodszor foglalkozott egy rejtélyes úr csalási ügyével, akit siraaházi Babics Sándornak hívnak és különféle okiratok, felségfolyamodványok és útleve­lek gyártásával temérdek pénzt csalt ki a hiszékeny szegény emberek zsebéből. A törvényszék a múlt hónapban azért nem tudott ügyében ítéletet hozni, mert Babies magát büntetlen előéletűnek vallotta, holott az adatok szerint Babies a szegzárdi bíróság által évekkel ezelőtt két évi fegyházra volt ítélve sikkasztás miatt. A személyazonossági kérdés meg­állapítása végett a tárgyalást elnapolták, azonban ma sem lehetett a szem­él azonosságot teljes bizonyos­sággal megállapítani. Kiderült ugyanis, hogy a szeg­zárdi Babics Sándor neve, kora, vallása teljesen megegyezik a bíró előtt álló Babicséval. Annak fele­ségét, gyermekét úgy hittük, mint ezét. Babics Sán­dor azonban a legmerevebben tagadott mindent. A bíró ennek ellenére a vádlottat zugirászat miatt 30 korona pénzbüntetésre ítélte. Az elítélt felebbezett. SPORT. Budapesti lóversenyek. A hatodik nappal ismét folytatódni fog a meg­lepetések sora, mely úgy látszik, nem akar véget érni. A programmon csupa handicap, eladó és nyeretlenek versenye szerepel s ezekben különösen tág tere nyílik a futtatók és a zsokék titkos szán­dékainak. Mert azt kell hinnünk, hogy ez irányítja a futásokat oly lehetlen módon, aminő az utóbbi idők történetében feljegyezve van. A zsoké-klub is megsokalta már az abszurditásokat és mint értesü­lünk, szigorú vizsgálattal igyekszik a dolgok felfor­dulásának okát kikutatni. Ha versenyügyünket a zsoké-klub valóban helyes cél felé akarja vezetni, akkor ez a vizsgálat nem lehet elég erélyes. A hatodik nap egyebekben semmi különösen semmi ígér. Az egyes futamokra alábbi tipjeinket ajánljuk: I. Wampum — Monte Christo. II. Fries­ ist. —­ Ezzel. III. Vice versa — Lelkem. IV. La Plata — Wigwam. V. Lili — Belle of Hernals. VL Ilonka.

Next