Alkotmány, 1903. október (8. évfolyam, 232-258. szám)
1903-10-03 / 234. szám
ALKOTMÁNY. 234. szám. 8 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * Két szék közt a pad alatt. (Vígjáték, irta Calderon de la Barca. A Nemzeti Színház ma esti bemutatója.) Ha manapság irta volna Calderon ezt a félig burleszk, félig szatirikus izű darabját, feltétlenül bohózatnak minősítenék, de a klasszikusok részéről, ami nem tragédia, azt vígjátéknak veszik s ezért vígjáték Calderon tréfája, amely a «Két szék közt a pad alatt» kissé zsírosan magyar címet kapta a fordítók jóvoltából. Don Diego (Császár), egy finom impertinenciával megáldott kalandor egyszerre udvarol két donnának. Az egyik, Klára (Lánczi) gazdag, a másik, Beata (Alszeghy) szép s a lovag nem tudván véglegesen választani a kettő között, mind a kettőnek elcsavarja a fejét. Annyira, hogy a hölgyek régi lovagjaiknak, don Felixnek (Dezső) és don Leonellonak (Pethes) kiteszik a szűrét s boldogan turbékolnak az új akvizícióval, aki Kláránál ,Diegonak, Beátánál Dioniznek nevezi magát. Egyszer beüt a katasztrófa, a két hölgy összeismerkedik s éppen Klára házában barátkoznak, mikor belép don Diego. Donna Klára büszkén mutatja lovagját Donna Beatának, aki félig dermedten ismeri fel benne az ő Dionizát, a lovagot pedig egy kicsit a guta kerülgeti, aztán . .. Nos aztán egy modern francia bohózatba illő hideg szemtelenséggel meghajtja magát Donna Beata előtt és igen örül, hogy megismerkedhetik vele. Beata szédül és hazamegy. Otthon meglátogatja Dionit és abszolúte nem akar tudni Diegoról, sőt egy Sancho nevű úrral (Gabányi) egy vakmerő jelenetet visceniráz, amelyből kimagyarázza, hogyneki egy alteregója szaladgál a városban és ez lesz az a Diego, vagy minek is hívják. Donna Beata már egészen puha, hisz és konstatálja, hogy Diego csakugyan kisebb és csúnyább Dioniznál, de hogy teljesen megnyugodhassék, próbát fundál ki.Másnap d.u. 5 órára magához rendeli Dionizt és ráveszi Klárát, hogy ő is ugyanarra a helyre és időre megidézze Diegot. A kétlakiDioniz-Diego pácban van, de egy újabb komédiával egyelőre kimenti magát. Rodrigó szolgájával (Rózsahegyi) párbajt markíroz, amire egy felbérelt csendőr elhurcolja a légyott színhelyéről, amire a másik oldalon megjelenik mint Diego és komolyan üdvözli új ismerősét, Beátát Látnivaló, hogy ez a csinos pimaszság nem tarthat soká. Le is lepleződik a szellemes amfibium, mégpedig úgy, hogy a két kilakoltatott régi udvarló, Felix és Leonello ráakadnak és kiugratják belőle a titkot, hogy ő egy személyben mind a kettőnek a győzelmes vetélytársa. A két hölgy ezt egy rejtekből hallja, természetesen kiábrándulnak a kalandokból és újra kinevezik a régi lovagokat, Diego pedig könnyelműen felkiált: ej, van még elég város, meg elég lány, nem kell kétségbe esni. A furfangosan kigondolt mese paródiájaképpen a Rodrigo szolgaburleszk formában végigcsinálja ura komédiáját a két hölgy komornáival, Sára (Delli Emma) és Inez (Ligeti Juliska) kisasszonyokkal. Az egész azzal a finoman cizellált bizarr képekkel, buja színnel és kifaragott szójátékokkal teljes dikcióval pereg le, ami már a spanyol dráma sajátja. «Lope de Vega» rusztikusabb művészetéből ezt a kissé modoros, kissé predens izű szellemességet fejlesztette ki CalderonIV. Fülöp műszerető udvarában s miután a franciák alaposan megdézsmálták darabjait, másrészről pedig ez a bohózat kedves karrikatúrája a hanyatló Spanyolország kalandos lovagcsinyjeinek és raffinált technikájával szinte a modern franciákig ér fel, mint irodalomtörténeti érdekesség, de mint ma is üde revelációja egy kivételes zseninek, nagyon oda illik a Nemzeti Színház műsorába. Makai Emil a komikumig tökéletes rímeléssel szedte versbe a Huszár Vilmos dr. által prózában fordított darabot, a szereplők pedig minden jót elkövettek, különösen Rózsahegyi, Császár, Pethes és Alszegi, hogy a közönség olyan szívesen fogadta a klasszikus újdonságot, mint ahogyfogadta. A nagytekintetű igazgatóság részéről azonban bátorkodunk egy kis tapintatlanságot feljegyezni. A darabból nem tartottak főpróbát, ellenben az igazgató személyes kegyeltjeit meghívta a házi főpróbára.., amely kedves személyeskedés némi méltatlankodást szült a sajtó munkásai körében. Elvégre azt mégsem lehet teljesen az igazgató rokonszenvétől függővé tenni, hogy a kritikus lelkiismeretes kritikát adhasson közönségének. (m. 1.) * Masinka. (A Népszínház mai bemutatója.) A nagy Erkel Ferenc unokájának, Erkel Jenőnek és Rössel Nándornak ma a Népszínházban bemutatott operettje szerencsés választással az orosz diákéletből veszi tárgyát. Nem keresi a jellemző vonásokat, csak keretet akar adni a szép zenének s ehhez elég, ha változatos és kedves képekben elénk adja a dévai diákkisasszonyok és vidám férfikollégák kalandjait. Masinka, az egyetem gyöngye, a főhős ezekben. Titkos gyűlésre jönnek össze az egyetem mindkét nemű polgárai egy kis korcsmában, ahol borozgatva tárgyalják a haza sorsát. Jön azonban Rozmusov államtanácsos a censorjaival és a tiszteletlenül viselkedő társaságot börtönbe viszi. Sok viszontagság után Fedor, az egyetemi ifjak elnöke kiszabadítja Masinkát kellemetlen rabságából és miután ennek sikerül a reá tukmált vőlegényt lerázni nyakáról feleségül veszi. Ez a része az operettben Rössel Nándornak. Kedvesen megrajzolt alakok, szelíd humor és a jólcsengő kuplék egész serege jellemzi munkáját. A zenéről szólván ez teljesen méltó Erkel unokájához. Keresetlen és egyszerű, de csupa eredetiség és hatásosság. Fináléi olyan hatalmas erővel vannak megépítve, melyeket régen hallottak a Népszínház öreg falai. A szereplők teljes buzgósággal emelték ki a darab szépségeit. Nagyon kedves volt Komlóssij Emma. Bravúros énekével a közönség alig tudott betelni. Jó volt még Kovács, Rozmusov bohókás szerepében, továbbá Szirmai, Láng Etel, Újvári, Szerdahelyi és Pázmán. /P. K.) * Az Eisenhut-kiállítás. A Műcsarnok három nagy termében vannak összegyűjtve Eisenhut Ferenc hátrahagyott művei. Hatalmas vásznak a kelet izzó koloritjában ragyogó mozgalmas kompozíciók, zseniálisan megérzett stúdiumok teszik a kiállítás anyagát, köztük olyan dolgok, amelyek idehaza még nem ismeretesek, így összegyűjtve az Eisenhut műveiből egy igen nagy művészegyéniség körvonalai bontakoznak ki s habár nem teljes a kép, egyéniségének egyes detailjai hiányoznak, mégis jelentős momentumnak kell elismernünk az Eisenhut-kiállítást. Különösen közönségünkre nézve lehet mélyreható eredménye, most nagyon olcsó árakon, 10—50 koronáért kapott rajzokat, 50—200 koronáért pedig kész képeket és stúdiumokat. Eisenhut művészetét idehaza megbecsülték ugyan, de nagystílű voltát valószínűleg csak most a halála után fogják konstatálni. Csak azután ne a platonikus elismerésben merüljön ki a publikum hódolata, hanem találjon Eisenhut hagyatéka itthon is amatőrökre, ez igen óhajtandó éppen a publikum szempontjából, hiszen most igazán alkalma van, hogy a gyári képek árán művészmunkákhoz juthasson. A kiállítás ismertetésére még vissza fogunk térni, addig is ajánljuk a műveit magyar közönség figyelmébe, Eisenhut művei mellett Schuster Ferenc néhány rézkarca van kiállítva. A tárlat holnap nyílik meg a közönség előtt. * Az Újházi bankett elhalasztása. Újházi Ede tiszteletére, mára tervezett bankett, közbejött elháríthatatlan akadályok folytán, szerdán, e hó 7-én esti 10 órakor tartatik meg a Royal szálló dísztermében. * A «Rip van Winkle» vasárnap délután. Planquette Róbert nagy regényes operetteje, mely a múlt szezon végén rendkívüli sikerrel került felújításra, e héten vasárnap leszállított helyárak mellett kerül színre délutáni előadás keretében Lisbeth szerepében Rédei Szidivel, a Népszínház új énekesnőjével, a címszerepben pedig Raskó Gézával, ki jelentékeny sikert aratott Ripnek ez új átdolgozásában. * Egy magyar művész sikere Berlinben. Berlinből jelentik nekünk, hogy Füredy Sándor hegedűművész a berlini Wagner-ünnepélyen szép játékáért nagy aranyérmet és díszoklevelet kapott és az elnöklő Frigyes porosz herceg, valamint Leichner szoborbizottsági elnök elismerésüket fejezték ki neki. * Az országos képzőművészeti tanács művásárló bizottsága Forster Gyula min. tanácsos elnöklésével ma délelőtt a városligeti műcsarnokban, majd a Nemzeti Szalonban ülést tartott, hogy az Eisenhut Ferenc hagyatékából és a Margitay Tihamér kiállításából kijelöljék a szépművészeti muzeum számára megvásárlandó képeket. A tanács mind a két tárlatból számos képet választott, ki megvételre s végül Szombat, 1903. október 3. látogatást tett Roskovits Ignác műtermében a királyi palota Szent István termébe készült képek eredeti kartonjainak megtekintése végett. FŐVÁROS. — A gellérthegyi citadella sorsa. A Budapest Napló az éjszaka folyamán arról értesült, hogy a IV. hadtestparancsnokság bizalmas átiratot intézett a székesfőváros tanácsához, amelyben a gellérthegyi citadellának újabb tíz évre való átengedését kéri katonai célokra. A félhivatalos M. N. ma illetékes helyen szerzett információ alapján kijelenti, hogy e hír a valóságnak nem felel meg. A szeptemberi adófizetések. A lefolyt szeptember hónapban mindössze 384.318 korona adót fizetett 4434 fél. Az idén január elsejétől szeptember végéig 140.662 fél 24.798.644 korona adót fizetett, tavaly pedig 191.918 fél 27.378.115 korona adót fizetett. Az idén tehát 51.256-al csökkent az adófizetők száma, az adóbevétel pedig 2.579.570 koronával volt kevesebb. Az ártézi fürdő építése. A közgyűlés egy belügyminiszteri leirat ellenére elhatározta, hogy az artézi fürdőt Cziegler Győző műegyetemi tanár tervei alapján építteti meg. Ezt a határozatot ma Kasits Péter és társai megfelebbezték. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Micsinai Mihály a táblán. Immár kiment a divatból a Micsinai-legenda. A hős neve maholnap olyannyira feledésbe megy, hogy szinte szükséges feleleveníteni emlékünkben Micsinai Mihályt, aki mint postakocsis a nyáron 98.000 koronát lopott el egy postakocsiról, aztán sokáig valóságos Kecskeméthynimbuszszal bujkált az isaszegi erdőben, míg végül két jászapáti atyafi elfogta a jámbor kalandort, aki két korona híjával a 98.000 koronát kiásta a rejtekhelyből. A törvényszék pár héttel ezelőtt Micsinait, a konfuzus fejű postakocsist a lopásáért négyévi fegyházra ítélte. A tábla II. büntető tanácsa ma ezt az ítéletet helybenhagyta és annyiban könnyített még az elítélt sorsán, hogy a háromhavi vizsgálati fogságot is beszámították a büntetésébe. A védő a Kúriánál semmiségi panaszt jelentett be. . .Aki mindent letagad. A büntető törvényszék ma másodszor foglalkozott egy rejtélyes úr csalási ügyével, akit siraaházi Babics Sándornak hívnak és különféle okiratok, felségfolyamodványok és útlevelek gyártásával temérdek pénzt csalt ki a hiszékeny szegény emberek zsebéből. A törvényszék a múlt hónapban azért nem tudott ügyében ítéletet hozni, mert Babies magát büntetlen előéletűnek vallotta, holott az adatok szerint Babies a szegzárdi bíróság által évekkel ezelőtt két évi fegyházra volt ítélve sikkasztás miatt. A személyazonossági kérdés megállapítása végett a tárgyalást elnapolták, azonban ma sem lehetett a személ azonosságot teljes bizonyossággal megállapítani. Kiderült ugyanis, hogy a szegzárdi Babics Sándor neve, kora, vallása teljesen megegyezik a bíró előtt álló Babicséval. Annak feleségét, gyermekét úgy hittük, mint ezét. Babics Sándor azonban a legmerevebben tagadott mindent. A bíró ennek ellenére a vádlottat zugirászat miatt 30 korona pénzbüntetésre ítélte. Az elítélt felebbezett. SPORT. Budapesti lóversenyek. A hatodik nappal ismét folytatódni fog a meglepetések sora, mely úgy látszik, nem akar véget érni. A programmon csupa handicap, eladó és nyeretlenek versenye szerepel s ezekben különösen tág tere nyílik a futtatók és a zsokék titkos szándékainak. Mert azt kell hinnünk, hogy ez irányítja a futásokat oly lehetlen módon, aminő az utóbbi idők történetében feljegyezve van. A zsoké-klub is megsokalta már az abszurditásokat és mint értesülünk, szigorú vizsgálattal igyekszik a dolgok felfordulásának okát kikutatni. Ha versenyügyünket a zsoké-klub valóban helyes cél felé akarja vezetni, akkor ez a vizsgálat nem lehet elég erélyes. A hatodik nap egyebekben semmi különösen semmi ígér. Az egyes futamokra alábbi tipjeinket ajánljuk: I. Wampum — Monte Christo. II. Fries ist. — Ezzel. III. Vice versa — Lelkem. IV. La Plata — Wigwam. V. Lili — Belle of Hernals. VL Ilonka.