Alkotmány, 1904. május (9. évfolyam, 105-130. szám)
1904-05-13 / 115. szám
ALKOTMÁNY. 115. szám. karakterét megadta. Két kisebb versenyt leszámítva, végig a kevésbbé fogadott lovak győztek, köztük Princeschan, Oos, Tubicáni tízszeresnél is nagyobb kvótát juttattak híveiknek. A bokmakerek a mai napot arany betűkkel iktatják fel könyvükbe. A versenyek részletes eredménye a következő: I. Arok-dij. Dij 3000 korona. Táv. 2000 méter. Dreher A. Princ Tschumja (lov. Gleminson) első. Pusztán második. Bátran harmadik. Tot. 10:184. Helyre 50:116, 66 és 92. II. Eladó-verseny. Dij 2000 korona. Táv. 1800 méter. Lossonczy Gy. Kegyence (lov. Smejda) első, Fügéd második, Parasit harmadik. Tot: 10 : 22. Helyre SO : 74 és 120. Ill. Gödi handicap. Dij 4000 korona. Táv: 1600 méter. Báró Herczog M. Lada Jacco-ja (lov. Cleminson) első, Deli és Angola holtversenyben második. Tót 10 : 52. Helyre 50 : 138, 142 és 280. IV. Gr. Károlyi Gyula emlékverseny. Dij 32,000 korona. Táv. 1000 méter. Egyedi L. King Rob-ja (lov. Lewis) első, Bóbita második, Rózsabimbó harmadik. Tot: 10 : 224. Helyre 50 : 142, 72 és 270. V. Nyeretlen kétévesek versenye. Dij 3000 korona. Táv. 1000 méter. Gróf Fries M. Venezza-ja (lov. Seideman) első, Irigy második, Calabrias harmadik. Tot. 10 : 18. Helyre 50 : 70 és 150. VI. Kétévesek eladóversenye. Dij 2000 korona. Táv: 900 méter. Gróf Sigray Á. Oosja (lov. Maas) első, Dulsas második. Repülj, harmadik. Tot. 10:100. Helyre 50 : 140, 112 és 218. VII. Handicap. Dij 3000 korona. Táv: 1000 méter. ■Meichel T. Tubicum]& (lov. Southey) első, Rotherton második, Corfu harmadik. Tot: 10:113. Helyre 50 : 202, 290 és 130. Ifjúsági tornaünnepély. Az V. ker. állami főreáliskola tanuló ifjúsága jövő vasárnapon, folyó hó 15-én délután fél 5 órakor a Csömöri-úti sporttelepen nagyszabású tornaünnepélyt rendez, melyen az intézet valamennyi tanulója részt vesz. A hatalmas keretben rendezendő tornaverseny, az összes athletikai és tornaversenyeken kívül az ifjúsági játékokat is magában foglalja s különösen a modern labdajátékoknak jutott nagy szerep a gazdag programaiban. KÖZGAZDASÁG. Zichy Jenő gróf a sztrájkról. Az Országos Iparegyesület mai közgyűlésén Zichy Jenő gróf elnök «Jelenségek és irányelvek» címen nagyobbszabásu megnyitó beszédet tartott, melyben többi között a következőket mondta: «Sajnálattal látjuk az ipar terén is az erők szétforgácsolását, az együttműködés túlságos decentralizálását. A speciális érdekek törnek maguknak utat, a köz rovására. Mindenki a maga érdekeinek érvényesülését óhajtja s nem törődik az összeség, többi embertársa és a mi esetünkben többi iparostársa érdekeivel. Hiszen azzal az összeggel, amit tíz—húsz speciális ipari szakegyesület évenként csak adminisztrációra költ (amit egy központ jobban és egészen olcsón végezhetne) már egy nagy darab iparfejlesztést lehetne biztosítani. A nem mindenben jogosult önzés bizonyos neme nyilatkozik meg ebben a modern irányzatban és ennek lehet tulajdonítani azokat a dezolált viszonyokat, melyek legutóbb a túlságosan elszaporodott sztrájkok terén is mutatkoztak. Hiszen bizonyos irányban megvolt a sztrájkoknak is a maguk jogosultsága, amíg kenyérért küzdöttek és nem hatalomért, amíg kizárólag a munkás érdekeit tartották szem előtt és nem fajultak osztályharccá. De nálunk ma már nem élnek a sztrájkokkal, hanem a szó szoros értelmében visszaélnek velük, mégpedig a munkaadók, a fogyasztó közönség, az állam, a társadalom rovására. Ezért igen helyes, hogy egyesületünk ezen a téren is, t. i. a sztrájkok elfajulása és a visszaélések meggátlása terén is első volt a gáton az ő praktikus javaslataival és örvendetes, hogy a többi országos ipari egyesületek kellő buzgalommal követték ez ügyben is nyomdokainkat. Kívánatos, hogy ez irányban a jövőre is gondos körültekintéssel, de kellő céltudatossággal és férfias erélyiyel folytassuk a megkezdett mozgalmat s végre, hogy a siker érdekében az ipari erők kellő szervezkedését biztosítani segítsük. Zalamegyei gazdák Darányinál. Darányi Ignác volt földmivelésügyi m. Iik. minisztert a múlt évben hervadhatatlan érdemeiért a «Zalamegyei Gazdasági Egyesület» egyhangú lelkesedéssel díszelnökévé választotta. Az erről szóló remek kivitelű díszoklevelet Herteléndy Ferenc főispán egyesületi elnök vezetése alatt Batthyány József gróf, Batthyány Pál gróf, Bogyay Máté orsz. képviselő, Dunst Ferenc dr apát, Friedmann Bernát, Elek Ernő, Vastagh János és Voigt Eds egyesületi tagokból álló küldöttség folyó hó 10-én, délután 6 órakor adta át a volt miniszternek Andrássy úti lakásán. Hertetendy főispán az elismerés és hála őszinte érzelmeit tolmácsoló beszédére Darányi Ignác köszönetének kifejzése mellett lelkes hangon buzdította a küldötteket, a földmivelés ügyének lankadatlan buzgalommal folytatandó előmozdítására. Bilinski Eszéken. Mint Eszékről táviratozzák, Bilinski lovag, az osztrák-magyar bank kormányzója, május 19-én Pranger udvari tanácsos vezértitkárral az eszéki bankfiók felülvizsgálatára odaérkezik. A kereskedelmi és iparkamara elhatározta mai tanácskozásában, hogy a kormányzat küldöttségileg üdvözli és tiszteletére diszlakomát rendez. Gazdasági tanulmányi kiküldöttek. Hieronimo Károly kereskedelemügyi miniszter a st.-louisi világkiállítás és azzal kapcsolatban az észak-amerikai Egyesült Államok ipari, illetve kereskedelmi viszonyainak tanulmányozása céljából az Országos Igazgatónak kiküldöttjének, Gelléri Mór egyesületi igazgatónak, Zerkowitz Emil közgazdasági írónak, mint a Magyar Kereskedelmi Csarnok választmányi tagjának, továbbá Bánó László gépészmérnöknek és Schulek János építésznek megfelelő ösztöndíjat engedélyezett és a nevezetteket a kellő ajánlatokkal is ellátta. Tanulmányutuk befejeztével, annak eredményéről részletes jelentést tartoznak tenni a kiküldöttek. A keleti kereskedelmi akadémiából. A keleti kereskedelmi akadémiában e hó végén befejeződnek az előadások s június 1-től 15-ig tartaznak a vizsgálatok, amelyeken bárki résztvehet. A jövő tanévre való felvételért csak június végéig lehet jelentkezni Kunos Ignác dr. igazgatónál, úgy az első, mint a második évfolyamra csupán 25—25 hallgatót vesznek föl. Sertésvásári jelentés: 1904. Május 11-én a ferencvárosi zárt vásárról. I. Vásári forgalom: Előző napról eladatlan állomány — darab sertés, — drb süldő, — drb malac, mai napi felhajtás 426 darab sertés, — drb süldő,-----drb malac, összesen 426 drb sertés, — drb süldő, — drb malac. Eladatott 401 darab sertés, 19 drb süldő,------drb malac. Eladatlanul visszamaradt 25 drb sertés, — drb süldő, — drb malac. II. Vásári árjegyzés: (Az árak minden levonás nélkül értendők.) Zsirsertés öreg I. rendű 350 kgr. felül 95—96, II. r. 280—350 kgig ---------, bántott---------, selejtezett---------, fiatal nehéz 300 logon felül 96—102, fiatal közép 220—800 kgig 96— 100, fiatal könnyű 220 kgig 90—96, süldő--------, malac------ —, Hússertés, nehéz 300 logon felül —, könnyű 140—300 kgig 84—94, süldő 88—92, malac 40 kgig--------fillérig, kilogrammonként élősúlyban. — Ill. Egyéb vásári értesítések : Vásár élénk, az árak változatlanok. REGÉNY-CSARNOK. A SÓTHY-FAMÍLIA. Regény. 20 Az «Alkotmány» számára írta: Solitary. — Ah, hát ezen a szenzációs napon megszólalt még a porticii néma is ! — Hát csak kocsira hölgyeim, — kiáltott Stefi,— mert a dámák elbújtak egy lugas mögé, részben mivel restelkedtek a közfigyelem miatt, mely a négyesfogat emlegetése folytán feléjük fordult, részben tanakodni, hogy miképen rázhatnák le nyakukról ezt a kellemetlen férjet. Végre is nem volt mit tenni, Sóthyné keservesen nyögdécselve felkapaszkodott a bárkára, példáját Milly is követte, miközben nagyokat sóhajtozott. Mikor aztán a sok relyemutyát is valahogyan felpakolták, jutott biz az előre-hátra, Stefi kezébe kapta a gyeplőt s kihajtott az állomásról. A pályaudvarból valahogyan csak kikocogtak, de már a nyílt után nagyon méltóságteljes tempóban lépkedtek a nagyasszony hintósai. Stefi néhányszor csettintett az ostorával, de erre még csak a füleiket sem hegyezték. Később párszor jól «odasózott» nekik, de ez sem tette tüzesebbekké, mire fogta az ostort s a boldog végével kezdte ütni szegény párákat, minden erejéből. A nagyasszony keszülten sikoltozott: — Agyon akarja ütni a lovaimat ez a sintér! Jessus! Jakubek vedd el a gyeplőt ettől a gyilkostól !! — parancsolom ! De az ángliushoz illő flegmával ült a helyén. De hogy is mert volna valamit az új ura ellen cselekedni,aki hozzá «báró» is! — Csak legyen nyugodt, kedves mama, — szólt gúnyosan hátra Stefi, — én csak a legyeket kergetem; higyje meg, fájnak már a kezeim, úgy visz ez a két bestia! Nem hiába híresek a Sóthy ménesbeli lovak, igaz, parton kissé biztatni kell. Nesze! ezzel megint olyanokat vágott a perekre, hogy ezek ez egyszer őrült galoppban rohantak a csétával, tüskén-bokron keresztül; egy nagy bukkanó, aztán olyat lódult a kocsi, hogy egyik batyu kiröpült s beesett a nagy pocsolyák egyikének kellő közepébe. —Mein Gott! Ez az ember megörült! A batyu! A batyu ! Állj meg gazember! El akar pusztítani mindenestől ! — Ments meg, Jakubek, vedd el a gyeplőt, — sikoltozott most már Ludmilla is. Stefi azonban oda se bederintett, csak folytatta az őrületes hajszát; mig csak be nem robogott a Sóthy-kuria udvarára; ott azután leugrott a bakról, megállóit az udvar közepén s keresztbefont karokkal körül nézett kémlelve, jól szemügyre véve mindent. — Pompás kastély ! ez már valami! nini, ott a teatház! (Az ól felé mutatott itt csakugyan minden nagyúri! No de nézzük meg a Napoleon fauteuiit . . . ezzel befelé indult, de a külső ajtót zárva találta, a dámák bereteszelték bévülről. — Portás! portás! úgy látszik, ez a fickó süket. Valahogy értésére kell adnom, hogy a kastély ura ki van bemenni! Ezt csak meghallod! — fogott néhány künn maradt paradicsomot s az ajtót kezdte bombázni; mivel azonban ez is eredménytelen maradt, az ablakokat vette célba, nagy zajjal, csörömpöléssel hullottak az üvegcserepek. Végre is Sóthyné rémültében kinyittatta a portát. — Kalauzolj a lakosztályomba! — mondta parancsoló hangon a cselédnek. Ez egy szegény falusi tót leány volt, aki szentül meg volt győződve, hogy az «uj ur» vagy bolond, vagy a gonosztól van megszállva, titokban kereszteket hányt magára s ijedten szaladt megkérdezni a nagyságát, hogy mit kell tennie. — Vezesd a kamra melletti fülkébe — mondta Sóthyné, kinek hamarjában egy jó ideája támadt. A leány egy ajtóhoz vezette Stefit, aztán mulatott,hogy oda menjen be. Ez benyitott s miutánmár esteledett, nem vette rögtön észre, hogy egy fülkébe lépett, melynek nem volt több kijárása ; úgy hitte, hogy ez egy kis előszoba s körülbotorkálva kereste a belső szobákba vezető ajtót, s csak miután ilyenre sehol sem akadt, fordult vissza, hogy ismét a folyosóra menjen kalauzért, de a kivezető ajtót zárva találta. Sóthyné kívülről reáfordította a kulcsot. Csak most kezdte sejteni, mi történt. Foglyul ejtette az anyósa. Éktelen dühre fakadt. Bántotta rettenetesen az is, hogy megint túl jártak az eszén. Ész nélkül döngetni kezdte az ajtót, de persze, hiába, az anyósa, pokoli élvezettel hallgatta oda künn, sőt közben oda átkérette a falubeli plébánost és jegyzőt. “ Nézzék, uraim, csak nézzék, mutogatta panaszkodva a paradicsommal bombázás nyomait, mit művelt az én szerencsétlen vöm! Szörnyűség! ideutazónkban meghibbant szegénynek az agyveleje. — Valami nagy lelki rázkódtatás érte talán, — tudakolta a plébános. — Óh nem! Mi különben nem is sejtjük az okát; igaz, hogy már régebbi idők óta szenvedhetett nagyzási mániában, mert bárónak adta * ki magát .. . (Folyt. köv. ) Péntek, 1904. május 13. Szerkesztői üzenetek: L. J. Szabadka. Nagyon kitűnő. Okvetlenül közöljük. — Miklos. Igen jó üdvözlet. — B. H. Szépre. A művet nem láttuk. Addig nem ismertethetjük. — Sz. A. Budapest. «Japán nők H.» Megkaptuk. A jövő héten sorra kerül. Kivonat a hivatalos lapból. — május 12. Kinevezések. A földmivelésügyi miniszter Hanák Bélát mérnökké. Ádámfi Jánost vgleges minőségű fizetéses segédmérnökké a folyam és kultúrmérnök hivatalok egyesített létszámában, az igazságminiszter dr. Ko