Alkotmány, 1904. május (9. évfolyam, 105-130. szám)

1904-05-07 / 110. szám

ALKOTMÁNY. 110. szám. báró, Zichy Ágost és József grófot, Nagy Miklós, Révai Ödön, Márkus József, Vészi Józsefné, Adorján Sándor, Wlassics Gyula, Bora Frigyes báró és neje, Miklós Ödön és még sokan. Bánffy Dezső báró, Földváry Miklós, Emich Gusztáv táviratban fejezték ki részvétüket. Egyesületek gyásza. A Petőfi­ Társaság e hó 7-én — szombaton — délelőtt 11 órakor a Magyar Tudományos Aka­démia képes termében rendkívüli ülést tart. A titkár kéri ezután a társaság tagjait, hogy ezen az ülésen minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete folyó hó 7-én délelőtt fél 12 órakor az intézet ülés­termében (Alkotmány­ utca 16. I. emelet) ülést tart, az intézkedések megbeszélése céljából. A Magyar Nemzeti Múzeum, Jókai Mór halála alkalmából Szalay Imre a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, a múzeum­ osztályigazgatóival ma reggel igazgatósági ülést tartott, mely alkalommal a következő határozatot hozta: 1. A nemzeti gyász jeléül a Nem­zeti Múzeum ormára a gyászlobogó kitüzetik. 2. A Magyar Nemzeti Múzeum az elhunyt ravatalára ko­szorút helyez. 3. A Magyar Nemzeti Múzeum a te­metésen testületileg vesz részt. 4. Az elhunyt csa­ládjához részvétiratot intéz. A Kisfaludy Társaság mély gyászszal jelenti elhunyt kitűnő tagjának, Jókai Mórnak, folyó évi május 5-én életének 46-ik, Kisfaludy Társasági tag­ságának 44-ik évében történt gyászos elhunytát. Iro­dalmunk egén a két legfényesebb csillag Arany és Petőfi halhatatlan neve mellett ott ragyog a Jókai Móré is. Az ő fényes szelleme oszlatgatta a sötétsé­get a nemzeti kétségbeesés szomorú napjaiban. Sír­jába őt egy nemzet kegyelete kíséri s egy nemzet hálája őrzi emlékezetét. A Concordia bécsi hírlapíró-egyesület elhatározta, hogy elnöke, Spiegl Edgár vezetésével küldöttséggel képviselteti magát Jókai Mór temetésén. A színházak. Magyar Színház. A mai előadás előtt B. Szabó József «Jókai emlékezete» címmel ódát szavalt a nagy költő halála alkalmából. Népszínház. Vidor Pál igazgatásának elején fog­lalkozott azzal a gondolattal, hogy a­­Lőcsei fehér asszonyát dramatizálja a Népszínház számára. Meg is kérte a költőkirályt, hogy regényének színpadra alkalmazására az engedélyt adja meg. Az engedélyt a költő Nizzában április 10-dikén kelt levelében adta meg. Városligeti Nyári Színház. Italia Vitaliani és Carlo Duse Jókai Mór ravatalára koszorút küldött; a szalagon a következő felirat áll: «Italia Vitaliani és Carlo Duse utolsó üdvözletüket küldik Jókai Mórnak, a világhírű költőnek, az olasz színművészet nevében.» Értekezlet a temetés ügyében. Délben 12 órára a vallás- és közoktatásügyi mi­nisztériumban értekezletre hívta össze Berzeviczy kultuszminiszter az irodalmi és művészeti egyesüle­tek és társulatok elnökeit és megbízottait, a főváros részéről a polgármesterét is, hogy a temetésre vo­natkozó előkészületeket megállapítsák. Az értekezlet a ravatal helyéül a Nemzeti Múzeumot, a temetés idejéül hétfő délután 3 órát állapította meg. Berzeviczy kegyeletes hangú megnyitóbeszédében­­ a ravatal helyéül az Akadémia és a Nemzeti Múzeum előcsarnokait ajánlotta. Rudnay főkapitány az Akadémia előcsarnokát annak szűk volta miatt nem tartja célszerűnek. Szalay Imre miniszteri tanácsos, a Nemzeti Múzeum igazgatója, bemutatja a Múzeum azon helyi­ségének tervrajzát, hol a ravatalozás megtörténhetik s készséggel felajánlja segítségét a ravatalnak a Múzeumban felállításához. Márkus Miksa az országház kupolacsarnokát ajánlja a ravatal felállítása helyéül. Több felszólalás után Berzeviczy Albert elnök határozatiig kimondja, hogy Jókai Mór ravatalát a Nemzeti Múzem épületében állítják fel. Felhívja a Képzőművészeti Társulat jelenlevő tagjait, hogy te­kintettel arra, mert az ország nagy halottjának a szokásostól eltérő temetést óhajt rendezni, nyilatkoz­zanak aziránt, hajlandók-e egy minden tekintetben művészies ravatalt felállítani. * Stróbl Alajos a társulat nevében kijelenti, hogy a társulat tagjai a ravatal felállításában és a terem fel­díszítésében készséggel részt vesznek. Az értekezlet megbízta az elnököt, hogy a teme­tési szertartás végzésére kérjék fel Antal Gábor és Baksay Sándor szuperintendenseket. Következik annak megállapítása, hogy mely egye­sületek vagy társulatok nevében tartassanak beszé­dek a temetés alkalmával. Az értekezlet elhatározta, hogy a ravatalnál az egy­házi szertartás után Berzeviczy miniszter a kormány nevében, Beöthy Zsolt az irodalmi és hírlapírói tár­saságok nevében fognak beszédeket tartani, a Nem­zeti Színház előtt Somló Sándor a színházak nevé­ben, a sírnál az egyházi szónok után Herczegh Fe­­ren a Petőfi Társaság nevében fogják elbúcsúztatni a nagy halottat. Az Operaház ének és zenekara is közreműködik és pedig a Múzeumnál tartandó szertartásnál, annak kezdete előtt a zenekar a Hunyady László operából a gyászindulót, a végén az Istenek alkonya című operából gyászindulót fogja játszani, az énekkar közben és a sírnál fog gyászdalokat énekelni. A temetés idejéül hétfőn délután 3 órát határoz­zák meg. Halmos János polgármester jelenti, hogy a székes­­főváros nevében díszsírhelyet ajánlott fel, melyet a tanács már kijelölt a kerepesi­ úti temetőben. Ezután elhatározták, hogy a temetés alkalmával a közönség részére a Múzeum-kertbe és lépcsőzetére jegyeket fognak kibocsátani. A jegykiosztó bizottság állandó permanenciában van, helyisége a Nemzeti Múzeum igazgatói irodája. Az átszállítás. Egész délután nagy törpeg álldogált a halottasház előtt s kényes szemmel beszéltek egészen ismeretlen emberek egymásnak a nagy iró utolsó óráiról rész­leteket. Nagyon sokan voltak fönt is. Állandóan jöt­tek a nagy iró ismerősei, tisztelői, kik áhitatos csendben járultak a ravatalhoz. A nehéz, tömör, ket­tős érckoporsónak felső fedele még nem volt lezárva. Az üveg fedélen át látható volt Jókai klasszikus, szép feje. Az elhunyt agg író arca egy csepp elvál­tozást sem mutatott, olyan volt, mintha csak egy ki­csit elszenderült volna. A látogatók valamennyien megnézték s azután mélyen megilletődve, eltávoztak. A zarándoklás hatig tartott, ezután nem eresztettek be senkit. A ház kapuját is bezárták, mert a felszaporodott tömeg föl akart menni. Csak miután értésükre adták, hogy senkit sem bocsátanak be többé a nagy halott­hoz, maradtak csendesen. Fél hét órakor megjelentek a temetkezési vállalat emberei is, hogy az elszállí­tásnál közreműködjenek. Ugyanekkor érkezett meg a temetkezési vállalat egy díszes szállító kocsija is. Az elszállítási aktus 8 óra után kezdődött. A halottas szobában tartózkodó gyászolókat és újságírókat Vészi József kiküldte, hogy ne zavarják a Grosz-család búcsúját a halottól (Csodálatos! a Budapesti Napló munkatársa nem zavart senkit sem). A bucsuzás jó negyedóráig tartott. Ezután a Grosz-család vissza­vonult. A koporsót ekkor lezárták s az összegyűltek néma sorfala között levitték az utcán váró kocsiba. Azután megindult a menet, elől három temetkezési vállalati ember haladt, egyik Nagy Bella virág­csokrát vitte. A kocsitól jobbra-balra három­három ember haladt. Az utcán azután csatlakozott a halottaskocsihoz Hegedűs Sándor volt kereske­delemügyi miniszter. A menet jóval fél kilenc óra után érkezett a Nemzeti Múzeumhoz. Ott már vára­kozott Szalay igazgató, ki, miután a koporsót a főlépcsőtől balra eső helyiségben ideiglenesen elhe­lyezték, a következőket mondta Hegedűsnek: Kegyelmes uram! Szomorú kötelességet teljesítek, midőn a nemzet koszorús költőjének földi maradvá­nyait az évszázados Nemzeti Múzeum falai közt át­veszem. Hiven fogom megőrizni, m­íg örök nyuga­lomra az anyaföldnek át nem adjuk. Hegedűs meghatottságtól remegő Lángon a kö­vetkezőket válaszolta: Köszönöm ezt önnek, mint a Nemzeti Múzeum igazgatójának. Legyen meggyőződve, hogy ez a nemzeti intézmény nagyobb és kedvesebb kötelességet nem teljesíthetett volna, mint hogy megőrzi a nagy halott tetemeit. Még egyszer köszönöm önnek. Ezután Hegedűs Sándor, az egyetlen kísérő, el­távozott. A koporsó körül azután meggyújtottak nyolc viaszgyertyát, melyeknek libegő-lobogó világításánál virraszt a temetkezési vállalat két díszbe öltözött embere. A hatalmas nagy előcsarnokban ezalatt serényen folyt a munka. Az Entreprise egyik megbízottjának vezetése alatt több munkás sietve dolgozott, hogy a díszes ravatal holnapra elkészüljön. A ravatalt az előcsarnok közepén levő II. Apafi­­ Mihály, Erdély fejedelmének eredeti síremléke fölé állítják föl. Ez a meglehetős sok időt igénybe vevő munka azonban csak holnap készül el. Holnap tehát nem bocsátanak be senkit sem. Va­sárnap reggeli kilenc órakor eresztik be a közönsé­get, mely egész estig mehet a ravatalhoz. Hétfőn azonban csak kilenc órától egy óráig, lehet megte­kinteni a ravatalt. A sir. A főváros tanácsa mai ülésében Halmos polgár­­mester meghatóban emlékezett meg Jókai Mór halá­láról. Minthogy, az eddigi értesülés szerint, a teme­tést a kormány intézte­, a székesfőváros hatósága akképp járul hozzá a végtisztesség megadásához, hogy örökös díszsírhelyet ajánl föl, a Deák Ferenc és Kossuth Lajos sírjai között, ahol idővel, mauzó­leum is lesz emelhető. A tanács mindezekhez hozzá­járult, azzal, hogy Jókai Mór emlékezetét, úgy is, mint a főváros díszpolgáráét, jegyzőkönyvileg örö­kíti meg, a családhoz részvéliratot intéz s a rava­talra koszorút helyez. A polgármester rendeletéből, ma reggel az összes fővárosi középületre kitűzték a gyászlobogót. A gyászoló vidék, Aradról sürgönyzik, hogy ott fájdalmas megdöb­bentést keltett a költőkirály halála. Ötszáztagú kül­döttség készül a temetésre. Debrecenből, Szegedről, Szabadkáról monstre­ deputációk indulnak. Komárom vármegye, Kolozs megye, Csongrád megye, Szolnok­­megye szintén hírt adtak érkezésükről. A nevezett városokban mindenütt kitűzték a gyászlobogókat. A hozzánk érkezett sürgönyjelentések szerint leg­alább százezer ember készül Budapestre, a halott temetésére. Jókai családja. A lapok Jókai halálával kapcsolatosan írtak az elhunyt rokonairól s ezek között csak Hegedűs Sándort, Feszty Árpádot és Ihász Lajost és család­jaikat említik. Jókai Mórnak az említetteken kívül még vannak közelálló rokonai, első unokaöcscsei is. Ezek: Jókai Sándor m. kir. posta- és távirdafelügyelő és ennek gyermekei: Miklós, Zoltán, Sándor, Károly, Árpád, Julia,­Márta és Margit. Továbbá Jókai János posta- és távirdaellenőr és Jókai János, aki Komáromban lakik. Ezek az elhunyt íróval egyenes rokonságban vannak. A két utóbbinak gyermekei nincsenek s igy a Jókai-család csak a Jókai Sándor ágában él tovább. Jókai-házak. Jókai szülőháza egy kis sárga épület a komá­romi Vármegye­ utcában. Most a zsidó rabbinus lakik benne. Budapesten a Stáció­ utca 80. számú házában la­kott először. Évtizedekig lakott itt Jókai, míg a városrész szabályozása alkalmával a házat lerombol­ták. Ekkor egy Kerepesi-úti házba költözött. E ház telkén épült utóbb az Uránia­ Színház s ugyanott lakott jó ideig Blaha Lujza. Ide szomorú emlé­kek fűzték a költőt. Ebben a lakásban halt meg első hitvese, Laborfalvy Róza. Ezután a Bajza-utca 20-ik számú házában bérelt lakást. A nyarat a Svábhegyen, Jókai­ utcai nyaralójában s balatonfüredi villájában töltötte Jókai Mór. Az utóbbi évtizedekig volt kedvenc nyaralóhelye, de 8—10 év előtt eladta s azóta kikeletkor a Svábhegyre költözött. Legutóbb az Erzsébet-körutra költözött. Ott hunyta örök álomra szemét, ott viaskodott a halállal, ott helyezték ideiglenesen ravatalra. Itt hevertek a nagy költő nagy relikviái, fejedel­mek ajándékai és a nemzet rajongó szeretetének s a külföld tiszteletének jeleképpen sok becses em­léktárgy. Jókai a vallásról Dvorzsák János apostoli főjegyző és pápai prelátus ezeket írja nekünk: Midőn hazánk legelső írója összes munkáit újból kiadta, felkerestem soraimmal s hivatkozva arra, hogy a kiadás közköltségen jelenik meg és az iskolák közt sok példányban ingyen leszen kiosztva, figyelmeztettem, hogy azokban sok kiiga­zítani való volna s jeleztem is a katholikus egy­ház tanaival ellenkező dolgokat, miket már csak azért is ki kellene hagyni az uj kiadásból, mert a kiadás díszelnökségét Magyarország herceg­prímása vállalta el. Ez alkalommal megküldöttem a Boldogultnak összes kiadványaim egy példányát is. Ide iktatom 1890. december 24-én kelt sorait: «A küldött művekért hálás köszönetemet kell kifejeznem: én azokat karácsonyi ajándékul vet­tem s a legdicsérőbb epithetont választom szá­mukra, amidőn «szükséges és nélkülözhetlen» könyveknek nevezem. Midőn aztán megnyugtat arra nézve, hogy az uj kiadás­­elbírálva, megrostálva fog megjelenni, igy folytatja: «Felvilágosításul annyit hadd mondjak el, hogy azok az egyes kifejezések nem az én kateehis­­■ másomat, hhhem a regényes alakjaim észjárását jellemzik: ha egy atheistát írok le, az Istentagadó szavakat mond, míg amidőn egy katholikus fő­papot (Fráter György) s mellette a római szent­egyház intézményeit írom le, ismét a legnagyobb igazságot igyekszem megtalálni. Egyes mondatok­nak, az antithesis és expiasio kapcsolata nélkül való összeállításából lehet ellenem és akármely író ellen főbenjáró bűnök vádlevelét szerkeszteni. ■itt azonban el kell ismernem, hogy magam va­gyok a hibás. Én követtem el azt a lábát, hogy :­ ­ Szombat, 1904. május 7.

Next