Alkotmány, 1905. május (10. évfolyam, 105-130. szám)

1905-05-06 / 109. szám

X. évfolyam, 109. szám. Szombat, Budapest, 1905. május 6. SZERKESZTŐSÉG ÉS LAPKIADÓ-HIVATAL: VIII., Szentkirályi-utca 28. HIRDETÉSEK felvétetnek a kiadóhivatalban és BÉCSBEN! Friedl Hubertnél VII., Matzleinsdorferstrasse 7. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nonparrie-számitással, díjszabás szerint. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre..........kor. 28.Félévre.................. « 34.— Negyedévre.. ...... « 7.— Egy hónapra............ « 2.40 Egyes szám 8 fil., vidéken 10 fill. Megjelenik naponként reggel, kivéve hétfőn. Távbeszélő száma : 58—60. Az élő halott. Budapest, május 5. Tisza megbukott, lemondott, elbocsáttatott, elítélte a nemzet, megbélyegezte a képviselőház, mandátumának érvénye is a Kúria ítélete alatt áll, mégsem vonult vissza a geszti magányba s három hónap óta hatalmaskodik, a királyt informálja, a szabadelvű pártot vezeti, a miniszteri székben ül s a parlamentben beszél. A kibontakozásnak, a válság megoldásának legfőbb akadálya csak ő. Imparlamentáris kormányzást folytat. Felelős, de nem alkotmányos miniszter. Ex-lexben abszolút módon intézkedik, elkobozza az országgyűlés jogait, exlexben megkárosítja az államot és veszélybe dönti a nemzetet. Következetesen űzi a merényletek politikáját és dacol a nemzet nyilvánvaló akaratával. Ezt senki más nem cselekedte volna ily kihívó viselkedéssel, ő képes egyedül. Régen rendben volnánk. A koalíció kormánya törvényesen intézné a közügyeket, a törvényhozás hasznos munkát végezne, ha ez az ember furfangdal és erőszakkal útját nem állaná az általa felidézett zavarok eligazításának. Világos, hogy, ha ő ott nincs, más kormány van. Nem okult semmit. Neil változott cseppet se. Ugyanazon gőgös fanatizmussal hatalmaskodik a kisebbségi kormány élén, a többséget lenézi és provokálja. Minden igyekezete a koalíciót megbontani és az új kormány kinevezését lehetetlenné tenni. Pártos szenvedély vezeti-e, boszúálló harag, görcsös ragaszkodás a hatalomhoz, vagy nemtelen szolgálatkészség, mely a haza ellenségeivel szövetkezik, — maradásának ténye veszedelem. Ezt a veszedelmet el kell hárítani, Tiszát el kell távolítani, mert addig nincs nyugalom s ő többet nem használhat sem a királynak, sem a hazának, csak árthat mindenkinek. De mivelhogy nem ment rögtön — qui habet tempus, habet vitám — s mert a politikai halottat el nem temették, tehát él és megerősödött. Pótolhatatlannak hiszi magát és sok szabadelvű képviselővel elhitette, hogy ő a helyzetnek ura. Megmondotta Széll Kálmán ő Felségének, mikor Tiszát miniszterelnöknek jelölte, hogy ez a férfiú «katasztrófára vezeti az államot.» Jóslatát az események igazolták s a király beismerte Széll Kálmán előtt, hogy igaza volt, a katasztrófa bekövetkezett. Megérdemelte volna, hogy elcsapják, de azok a befolyások, melyek Tisza Istvánra bízták Magyarországot, nálánál alkalmatosabb eszközt nem találván, tartották és még most is tartják, aminek ismét csak katasztrófa lehet a vége. Jól mondotta ma a néppárt vezérszónoka, Zichy Aladár gróf, hogy ez a válság nem most kezdődik, hogy ez nemcsak a személynek, hanem a szabadelvű pártnak s az egész korrupt, liberális rendszernek válsága. Tehát nem bukhatik Tisza, hogy ne bukjék a rendszer és a szabadelvű párt végzetes uralma ne bukjék vele. Ez az igazság magyarázza meg, hogy a szabadelvűek mért ragaszkodnak most is a bukotthoz s akik a rendszert védik és a korrupcióból élnek, mindent elkövetnek, hogy a koalíció kormányrajutását megakadályozzák. Ő tagadja, hogy van korrupció. Atyja, Tisza Kálmán is tagadta. Egyéni tisztességükre hivatkoztak mind a ketten, de a tények hosszú lánca bizonyítja, hogy a szabadelvű párt három évtizedes uralkodása a politikai szolgálatoknak jutalmazása, a visszaélések büntetlensége, a protekciók osztogatása, az üzleti érdekek kibérelése és a pártkassza vesztegetései által tartatott fenn. Ha valamikor megnyílnak a levéltárak, a történetíró irtózatos korrajzát fogja festeni a liberális korrupciónak. Követ kövön a malter tart össze, így épülnek a házak és a szabadelvű államrendszer Magyarországon a korrupció malterjével épült erős várra, melyet bevehetetlennek tartott a liberális őrsereg és még most is védelmezi a gárda és Tisza István, a vár kapitánya. Keletkezett e rendszer a szabadelvű párt születésével. Mikor Tisza Kálmán megbukott, Szapáry Gyula a tisztességet helyreállítani törekedett, ezért a szabadelvű párt élén a Tiszákkal neki gáncsot vetett és csakhamar elbuktatta. Vígan folytatták az üzletet egy évtizedig, amikor Széll Kálmán kíméletes kézzel igyekezett a régi tisztességet feltámasztani, de neki sem sikerült s amikor Tisza István gáncsot vetve félretolta, rögtön elkezdődött a vesztegetés s a közgazdasági tevékenység nemzetgazdái örömmel hirdették, hogy a régi rendszer visszatér. Úgy is volt. De az a válság, mely magában a korrupcióott aztán bezárkózik s úgy iszsza egymagában azt a bicskanyitogató italt. Haza az asszonynak dehogy vinne ! A komisz csigér a még komiszabb szilvóriumsöprűvel együtt aztán meg is teszi a hatását: a vén zsugori holtrészegen kerül haza. Ilyenkor sem danol és ugrál, mint más ember, hanem monologizál, filozofál, meg iszonyúan káromkodik. Ennek adta meg most az egyszer alaposan az árát. Megint beszedett a toplicai lőréből, úgy esett be az utcaajtón. Felesége éktelen káromkodások között húzta be a tornác alá a hulldogáló eső elől a tehetetlen, holtrészeg zsugorit, maga pedig ment bujában Goldschmiedhez — vissza, hogy egypár deci szíverősítőt szedjen magába azon a pénzen, amit a vízzel feleresztett és liszttel kevert tejért kapott. «Rendnek muszáj lenni» : ezt a régi axiómát belátta Gyerekovác elöljárósága is és a legutóbbi kupaktanácson határozatba tette, hogy meg kell vizsgáltatni a «tűzbiztonsági felszerelések»-et: meg van-e a kád vizzel töltve, megvan-e az előírt hosszúságú pózna, kampóval a végén, megvannak-e a pemetek, kötelek stb., szóval, amit csak az érdemes elöljáróság tűzesetre bölcs előrelátással 5—20 forintig terjedhető büntetés terhe alatt elrendelt. Mivel pedig a bíró jelentése szerint a két közrendőr szabadságon van (a kisbiró, a közrendőrök feje, ekkor állítólag úgy nyilatkozott Rizec esküdtnek, hogy ő nem tud róla, alighanem megint kukoricát töltenek a biró földjén), ezért legjobb lesz, ha a csendőrök végzik ezen legbölcsebb határozat exequálását, ügy is lett. Sok házat írtak már fel a csend és rend emberei..,mert vagy a ló itta ki a vizet a kádból. A zsugori Wujcsecs Vincék bűnhődése. Az Alkotmány eredeti tárcája. — Hallotta-e már kedves Spolaricsné aszszony, hogy a vén Wujcsecset a csendőrök megszűrték ? — Nem én, kedves Navracsicsné. Igazán? Jaj csakhogy az Isten egyszer már végre megbüntette azt a vén zsugorgató fekete lelkű fösvényét! Aztán legalább jól ellátták-e a dolgát? Mert nem hiszek én annak a vén rókának, már harmadszor költi halálhírét magának ebben az esztendőben. Nagyon megszúrták ? — úgy gondolom, mert a Ratkoveczné, a felső szomszédjok, látta a plébános urat is náluk a harangozóval, meg aztán csöndítettek is rája. " — Mikor a 2000 forintot kilopták a kasszából, akkor is hivatta a plébános urat, hogy ő halálán van, hogy ő gyónni akar és adja fel neki a plébános úr az utolsó kenetet, mert ő érzi, hogy meghal. Persze a 2000 forintért vált annyira halálra! Meg is pirongatta a plébános úr! Szegény uram a szégyentől majd nem tudta, hova legyen, mikor jöttek a zsandárok és elvitték. De a törvényurak kitudták a vén lator álnokságát, mindjárt hazaeresztették szegény uramat . . . Azt hitte, hogy mivel ellicitáltatta azért a kis adósságért a földünket, hát más nem is lophatta el az ő piszkos, zsivány módon összekaport pénzét!... Meglássa Navracsicsné, megint csak tetteti magát, mint akkor! . . így Spolaricsné, kinek ura egész nyáron a Dráva homokszigetein aranyat mos keserves munkával. A vén Vujcsecs Vincék, a zsugotii Gyerekovác leggazdagabb embere, ott lakik a dravseavulkán egy vályogból készült düledező zsupptetős házikóban feleségével és egy girhesgöshes tehenével, pedig egész pusztáknak volt ura Lika-Krbavában és hatalmas szőlőknek Jungrovicán és a toplicai hegyekben. Köznapon és ünnepnap egyazon undorítóan piszkos és zsírtól szinte fénylő pantallóban és mándliban jár, amely utóbbit, mivel a gombok még az ő legénykorában lekivánkoztak róla, a legfelső gomblyuknál dróttal, vagy madzaggal fűzi össze, iszonyúan kaffogó kemény bagariacsizmájára fatalp van takarékossági szempontból erősítve. Húst csak akkor eszik, ha a faluban, vagy a vidéken valahol egy-egy malac, vagy kakas, tyuk és ilyesmi elhullik. Akkor jön a vén Vajcsecs ilyen elhullott állatokért zsákkal és megalkuszik rájuk egy vagy két pint csigerbe, vagy szilvórium-söprübe. Még itt is spekulál és nyerészkedik. Megtörtént, hogy orvvadászok 10 darab tilosban elejtett fácánon kéz alatt túl akarván adni, mikor már 5—6 naposak voltak, elvitték Vujcsecshez és kértek értök 5 liter bort. Sokallotta és nagy alkudozás után is eleresztette őket. Egy heti gondolkodás után, mikor már szaguk volt a fácánoknak, 4 literért mégis megvette őket! Pénzét takarékba, vagy máshová félvilágért sem adná, hanem különféle helyekre: ágy derékba, hamuba, eszterhéj alá, a kerékjászolba, a földbe stb. elrejti. Pedig már egy párszor megjárta. Legutóbb a hamuban szagolták meg kétezer forint bankóját és szépen éjjel elemelték. Spolaricsot, a szegény aranymosót, gyanúsította, de az tudta magát igazolni, máig sincs meg a tolvaj. Borát mind eladja, maga csigert iszik és szilvórium söprejét. Ezért a hitvány lőréért képes négy teljesórát gyalogolni a toplicai szőlőkbe.