Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
DR. TÖRÖK LAJOS céget helyi jellegűként minősítik. E vonatkozásban különösen hazánkban bontakozott ki széles körű vita a népi ellenőrzési rendszer létrehozása kapcsán. Bár itt a vita középpontjában a területi népi ellenőrzési bizottságok centrális, illetőleg kettős alárendeltségének a kérdése állott, ténylegesen azonban e mögött az állami ellenőrzési funkció központi, illetőleg helyi jellegének problémája húzódott meg. Ezzel összefüggésben szükséges jelezni, hogy a szovjet állami ellenőrzés is hosszú időn keresztül (1918—1934) szervezeti struktúráját tekintve az államigazgatás területi beosztásának megfelelően épült fel és az állami ellenőrzés helyi szervei szervezetileg-jogilag kapcsolódtak a helyi szovjetekhez és végrehajtó bizottságaikhoz, azok kettős alárendeltségben működő szerveiként funkcionáltak. A funkciók központi jellegét ennek ellenére sem az elmélet, sem a gyakorlat nem vitatta. Ez alapjaiban arra vezethető vissza, hogy a kettős alárendeltségben működő helyi állami ellenőrzési szervek tekintetében a centrális irányításnak mindig domináns szerepe volt. Kétségtelenül hozzájárult ehhez az is, hogy 1918. májusától, különösen pedig 1919. tavaszától kezdődően megindult a szovjeteknek alá nem rendelt speciális ellenőrzési szerv szervezése, éppen az állami ellenőrzési funkció központi jellegének erősítésére. A Szovjetunió megalakulását követően a Munkás—Paraszt Felügyelet 1923. évi szabályzata pedig már az állami ellenőrzés helyi szerveit úgy építette ki, hogy a Szovjetunió Munkás— Paraszt Felügyeleti Népbiztosságának helyi szervei a teljes és szigorú centralizálás elve alapján épültek fel és csak, a szövetséges köztársaságok munkás— paraszt felügyeleti népbiztosságainak helyi szervei működtek kettős alárendeltségben. A szabályzat egyidejűleg szakított a Szovjetunió Munkás—Paraszt Felügyelete helyi szervei vonatkozásában az államigazgatás területi beosztásának megfelelő szervezeti felépítési elvével is és szervezeti struktúráját egyfelől a gazdasági, ipari körzetek, másfelől az államigazgatás speciális ágazatai szerint hozta létre.10 A Szovjet Ellenőrzési Bizottságok 1934-ben történő megszervezésétől kezdve azután mind a Szovjetunió, mind az egyes szövetséges köztársaságok szovjet ellenőrzési bizottságainak területi szervei centrális alárendeltségben fejtették ki tevékenységüket és szervezeti rendszerük sem követte az államigazgatás területi beosztását. Az európai szocialista országok fejlődése az SZKP XX. kongresszusa után— amint azt korábban jeleztük — kétségtelenül abban az irányban indult el, hogy a központi állami ellenőrzés szervezeti struktúrája egészen a községekig vagy legalábbis a járásokig az államigazgatás területi beosztásának megfelelően épüljön ki és e szervek valamilyen formában kapcsolódjanak az államhatalom helyi szerveihez. Az európai szocialista országok többségében ebben a vonatkozásban nemcsak a jogi szabályozás síkján, de a gyakorlatban is, különösen az ellenőrzési tevékenység koordinálása terén — történt előrelépés. Ez általában abban nyilvánul meg, hogy az adott területi egységen belül a különböző állami és társadalmi szervek ellenőrző tevékenységének koordinálása a központi állami ellenőrzés helyi szerveinek feladatkörébe került át. Ennek következtében az 9 Vö. Török Lajos: A népi ellenőrzés helye állami szerveink rendszerében. Állam és Igazgatás, 1962. 9. sz. 10 Ennek megfelelően a Szovjetunió MPF Népbiztosságának két típusú helyi szervei voltak. Az egyikben a gazdasági-ipari körzetekben szervezett Meghatalmazottak Igazgatóságai, a másikhoz a speciális felügyelőségek (haditengerészeti, közlekedés-postaügyi) területi szervei tartoztak. 596