Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
A KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓK vitája (normatív és konkrét aktusok felügyeletének problémája, gazdálkodó szervek tevékenységének törvényességi felügyelete stb.). E részben a hangsúlyt inkább a különböző varriációk felkutatására, ismertető jellegű elemzésére helyezi. Így bemutatja pl. a gazdálkodó szervek irányában fennálló ügyészi felügyeletre vonatkozó két ellentétes véleményt. Antalffy György a szerző itt kifejtett gondolatmenetében előforduló több ellentmondásra hívta fel a figyelmet. A szerző válaszában viszont rámutatott, hogy ezek az ellentmondások tulajdonképpen az idézett variációk ellentmondásai, amelyek a két szélső álláspontot képviselik (az ügyészi felügyeletet ki kell zárni a gazdálkodási tevékenység közvetlen területéről, illetve a gazdálkodási területen a felügyeletnek csak a normatív és az egyedi jogi aktusainak vonatkozásában lehet szerepe). Az ügyészi szervek jelenlegi gyakorlatában kétségtelenül meglevő ellentmondások arra vezethetők vissza, hogy a jelenlegi jogi szabályozás még nem vette figyelembe azt a fejlődést, és azt a feladat-eltolódást, ami az államigazgatási ellenőrzést ellátó felügyeleti szervek differenciálódása következtében ment végbe. A jogi szabályozásnak a jövőben feltétlenül tekintettel kell lennie az igazgatási tevékenység és az anyagi műveleteket ellátó gazdálkodó szervek közötti különbségre. Eltérő alapelvekből kiindulva kell szabályozni a mindkét terület felé irányuló ügyészi tevékenységet. E fejezetben a szerző tudományosan megalapozott érvekkel bizonyítja, hogy a képviseleti szervek ellenőrző szerepét növelni kell. 4. A disszertáció jelentőségében legfontosabb fejezete az államigazgatási szervek ellenőrző tevékenységét vizsgáló fejezet. A szerző itt vizsgálja a felügyelet és az ellenőrzés elhatárolását, a felügyelet és az ellenőrzés típusait, foglalkozik az állami felügyelőségek kialakulásával, jellemzőivel. Az értekezés nem általában az állami ellenőrzés és az állami felügyelet meghatározására és elhatárolására, hanem inkább az államigazgatási ellenőrzés és az államigazgatási felügyelet körvonalazására törekszik. Szerző fejtegetéseinek végeredményeképpen megállapítja: a) az államigazatási felügyelet az államigazgatási szerveknek a nekik szervezetileg nem alárendelt szervek és személyek működése vonatkozásában, jogszabályban pontosan meghatározott intézkedésijogosultsággal járó, általában jogszerűséget ellenőrző tevékenysége; b) az államigazgatási ellenőrzés pedig az államigazgatási szerveknek az alárendeltségtől függetlenül érvényesülő, hatósági jogosítványok nélküli vizsgálati — ellenőrzési tevékenysége. Ez a koncepció szemben áll az egyik opponens, Számos Lajos korábbi munkáiban kifejtett állásfoglalásával. Az opponens a lényeges nézetkülönbség fenntartása ellenére is rámutatott azonban arra, hogy a szerző disszertációjának ebben a részében gondos, alapos, sokoldalú megközelítésben tárgyalja a problémákat és több részeredményt produkál az ellenőrzésnek az államigazgatási munkában betöltött szerepét vizsgáló, de rege ferencia problémákat felvető elemzésével. 5. A munka befejezéseként a szerző a központi állami ellenőrzés fejlődését vizsgálja. Ennek során a történeti ismertetés mellet kidolgozza az egységes központi állami ellenőrzési tevékenység kérdéseit, a kormányhoz és a képviseleti szervekhez való viszonyát. Tudományos alapossággal bizonyítja be, hogy szocialista viszonyok között milyen formákban, mlyen követelmények szem előtt tartása mellett lehet biztosítani a laikusoknak az ellenőrzésben való részvételét, a hivatásos szakelem és a laikus elemek együttes és optimális felhasználása mennyiben szélesíti a szocialista demokrácia érvényesülési körét. Az ellenőrzés tartalma, hatékonysága fontos politikai kérdés is, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az új irányítási rendszerben állami szerveink jelentős részének eddigi operatív irányítási tevékenysége ellenőrző és tudományos elemző tevékenységgé alakult át. A disszertáció tudományos értékén túl ezek a körülmények is indokolják, hogy a szélesebb körben való megismerés biztosítása céljából a munkát mielőbb könyvalakban is megjelentessék. II. Az állami vállalat a gazdaságirányítás új rendszerében A gazdaságirányítás reformja jelentős változásokat eredményezett a vállalatok belső és külső kapcsolataiban. Ezért különös érdeklődésre tarthat számot Ficzere Lajos fenti témájú disszertációja, amely az államigazgatástudomány szempontjából először elemzi összefoglalóan a vállalati problematikát. A szerző az állami vállalat helyzetét nemcsak a gazda 659