Állam és Igazgatás, 1989. január-június (39. évfolyam, 1-6. szám)
1989-01-01 / 1. szám
1989. JANUÁR ÁLLAM ÉS IGAZGATÁS MÓRÉ LÁSZLÓ Gondolatok a tanácsok vállalkozási tevékenységéhez. A nyolcvanas évek eljétől a szakirodalomban, a közéletben, de a köznapi szóhasználatban is egyre gyakrabban találkozhatunk a vállalkozás kifejezéssel. Úgy tűnik, hogy használata főleg a gazdasági életben természetessé, magától értetődővé vált. Mind sűrűbben fordul elő az utóbbi időkben az is, hogy a tanácsokat és a vállalkozást együtt, összekapcsoltan említjük. Ezek azonban még hír értékűek, többnyire napilapokban, s nem szakmai folyóiratokban, kiadványokban jelennek meg. Ez azt jelzi, hogy a jelenség újszerű, megítélésében még sok a bizonytalanság, hiányzik a téma feldolgozása, illetve az egyértelmű iránymutatás. Napjainkban a politikai intézményrendszer korszerűsítésének előkészítésével a közélet legkülönfélébb fórumain, tudományos- és államigazgatási „műhelyek”-ben nagy erőkkel, intenzíven foglalkoznak. Ezek a munkálatok sokoldalúan és alapvetően érintik, meghatározzák a tanácsok, illetve a vállalkozások jövőjét, mozgásterét is. Ezért dolgozatomban csupán arra tehetek kísérletet, hogy alapvetően empirikus tapasztalatokra, tanácsi és gazdasági szakértőkkel folytatott interjúkra, esetenként a folyóiratokból, napilapokból kiragadott példákra, megállapításokra, s nem utolsósorban a kis számban fellelhető — általában csak utalásokat, vagy részkérdéseket tartalmazó — szakirodalomra alapozva vizsgálom a tanácsok és a vállalkozások témakörét. Ezzel szándékom és reményem szerint néhány adalékkal elősegíthetem: az ebben a témában folyó elmélyültebb tudományos munkát, a tanácsi vállalkozások kibontakozását előmozdító feltételek megalapozását, meghatározását és a bennük rejlő gazdasági lehetőségek fokozottabb kihasználásával elérhető eredmények reálisabb megítélését. A TI—2/2 Kutatási Program keretében —, az ELTE Államigazgatási Tanszék megbízásából készült tanulmány alapján. 1