Állami Gazdaság, 1956 (8. évfolyam, 1-9. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Az új esztendő legfontosabb feladatai DOLGOZÓ NÉPÜNK új küzdelemre indult 1956. január 1-én, a második ötéves terv által kitűzött célok megvalósítására. Ez a nagyszabású terv iparunk — s ezen belül különösen nehéziparunk —, valamint mezőgazdaságunk újabb nagyarányú fejlesztését írja elő, s ami ezzel együtt jár, megmutatja a lakosság életszínvonala emelésének további útját. Ez az esztendő a második ötéves terv egyik legdöntőbb korszaka, mert ebben az évben rakjuk le a második ötéves terv alapjait, s az alapok gondos lerakásától függ az is, hogy milyené válik az az épület, amelyet a következő esztendőkben akarunk emelni. Nézzük most már közelebbről, hogy második ötéves tervünk első esztendeje milyen feladatokat ró az állami gazdaságokra. A tervek növénytermelési és állattenyésztési eredményeink 5,2 százalékos emelését írják elő, s ezen belül a tejtermelést 18 százalékkal, a hústermelést 4,5 százalékkal kell emelni. Ma már fölösleges bizonygatni, hogy az állami gazdaságok termelése milyen döntő szerepet játszik a lakosság jobb ellátásában és exportterveink teljesítésében, ezért az ötéves terv folyamán emelnünk kell beadási kötelezettségeinket, ebben az évben például a tejibeadást 26 százalékkal. Ezekből a számokból is látható, hogy az állattenyésztési feladatok megoldása mellett gazdaságainknak elsősorban a tej- és a hústermelést kell fokozni. Ennek alapvető feltétele a szilárd takarmánybázis megteremtése. Minthogy azonban a második ötéves terv folyamán a takarmányterület nem növekszik, úgy kell kihasználnunk a rendelkezésre álló területet, hogy onnan minél több takarmányt takaríthassunk be. A problémák megoldását segíti elő az állatok megfelelő gondozása és ápolása is. Még ma is akad olyan gazdaság, ahol a legelemibb követelményeknek sem tesznek eleget, hogy mást ne említsünk, nem itatnak rendesen, s ha hiányzik egy cső, rossz időben nem hajtják az állatokat a kúthoz, hanem napokig szomjaztatják. A TEJTERMELÉS FOKOZÁSA érdekében is fel kell venni a küzdelmet a meddőség ellen. Ha a tehén nincs megtermékenyítve, egy évig nem ad tejet, a létfenntartó takarmányt azonban akkor is biztosítani kell számára és ez bizony nem válik előnyére a gazdaságok mérlegének. A meddőség csökkentése végett általánosan be kell vezetni a mesterséges termékenyítést, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy ezzel a módszerrel lehet a legbiztosabban megszüntetni a meddőséget. A mesterséges termékenyítés másik előnye, hogy megfelelő bikákat tudunk használni és kevesebb bikával jobb eredményt lehet elérni. Tudott dolog, hogy amíg mesterséges termékenyítéssel ezer tehénre elég egy bikát tartani, addig természetes termékenyítésnél 50—60 tehénre kell egy bika. A mesterséges termékenyítés tehát biztosabb, olcsóbb, s mindezeken felül lehetővé teszi, hogy az ismeretlen származású és rossz „tejhátterű“ bikákkal való fedeztetés megszűnjék. Jelentősen emelné a közfogyasztás számára átadott tej mennyiségét, ha minden gazdaságunk áttérne a mesterséges borjúnevelésre. Ma még sokkal több tejet adnak a borjaknak a szükségesnél, elsősorban sokkal több teljes tejet. Ez a vajtermelést csökkenti. Az itatásos nevelésnél fölözött tejet tudunk adni az állatoknak, ami annyit jelent, hogy több tej zsírt, illetve vajat tudunk adni a lakosságnak. Az ötéves terv célkitűzéseit csak akkor tudjuk teljesíteni, ha jó tehénállományunk lesz. Ennek pedig előfeltétele a helyes üszőnevelés. Az üszők takarmányozása és gondozása ma még sok helyen nem megfelelő. El kell érnünk — mint ahogy Bábolnán el is érték —, hogy fedeztetés idejére 450—500 kilósak legyenek az üszők. A gazdaságok hústermelésével kapcsolatban felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jövőben növelni kell a sertés, de különösen a marha beadási súlyát. A kis súllyal átadott marha igen káros a gazdaságoknak is, az iparnak is. A gazdaságnak azért, mert több állatot kell beadni, a feldolgozó iparnak meg azért, mert a kisebb súlyú állat feldolgozásakor a hús és a különböző melléktermékek aránya sokkal rosszabb. A sertések vágási átlagsúlyát szintén emelni kell s már a malacnevelésnél nagyobb gondot kell fordítani az állatok hazékonyságára. Ma még — jórészt a rossz takarmányozás miatt — túl sokáig tartjuk létfenntartó takarmánnyal az állatokat, holott ez erősen növeli az önköltséget. Mindenütt rá kell térnünk az expressz, illetve a félexpressz hizlalásra. Egy év, vagy legfeljebb egy és negyedév alatt már kész, hízott sertéseket kell előállítanunk. Azt persze felesleges hangsúlyoznunk, hogy termelési terveink teljesítésénél feltétel a helyes és jó tenyésztési munka. A NÖVÉNYTERMELÉS FELADATAI közül kettőt kívánunk megemlíteni: a növényápolást és a gépesítést. Már a vetésnél meg kell teremteni lehetőleg a gépesített növényápolás előfeltételeit. Egyenes sorokkal, tökéletes csatlakozással és a sortávolság pontos betartásával lehetővé kell tennünk a kapásnövények gépi ápolását. Törekedjenek a gazdaságok arra, hogy a rendelkezésre álló gépek kapacitását megfelelően kihasználják és kézierőt csak olyan munkánál alkalmazzanak — például egyelésnél —, ahol gépet nem tudnak használni. A gazdaságok vezetőinek gondoskodni kell a legkorszerűbb növényápolási munkák bevezetéséről. Minél kiterjedtebben alkalmazzák a vegyszeres gyomirtást, s amennyiben nem volna gépük, idejében kössenek szerződést a növényvédő állomással. Az állami gazdaságok ankétjein az az álláspont alakult ki, hogy az őszi vetések növényápolásakor a fogassal szemben előnyben kell részesíteni a küllőskapát, mert ezzel jobban lehet biztosítani a megülepedett és megkeményedett talaj szerkezetét, ugyanakkor a küllős kapa nem okoz kárt a növényekben sem. Még ebben az évben nagy lépést kell tennünk előre a gépesítés terén is. A legfontosabb feladat a kombájnaratás komplex gépesítése, s az, hogy a kukoricatermelésnek szinte minden egyes fázisát gépi munkával tudjuk végezni. A tervek és a gépek nagy része már készen áll, a feladat most már csak az, hogy a kidolgozott dokumentáció alapján maguk a gazdaságok végezzék el gépeiken az esetleg szükségessé vált javításokat, másrészt a gazdaságba leküldött gépeket szakszerűen használják. A gazdaságok dolgozóit és vezetőit ma már nem kell meggyőzni a gépesítés előnyeiről, hiszen az arató-cséplő gépek a múlt évben is döntő csatát nyertek. A cél az, hogy már ebben az évben is ne csak a gabona, hanem a többi növények termelésében is felhasználjuk a rendelkezésünkre álló gépeket. Az idei év feladatainak csak egy részét említettük meg. Csak egy-két fontos problémára hívtuk fel a vezetők és a dolgozók figyelmét. Az idei tervek már ismeretesek a gazdaságokban. Már most, a téli hónapokban lássanak neki a tavaszi-nyáriőszi nagy munkákra való felkészüléshez.