Állami Gazdaság, 1957 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
k ura A IftlKlffiil ШАШМЯ ton A múlt évben hosszabb cikket írtam az Állami Gazdaságok Lapjában az AGM juhászatainak látogatásai folyamán gyűjtött jegyzeteim alapján. Ennek a cikknek azt a címet adtam, hogy „A juhászat a legjövedelmezőbb állattenyésztési ágazat”. Talán sokak előtt szokatlan megállapítás, melyet azért választottam, hogy felhívjam reá az olvasó figyelmét. A szerkesztőség azonban — bizonyára óvatosságból — a címnek második szavából a 3 első és a 2 utolsó betűt törölte, miáltal a cím ezt a szerényebb formát kapta: A juhászat jövedelmező állattenyésztési ágazat. Én azonban ragaszkodom az első címnek helytálló voltához. Ezért most sorra veszem azokat a tételeket és módszereket, melyek útján a juhászat tényleg „legjövedelmezőbb” tenyésztési ágazattá tehető. Jegyezzük fel a nem, törzskönyvezett anyajuhok termelési adatait is . Ha a legjobb és kiválasztott tenyészállományt törzskönyvezzük, emiatt nem szabad a tenyészmunkából kizárni azt a még milliónyi gyapjú- és tejtermelő anyajuhot, melyek a termelés zömét végzik. Ha ebben a nagyobb tenyészanyagcsoportban a korszerű módszereket nem érvényesítjük, akkor a magyar juhtenyésztésben csak részletmunkát végzünk. Minden egyes anyajuhunk megérdemli, hogy évről évre feljegyezzük gyapjúminőségét, fürthosszúságát, nyírósúlyát, és tartsunk nála egy fejési idényben 3—4 próbafejést. Ezekből az adatokból meglepetéssel fogjuk tapasztalni, hogy juhaink a termelőképesség tekintetében mennyire különbözők. Találni fogunk anyákat 2—3, másokat 7—8 kilogramm nyírósúllyal. Egyazon legelőn egyik már a bárányok szoptatása közben elapad, másiktól még a bárány leválasztása után 60—100—200 liter tejet fejhetünk. Ezekről a nagy különbségekről számszerű adatokat kell feljegyeznünk, mert csak a számoknak van hatóerejük ahhoz, hogy bennünk felkeljen a szelekciónak kényszere. A jobban termelő gazdaságilag értékesebb egyedek, illetve vérvonalak ivadékainak tenyésztése, a nyájátlagon élősködő, gyengén termelő családoknak viszont a kiselejtezése vezet az egész ország juhállományának nemesítésére. Ivadékaik alapján ítéljük meg a kosokat! Ma már általánosan elfogadott tétel az, hogy még a legtökéletesebb származási lap se ment meg a csalódástól. Ezért napjainkban különösen a mesterséges beondózásra használt kosok igazi értékét ivadékvizsgálat útján kell megállapítani. Ennek több módszere dívik: Először a bárányvizsgálat. Előkészítéséül 50—60 első osztályú anyát pároztatunk a vizsgálandó kossal. Az így született bárányokat 2 hónapos korukban bonitáljuk először. Ekkor már kitűnik, hogy van-e és ha igen, hány van az ivadékok közt gyengén fejlett, foltos, színesen tűzdelt, rackás, pontyszájú, rejtett heréjű stb. A második bonitálás 6—7 hónapos korukban következzék. Ekkor már a hasnak, fejnek és végtagoknak benőttsége is megállapítható, sőt a bunda tömöttségéről, a fürthosszúságról, a gyapjú finomságáról és a bunda kiegyenlítettségéről is alkothatunk véleményt; megtudjuk, hogy melyik kos után születnek szűkszarvú, melyik után rossz lábállású stb. bárányok. Ezzel még a nyírósúlyra, a tejtermelésre vonatkozó döntő adatok birtokába nem jutottunk, de mégis érdemes ezt a két bonizálást végrehajtani, mert ki lehet zárni már a legközelebbi pároztatásból is azokat a kosokat, melyek a felsorolt alapokon kifogás alá esnek. A többiek ivadékait tovább figyeljük az alábbi módszerekkel. Másodszor: Leány-anyapárok vizsgálata. Egy kosnak legalább 20 jerkeivadéka kerüljön megfigyelés alá. A jerkék gyapjútermelését anyáiknak termelésével hasonlítjuk össze. Az anyával szemben mutatkozó kedvező vagy kedvezőtlen különbséget az apa hatásának tudjuk be. Kiszámítjuk, hogy a leányok és anyáik termelése az illető év nyájátlagához (100-hoz) hogyan viszonylik,így kiküszöbölődik az évről évre változó külviszonyokból, azaz a legelők minőségéből, a téli takarmányok mennyiségéből stb. eredő hatás, miért is csak az öröklés nyilatkozik meg az apai hatásból.) Harmadszor: Cserepárosítás. Bizonyos anyacsoportot az egyik évben A, a másikat A, a következő évben pedig az első csoportot A, a másodikat A kossal párosítjuk. A 2 kos közül nagyobb tenyészértékűnek azt minősítjük, amelyik után ugyanazon a csoportból termelékenyebb ivadékok származnak. Kellő takarmánybázis nélkül nincs termelés ! Hogy a legeltetési idényben a nyáj jól éljen, annak két személyi feltétele van: egy ügyes, tapasztalt és az egész határt ismerő juhász, továbbá egy, attól az elvtől hivatásszerűen áthatott gazdaságvezető, hogy juhnyáj útján minden üzemben jelentékeny anyag változtatható értékké. Május havában már megindul a szarvasmarhák zöld futószalagjának kaszálása, így tarlóik legeltethetők lesznek. Júniusban és júliusban a szemtermésükért learatott hüvelyesek, gabonafélék tarlója az elhullott szemek, kalászok és gyomok útján igen jól táplálja a nyájat mindaddig, amíg az eke meg nem érkezik. Augusztusban már talán a felhántott tarlók „kelései” nyújtanak eleséget. Augusztustól novemberig folyik a burgonya-, kukorica-, répa-, csicsókaföldek, a zöldségfélék termékeinek betakarítása. Mindezeken a területeken még a nyáj számára sok értékes táplálék marad. Ha juhnyájainktól nagy termelést óhajtunk, akkor a téli táplálásukat nem szalmafélékre, hanem zöld takar.