Állami Gazdaság, 1957 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1. szám

k ura A IftlKlffiil ШАШМЯ ton A múlt évben hosszabb cikket írtam az Állami Gaz­daságok Lapjában az AGM juhászatainak látogatá­sai folyamán gyűjtött jegyzeteim alapján. Ennek a cikk­nek azt a címet adtam, hogy „A juhászat a legjövedel­mezőbb állattenyésztési ágazat”. Talán sokak előtt szo­katlan megállapítás, melyet azért választottam, hogy fel­hívjam reá az olvasó figyelmét. A szerkesztőség azon­ban — bizonyára óvatosságból — a címnek második szavából a 3 első és a 2 utolsó betűt törölte, miáltal a cím ezt a szerényebb formát kapta: A juhászat jövedel­mező állattenyésztési ágazat. Én azonban ragaszkodom az első címnek helytálló vol­tához. Ezért most sorra veszem azokat a tételeket és módszereket, melyek útján a juhászat tényleg „legjöve­delmezőbb” tenyésztési ágazattá tehető. Jegyezzük fel a nem, törzskönyvezett anyajuhok termelési adatait is . Ha a legjobb és kiválasztott tenyészállományt törzs­könyvezzük, emiatt nem szabad a tenyészmunkából ki­zárni azt a még milliónyi gyapjú- és tejtermelő anya­juhot, melyek a termelés zömét végzik. Ha ebben a na­gyobb tenyészanyagcsoportban a korszerű módszereket nem érvényesítjük, akkor a magyar juhtenyésztésben csak részletmunkát végzünk. Minden egyes anyajuhunk megérdemli, hogy évről évre feljegyezzük gyapjúminőségét, fürthosszúságát, nyírósúlyát, és tartsunk nála egy fejési idényben 3—4 próbafejést. Ezekből az adatokból meglepetéssel fogjuk tapasztalni, hogy juhaink a termelőképesség tekinteté­ben mennyire különbözők. Találni fogunk anyákat 2—3, másokat 7—8 kilogramm nyírósúllyal. Egyazon legelőn egyik már a bárányok szoptatása közben elapad, másik­tól még a bárány leválasztása után 60—100—200 liter tejet fejhetünk. Ezekről a nagy különbségekről számszerű adatokat kell feljegyeznünk, mert csak a számoknak van ható­erejük ahhoz, hogy bennünk felkeljen a szelekciónak kényszere. A jobban termelő gazdaságilag értékesebb egyedek, illetve vérvonalak ivadékainak tenyésztése, a nyájátlagon élősködő, gyengén termelő családoknak vi­szont a kiselejtezése vezet az egész ország juhállományá­nak nemesítésére. Ivadékaik alapján ítéljük meg a kosokat! Ma már általánosan elfogadott tétel az, hogy még a legtökéletesebb származási lap se ment meg a csalódás­tól. Ezért napjainkban különösen a mesterséges beondó­­zásra használt kosok igazi értékét ivadékvizsgálat útján kell megállapítani. Ennek több módszere dívik: Először a bárányvizsgálat. Előkészítéséül 50—60 első osztályú anyát pároztatunk a vizsgálandó kossal. Az így született bárányokat 2 hónapos korukban bonitáljuk elő­ször. Ekkor már kitűnik, hogy van-e és ha igen, hány van az ivadékok közt gyengén fejlett, foltos, színesen tűzdelt, rackás, pontyszájú, rejtett heréjű stb. A második bonitálás 6—7 hónapos korukban következzék. Ekkor már a hasnak, fejnek és végtagoknak benőttsége is meg­állapítható, sőt a bunda tömöttségéről, a fürthosszúság­­ról, a gyapjú finomságáról és a bunda kiegyenlítettsé­géről is alkothatunk véleményt; megtudjuk, hogy melyik kos után születnek szűkszarvú, melyik után rossz láb­állású stb. bárányok. Ezzel még a nyírósúlyra, a tejtermelésre vonatkozó döntő adatok birtokába nem jutottunk, de mégis érde­mes ezt a két bonizálást végrehajtani, mert ki lehet zárni már a legközelebbi pároztatásból is azokat a koso­kat, melyek a felsorolt alapokon kifogás alá esnek. A többiek ivadékait tovább figyeljük az alábbi módszerek­kel. Másodszor: Leány-anyapárok vizsgálata. Egy kosnak legalább 20 jerkeivadéka kerüljön megfigyelés alá. A jerkék gyapjútermelését anyáiknak termelésével hason­lítjuk össze. Az anyával szemben mutatkozó kedvező vagy kedvezőtlen különbséget az apa hatásának tudjuk be. Kiszámítjuk, hogy a leányok és anyáik termelése az illető év nyájátlagához (100-hoz) hogyan viszonylik,­­így kiküszöbölődik az évről évre változó külviszonyokból, azaz a legelők minőségéből, a téli takarmányok mennyi­ségéből stb. eredő hatás, miért is csak az öröklés nyilat­kozik meg az apai hatásból.) Harmadszor: Cserepárosítás. Bizonyos anyacsoportot az egyik évben A, a másikat A, a következő évben pedig az első csoportot A, a másodikat A kossal párosítjuk. A 2 kos közül nagyobb tenyészértékűnek azt minősítjük, amelyik után ugyanazon a csoportból termelékenyebb ivadékok származnak. Kellő takarmánybázis nélkül nincs termelés ! Hogy a legeltetési idényben a nyáj jól éljen, annak két személyi feltétele van: egy ügyes, tapasztalt és az egész határt ismerő juhász, továbbá egy, attól az elvtől hivatásszerűen áthatott gazdaságvezető, hogy juhnyáj útján minden üzemben jelentékeny anyag változtatható értékké. Május havában már megindul a szarvasmarhák zöld futószalagjának kaszálása, így tarlóik legeltethetők lesznek. Júniusban és júliusban a szemtermésükért le­aratott hüvelyesek, gabonafélék tarlója az elhullott sze­mek, kalászok és gyomok útján igen jól táplálja a nyá­jat mindaddig, amíg az eke meg nem érkezik. Augusz­tusban már talán a felhántott tarlók „kelései” nyújta­nak eleséget. Augusztustól novemberig folyik a burgo­nya-, kukorica-, répa-, csicsókaföldek, a zöldségfélék termékeinek betakarítása. Mindezeken a területeken még a nyáj számára sok értékes táplálék marad. Ha juhnyájainktól nagy termelést óhajtunk, akkor a téli táplálásukat nem szalmafélékre, hanem zöld takar.

Next