Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 49. (1962)
1962 / 1–4. füzet - HORVÁTH LAJOS: Megemlékezés Dr. Nagy Jenőről
36 éves tanári pályája alatt nemcsak kiváló pedagógusnak bizonyult, hanem szakmája sokoldalú és buzgó művelőjének is. Mindenkor elsősorban ornithológusnak vallotta magát és a madárvédelem terén el nem évülő érdemeket szerzett. A Tiszántúli Madárvédelmi Egyesület egyik alapítója volt és ügyvezető elnöke lett. Számos iskolában szervezett madárvédelmi egyesületet, és kiállítások rendezésével is hozzájárult hasznos madaraink védelmének ügyéhez. Sokat köszönhetünk Dr. NAGY JENŐnek a madártan népszerűsítése terén is. Mint a Madártani Intézet rendes megfigyelője, évtizedeken át rendszeresen végezte az intézmény által irányított madárvonulási megfigyeléseket. Igen nagyszámú ismeretterjesztő cikkben és előadásban szolgálta a magyar madarak ismeretének és védelmének fontos ügyét. Ismeretterjesztő munkái közül legkiemelkedőbb ,,Európa ragadozómadarai''' című könyve, amely 1943-ban jelent meg a Tiszántúli Madárvédelmi Egyesület kiadásában. A könyvnek szinte minden sorából a túláradóan lelkes, sőt néha a tudományos hitel rovására menően szentimentális madárrajongó szól hozzánk. A madarak iránti nagy szeretete tudományos megfigyelések és közlések felé is vonzották. Az Aquila és a Kócsag című hazai ornithológiai szaklapban számos érdekes faunisztikai híradása látott napvilágot. Ezek közül a hortobágyi vadlúd- és daruvonulások s a fehércsőrű búvár előfordulásának észlelése a legfontosabbak. Dr. NAGY JENŐ lelkes vadász és utazó is volt. Számos cikke jelent meg vadászati szaklapokban. Külföldi útjai során a legtöbb európai államban megfordult. Jelen volt az oxfordi és roueni nemzetközi ornithológiai kongresszusokon és számos nemzetközi madárvédelmi találkozón vitatta meg szaktársaival a madárvédelem feladatait. HERMAN OTTÓ és CHERNEL ISTVÁN nyomdokain járva, meglátogatta az észak-norvégiai madárhegyeket. Nyugdíjba vonulása után még számos elismerést és kitüntetést kapott. Így 1949-ben a debreceni tudományegyetem „madártan" tárgykörből egyetemi magántanári címmel tüntette ki. 1957-ben a biológiai tudományok kandidátusa fokozatot nyerte el. Mint ember nagyon rokonszenves megjelenésű és kellemes modorú volt. Magas, erős termettel halk beszédmodor és közvetlen kedvesség párosult. Kellemes, vonzó stílusban megírt cikkei és előadásai több mint fél évszázadon keresztül nevelték a magyarságot a madarak jobb megismerésére és a szeretetükből fakadó madárvédelemre. Utolsó éveiben fiatalos lelkesedéssel fordult emlőstani problémák felé is. Félbemaradt munkáinak folytatása és értékelése az utókorra vár. Dr. NAGY JENŐ, az aranydiplomás középiskolai tanár, soha el nem múló példaképe az igazi pedagógusnak. Jó tanító, jó népnevelő és buzgó kutató volt hosszú s fáradságot nem ismerő életén keresztül. IN MEMORY OF DR. JENŐ NAGY By L. HORVÁTH A warm commemoration of the recently deceased JENŐ NAGY who besides performing the tasks of a teacher was the author of a number of scientific and educational works indicative of his outstanding competence as an ornithologist. 2