Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 56. (1969)

1969 / 1–4. füzet - ANGHI CSABA: Összehasonlító vizsgálatok a Rangifer tarandus tarandus L., 1758 és a Rangifer tarandus valentinae Flerov, 1933 néhány jellemzőjéről

1* ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: Dr. ANDRÁSSY ISTVÁN 1969. LVI. kötet, 1—4. füzet. Megjelent 1969. augusztus hónapban ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATOK A RANGIFER TARANDUS TARANDUS L., 1758 ÉS A RANGIFER TARA­NDUS VALENTINAE ELEKOV, 1933 NÉHÁNY JELLEMZŐJÉRŐL* írta: ANGHI CSABA (Kungl. Lantbruksstyrelsen Renforskningsstationen Kuolpavare) Abban a vizsgálatsorozatban, amelyben a szemidomesztikált emlős­fajok konstitúciójával kapcsolatos produkciós értékmérőket kutatom, 1962-ben Mongóliában az Ujgurföldön, a Hubszgul­ajmagban — az illetékes megyei tanácselnök, BAGA felkérésére is — alkalmam volt vizsgálni az ott­honos rénszarvasokat. Ennek a munkának eredményét az 1963. II. 1-i szakosztályi előadóülésen publikáltam.** Alkalmat kerestem az összehasonlításra olyan értelemben, hogy vala­melyik északi alfajjal is egybe­vethessem az ott élő valentinae alfaj produk­ciós értékmérőit. Így jutottam el a Lappföldön honos Rangifer t. tarandus életszínhelyére, s 1968 őszén elvégezhettem az ottani vizsgálatokat is. A Lapp­föld svéd fővárosa, Gällivare melletti Rénszarvaskísérleti Állomáson, Kuol­pavareban dolgoztam. Ezt a kutatóhelyet a sarkkörtől 250 km-re északra létesítették. Állandóan 100 150 l. tarandus-t tartanak ott kísérleti célokra természetes körülmények között, legfeljebb annyi eltéréssel, hogy az állatok teljes tápértékű granulátumot kapnak táplálékul amellett, hogy az erdőben, a tajgában tetszés szerint legelhetnek. HERRE a rénszarvas-fajban 22 alfajt tart nyilván. Közülük Eurázsiában a törzsalfajt (R. t. tarandus L., 1758), melynek elterjedési területe a Skandi­náv- és Kola-félsziget, s ettől délre a 40° keleti hosszúságig és a 60° északi szélességig, azaz Leningrád magasságáig terjed. Ettől kelet felé, kb. a 70' északi szélességig, déli irányban a kontinens felső határától számítva az asiaticus JACOBI, 1931 nevű alfajt találjuk kb. a 120° keleti hosszúságig. Folytatólagosan, a Csukcs-félszigetet is beleértve, déli irányban kezdetben a 70°, majd a 75° északi szélességig a R. t. setoni FLEROV, 1933 alfajt találjuk. Az asiaticus és setoni alfajok területe alatt délfelé a nagy elterjedésű R. t. valentinae FLEROV, 1933 él. Területének legdélibb határa az 50° északi széles­ségig, azaz Prága magasságáig terjed. Ez a terület magában foglalja a mon­góliai Hubszgul ajmag északi felét. Kb. a 120° keleti hosszúságtól kelet felé. * Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1968. december 6-án tartott 604. ülésén. ** Állattani Közlemények, 1964, 51, 1 — 4, p. 23. 3

Next