Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 56. (1969)
1969 / 1–4. füzet - MATOLCSI JÁNOS: Összefüggések a szarvasmarha élősúlya és lábközépcsontjainak súlya közöt
ÖSSZEFÜGGÉSEK A SZARVASMARHA ÉLŐSÚLYA ÉS LÁBKÖZÉPCSONTJAINAK SÚLYA KÖZÖTT* Irta: MATOLCSI JÁNOS (Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest) A Mezőgazdasági Múzeum kutatói által folytatott agrártörténeti munka során merült fel a háziállatok vonatkozásában az állati test tömegének történeti becslésére irányuló kívánalom. Az igény abból fakadt, hogy a gazdaságtörténet művelői a kérdéssel foglalkozó zoológusoktól szeretnének olyan adatokat kapni a régi korok háziállatainak formájáról, nagyságáról, súlyáról, hússzolgáltató képességéről stb., amelyek felhasználhatók azok gazdasági szerepének megítéléséhez. A régészeti zoológia kutatójának az ilyen természetű következtetések levonásához az esetek túlnyomó többségében csupán egyes csontok, vagy éppenséggel csonttöredékek állnak rendelkezésére s azok alapján az állat egészéről még hozzávetőleges képet alkotni is csak az állati test felépítésének sokoldalú ismeretében lehet. A figyelem elsősorban a szarvasmarhára terelődött, mint amely a legrégebbi háziállatok egyike és mint amelynek szerepe a háziasítás óta eltelt évezredek alatt mindenkor jelentős volt a termelésben és a táplálkozásban egyaránt. A régészeti ásatásoknál felszínre került szarvasmarha csontokból ma már viszonylag elfogadható hitelességgel tudunk következtetni a különböző korok állatainak marjmagasságára, de a szarvasmarha testsúlyának visszamenőleges felbecsülésére most először történik próbálkozás. Valamely korszakban egy adott telep lakossága által elfogyasztott hús mennyiségének megállapítására KUBASIEWICZ dolgozott ki új „súlymeghatározási módszer"-t. Ennek lényege az, hogy a kiásott csonttöredékek abszolút súlyából számítják az elfogyasztott hús mennyiségét. A számításnál a szarvasmarhát úgy vették tekintetbe, mint amelyben a csont aránya 7%-ot tesz ki. Az eljárással azonban nem mutatható ki, hogy az elfogyasztott hús mennyisége hány állatból származik, és hogy az egyes állategyedeknek milyen súlyuk lehetett. Ez a körülmény felvetette az ásatásoknál leggyakrabban előforduló szarvasmarha csontok és az élősúly közötti összefüggések tanulmányozásának szükségességét. A vizsgálat 130 recens szarvasmarhára terjedt ki. Az állatok fajta szerinti megoszlása a következő volt: 61 pusztai magyar szürke tehén, 24 részben tisztavérű magyar szürke, de többségében magyar szürke kosztromai keresztezésű bika, 18 magyar tarka tehén, 16 magyar tarka bika, 11 borzderes tehén. Az állatok különböztek életkor szerint is, szubadultástól egészen a szenilis korig. A vizsgálat a Budapesti Marhavágóhídon az élőállatok mérésével kezdődött. Majd az állatok levágását követő preparációs eljárások után került sor a begyűjtött metacarpusok és metatarsusok súlyának és kvantitatív értékszámának megállapítására. A kvantitatív értékszámot az egyes csontokról felvett hosszúsági, szélességi és vastagsági méretek mm-ben kifejezett összege adja, s ez a fajtákra és nemekre jellemző értékszám sokféle összehasonlítást tesz lehetővé. Legnagyobb jelentősége abban van, hogy lehetővé teszi a csontkarakterisztika elemzését, vagyis annak megállapítását, hogy az egyes méretek milyen arányt képviselnek a kvantitatív értékszámban. Az eljárás hasonlít a „Skelettsumme" néven ismert számítási módszerhez, csakhogy amíg az utóbbinál a csontváz valamennyi nagyobb csontjáról felvett méretek összege alkotja a viszonyítási alapot, a csontkarakterisztikaszámítás egyetlen csont arányait mutatja meg. * Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1968. november 1-én tartott 596. ülésén. 99 7*