Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 56. (1969)

1969 / 1–4. füzet - MATOLCSI JÁNOS: Összefüggések a szarvasmarha élősúlya és lábközépcsontjainak súlya közöt

ÖSSZEFÜGGÉSEK A SZARVASMARHA ÉLŐSÚLYA ÉS LÁBKÖZÉPCSONTJAINAK SÚLYA KÖZÖTT* Irta: MATOLCSI JÁNOS (Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest) A Mezőgazdasági Múzeum kutatói által folytatott agrártörténeti munka során merült fel a háziállatok vonatkozásában az állati test tömegének történeti becslésére irányuló kívá­nalom. Az igény abból fakadt, hogy a gazdaságtörténet művelői a kérdéssel foglalkozó zoo­lógusoktól szeretnének olyan adatokat kapni a régi korok háziállatainak formájáról, nagysá­gáról, súlyáról, hússzolgáltató képességéről stb., amelyek felhasználhatók azok gazdasági szerepének megítéléséhez. A régészeti zoológia kutatójának az ilyen természetű következte­tések levonásához az esetek túlnyomó többségében csupán egyes csontok, vagy éppenséggel csonttöredékek állnak rendelkezésére s azok alapján az állat egészéről m­ég hozzávetőleges képet alkotni is csak az állati test felépítésének sokoldalú ismeretében lehet. A figyelem elsősorban a szarvasmarhára terelődött, mint amely a legrégebbi háziállatok egyike és mint amelynek szerepe a háziasítás óta eltelt évezredek alatt mindenkor jelentős volt a termelésben és a táplálkozásban egyaránt. A régészeti ásatásoknál felszínre került szarvas­marha csontokból ma már viszonylag elfogadható hitelességgel tudunk következtetni a külön­böző korok állatainak marjmagasságára, de a szarvasmarha testsúlyának visszamenőleges fel­becsülésére most először történik próbálkozás. Valamely korszakban egy adott telep lakossága által elfogyasztott hús mennyiségének megállapítására KUBASIEWICZ dolgozott ki új „súlymeghatározási módszer"-t. Ennek lényege az, hogy a kiásott csonttöredékek abszolút súlyából számítják az elfogyasztott hús mennyi­ségét. A számításnál a szarvasmarhát úgy vették tekintetbe, mint amelyben a csont aránya 7%-ot tesz ki. Az eljárással azonban nem mutatható ki, hogy az elfogyasztott hús mennyisége hány állatból származik, és hogy az egyes állategyedeknek milyen súlyuk lehetett. Ez a körül­mény felvetette az ásatásoknál leggyakrabban előforduló szarvasmarha csontok és az élősúly közötti összefüggések tanulmányozásának szükségességét. A vizsgálat 130 recens szarvasmarhára terjedt ki. Az állatok fajta szerinti megosz­lása a következő volt: 61 pusztai magyar szürke tehén, 24 részben tisztavérű magyar szürke, de többségében magyar szürke­ kosztromai keresztezésű bika, 18 magyar tarka tehén, 16 magyar tarka bika, 11 borzderes tehén. Az állatok különböztek életkor szerint is, szubadul­tástól egészen a szenilis korig. A vizsgálat a Budapesti Marhavágóhídon az élőállatok mérésével kez­dődött. Majd az állatok levágását követő preparációs eljárások után került sor a begyűjtött metacarpusok és metatarsusok súlyának és kvantitatív értékszámának megállapítására. A kvantitatív értékszámot az egyes csontok­ról felvett hosszúsági, szélességi és vastagsági méretek mm-ben kifejezett összege adja, s ez a fajtákra és nemekre jellemző értékszám sokféle össze­hasonlítást tesz lehetővé. Legnagyobb jelentősége abban van, hogy lehetővé teszi a csontkarakterisztika elemzését, vagyis annak megállapítását, hogy az egyes méretek milyen arányt képviselnek a kvantitatív értékszámban. Az eljárás hasonlít a „Skelettsumme" néven ismert számítási módszerhez, csakhogy amíg az utóbbinál a csontváz valamennyi nagyobb csontjáról fel­vett méretek összege alkotja a viszonyítási alapot, a csontkarakterisztika­számítás egyetlen csont arányait mutatja meg. * Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1968. november 1-én tartott 596. ülésén. 99 7*

Next