Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 62. (1975)

1975 / 1–4. füzet - LUKÁCS DEZSŐ: Emlékezés Daday Jenőre

tudományos szempontból is jelentős könyve: „A magyarországi tavak halai­nak természetes tápláléka" (131). 1898-ban múzeumőr lett, 1900-ban az Akadémia a Vitéz-díjjal tüntette ki a kagylósrákokról írt monográfiájáért, mely 1901-ben jelent meg (153). A műegyetem professzora 1902-ben, 1910-ben az Akadémia rendes tagja. 1892—1915 között 129 cikket, könyvet, monográ­fiát közölt a legváltozatosabb tárgykörökből (98—225). Nagy plankton- és parazitológiai tanulmányai is ezek között vannak. Ez a hatalmas — közel 7000 nyomtatott oldalnyi — munkásság itthon nem elismerést, hanem irigységet keltett. DADAYt azzal vádolták, hogy a kül­földnek dolgozik, pedig a hazai kutatásokban is lenne tennivaló. Ez nem felel meg a valóságnak, hiszen 106 kutatási témájából 56 Magyarországra vonat­kozik, ezenkívül 8 nagy monográfiájában szintén vannak hazai zoológiai adatok. DADAY életén az irigység, rosszindulat, megnemértés okozta fájdalom vonul végig. Ennek ellenére lankadatlan erővel dolgozott. Csak akkor tört meg, amikor az első világháborúban, 1914-ben elesett egyetlen fia. Ekkor munkásságának óriási irama hirtelen leállt. Még hat évet élt utolsó nagy, meg nem jelent kéziratán dolgozva. DADAY munkássága a Protozoa, Nematode, Cladocera, Phyllopoda, Myriopoda, Pseudoscorpionidae, Chiroptera és más rendszertani csoportokra terjedt ki, faunisztikájukat, taxonómiájukat, ökológiájukat, korológiájukat kutatta. Ennek eredménye, hogy a 19. század végén és a 20. század elején a vízi fauna, illetve a hidrobiológia tekintetében az egész világon Magyarország a legismertebbek közé tartozott, és egyben a világ egyik tudományos köz­pontja volt. Hiszen a Föld valamennyi részéből a kutatók, gyűjtők DADAY-nak küldték anyagukat feldolgozásra. DADAY igazi érdeklődési köre azonban a vízi gerinctelen szervezetek anatómiája, hisztológiája, ökológiája volt. Az előbbiekben vázolt, gazdag és széles körű tudományos cikkeinek, monográfiáinak, könyveinek még csak vázlatos ismertetése is meghaladja kereteinket. Így csak kiragadott példákon mutatjuk be munkásságának lényegét. Kolozsvár és Dés környékéről 58 Rotatoria fajt dolgozott fel, közöttük 14-et először ő talált Magyarországon (1). A Rotatoriák hímjeiről megállapí­totta (2), hogy megjelenésük nem évszakhoz kötött. Az időszakos pocsolyák lassú kiszáradása okozza a párzást és a vastag héjú peték lerakását. A Diglena Catalina hímje és nősténye szervezetét, életfolyamatait, ökológiáját tárgyalja részletesen. Mindez azért jelentős, mert a Rotatoria hímekről alig voltak isme­reteink, hiszen 21 évvel FERDINAND KOHN felfedezése, de 9 évvel PLATE tanul­mányának megjelenése előtt írta disszertációját. Az Eucopepoda (33), Cladocera (62) monográfiái a magyarországi fajok szervezetének, életjelenségeinek, életmódjának, elterjedésének részletes ismer­tetését tartalmazzák. Még ma is fontosak az ilyen irányban kutatók számára. A hazai Branchipus fajokat feldolgozva DADAY megállapította szezo­nális polimorfizmusukat (78, 79). Ennek és a Rotatoriák ivari polimorfizmu­sának felfedezése döntő jelentőségű. Az Entia terastomella új és az addig csak tengerből ismert Amphidinium operculatum Foraminiferákat részletesen feldolgozta. Megállapította azt is, hogy az E. terastomella a dévai sósvizek endemikus faja (21, 29, 30). A Hexarthra polyptera faj tárgyalásával kapcsolatban kifejtette, hogy a kerekesférgek tulajdonképpen csak kismértékű módosulatai a hipotetikus

Next