Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 70. (1983)

FEHÉR GYÖRGY-GRAF ZOLTÁN: Adatok a kétpúpú teve (Camelus bactrianus) emésztőkészülékének és hasűri szerveinek topográfiájához

Állattani Közlemények, LXX, 1983 ADATOK A KÉTPÚPÚ TEVE (CAMELUS BACTRIANUS) EMÉSZTŐKÉSZÜLÉKÉNEK ÉS HALŰRI SZERVEINEK TOPOGRÁFIÁJÁHOZ Irta: FEHÉR GYÖRGY és GRAF ZOLTÁN (Állatorvostudományi Egyetem Anatómiai és Szövettani Tanszéke, Budapest, ill. Budapest Főváros Állat- és Növénykertje) Az utóbbi években több cikk jelent meg a teve egyes szerveinek morfológiájáról. Az állatkerti állatorvoslás számára szükséges néhány topográfiai és alkalmazott anatómiai adat azonban még hiányzik. Az Állat- és Növénykert 2 éves beteg nőstény tevéjét élő állapotban kaptuk meg. Ezáltal lehetőségünk volt a zsigeri szervek helyeződését álló állapotban, érrend­szeren át formalinban rögzített preparátumon (FEHÉR, 1978) vizsgálni (1. kép). Az elvéreztetett, állványon rögzített állat vérérrendszerét 42 liter 10%-os formalin oldattal töltöttük fel. A szer­vek topográfiáját a mellkason és a hasfalon készített „ablakon" át vizsgáltuk. A vizsgálat lehe­tőséget adott a szervek topográfiájának pontos meghatározására és néhány alkalmazott anató­miai és összehasonlító morfológiai probléma tisztázására. Az emésztőkészüléket BORS (1890), valamint SCHMIDT-NIELSEN és tsai (1956, 1957, 1964) vizsgálták. Utóbbiak mirigyeket találtak a gyomor vakzsákjaiban, amelyeket a sertés cardia­mirigyeihez hasonlítanak. PUROHIT és RATHOR (1962) összehasonlította az előgyomrokat a szarvasmarha előgyomraival. REMANE—STORCH—WELSCH (1976) CURASSON (1947) vizsgálatai alapján ismerteti az előgyomrokat. Az egypúpú teve hasűri szerveinek topográfiáját PAVAUX (1965), a kétpúpú tevéét pedig NEURAND-APPEL és WITZDORF (1969) vizsgálta. ABDALLA (1965) a női nemi szerveket 40 tevén, HEGAZI (1962) a vérérrendszert 12 tevén tanulmányozta. Eredmények a száj széles, az ajkak nagyok, jól izmoltak, rövid, finom szinus-szőrö­ket is tartalmazó szőrzettel borítottak. A felső ajkat középen mély philtrum taglalja, amely a résszerű és zárható orrnyílásokat határoló, Y-alakban össze­törő mozgékony belső orrszárnyak alsó végeihez tér. Az orrtornác bőre finom szőrzettel borított egészen a limen nasiig. A pofa hosszú, nyálkahártyáját magas, 3—4 elszarusodott hegyben végződő papilla conicá­k sűrűn borítják. A papillák nyúlványai az ajakzug és a felső ajak közelében tompa kúp alakúak (2. kép). A kemény szájpadlás hosszú, lépcsői a vaskori foglemez (felső metszőfogak hiányoznak) mögött laposak, a foghíjas szél mentén nagyok, az előzápfogak mentén tagolt papilla alakúak, csupán a fogíny felőli részletük fejlődik ki. A kemény szájpadlás vénás fonata a foghíjas szél tájékán különö­sen vastag (2 cm) (3. kép). A lágy szájpadlás vaskos, hosszú, a nyelv gyökerére illeszkedik, a lóéhoz hasonló. A garatszoros 3 cm széles. A nyelv hosszú, hegye a lóéhoz hasonló (4. kép). A hegy hátán mély hasadék, ún. sulcus longitudinalis linguae van. A nyelvháti dudor magas, kúp alakú, a szarvasmarháéhoz hasonló, keskeny, vaskos, levél alakú szemölcsök­kel borított (5. kép). A táplálék-árok mély, a dudoron kétoldalt és hátul össze­sen 16 db körülárkolt szemölcs van. Közülük 6 nagy vaskos kiemelkedő nyál.

Next