Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 74. (1987-1988)
BALOGH JÁNOS: Kaszab Zoltán emlékezete
ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: DR. ANDRÁSSY ISTVÁN 1987—88. LXXIV. kötet, 1-4. füzet. Megjelent: 1988. KASZAB ZOLTÁN EMLÉKEZETE– írta: Balogh János (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest) A legjobb portréfotó is csak pillanatot örökít meg az emberből, de az igazi arc azokon a láthatatlan felvételeken van, amelyeket a barátok szívük mélyén őriznek. Én két ilyen képet őrzök Kaszab Zoltánról. Az egyik a fiatal egyetemistáé, aki barátaival együtt tavaszi kirándulásra indul, hogy felfedezze a Bakony ismeretlen állatait. Nem volt semmije a magával vitt rovargyűjtő eszközökön kívül; még a biciklit is kölcsön kapta, amelyen nekivágott az útnak. Az arcán azonban ott ragyogott a feladatában hívő kutató öröme. Ugyanaz az öröm világított az arcán évtizedekkel később, amikor az első mongóliai expedíciójának nekivágott a teherautón, pár héttel egy súlyos szívburokműtét után. Csak a beavatottak tudták, hogy nem valami öncélú gyűjtőszenvedély hajtotta, hanem a feladat. Előtte, mint sok más zoológus előtt, a hatvanas években már nyilvánvalóvá vált, hogy az esztelen természetrombolás a körülöttünk élő növény- és állatvilág egy részét végpusztulással fenyegeti. A folyamatot már megakadályozni nem tudjuk, de egyszer talán sikerül majd az értelmetlenül elpusztított életet rekonstruálni, újrateremteni. Ehhez kell a botanikus és zoológus etalonja, az érintetlen, eredeti természet dokumentációja. Kaszab Zoltán erre az egyedülállóan fontos munkára vállalkozott, és végezte egész életén keresztül. A magyar állatvilág feltárásával kezdte, és a "Magyarország Állatvilága" sorozatnak egyik legtermékenyebb .Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1987. április 15-én tartott 779. ülésén.