Állatorvosi Kamarai Hírek, 1993 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1993-02-22 / 1. szám
KAMARAI HÍREK 1993. FEBRUÁR 22. Újabb adatok a fertőző bursitis (Gumborói-betegség) hazai előfordulásához írta: dr. Gajdács György és dr. Danczig Erzsébet Békéscsabai Állategészségügyi Intézet Intézetünk működési területén és az ország egyéb részein is 1992. II. félévében a csirkék fertőző bursitisének egy eddig szokatlan heveny és súlyos lefolyású kórformáját észleltük nagy gyakorisággal. A teljesség és a részletes virológiai feldolgozás igénye nélkül az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat és gondolatainkat szeretnénk közreadni e lap hasábjain. A fertőző bursitis (infectious bursal disease, IBD) a csirkék fiatalkori heveny vírusos betegsége, amelyre először 1957-ben az USA-ban figyeltek fel és az előfordulás helyéről Gumboro-betegségnek nevezték el. A kórképet részletesen 1962-ben Cosgrove írta le. Ezt követően a világ valamennyi jelentősebb baromfitenyésztéssel rendelkező országából jelezték a betegség megállapítását. Hazai előfordulásával részletesen 1981-ben Palya és mtsai számoltak be. A szakfolyóiratok cikkei és a szakmai kézikönyvek részleteiben is taglalják a betegség akkori legfőbb jellemzőit, mint pl. a kórlefolyás, a diagnosztika szempontjai, a specifikus védekezés lehetőségei stb. így ezúttal ezek ismétlését nem részletezzük. Kétségtelen azonban, hogy egy jelentős és igen kellemetlen fertőző betegségről van szó, amelynek gazdasági kártétele elsősorban a csirkeállományokban jelentkezik. A fertőző bursitis vírusának (IBDV) számunkra legkellemetlenebb tulajdonsága, hogy nagymértékben károsítja a Fabricius-féle tömlő lymphoid állományát, melynek következtében a B-lymphocyták száma jelentősen csökken és ez immundeficiens állapot kialakulásához vezet. A vírus immunszuppresszív hatásának mértéke nagyban függ a fertőződés idejétől és a kórokozó virulenciájától. Az immunszuppresszív hatás annál erősebb és annál tartósabb, minél fiatalabb (2 hét alatti) korban történik a fertőződés. A fertőzésen átesett állományok éppen az immunszuppresszív hatás következményeként egyéb más fertőző betegségekkel szemben csak nehezen (vagy egyáltalán nem) immunizálhatók, a legkülönfélébb betegségek, így pl. a coccidiosis, a mycoplasmosis pedig a szokásosnál nagyobb arányú veszteséget okoznak, így a brojlerállományokban érthető módon a nevelés végére az elhullás jelentős mértékben megemelkedik, a testtömeg-gyarapodás pedig akár 10%kal is elmaradhat a kívánatosnál. Ha mindehhez hozzávesszük azt, hogy - kísérletes vizsgálatokkal bizonyítottan - az IBCV-fertőzés következményét tovább súlyosbítja a reovírusos (Koradian B. és mtsai., 1990.) az E. coli (Nakamuron 1990.) az avian nephritis vírus (Narita és mtsai., 1991.) és az Aspergillus flavus (Okoye és mtsai., 1991.) kórokon^kal való egyidejű fertőződés, akkor belátható, hogy a betegség gazdasági jelentősége egyike a legfontosabbaknak. Mindezek ellenére hazánkban az utóbbi 8-10 évben a fertőző bursitis elleni védekezés sikeresnek bizonyult. Köszönhetően annak, hogy a betegség ellen kidolgozott vakcinázási módszer magas szintű maternális védelmet biztosított a naposcsibék részére, amely megvédte őket a korai fertőződéstől. A vakcinázás közismert módszerének lényege, hogy erősen attennált vírusból készített élő vakcinával történő hatásos előimmunizálás után a tojószezon előtt álló jércéket olajadjuvánssal készült inaktivált vakcinával oltják. Egészséges állatok esetében szakszerű vakcinázással a szülőpárállományokban elérhető az 1:8-l 6000-es titerű ellenanyagszint, ami az utód csibékben 1:4-8000 maternalis ea. szintet biztosít és ez 2-3 hetes korig elegendő védelmet biztosított a csibék részére. Természetesen ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy az IBDV kártételét minden esetben és teljes mértékben sikerült kiküszöbölni. Hisz számtalan esetben tapasztalhattuk - főleg azokon a helyeken, ahol földrajzi értelemben is nagy volt a „brojlersűrűség" -, hogy a legkülönbözőbb jellegű légzőszervi megbetegedések, vagy az ún. fertőző satnyaság syndroma, ill. sok esetben akár tisztázatlan kóroktanú megbetegedések is az átlagosnál jóval nagyobb kártételt okoztak, nem egyszer teljesen tönkretéve az ágazat üzemeltetőjét. Az ismert diagnosztikai nehézségek és gondok miatt sok esetben nem lett megnyugtatóan tisztázva, hogy az említett körfolyamatokban az IBD-vírusnak volt-e valamilyen szerepe. Ezek után (vagy mellett) meglepetéssel tapasztalhattuk, hogy 1992. július végétől kezdődően a heveny fertőző bursitis, eddig soha nem tapasztalt gyakorisággal és súlyossággal fordult elő a brojlercsirke-állományokban. A „járványmenet" - mert már szinte annak volt nevezhető - először Szentes térségében indult, de néhány hét alatt a működési terüle-