Állatorvosi Kamarai Hírek, 2000 (11. évfolyam, 1-5. szám)

2000-12-19 / 5. szám

18 2000. DECEMBER 19. sok közéleti szerepléséről. Majd a Magyar Állatorvosok Világszervezete tisztújító közgyűlésére került sor. Szieberth István elnök beszámolt a szervezet hároméves tevékenységéről. (Volt miről. Az elmúlt három évben több találkozót sikerült külföldön is létrehozni. A mosta­ni rendezvénysorozatnak is egyik tevékeny szervezője volt a világszervezet.­ Német Antal a számvizsgáló bizott­ság munkájáról, Franyó V. László pedig a Tolnay Sándor Alapítványról. A választás rendben lezajlott. Ismét Szie­berth István lett három évre az elnök. A legnépesebb csoport, az erdélyiek között volt egy ki­sebb vita a szervezésről, a tájékoztatásró­l, de végül is megnyugvással vették tudomásul a különböző vélemé­nyeket. A választmányi tagok megválasztásakor nekem személy szerint feltűnt, hogy a tagsági létszámhoz kötött megválaszthatók között kicsi az anyaországi választmá­nyi tagok száma. A délután folyamán a Parlamentben Gyimóthy Géza alel­­nök fogadta a résztvevőket, majd az épület megtekinté­sével (szakavatott vezetők segítségével) ért véget a négy­napos eseménysorozat. VÉGH LÁSZLÓ Mócsy-emlékéremmel kitüntetett kollégák 2000-ben A Magyar Állatorvosi Kamara elnöksége a területi szervezetek vezetőségei által elkészített és a Szatok-bi­­zottság által véleményezett felterjesztések alapján 2000- ben dr. Gráf Zoltán, dr. Tönkő Pál és dr. Vajdovich Károly kollégák Mócsy-emlékéremmel való kitüntetéséről dön­tött 2000. november 22-i ülésén. A kitüntetéseket a Mócsy-emlékérem szabályzatának megfelelően 2000. de­cember 1-jén, a diplomaosztó ünnepség keretében a SZIE Állatorvos-tudományi karán adták át a kitüntetett kollé­gák laudatiójának ismertetése után. (A laudatiókat az alábbiakban részletesen közöljük.) DR. GRAF ZOLTÁN (Budapest) Graf Zoltán 1964-ben szerezte meg diplomáját, ame­lyet követően 6 évig egyetemünk sebészeti és szemészeti tanszékén volt tanársegéd. Némi ösztöndíjjal másfél évig dolgozott a Mainzi Johannes Guttenberg Egyetemen kör­nyezetvédelmi témákban, ezt követően 5 évig vezette a Gödöllői Állatkórházat. A klinikai rutinban és az ezzel társuló, a klinikumokkal szoros kapcsolatban lévő kutatói tevékenységben szer­zett jártasság után 1978-tól 14 évig a Fővárosi Állatkert­ben tevékenykedett, ahol pályafutásának zömét töltötte. Ebben az időszakban jelentek meg azok a közleményei, amelyek az állatkerti és vadon élő állatok fertőző beteg­ségeinek korai felismerését, az egzotikus parazitózisok felderítését és az állatkerti hatósági állatorvosi tevékeny­ség korai adaptálását ölelték fel. Különösen fontosnak tartotta az állatkerti állatok szaporodási zavarainak okait, az apaállatok vizsgálatát, ennek kapcsán elektromos eja­­kulátort szerkesztett. Állatszerető és az állatok sorsát szívén viselő környe­zetben dolgozván felismerte azt a szakadékot, amely a szorosabb értelemben vett állatorvosi szakma és az állat­tartók szemlélete között húzódik, ezért sok energiát szen­telt a népszerű tudományos ismeretek terjesztésének. Két könyve jelent meg ebben a műfajban, egyik a kutya, má­sik az otthonunkban tartott kedvenc egzotikus állatok tar­tásával, takarmányozásával és betegségeivel foglalkozott. Tizennyolc tudományos közleménye jelent meg. A széles szakmai palettán szerzett tapasztalatait 1982- től magánállatorvosként hasznosítja, fiával, aki szintén ál­latorvos lett Budapesten, a XI. kerületben lévő rendelő­jükben dolgoznak. 1996 és 2000 között a Magyar Állator­vosi Kamara Fővárosi Szervezetének vezetőségi tagjaként aktív kamarai tisztségviselő. Kiemelkedő szakmai és ka­marai tevékenységének elismerése a Mócsy-emlékérem. DR. TÖNKŐ PÁL (7960 Sellye, Dózsa u. 17.) Dr. Tönkő Pál Tótszentgyörgyön született 1919. márci­us 31-én a község tanítójának gyermekeként. Érettségi után az akkori Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem állatorvosi osztályára nyert felvételt, ahol 1944. június 27-én vette át diplomáját. Végzését követően az ország akkori nehéz helyzete komoly állat-egészségügyi feladatokat is adott. Ő is nagyon aktívan részt vett az akkor igen elterjedt fertőző sertésbénulás visszaszorításában, a lépfene okoz­ta közegészségügyi veszély megszüntetésében és a szar­­vasmarha-gümőkór felszámolásában. Állatorvosi tevékenységét 1944. június 2-tól a mai na­pig ugyanazon a területen, az Ormánságban gyakorolja Sellye székhellyel. Átélte a rendszerváltásokat és hosszú évtizedeket, mindig az emberség, a kollegialitás, a szerénység és a se­gítőkészség jellemezte. Baranya megyei állatorvosai számára Pali bácsi „a taní­tómester", akihez mindig fordulhatnak tanácsért. A kamarának megalakulása óta aktív tagja, és emellett továbbképzéseink, szakmai és baráti találkozóink elma­radhatatlan résztvevője. Kollégánk kitüntetése bizonyítéka annak, hogy egy ki­vételes ember dolgozik közöttünk, aki - túl 81. születés­napján - a nehéz helyzetben lévő ormánsági emberek­nek évtizedeken át nemcsak állatorvosa, hanem édesapja nyomdokain tanítója is. DR. VAJDOVICH KÁROLY (6800 Hódmezővásárhely, Lázár u. 28.) A jelenleg 60 éves dr. Vajdovich Károly 1964-ben kez­dődött állatorvosi pályája szorosan kapcsolódik az üzem­szerű haszonállattartás fejlődéséhez és komoly eredmé­nyeihez. A hódmezővásárhelyi székhelyű Gorzsai Állami Gazdaság üzemi, majd vezető állatorvosaként végezte el és sikeresen fejezte be a szarvasmarha- és sertésállo­mány-mentesítési programjait. Ennek során példamuta­tóan, kiváló együttműködési készségét tanúsítva dolgo­zott együtt jól szervezett csapatmunkában a többi érin­

Next