Állatorvosi Kamarai Hírek, 2001 (12. évfolyam, 1-5. szám)
2001-03-20 / 1. szám
2 'KAMARAI hírek M ^swwm g g 2001. MARCIUS 20. A kólikás ló sürgősségi ellátása a gyakorlatban Dr. Vörös Károly tanszékvezető, egyetemi tanár SZIE, Állatorvos-tudományi Kar, Belgyógyászati Tanszék és Klinika A kólikás betegségek lovakban a leggyakoribb kórképek csoportját képezik. Jelentőségüket az adja, hogy az idetartozó betegségek súlyos következményekkel járhatnak. Ellátásuk során a gyakorló állatorvosnak gyors helyzetfelismerésre és nem ritkán komoly erőfeszítésekre van szüksége a beteg életének megmentéséhez. Ilyenkor nemcsak azokat a diagnosztikai és terápiás lehetőségeket kell számba venni, amelyek a helyszínen a rendelkezésünkre állnak, hanem azt is el kell dönteni, hogy képesek vagyunk-e magunk megbirkózni a feladattal, vagy pedig a beteget célszerűbb állatkórházba, illetve klinikára küldeni. Lényeges, hogy az állatorvos minél előbb értesüljön a kólikás megbetegedésről, mert így a betegvizsgálatot és a gyógykezelést sürgősen, kedvező körülmények között a betegség kezdetétől számított egy órán belül meg tudja kezdeni. Ezért érdemes a lótartó tulajdonosok figyelmét felhívni arra, hogy ilyenkor minél előbb kérjenek segítséget. Szerencsére a kólikás lovak számottevő hányada esetenként magától meggyógyul, illetve kedvezően reagál a helyszíni gyógykezelésre. A súlyos esetek azonban komplex belgyógyászati terápiát vagy éppen műtéti beavatkozást igényelnek. Ismeretes, hogy a kólika (hascsikarás, a fogalom eredete szerint: dolor coli) nem más, mint a hasi emésztőszervek, azaz a gyomor és a bél betegségei okozta fájdalom tünetegyüttese. Az egyéb hasűri szervek okozta fájdalom megjelölésére az adott szerv nevéből képzett jelzős szerkezetet használjuk, pl. húgyúti kólika, méhkólika. Differenciáldiagnosztikai szempontból fontos, hogy kólikaszerű viselkedést válthatnak ki egyes élettani állapotok, mint az éhség vagy a nemi izgalom, illetve bizonyos extraabdominalis kórképek, így a nyelőcső eltömődése, a viszketéssel járó bőrbetegségek és bizonyos idegrendszeri kórformák is. Az utóbbiak közül külön említést igényel a lovak veszettsége. A kólikás betegségek sorába tartozó, egyes kórképek patomechanizmusának ismerete és az oki diagnózis felállítása a legbiztosabb alapja a megfelelő gyógykezelésnek és a helyes prognózis kialakításának. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a kólikás betegségek - különösen a súlyos kórformák - több közös vonással bírnak, amelyek idejekorán történő felismerése döntő a beteg állapotának megítélése, a kórjóslat és a gyógykezelés megválasztása szempontjából. A legfontosabb a fájdalom, a folyadékvesztés és az endotoxinaemia okozta sokk, azaz a perifériás vérkeringési elégtelenség kialakulása (1. ábra). A fájdalom hátterében a következő tényezők állhatnak: a simaizomzat görcsös összehúzódása, a gyomor és a belek falának kifeszülése, valamint a bélfodorban és a savóshártyában lévő érző receptorok izgalma a belek helyzetváltozásakor. Folyadékvesztéssel jár a bélelzáródás, amikor a béltartalom nem képes a vastagbélbe jutni, ahonnan egyébként - az egészséges sóban - a folyadék nagy része visszaszívódik. Heveny bélgyulladásban, továbbá a bél elzáródásakor jelentős folyadékkiáramlás, majd fehérjekilépés is bekövetkezik a gyomor-bél rendszer üregébe, mivel kórosan fokozódik a belek falának áteresztő képessége. A folyadék rövidesen megjelenik a szabad hasüregben is. A permeabilitás további fokozódásakor és különösen a bélfal elhalásakor baktériumok, endotoxinok és a bélben keletkező bomlástermékek is átjutnak a bélfalon, ahonnan a véráramba, illetve a hasüregbe kerülnek. Az endotoxin a bélben található Gram-negatív baktériumok (E. coli, Enterobacter-fajok) sejtfalában lévő lipopoliszacharid, amely a baktériumok szétesésekor szabadul ki a bél üregébe. Az endotoxinaemia korai következményei közé tartoznak a hypoxaemia, a tachycardia, a tüdőben a vérnyomás emelkedése, a tachypnoe és a dyspnoe, a hasi fájdalom fokozódása, továbbá a leukopenia és a thrombocytopenia, valamint a hyperglykaemia. A késői hatások közé soroljuk a lázat, a vérnyomás csökkenését, a dehidráció súlyosbodását, a májműködés zavarát, a hypoglykaemiát, a metabolikus acidosist, továbbá a leukocytosist és a véralvadási hajlam fokozódását. Erre zavar •Folyadékkilépés szétesése