Állatorvosi Kamarai Hírek, 2002 (13. évfolyam, 1-5. szám)
2002-03-21 / 1. szám
2 KAMARAI HÍREK 2002. MÁRCIUS 21. Az Aujeszky-féle betegség járványtana és a mentesítés aktuális kérdései írta: Molnár Tamás Az első leírójáról elnevezett Aujeszky-féle betegség legtöbb házi és vadon élő emlős és rágcsáló állatfaj heveny lefolyású, többnyire elhullással járó vírusos betegsége. A fogékony állatfajok közül kizárólag a sertés képes a fertőzés túlélésére. A többi állatfaj esetében a megbetegedett egyedek idegrendszeri tüneteik kíséretében elhullanak. Sertésekben a betegség kártétele nem elsősorban a legtöbbször idegrendszeri megbetegedésekkel kapcsolatos elhullásokban (esetleg vetélésekben), hanem főként a takarmányhasznosítás romlásából adódó, csökkent testtömeg-gyarapodásban nyilvánul meg, amely a hizlalás időtartamát kb. 6-14 nappal növelheti. Az Aujeszky-féle betegség az egész világon előfordul. A sertésen kívül megállapították vaddisznóban, szarvasmarhában, juhban, lóban, kutyában és macskában, rágcsálókban (patkányban, egérben), mezei nyulakban, prémes állatokban (ezüst- és kékrókában, nyércekben) és szarvasfélékben is. Az emberek Aujeszky-vírussal való fertőződését megbízhatóan mind ez idáig nem bizonyították. Az elmúlt évtizedekben sertésállományainkban egyik leggyakrabban előforduló vírusos megbetegedés. Az 1950-es évek közepétől kezdődően a sertéstenyésztésben megindított hibrid technikák alkalmazásával lehetőség nyílt az iparszerű sertéstartás, a nagy létszámú telepek kialakítására. Ezeken a telepeken folyamatosan megtalálhatók a különböző korcsoportok, a hízók és a malacok. Mindez együtt járt a magas egyedsűrűségű populációk létrehozásával, amely rendkívüli módon kedvezett a vírus fennmaradásának. Ugyanakkor a megnövekedett élőállat-forgalom kedvező lehetőséget teremtett a vírus terjedésének. Az előbbiek következményeként az Aujeszky-féle betegség járványtani és gazdasági jelentősége az 1960-as évektől kezdődően lényegesen fokozódott. Éppen az utóbbiak miatt több nyugateurópai ország és az USA is intenzív mentesítési programokat folytatott, amelyek bizonyos térségekben az Aujeszky-vírustól való megszabaduláshoz vezettek. A betegség Nyugat-Európa országainak túlnyomó részében és Magyarországon is bejelentési kötelezettség alá tartozik. Állománybetegségként szinte kizárólag sertésekben fordul elő. Mivel más emlős állatfajok (szarvasmarhák, juhok) fertőződésük után szinte kivétel nélkül elhullanak, társaikra nem terjesztik a kórokozót, ilyen állományokban a megbetegedések mértéke annak függvénye, hogy hány állat fertőződött a sertésektől, és ennek a továbbiakban milyen lehetőségei vannak. Ennek megfelelően ezek az állatfajok a vírus fenntartásában és terjesztésében nem játszhatnak szerepet. A kórokozó vírus (porcine herpes vírus 1, PHV1) antigén szerkezetét illetően egységes. A vírussal kapcsolatosan az utóbbi évtizedekben elsősorban a vakcinák kialakítása miatt jelentős mértékű kutatásokat végeztek. Ennek egyik fontos eredménye a virulencia genetikai jellegzetességeinek felderítése. Megállapították, hogy az Aujeszky-vírusnak vannak ún. abszolút virulenciagénjei, amelyek között egyetlen gén károsodása elég a virulencia elvesztéséhez. így például a Bartha-féle K61-es törzs esetében a VL21 jelzésű gén többszörös mutációja vezetett az attenuált jelleg kialakulásához. Ugyanennél kimutatták azt a DNS-szakasz hiányát is, amelyen a gE (korábbi néven gl) jelű fehérje génje található. Ezzel magyarázható, hogy az ilyen törzset tartalmazó vakcinával oltott sertésekben nem keletkezik gE-specifikus ellenanyag, míg a vadvírussal fertőzöttekben az kimutatható. Ezt az ellenanyag-különbséget vizsgáljuk a gE-test során, és alapvetően ez a magyarázata annak is, hogy Európában és hazánkban is kizárólag gE-negatív vakcinákat lehet alkalmazni. Ez teszi lehetővé a nálunk is alkalmazott marker vakcinák használata mellett végzett mentesítést. Fertőzött sertésállományokban a vírus legnagyobb mennyiségben az orr-, garat- és hörgőváladékkal, valamint a nyállal ürül, de egyéb váladékok (vér, vizelet, tej, ondó) is terjeszthetik a vírust. A vírusürítés időtartama változó lehet. A heveny beteg sertések általában 2-3 hétig ürítik a vírust, de a gyógyult vagy tünetmentesen átvészelt egyedek is tartósan vírushordozók, időszakosan vírusürítőkké válhatnak. Más sertésekben az idegsejtekhez kapcsolódó latens fertőzés alakulhat ki, amely immunszupresszív hatásokra (de esetenként a vér cortisonszintjének emelkedése folytán, a fialás után is) vírusürítést eredményezhet. A heveny megbetegedéssel kapcsolatos vírusürítés, valamint a perzisztens és latens fertőzöttség miatt az Aujeszky-féle betegségen átesett állományokat életük végéig fertőzöttnek kell tekinteni. Az ilyen állományba bekerülő vagy ott felnevelt sertésekben a fertőzöttség állandósulhat, és az idősebb gE-pozitív sertések (ha erre lehetőség nyílik) folyamatosan fertőzik a fiatal populációt. A gE-pozitív sertések fertőzésközvetítő szerepét azok immunizálása bizonyos mértékig jelentős mértékben nem befolyásolja. A vírus legfontosabb fenntartója a sertés. Az eddig mentes állományok fertőződése rendszerint tünetmentes, vírushordozó sertésekkel (esetleg azok egyes szerveivel, termékeivel) történhet. A vírust a fertőzött sertések-