Állatorvosi Közlöny, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1938-06-01 / 6. szám

90 ÁLLATORVOSI KÖZLÖNY 1938. június „Az én mezőmön nem értek kalászok, Az én aratásom egy marék virág . . .” Anyagi javakból ugyanis valóban nem sok jutott neki, e helyett azonban annál több az őszinte, igaz szeretetből, csen­des örömökből, meghitt barátságból azok részéről, kiket a sors­közösség hozzá vezetett. 1933. dec. 6-án törékeny, fáradt teste gondok és nehéz küzdelmek, megpróbáltatások után elpihent, 86 éves korában, jótettekben gazdag, hosszú, nemes élet után pihenni tért, kö­vetve néhány nap előtt, nov. 24-én meghalt, mélységesen sze­retett élete párját. „Manet post funera verum", az igaz túléli a mulandót. El­ismerés, tisztelet, megbecsülés, hála és szeretet vezette tanít­ványait, hogy végtelen jóságú tanáruknak, atyai jóbarátjuknak, a M. O. Á.­E. egyik alapítójának és tiszteleti tagjának méltó síremléket állítsanak. És most áhítatos lélekkel állunk meg, megindult és hálás szívvel emlékezünk e kedves, derék, jó fér­fiúra, a múlthoz való kegyeletes ragaszkodással, mert nem tarto­zunk azok közé, akik gyorsan felejtenek. Nádaskay Béla szel­leme közöttünk van, „Nomen adest“­. Szeretete, gyöngédsége, jósága, szívének nemessége most is megjelenik lelki szemeink előtt, az a heroikus önmegtagadás, mely a legnehezebb körül­mények között is hittel és bizalommal, türelmesen vágyódott és várt a szebb jövőre. A nemes egyszerűséggel átélt, hosszú élet után, fenkett gondolkodású, tisztalelkű, nemes jó öreg barátunk csendes, sze­líd, szerény visszavonultságban álmodta tovább az életet, rész­ben művészi hajlamainak élve; szaktárgya, az anatómia is az ő számára nemcsak tudomány, hanem művészet is volt. Nála valóban a lélek több volt a testnél. Meggyőződéses hittel bízott a sors javulásában. Pál apostol szerint (Zsidókhoz 10/38. v.) „az igaz ember pedig hit által élt­. Jobb, nemesebb, igazabb szív aligha dobogott, de olyan nemes úri tartózkodás, szerény visszavonultság, önzetlenség is ritka a mai világban; részben talán szerencsének is mondható ez a tulajdonság, „mert csak szerénynek nem hoz vágya kínt”. A hálás tisztelet, mélységes szeretet és kegyelet, a hűséges emlékezés tegye széppé ez ünnepünket, mert valóban ünneppé teszi e napot jóleső érzésünk, hogy alkalmunk lehetett hálánk­nak, rokonérzésünknek, szeretetünknek, nagyrabecsülésünknek ily módon is kifejezést adhatni. „Jól esik nekünk azoknál időzni, akik másszor voltak. Mit az élet megvon, megadják a holtak..." (Arany). Meggyőződéssel érezzük és valljuk, hogy nem szabad meg­lazítanunk a múlttal való kapcsolatot és ezért mindenkor hálás tisztelettel, megbecsüléssel, szeretettel és kegyelettel fogjuk megőrizni és ápolni emlékedet Nádaskay Béla! Legyen nyugal­mad csendes s zavartalan álmod e síremlék alatt! A kegyelettől áthatott beszéd elhangzása után Szikla Adolf, a m. kir. Operáház nyug. karmestere, az újpesti zenekon­­zervatórium igazgatója, bensőséges szavak kíséretében elhe­lyezte a város által adományozott díszsírhelyen a konzervató­rium-egyesület koszorúját, melynek Nádaskay Béla alapítása óta elnöke volt. * * Az állatorvosi székházban összegyűlt kartársakat külön autóbusz vitte a kegyeletes ünnepély színhelyére, a rákospalo­tai temetőbe, ahol egykori tanárunk családján és tisztelőin kívül közel 80 állatorvos jelent meg. Jelen volt elhalt ta­nárunk fia, Nádaskay Richárd, földmívelésügyi minisztériumi főszámtanácsos, közeli rokona, Erkel Jenő újpesti számtanácsos (Erkel Ferenc unokája), Rákospalota megyei város képviseleté­ben dr. Szőcs József polgármester és dr. Varga László tanács­nok, az Egyetemi állatorvosi osztály részéről Deseő, Jármai és Zimmermann professzorok, Megyaszai és Semsey m.­tanárok, a M. O. Á.­E. képviseletében dr. Köves János egyetemi ny. rk. tanár, megjelentek továbbá Besskó, Czeleth és Szmolányi m. kir. áeg. főtanácsosok, Balogh és Keszthelyi áeg. tanácsosok, Blazsek és Kozár sz.-főv. reg. főtanácsosok, Bernárd honvéd törzsállatorvos s igen sokan a helybeli és pestkörnyéki állatorvosok közül. Díszes koszorút helyezett el az Egyetem állatorvosi osztálya, az állatorvosi osztály anatómiai intézete, a M. O. Á.­E., a hálás tanítványok és az újpesti zenekonzer­­vatórium-egyesület, KÖZLEMÉNY A GYAKORLATBÓL. A tej­sipoly gyógyításáról, írta: Bárdosi (Bratis) Zoltán állatorvos, Vámosgyörk. A gyakorló állatorvos gyakran kerül abba a hely­zetbe, hogy tejsípolyos tehén gyógyítására kérik fel. A gyógyítás szempontjából ez a betegség eddig elég hálá­­datlan volt, mert az állatorvosnak nagyon gyakran csak azt állott módjában közölni a tulajdonossal, hogy a lac­tatio, a tejelés ideje alatt ez a betegség nem gyógyítható, csak a szárazonállás ideje alatt, tehát ekkor kell beavat­kozni. Ebbe a kijelentésbe a tulajdonos nem szívesen nyugszik bele, mert a betegség által lényeges károsodás éri, különösen nagy tejhozamú teheneknél azáltal, hogy a tehén elcsurgatja a tejet, a rendes fejést is lehetetlenné teszi, továbbá az ilyen tejsípolyos tehén könnyen kapja meg a tőgygyulladás különböző alakjait, mivel a sipoly­nyílás körül nincsen záróizom, ami többé-kevésbbé meg­akadályozza a baktériumoknak a tőgybejutását, de a sok­tej­ű tenyészállat értékét is lényegesen csökkenti, s mint szépséghiba is számításba jön. Az irodalomban a tejsipolynak a lactatio ideje alatti gyógyítására nem találunk eljárást, csakis a szárazon­állás ideje alatt, így a Hámori-féle műtétet. A gyakor­latomban a tejsipolyt a tejelési idő alatt is meggyógyí­tottam, s gyógyítom az alább ismertetett eljárás szerint. A műtétet végezhetjük az álló, de még inkább a fek­tetett tehénen. A sipolyos csecsbimbót alkoholos, étheres vagy benzines vattatamponnal alaposan letöröljük, az illető tőgynegyednek előző kifejése után. A sipolynyílásba tűnélküli rekord-fecskendővel érzéstelenítő oldatot (mero­­calt-adrenalint sec. Chinoin, mely 5 kcm-es ampullában kerül forgalomba, vagy novonephrint, illetve acocaint stb.) fecskendezünk be. Én a merocait-adrenalinoldatot hasz­nálom. Ezután igen vékony tűvel a sipolynyílás körüli szö­vetbe, 1—2 helyre fecskendezzük be az érzéstelenítő olda­tot. A befecskendezés után kb. 15 perc m­uva az érzé­kenység megszűnik, amit a fecskendőtűnek az érzéstelení­­tett részekbe való enyhe beszúrásával ellenőrizhetünk. Ha az érzéstelenítés tökéletes, a beteg a tűszúrásokat tűri. Ekkor egészen vékony csipesz egyik szárát a sipolynyí­lásba vezetem s a sípolyjárat falát felkaparom, ami után gyakran kis vérzés is jelentkezik. Most egy középnagy­ságú érfogóval a sípolynyílást összefogom, s azt bal ke­e­zemben tartom. Jobb kezemmel kisebb szikével a sipoly­nyílást körülvágom s a járat csatornáját felfelé kipraepa­­rálom, kb. 1 cm darabon. A kipraeparált sipolyjáratot a bimbóhoz minél közelebb catguttal vagy selyemfonállal lekötöm, a kötés alatt levő csonkot azonban nem vágom le, nehogy a csomó fej­és közben lecsússzon. Ez utóbbit úgy is lehet végezni, hogy a csonkot levágva, a sipoly­nyílás körüli bőrsebet egyesítjük; a catgut, mint a selyem­

Next