Állatorvosi Közlöny, 1938 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1938-06-01 / 6. szám
90 ÁLLATORVOSI KÖZLÖNY 1938. június „Az én mezőmön nem értek kalászok, Az én aratásom egy marék virág . . .” Anyagi javakból ugyanis valóban nem sok jutott neki, e helyett azonban annál több az őszinte, igaz szeretetből, csendes örömökből, meghitt barátságból azok részéről, kiket a sorsközösség hozzá vezetett. 1933. dec. 6-án törékeny, fáradt teste gondok és nehéz küzdelmek, megpróbáltatások után elpihent, 86 éves korában, jótettekben gazdag, hosszú, nemes élet után pihenni tért, követve néhány nap előtt, nov. 24-én meghalt, mélységesen szeretett élete párját. „Manet post funera verum", az igaz túléli a mulandót. Elismerés, tisztelet, megbecsülés, hála és szeretet vezette tanítványait, hogy végtelen jóságú tanáruknak, atyai jóbarátjuknak, a M. O. Á.E. egyik alapítójának és tiszteleti tagjának méltó síremléket állítsanak. És most áhítatos lélekkel állunk meg, megindult és hálás szívvel emlékezünk e kedves, derék, jó férfiúra, a múlthoz való kegyeletes ragaszkodással, mert nem tartozunk azok közé, akik gyorsan felejtenek. Nádaskay Béla szelleme közöttünk van, „Nomen adest“. Szeretete, gyöngédsége, jósága, szívének nemessége most is megjelenik lelki szemeink előtt, az a heroikus önmegtagadás, mely a legnehezebb körülmények között is hittel és bizalommal, türelmesen vágyódott és várt a szebb jövőre. A nemes egyszerűséggel átélt, hosszú élet után, fenkett gondolkodású, tisztalelkű, nemes jó öreg barátunk csendes, szelíd, szerény visszavonultságban álmodta tovább az életet, részben művészi hajlamainak élve; szaktárgya, az anatómia is az ő számára nemcsak tudomány, hanem művészet is volt. Nála valóban a lélek több volt a testnél. Meggyőződéses hittel bízott a sors javulásában. Pál apostol szerint (Zsidókhoz 10/38. v.) „az igaz ember pedig hit által élt. Jobb, nemesebb, igazabb szív aligha dobogott, de olyan nemes úri tartózkodás, szerény visszavonultság, önzetlenség is ritka a mai világban; részben talán szerencsének is mondható ez a tulajdonság, „mert csak szerénynek nem hoz vágya kínt”. A hálás tisztelet, mélységes szeretet és kegyelet, a hűséges emlékezés tegye széppé ez ünnepünket, mert valóban ünneppé teszi e napot jóleső érzésünk, hogy alkalmunk lehetett hálánknak, rokonérzésünknek, szeretetünknek, nagyrabecsülésünknek ily módon is kifejezést adhatni. „Jól esik nekünk azoknál időzni, akik másszor voltak. Mit az élet megvon, megadják a holtak..." (Arany). Meggyőződéssel érezzük és valljuk, hogy nem szabad meglazítanunk a múlttal való kapcsolatot és ezért mindenkor hálás tisztelettel, megbecsüléssel, szeretettel és kegyelettel fogjuk megőrizni és ápolni emlékedet Nádaskay Béla! Legyen nyugalmad csendes s zavartalan álmod e síremlék alatt! A kegyelettől áthatott beszéd elhangzása után Szikla Adolf, a m. kir. Operáház nyug. karmestere, az újpesti zenekonzervatórium igazgatója, bensőséges szavak kíséretében elhelyezte a város által adományozott díszsírhelyen a konzervatórium-egyesület koszorúját, melynek Nádaskay Béla alapítása óta elnöke volt. * * Az állatorvosi székházban összegyűlt kartársakat külön autóbusz vitte a kegyeletes ünnepély színhelyére, a rákospalotai temetőbe, ahol egykori tanárunk családján és tisztelőin kívül közel 80 állatorvos jelent meg. Jelen volt elhalt tanárunk fia, Nádaskay Richárd, földmívelésügyi minisztériumi főszámtanácsos, közeli rokona, Erkel Jenő újpesti számtanácsos (Erkel Ferenc unokája), Rákospalota megyei város képviseletében dr. Szőcs József polgármester és dr. Varga László tanácsnok, az Egyetemi állatorvosi osztály részéről Deseő, Jármai és Zimmermann professzorok, Megyaszai és Semsey m.tanárok, a M. O. Á.E. képviseletében dr. Köves János egyetemi ny. rk. tanár, megjelentek továbbá Besskó, Czeleth és Szmolányi m. kir. áeg. főtanácsosok, Balogh és Keszthelyi áeg. tanácsosok, Blazsek és Kozár sz.-főv. reg. főtanácsosok, Bernárd honvéd törzsállatorvos s igen sokan a helybeli és pestkörnyéki állatorvosok közül. Díszes koszorút helyezett el az Egyetem állatorvosi osztálya, az állatorvosi osztály anatómiai intézete, a M. O. Á.E., a hálás tanítványok és az újpesti zenekonzervatórium-egyesület, KÖZLEMÉNY A GYAKORLATBÓL. A tejsipoly gyógyításáról, írta: Bárdosi (Bratis) Zoltán állatorvos, Vámosgyörk. A gyakorló állatorvos gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy tejsípolyos tehén gyógyítására kérik fel. A gyógyítás szempontjából ez a betegség eddig elég háládatlan volt, mert az állatorvosnak nagyon gyakran csak azt állott módjában közölni a tulajdonossal, hogy a lactatio, a tejelés ideje alatt ez a betegség nem gyógyítható, csak a szárazonállás ideje alatt, tehát ekkor kell beavatkozni. Ebbe a kijelentésbe a tulajdonos nem szívesen nyugszik bele, mert a betegség által lényeges károsodás éri, különösen nagy tejhozamú teheneknél azáltal, hogy a tehén elcsurgatja a tejet, a rendes fejést is lehetetlenné teszi, továbbá az ilyen tejsípolyos tehén könnyen kapja meg a tőgygyulladás különböző alakjait, mivel a sipolynyílás körül nincsen záróizom, ami többé-kevésbbé megakadályozza a baktériumoknak a tőgybejutását, de a soktejű tenyészállat értékét is lényegesen csökkenti, s mint szépséghiba is számításba jön. Az irodalomban a tejsipolynak a lactatio ideje alatti gyógyítására nem találunk eljárást, csakis a szárazonállás ideje alatt, így a Hámori-féle műtétet. A gyakorlatomban a tejsipolyt a tejelési idő alatt is meggyógyítottam, s gyógyítom az alább ismertetett eljárás szerint. A műtétet végezhetjük az álló, de még inkább a fektetett tehénen. A sipolyos csecsbimbót alkoholos, étheres vagy benzines vattatamponnal alaposan letöröljük, az illető tőgynegyednek előző kifejése után. A sipolynyílásba tűnélküli rekord-fecskendővel érzéstelenítő oldatot (merocalt-adrenalint sec. Chinoin, mely 5 kcm-es ampullában kerül forgalomba, vagy novonephrint, illetve acocaint stb.) fecskendezünk be. Én a merocait-adrenalinoldatot használom. Ezután igen vékony tűvel a sipolynyílás körüli szövetbe, 1—2 helyre fecskendezzük be az érzéstelenítő oldatot. A befecskendezés után kb. 15 perc muva az érzékenység megszűnik, amit a fecskendőtűnek az érzéstelenített részekbe való enyhe beszúrásával ellenőrizhetünk. Ha az érzéstelenítés tökéletes, a beteg a tűszúrásokat tűri. Ekkor egészen vékony csipesz egyik szárát a sipolynyílásba vezetem s a sípolyjárat falát felkaparom, ami után gyakran kis vérzés is jelentkezik. Most egy középnagyságú érfogóval a sípolynyílást összefogom, s azt bal keezemben tartom. Jobb kezemmel kisebb szikével a sipolynyílást körülvágom s a járat csatornáját felfelé kipraeparálom, kb. 1 cm darabon. A kipraeparált sipolyjáratot a bimbóhoz minél közelebb catguttal vagy selyemfonállal lekötöm, a kötés alatt levő csonkot azonban nem vágom le, nehogy a csomó fejés közben lecsússzon. Ez utóbbit úgy is lehet végezni, hogy a csonkot levágva, a sipolynyílás körüli bőrsebet egyesítjük; a catgut, mint a selyem