Állatorvosi Lapok, 1934 (57. évfolyam, 1-24. szám)

1934-05-01 / 9. szám

124 ÁLLATORVOSI LAPOK 1934. 9. szám más gazdasági lapokban, valamint a Néplapban és a Hangyában tett időről-időre közzé, számos nagyterjedelmű többkötetnyi gyűjteményes munkát állított össze a mindenkor érvényben lévő állategészségügyi törvények, rendeletek és elvi határozatokból. Közleményeiben az aktualitás és a gyakorlati irány az uralkodó ; gyűjteményes munkáit éles judicium, hitelesség és teljesség jellemzik. Munkabírását az irodalmi tevékenység sem meríti ki. Részt vállal az állatorvosképzésben is. Megbízzák a „Magyar közigazgatás szervezete és az állategészségügyi rendészet előadásával a m. kir. állatorvosi főiskolán. És ő 23 éven át lankadatlan szorgalommal, kitartással, a tárgya iránt érzett lelkes hevülettel generációkat nevel a saját szellemében a magyar állategészségügynek. Állatorvosnevelő hivatását pedig mint az állatorvosi tisztivizsga bizottságának ugyanezen tárgyra kinevezett tagja tetőzi be. Munkásságát folytatja az Országos Állategészségügyi Tanácsban mint e tanács rendes tagja és megalapítása óta mindezideig jegyzője. Ez utóbbi minőségében a tanács értékes évi jelentéseiben csillogtatja képességeit. Minden állatorvos társadalmi megmozdulásban ott van. Vezető és irányító úgy e mozgalmakban, mint a Magyar Országos Állatorvos Egyesületben, melynek alapító, tiszteleti és választmányi tagja. Kérlelhetetlen harcosa az állategészségügyeknek, ezek között főként az állatorvosok elismertetésének. Megértő, szívélyes, szolgálatkész, segítő kartárs. Érthető tehát, hogy e kitűnő szervezőnek, adminisztrátornak, írónak, oktatónak, harcosnak, megértő kartársnak és jóbarátnak az aktív szolgálat kötelékéből való kiválását mélységesen sajnáljuk. És érthető az is, hogy üdvözletünket, köszönetünket, szeretetünket és hálánkat távozása alkalmából fájó érzéssel tolmácsoljuk előtte. Fájdalmunkat csak az enyhíti, hogy magas elismerésekben és fényes kitüntetésekben gazdag, sikerekben bővelkedő pályáját általános becsüléstől és szeretettől övezve, erőtől duzzadó egészséggel, friss, acélos idegekkel hagyja el. Zavartalanul adhatja át tehát magát az örvendő életnek — melytől eddig lankadatlan munkavágya elzárta — vagy a jól megérdemelt pihenés napjainak. Bármelyiket választja is, őszinte, igaz szívből kívánjuk, hogy ez nagyon-nagyon tartós legyen. Életrajza. Született az 1874. évben, Nagykárolyban. Gimnáziumi tanulmányait a nagykárolyi piaristáknál végezte. 1890-ben a budapesti állatorvosi akadémiára iratkozott be, ahol 1894-ben állatorvosi oklevelet nyert (az első négyéves tanfolyamot végezte). Ugyanebben az évben az akadémia belgyógyászati tanszékéhez második tanársegéddé, 1895-ben pedig első tanársegéddé nevezték ki. Az állatorvosi tiszti vizsgát 1896-ban tette le. Az 1896/1897. évben mint egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített s 1897- ben katonai alállatorvossá neveztetett ki. 1897-ben bácsi (Bács- Bodrog vármegye) körállatorvossá választották meg és még ugyanezen évben Szabadkára városi állatorvossá nevezték ki. 1898-ban állami szolgálatba lépett és szolgálattételre a földmívelésügyi minisztérium állategészségügyi főosztályába osztották be, ahol nyugalomba vonulásáig működött. 1905-ben az állategészségügyi törvények, rendeletek és elvi határozatok című munka összeállítása alkalmából a közszolgálat érdekében teljesített közhasznú működéséért a földmívelésügyi miniszter teljes elismerését fejezte ki. 1906-ban a főállatorvosi címet, 1907-ben a főállatorvosi címhez a jelleget kapta. 1907-ben az Országos Állategészségügyi Tanács rendkívüli tagjává neveztetett ki és ez a kinevezés 6 évenként megújíttatott ; az 1932. évben a Tanács rendes tagjává neveztetett ki. A Tanács, megalakulása után és ezt követőleg 6 évenként ismételten jegyzővé választotta, mely tisztségről nyugdíjazása alkalmával mondott le. 1908-ban m. kir. főállatorvossá neveztetett ki, 1910-ben kiváló szolgálatai elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta. 1911-ben m. kir. állategészségügyi felügyelővé nevezték ki. Ugyanezen évben megbízatott azzal, hogy a budapesti m. kir. állatorvosi főiskolán az 1910— 1911. tanév második felében ,,A közigazgatás szervezete és az állategészségügyi rendészet“ című tárgyat előadja és a 111-ik szigorlaton e tárgyból vizsgáztasson. 1912-ben az 1912—13. tanévtől kezdve véglegesen megbízatott az említett tárgyak előadásával és ezen tárgyakból a szigorlaton való vizsgáztatással. Ezt a tisztséget 1933-ban történt lemondásáig viselte, mely alkalommal a tanári kar meleghangú elismerése mellett a földmívelésügyi miniszter két évtizedet meghaladó előadói működéséért elismerését fejezte ki. 1913-ban m. kir. állategészségügyi főfelügyelővé neveztetett ki. 1914-ben, a világháború kitörésekor, katonai szolgálatra vonult be és lóavató bizottságba nyert beosztást ; később a mozgókórházak indításánál a lóállomány ellenőrzésével bízták meg. Ezen teendők elvégzése után az orosz frontra rendelték ki, de közben a katonai szolgálat alól felmentették. 1916-ban az állategészségügyi főosztály egyik ügyosztályának vezetését bízták rá, amelynek nyugdíjbavonulásáig élén állott ; ugyancsak 1916-ban az állatorvosi tiszti vizsga vizsgálóbizottságának póttagjává és ideiglenes jegyzőjévé, 1917-ben pedig rendes tagjává és a „Magyar közigazgatás szervezete és az állategészségügyi rendészet“ című tárgyra vizsgálóul neveztetett ki, 1918-ban a jegyzői teendők alól felmentetett. 1917-ben a háború alatt kifejtett buzgó szolgálata elismeréséül a II. osztályú polgári hadiérdemkeresztet kapta. 1918- ban buzgó szolgálatai elismeréséül a III. osztályú vaskoronarenddel tüntették ki ; ugyanezen évben az V. fizetési osztályba sorolt állami állategészségügyi főfelügyelővé neveztetett ki. 1919- ben az állatorvosi főiskolai rendkívüli tanári címet kapta. 1923-ban közszolgálata 25. évének betöltése alkalmával a földmívelésügyi miniszter az állategészségügyi közszolgálat terén mindenkor kifejtett buzgó és eredményes működéséért teljes elismerését és köszönetét fejezte ki. 1924-ben az állatorvosi szakoktatás és az állategészségügyi igazgatás terén kifejtett kiváló tevékenysége elismeréséül az „Állatorvosi tudományok tiszteletbeli doktora“ címmel tüntették ki. 1927-ben, kezdeményezésére, az 1927. évi XI. t.-c. alapján létesítendő „Állategészségügyi Intézet“ építkezése és berendezése körül felmerülő teendők ellátására alakított bizottság tagjává neveztetett ki. A Magyar Országos Állatorvosi Egyesület tiszteleti és igazgatóválasztmányi tagja. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatóválasztmányának és az állattenyésztési és állategészségügyi szakosztályának tagja. Az állatbetegségek elleni védekezés terén kifejtett fontosabb tevékenységei és az e téren elért eredmények. A szarvasmarhák gümőkórjának irtása a tőgygümőkóros tehenek megvásárlásával és leöletésével 1909-ben megkezdetett. 1930-ban a gümőkórirtási eljárás újból szabályoztatott és ez idő óta állami támogatással folyamatban van. Az eljárás 1934. év elején már 115 gazdaságban folyik és ez év elején már 31-re szaporodott az államilag gümőkórmentesnek nyilvánított tehenészetek száma. Az állatbetegségek és elhullások bejelentési kötelezettsége, a betegségek megállapítására és megszűnésére vonatkozó jegyzőkönyvek szerkesztése és a betegségekről nyilvántartások vezetése, a változott viszonyoknak megfelelően, újból szabályoztatott. A sertéspestis, a sertésorbánc, a lépfene és a bivalyvész elleni védekezés a tudomány állásának és a gyakorlati kívánalmaknak megfelelően újból szabályoztatott. A takonykor elleni védekezés és a takonykórirtási eljárás újból szabályoztatott és annak alapján a világháború alatt és azután elterjedt takonykórtól az ország lóállománya teljesen megtisztíttatott. 1928. évi május hó 1.-én először volt az ország egész területe mentes e betegségtől. Az állatbetegségek esetén foganatosítandó fertőtlenítési eljárás, a tudomány álláspontja és a gyakorlati viszonyok figyelembevételével, részletesen szabályoztatott. Az 1921. évben az országban fellépett tenyészbénaság kiirtatott és ettől a betegségtől azóta mentes az ország egész területe.