Hornung Erzsébet (szerk.): Állattani Közlemények 108. (2023)
Krónika - TÖRÖK JÚLIA KATALIN: Száz éve született LOKSA IMRE (1923–1992)
Száz éve született Loksa Imre Állatföldrajzi és tájföldrajzi munkássága a Kárpát-medence nagy részére kiterjedt, de különösen a Mezőföld és az Alföld („Dunai Alföld”, „Tiszai Alföld”) területeire, továbbá behatóbban foglalkozott a Kisalföld és az Alpokalja tájegységeinek állatföldrajzi értékelésével (1959, 1967, 1969, 1975). Munkásságának egyik legfontosabb mérföldköve volt az Akadémiai Kiadónál 1966-ban német nyelven megjelent összefoglaló szintézise a molyhostölgyesek talajállat-cönózisairól (’’Die Bodenzoologischen Verhältnisse der Flaumeichen-Buschwälder Südostmitteleuropas”), amely kötet 1971-ben akadémiai nívódíjat kapott. Az általa leírt fajok és alfajok száma száznál is több. A soklábúak közül 40 százlábúfaj és alfaj, ebből 26 külföldről. Ezerlábúak közül két genuszt, egy szubgenuszt, 44 fajt és alfajt írt le, amelyek közel fele egzotikus, egy kivétellel ma is valid taxonok. Tizenhárom érvényes pókfaj leírója. A hatlábúak közül két előrovar és 14 ugró villásfaj és egy alfaj leírója. Tagja volt a hazai zoológus közélet legfontosabb fórumának, a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának, amelyben 1952-ben jegyző, 1990-től 1992-ig elnöki tisztséget töltött be. A Szakosztály előadóülésein már nagyon fiatalon részt vett, az 1947. évi 452. ülésen a Kárpát-medence Chilopodáiról adott elő, majd 1960-ban az 525. ülésen „A lillafüredi István-, Forrás- és Szeleta-barlang ízeltlábúiról”, az 527-en „A Domogled néhány növénytársulása avarjának ízeltlábú népességéről), az 530. ülésen „A vindornyaszöllősi bazalt-barlang és környékének ízeltlábúiról” adott elő. 1966-ban az 583. ülésen útibeszámolót tartott „A dél-amerikai magyar talaj zoológiai expedíció. I. Genovától Santiagóig” címmel. 1982-ben a 724. ülésen „Darwin szellemi öröksége a rendszertanban” címmel tartott előadást, végül 1990-ben a 811. és 812. üléseken adott elő („Csaroda és Kelemér tőzegmohalápjainak pókjai (Aranei)”; „Woynárovich Elek köszöntése 75. születésnapja alkalmából”). A tudományos munka mellett szívügye volt a tudományos ismeretterjesztés is. Ő írta a „Budapest és környékének állatvilága” fejezetet a „Budapest természeti képe” c. nagyszabású kiadványban (1958). A ma is forgatott Móczár László szerkesztette Állathatározó egymást követő kiadásaiban az „Ikerszelvényesek, Szövőcsévések, Villáscsápúak és Százlábúak”, továbbá a „Pókszabásúak” fejezeteket írta (1950, 1967). Az utolsó kiadásban az ő tollából született a „Félrovarok, Ugróvillások, Lábaspotrohúak, Pattanók, Pikkelykék” fejezet (1984). A Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé) sorozat kötetei közül a Pókok I. (1969) és II. (1972) szerzője. Több további összefoglaló mű, ismeretterjesztő alkotás munkatársa volt. Az 1990-es évek elején induló Magyar Nagylexikon projektben még tárgyalásokat folytatott a szerkesztővel az állatrendszertani témájú szócikkek tervezésével kapcsolatban, de azok megírására sajnos már nem kerülhetett sor. Tudományos közleményeinek tételes felsorolása például e folyóirat 78. kötetében érhető el (DÓZSA-FARKAS 1992). Mintegy 106 publikációja zömmel tudományos cikk, monográfia vagy könyvfejezet, 80 közülük egyszerzős. Gazdag szakmai hagyatékát a Magyar Természettudományi Múzeum őrzi. Tudományos munkáját 1982-ben Akadémiai Díjjal ismerték el. A pályatársak és tanítványok tiszteletét mutatja, hogy 2023-ig összesen 27 Arthropoda- és Annelida-faj, alfaj, valamint egy gyűrűsféreg-genusz őrzi nevét, 12 magyar és 12 külföldi leírótól. 105