Hornung Erzsébet (szerk.): Állattani Közlemények 108. (2023)

TÓTH BALÁZS: Adatok Csepel molylepkefaunájának ismeretéhez (Lepidoptera)

DOI: 10.20331/Allkoz.2023.108.1 -2.5 ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2023) 108(1-2): 85-100. Adatok Csepel molylepkefaunájának ismeretéhez (Lepidoptera) TÓTH Balázs Magyar Természettudományi Múzeum, Állattár, 1088 Budapest, Baross utca 13. E-mail: toth.balazs@nhmus.hu Kivonat. Csepel lepkefaunájáról még nem látott napvilágot összefoglaló mű annak ellenére, hogy több, faunisztikai és természetvédelmi szempontból igen értékes lepkefajnak ismert innen történeti adata. Gyűjtéseimet Királyerdőn, a Hollandi út és a Ráckevei (Soroksári)-Duna által határolt terület beépí­tetlen részén, valamint a Hollandi út és a Matróz utca sarkán álló telek kertjében végzem 1999 óta, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A vizsgált területről idáig 109 molylepkefajt mutattam ki, melyek a következő családok között oszlanak meg (zárójelben az odatartozó fajok száma): Heliozelidae (2), Adelidae (4), Tineidae (5), Plutellidae (1), Gracillariidae (8), Pterophoridae (1), Tortricidae (8), Autostichidae (1), Oecophoridae (4), Depressariidae (2), Cosmopterigidae (2), Gelechiidae (3), Batrachedridae (1), Scythrididae (1), Zygaenidae (2), Cossidae (3), Sesiidae (6), Pyralidae (12), Crambidae (43). A fajok adatait ebben a munkában sorolom fel. Faunisztikai érdekességet jelent a Phyllocnistis valentinensis Hering, 1936, a Phyllocnistis vitegenella Clemens, 1859, az Epicallima bruandella (Ragonot, 1889), a Batrachedra enormis Meyrick, 1928, a Zygaena punctum Ochsen­heimer, 1808, az Aglossa caprealis (HÜBNER, 1809), az Antigastra catalaunalis (Duponchel, 1833) és a Duponchelia fovealis Zeller, 1847 fajok előkerülése. Kulcsszavak: aknajárat, idegenhonos faj, lámpázás, új előfordulás, vándorlepke Elfogadva: 2023.12.05. Elektronikusan megjelent: 2023.12.06. Bevezetés Csepel ma Budapest XX. kerülete; a Csepel-sziget északi részén fekszik. A II. világháború előtt a lepkészek népszerű gyűjtőhelye volt, ahol a homoki élőhelyek érdekes fajai (pl. a rácsos zsákhordólepke - Whittleia undulella (Fischer von Röslerstamm, 1837) (Fazekas et al. 2015), a magyar ősziaraszoló - Chondrosoma fiduciaria Anker, 1854) éppúgy megta­lálhatóak voltak, mint a nedves élőhelyek lepkéi (pl. a magyar szitkár - Chamaesphecia hungarica (Tomala, 1901); FAZEKAS 2017). A lepkészek köztudatából Csepel még a világ­háború után sem esett ki, aminek okai ekkor már inkább az itteni Szabadkikötőbe behozott idegenhonos fajok voltak (amerikai medvelepke - Hyphantria cunea (Drury, 1773); NAGY et al. 1953, virginiai medvelepke - Spilosoma virginica (FABRICIUS, 1798); MÉSZÁROS 1956). Csepel utolsó lepkészeti szenzációja pedig a ma fokozottan védett, az Európai Unió Élőhely Irányelvének II. és IV. mellékletében szereplő budai szakállasmoly - Glyphipterix loricatella (Treitschke, 1833) előkerülése volt 1988-ban (bizonyító példány a Magyar Természettudományi Múzeumban; sajnos ezt a fajt később nem sikerült megtalálni). 85

Next