Állattenyésztés, 1960 (9. évfolyam, 1-4. szám)

1960 / 1. szám - Munkácsi Ferenc: Az örökletesség és a környezet kölcsönhatásának jelentősége a szarvasmarha ivadékvizsgálatában

ÁLLATTENYÉSZTÉS Tom. 9. No. 1. Аж örökletesség és a környeze­t kölcsönhatásának jelentősége a szarvasmarha ivadékvizsgálatában Munkácsi Ferenc MTA Állatgenetikai Kutató Csoport, Gödöllő Az állattenyésztők régóta tapasztalják, hogy importált tenyészhímek gyorsan nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket és idegen környezetben ugyanazon fajtához tartozó állományban értéktelenebb ivadékcsoportokat nemzenek, mint az eredeti miliőben. Itt hivatkozom Phillips és Spencer (1948) Baltsville-i kísérleteire, akik 2 kísérleti állomás között 2 évenként kicserélték az egyébként azonos fajtájú juhállományt s az idegen környezetben mindkét állomány egy sor értékmérő tulaj­donságban leromlott, míg az eredeti környezetbe visszavive gyorsan regenerálódott. Az ilyen megfigyelésekből és kísérleti adatok alapján született meg az a tanítás, hogy az állatok örökletessége egy meghatározott környezethez rögződött és csak abban jut teljesen érvényre. A környezetnek az örökletesség megnyilvánulásában be­töltött szerepe még nyilvánvalóbbá vált a tenyészhímek örökítőképességének vizs­gálatakor, amikor azt tapasztalták, hogy ugyanaz a tenyészállat a rangsorban más helyre került a leány-anyapárok módszere — tehát üzemi viszonyok között élő utód­csoportjai alapján —, mint a központos utódvizsgálat optimálisnak vehető viszonyai között. Arról is vannak adatok, hogy a központos ivadékvizs­gálat során nyert helyezés nem egyezett az egykorú istállótársak módszerével kapott rangsorolással. Ezek az összehasonlítások megfelelő számú utód alapján, jól regisztrálható viszo­nyok között történtek, neves szaktekintélyek bevonásával. Minthogy ezek az egybe­vetések a gyakorlat számára is figyelemre méltó eltérésekről adtak számot, most már több vizsgálatban igyekeztek tisztázni, hogy az eltérő környezetnek — amely ivadékvizsgálatkor főleg a táplálás színvonalában jelentkezik —, milyen befolyása lehet az öröklött képességek érvényre juttatásában. Pontosabban az alábbi kérdé­sekre kellett válaszolni.. Ha a környezet nem adekvát az állat örökletessége számára, akkor kérdés, hogy, e környezetben ugyanolyan mértékben tud-e utód­csoportjaiban jobb eredményt fel­mutatni, mint az adekvát miliőben. Milyen különbségek vannak az egyes jellegek örökölhetősége tekintetében a ter­melés különböző fokán álló tenyészetek között? Milyen környezetben, milyen színvonalú tenyészetekben kell vizsgálni az örökítő­képességet ahhoz, hogy a tejtermelés genetikai hajlamát gazdasági viszonyok között a legnagyobb hatásfokkal emelni tudjuk. Nálunk azért is válaszolni kell erre az elméletinek látszó kérdésre, mert az ivadékvizsgálat elméletileg ideális megoldását keresve vita folyik a dán rendszerű központos és az egykorú istállótársak módszere körül és a gyakorlat is ebbe a két irányba indul. Az itt elmondandóktól nem lehet azt várni, hogy mérlegelje az egyik vagy másik módszer alkalmazásának minden tényezőjét, mert az eddigi tapasztala­tokból csak néhány kérdésben lehet állást foglalni. Nézzük elsősorban az idevágó vizsgálatokat. Mason (1954) 123 bika 8500 leányának különböző átlagos termelésű tenyészetben való szereplése alapján a tejmennyiség örökölhetőségére nézve rendkívül eltérő eredményeket kapott. Kis termelésű tenyészetben 0,05, közepesen termelő állo­mányban 0,12, nagy termelésű tenyészetben 0,19 volt a h2. Tehát minél nagyobb volt a tenyészet átlagos termelése, annál nagyobb volt az örökölhetőség értéke is. Robertson és mtsa (1958) a genetikai variációt határozottan nagyobbnak találta a nagyobb átlagos termelésű fajtákban és itt a h2 is feltételezhetően nagyobb. Hancock (1954) egypetés ikrekkel végzett vizsgálataiból azt szűrte le, hogy a bőséges takar­mányozás során legjobbnak bizonyult egyedek megtartják fölényüket az alacsonyabb takarmányozási szinten is. Bonnier és mtsai (1948) szintén egypetés ikervizsgálatok alapján tagadják azt a közhiedelmet, amely szerint a genotípusosan jól tejelő tehén extanzívebb viszonyok közé kerülve kevesebb tejet termelhet, mint az átlagos vagy gyenge képességű egyed. Szerintük a fordítottja a helyzet, vagyis ha örökletesen gyen­ !

Next