Állattenyésztés, 1962 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1962 / 4. szám - Tóth Sándor - Holdas Sándor - Thomaskó Beáta: A 30, illetve 45% lucernalisztet tartalmazó takarmánykeverékek kihasználhatóságával kapcsolatos vizsgálatok sertéseken
330 TÓTH—HOLDAS—THOMASKÓ: Lucernalisztes takarmánykeverékek 1952-ben (idézi Charlet-Levy, 1955) 35% lucernalisztet, ebben 22% nyersrostot etettek és megállapították, hogy a nyersrostot a sertés 40,9%-ban, a fehérjét 74,9%-ban használta ki. Kovalenko (1958) sertések egyik csoportjával három hónapos kortól 10 hónapos korig a napi fejadag táplálóértékének 45,47%-ában lédús takarmányokat, szénaliszteket etetett, míg a másik csoport a táplálóanyag tartalomnak csupán 4,37%-ában kapott ilyen takarmányokat. A felnevelés során végzett kihasználási kísérletében az egyes táplálóanyagok kihasználhatóságára a következő értékeket kapta (2. táblázat): 2. táblázat Kovalenko által kapott kihasználási együtthatók Irodalmi adatok szerint tehát a kihasználási együtthatók a lucernaliszt, illetve az etetett lédús takarmányok milyenségétől, rosttartalmától és mennyiségétől függően változnak. Kitűnik, hogy a lucernaliszt rosttartalmának vagy mennyiségének növelésekor a takarmánykeverék össz-táplálóértéke csökken. Ezen az általánosan ismert tényen belül kívántunk mi jelen vizsgálatunkban közelebbi adatokat szolgáltatni az általunk előzetesen gyakorlati körülmények között végzett kísérletek kiegészítésére. Saját vizsgálatok A sertéssel különböző szinten etetett lucernaliszt kihasználhatóságának vizsgálatára az Orki szarvasi sertéstelepén 1951. V. 23—30. között.alomtestvér magyar fehér hússertés kanokon és kocákon kísérleteket végeztünk. Vizsgálatainkban üzemi körülmények között (renden, illetőleg állványon szárítással) előállított lucernaszéna lisztjét használtunk fel. Vizsgálataink kromioxidos módszerrel történtek, amely módszer előnyeiről más helyen (Tóth 1958.) már beszámoltunk. Az összesen 28 állaton végzett jelen kihasználási kísérlet két részre tagozódik. Az első részben (négy csoport, csoportonként négy, összesen 16 állat) a kukoricát és 30, illetőleg 45% lucernalisztet tartalmazó takarmánykeverék kihasználhatóságát hasonlítottuk a tiszta kukorica kihasználhatóságához oly módon, hogy a takarmánykeverékek azonos fehérjetartalmát fölözött tej hozzáadásával biztosítottuk. Eltérést jelent ettől az elgondolástól a IV. csoportban levő négy egyed, melyekkel nem renden, hanem állványokon szárított lucernaszénából készített lucernalisztet etettünk. Ennek a lucernalisztnek táplálóanyag tartalma az előbbinél kedvezőbb volt (lásd 4. táblázatban). A kísérlet második részében (három csoport, 12 állat) a kísérleti csoportokkal etetett takarmánykeverékek (az ugyancsak fölözött tejjel biztosított) azonos fehérjeszintjén kívül tiszta ipari keményítővel az azonos keményítőérték szintet is létrehozták. Lédus takarmány és szénaliszt a táplálóanyag százalékában (1) Szárazanyag (2) Szerves anyag (3) Fehérje (4) Zsír (5) Nitrogén mentes kiv. anyag (6) 4,37 45,47 76,6 74,1 79,77 78,70 65,30 57,30 31,93 89,7 92,1 Verwertungskoeffizienten erhalten durch Kovalenko. (1) Saftreiche Futtermittel und Heumehl in Prozenten des Nährstoffes; (2) Trockensubstanz; (3) org. Substanz; (4) Eiweiss; (5) Fett; (6) Stickstofffreie Extraktsfoffe.