Állattenyésztés és Takarmányozás, 1983 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 1. szám - Soós Gábor: Takarékosság a takarmányozásban = Thrift in feeding system
ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS 1983. Тош. 32. No. 1. 1 TAKARÉKOSSÁG A TAKARMÁNYOZÁSBAN Soós Gábor Magyar Agrártudmányi Egyesület, Budapest A világ mezőgazdaságában, így hazánkban is fontos célkitűzés az állattenyésztés és az állatitermék-termelés növelése. Lakosságunk korszerű élelmiszer-ellátásában a fehérjefogyasztás növelése kiemelt jelentőségű. Jelenleg hazánkban személyenként és naponta 105—110 g a fehérjefogyasztás, melynek mintegy 50%-a állati eredetű. Ez az elmúlt két évtized jelentős eredménye, mégis közeli célunk ennek 55—60 g-ra történő felemelése. Exportorientált élelmiszer-gazdaságunkban jelentős szerepe van az állat- és állatitermék-kivitelnek. Mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kivitelünkből 49,8% állat és állati termék. Az exportunk növelésének a jövőben is ezekből a termékekből van nagy lehetősége, ha minőségben és árban versenyképesek leszünk. Az állattenyésztés és állatitermék-termelés eredményessége jelentősen befolyásolja a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari üzemek és a kistermelők gazdálkodását. Ezt alátámasztja két szám: — a mezőgazdasági alaptevékenység bruttó értékének 50,6%-a az állattenyésztésből származik; az élelmiszeripar alapanyagának 43,7%-a állati termék. Ezért most és a következő időszakban az állattenyésztés és az állati terméktermelés fejlesztése, a „húsprogram” sikeres megoldása az agrártermelés egyik központi feladata. Elmondhatjuk, hogy állattenyésztésünk fejlesztésének az elmúlt 10 év az eddigi legeredményesebb szakasza volt. Ebben az időszakban az állattenyésztés bruttó termelési értéke a mezőgazdaság átlagos fejlődését meghaladóan, 40%kal nőtt. A legnagyobb fejlődést a sertés- és a baromfitenyésztés érte el. A sertésállomány és hústermelés — elsősorban a ciklusosság mérséklődése nyomán — egyenletesen fejlődött, 1970—1980 között a vágósertés-termelés 70%-kal növekedett. Ez kiegyensúlyozott belső ellátást és exportot tett lehetővé. A fejlődés időarányosan az elmúlt két évben is hasonló tendenciát mutat. A baromfitenyésztés folyamatos, nagyarányú fejlődésével az egy főre jutó vágóbaromfi-és tojástermelésben a világon a második helyen állunk, ami teljes hazai ellátást és folyamatos exportnövekedést biztosít. Figyelemre méltó a szarvasmarha-tenyésztés fejlődése is. 1970 óta kialakultak az intenzív szarvasmarhafajtákkal termelő nagyüzemi szakosított telepek, 1970-ben országosan az 1 tehénre jutó tejtermelés 2187 liter volt, 1981-