Állattenyésztés és Takarmányozás, 1997 (46. évfolyam, 1-6. szám)

1997 / 1. szám - SZEMLE - Horn Péter: Az állattenyésztés, a takarmánygazdálkodás és az állategészségügy a változások kényszerében

1 ÁLLATTENYÉSZTÉS és TAKARMÁNYOZÁS, 1997. Vol. 46. No. 1. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS, A TAKARMÁNYGAZDÁLKODÁS ÉS AZ ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY A VÁLTOZÁSOK KÉNYSZERÉBEN HORN PÉTER Fejlett és sokoldalú állattenyésztés nélkül elképzelhetetlen a lakosság egészséges táplálkozásának biztosítása, a hosszú távon is fenntartható mező­­gazdasági tevékenység folytatása, a megtermelődő biomassza ésszerű és értéknövelő hasznosítása, a rendelkezésre álló munkaerő racionális foglalkoz­tatása. Az állati eredetű termékek széles köre a nemzetközi árucsere nagy értéket képviselő szelete. A magyar agrárgazdaságban az állattenyésztés mindig jelentős szerepet játszott történelmünk során, annak ellenére, hogy a magyar agrárpolitika ha­gyományosan inkább volt "gabonaorientáltnak" nevezhető. Példátlan a kialakult helyzet Az állattenyésztés fejlettsége és aránya az összes mezőgazdasági terme­lésen belül az adott ország agrárgazdasága fejlettségének is jó mércéje Euró­pában. Nem véletlen, hogy Európa vezető agrárkultúrájú és legnagyobb termelési értéket előállító országaiban az állattenyésztésből származó termékek értéke meghaladja a 65-70%-ot az egész agrártermelésen belül (pl. Hollandia, Dánia). Végigtekintve a magyar állattenyésztés XX. századi fejlődésén megálla­pítható, hogy az utóbbi hat évben a magyar állattenyésztés olyan mélypontra került - legalábbis mennyiségi tekintetben —, amely példa nélküli e században. Hazánk állatállománya, az ország Trianon után kialakult területére számít­va, békeidőben mindenkor megközelítette vagy meghaladta a 3 millió szá­mosállatot. Még a '30-as évek világválsága idején is kb. 2,6 millió számosálla­tot tartottak Magyarországon. Meglepő és tanulságos, hogy a II. Világháború után a nagyüzemi jellegű magyar agrárgazdaság csúcsidőszakában, — a '80-as évek közepén — számos állatban kifejezve szinte ugyanaz volt az állat­­sűrűség hazánkban, mint 1935-1938-ban, vagy az első világháborút megelő­zően 1911-ben (1. ábra). Mutatják ezek a tendenciák azt, hogy hazánk állateltartó képessége e ha­tárérték körül határozható meg anélkül, hogy az állattartás környezetterhelése megközelítené számos fejlett EU országét. A szemléltetés kedvéért összeállí­tottam, 1994-es adatok alapján, Hollandia és Magyarország állattenyésztési környezetterhelési jellemzőit (1 táblázat). Történelmi léptékkel mérve az elmúlt hat év az állatállomány olyan drámai csökkenését eredményezte — 1,6 millió számosállat —, amelyhez hasonlóval megközelítőleg sem talákozhatunk a XX. század viharos történelme során. A számosállat/vágóállat arányok változása is jól tükrözi a II. Világháborút követően mára kialakult, joggal drámainak minősíthető helyzetet (2. ábra). Az MTA Agrártudományok Osztálya által, a Magyar Tudományos Akadémián megtartott Agrár­stratégiai Fórumon elhangzott előadás (1996. dec. 5.)

Next