Állattenyésztés és Takarmányozás, 2003 (52. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 1. szám

ÁLLATTENYÉSZTÉS és TAKARMÁNYOZÁS, 2003. 52. 1. DOHY JÁNOS (1934-2002) Mély megrendüléssel és szomorúsággal kell tudomásul vennünk, hogy Dohy János akadémikus, türelemmel viselt hosszú betegség után, örökre eltávozott. Személyében egy példamutató szorgalmú, széles látókörű, nagy tudású, rendkívül segítőkész kutatót, professzort, jó barátot, egy igazán nagy magyar embert vesztettünk el. Iskoláit Kolozsváron, Keszthelyen, Debrecenben és Kisvárdán végezte, majd 1952- től az Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karán folytatta, ahol Horn Artúr profes­­­szor meghívta tanszékére tudományos gyakornoknak. Ez az első lépés egész életére szólóan meghatározta Dohy János pályafutását. 1957-től, előbb az Egyetemen, majd az Állattenyésztési Kutatóintézetben kezdte meg tudományos pályafutását (szarvasmarha-tenyésztési kutatások) és 1964-től kap­csolódott be a rendszeres egyetemi oktatásba (Állatorvos-tudományi Egyetem, Állatte­nyésztési Tanszék). Erre az időszakra esik előbb egyetemi doktori (Gödöllő, 1963), majd „A tejelő magyar tarka keresztezési konstrukcióba tartozó R1 ivadékcsoportok néhány értékmérő tulajdonságának összehasonlító vizsgálata” című kandidátusi értekezésének a megvédése (MTA, 1968). Ezen időszak kiemelkedő kutatási eredménye a Bozó Sán­dorral és Dunay Antallal közösen, az állami gazdaságok kiváló szakembereinek támoga­tásával, Horn Artúr vezetésével kialakított 50% jersey génarányú „tejelő magyar barna”, és a 25% jersey génarányú „tejelő magyar tarka” fajta. A hazai gyakorlat (kutatói és termelési) szakemberei által egyszerűen csak „jersey klub”-nak nevezett kutatócsoport (Dohy, Bozó, Dunay, Kovács és Rada, Horn professzor vezetésével) korát messze meg­előzően bizonyította a valódi „team-munka” hatékonyságát, az eredmények gyors elter­jesztésével a termelésben, és megjelentetésével a hazai és nemzetközi tudományos irodalomban. 1974. nyarán egészült ki tevékenysége tudományszervezési feladatokkal, ekkor ke­rült előbb tudományos főigazgató-helyettesként az Állattenyésztési Kutatóintézetbe (Herceghalom), majd 1976-ban a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolára, ahol az oktatá­son kívül, kutatással, kutatásirányítással és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozott. Ebben az időszakban is részese volt a Horn professzor által vezetett kutatócsoport mun­kájának (Hungarofríz nemesítése). Horn Artúr nyugalomba vonulásakor, 1980-ban, hívták meg az Állatorvos-tudo­mányi Egyetem Állattenyésztési Tanszékének vezetői székébe, ahol négy évet töltött el és „A szelekció korszerűsítése új tejelő szarvasmarha típusok kialakításában” c. disszer­tációjával, megszerezte az akadémiai doktori fokozatot. 1984-ben kezdődött el életének az a folyamatosan gyorsuló, felfelé ívelő szakasza, amelyet most a kegyetlen sors, idő előtt megszakított. Ekkor került ugyanis a Gödöllő Agrártudományi Egyetemre, régi „Alma Mater”-ébe, tanszékvezető egyetemi tanárként, az Állattenyésztéstani Tanszékre. Itt néhány év alatt, munkatársaival együtt, felépítette és megalapította az Állattenyésztési Intézetet. Bekapcsolódott az egyetem vezetésébe is, ahol előbb tudományos és nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettesként, majd a Tudományos Továbbképzési Intézet dékánjaként fejtett ki rendkívül aktív tevékenységet. A ’90-es évek hozták Dohy János pályafutásának kiteljesedését a Magyar Tudo­mányos Akadémián. 1993-ban levelező, majd 1998-ban rendes taggá választották. Már korábban rendszeresen részt vett a tudományos minősítésben, tagja, később évekig elnöke volt az Állattenyésztési és Takarmányozási Tudományos Bizottságnak, majd előbb az Agrártudományok Osztályának elnökhelyettesévé (1996), később elnökévé (1999-2002) választották. Tagja volt az MTA Elnökségének és az MTA Támogatott Kuta­tóhelyek Hálózati Tanácsának. 1996 óta, egy akadémiai kutatócsoportot is vezetett. Ezen időszak kutatásainak célja az volt, hogy széleskörű kooperáció bázisán, az új genetikai-biotechnológiai elvek 1

Next