Áller Képes Családi Lapja, 1925. október-december (2. évfolyam, 40-52. szám)
1925-10-02 / 40. szám
BUDAPEST, V. KER., DEÁK FERENC U. 14. Ára példányonként 7500 korona NYOMATOTT: ALLER KÁROLY TELEFON INTERURBAN: 191—43 és 79 60. Előfizetés negyedévre 90.000 korona v (Külföldre a postaköltség külön megtérítendő) ALLER ESS, LAPJA 40. SZÁM * MEGJELENIK MINDEN HÉTEN PÉNTEKEN * II. ÉVFOLYAM NYOMDAI MŰINTÉZETÉBEN, HÄLLINGBORO A BENNSZÜLÖTT FÖLDHÖZ VÁGTA A KÓKUSZDIÓKAT ÉS ÍGY KIÁLTOTT: «NE IGYÁL BELŐLE, URAM, A DIÓ MÉRGEZETT!» Rengeteg veszedelem leselkedik a fehér emberre, ha a kalandvágy vagy a szolgálati parancs messzi, fel nem kutatott világtájakra viszi. Különösen Új-Guinea bennszülöttei halálos ellenségei minden idegennek és bizony sok felfedező utazó igazán csak az áldott véletlennek köszönheti, hogy ép bőrrel került ki a sok ellene felállított hurokból, gyilkos csapdából. Egy kis tudományos expedíció érkezett egy pápua faluba. A tudósokat egy csomó pápua teherhordó kísérte és velük volt egy megbízható, hű bennszülött szolga is. Van egy szokás ezen a szigeten és ez a szokás azt parancsolja, hogy a falu főnöke felnyitott kókuszdióval fogadjon minden falujába érkező idegent, hogy rögtön felüdíthesse magát a kókuszdió tejével. Éppen, mikor az utazó átvette a diót, hogy igyék belőle, a szolgája hirtelen kikapta a kezéből, megnézte és megszagolta a diót és a földhöz vágta őket. Mikor megkérdezték, miért tette ezt, így felelt: «Bocsáss meg, uram, a diókat megmérgezték!» Alaposabb vizsgálat kiderítette, hogy a diókban valóban méreg volt. Így mentette meg a hű fekete szolga lélekjelenléte a fehér úr életét. = / VIOLANTE Regény Írta: Charlotte Brame (Lásd a 39. old.) ------ (15) Az asszony csak mosolygott búcsúzóul, nem volt ereje semmit sem mondani. Aztán hazasietett. Senki sem volt ott. Ott kisírhatta a szíve fájdalmát. Mikor már nem tudott tovább sírni, megpróbált gondolkozzni. Cselekedetének következményeit azonban még nem láthatta át. Azt máskorra tartotta számára a végzet. De azt látta, hogy milyen rosszat cselekedett Beatricevel meg a gyermekével szemben. Most kettős zár alatt kellett tartania a titkát. Most kettős oka volt rá. Először is a fia bálványozta az emlékét, mert Beatrice megőrizte vetélytársának tiszta nevét. Most már nem kell mitől félnie, mondta magában Mrs. Rivers. Együtt volt az urával saját otthonában és nem ismert rá. Együtt állt a fiával a saját arcképe előtt és a gyerek sem ismert rá. Nem kellett félnie, de ha mégis elkövetkezik a felismerés, mit tegyen akkor? Akkor Lord Selwyn el fog fordulni tőle és a fia elpirul, ha a nevét meghallja. Eszébe jutottak azok a szavak, amelyek az ura házától elkergették: «Ha az asszony meghalna, akkor az ura szabad lenne!» De arról megfeledkezett, hogy az ura mit fog tenni a szabadságával. Hogy esetleg mást is szerethet és feleségül vehet. Akár« milyen rossz is, most már végig kell szenvednie. Csak azért imádkozott, hogy a büntetés egyedül őt érje. Mit mondanának, ha kitudódnék a dolog? Talán könyörületesek lennének és azt mondanák, hogy mindez csak egy asszony tévedése, téves önfeláldozása volt. Mikor a tanítónő távozott, a Lord meg a felesége sokat beszéltek róla, dicsérték a kellemes modorát és a nyugodt viselkedését. Mialatt Vivian kijelentette, hogy a tanítónő erősen emlékezteti valakire, de nem emlékszik, hogy kire, Beatrice megcsókkolta a kisbabáját és nem is álmodott arról, hogy milyen sós könnyek áztatták a kisgyermek arcát. XI. Dr. Hearne nagyon komoly és nagyon különös ember volt. Tudott nem vetni, de ez csak ritkán fordult elő, tudott tréfálkozni is, de a tréfája rendkívül ünnepélyes volt. Mostani állását még Lord Selwyn apjától kapta és ritkán járt távol Thornleigh- től. írt néhány tudományos értekezést a görög igék keletkezéséről, a héber főnevek neméről és a latin