Amatőrfilm, 1980 (14. évfolyam, 1-2. szám)

1980 / 1-2. szám

vételével tevékenykedett, s bár számos vonatkozásban élvezi a népművelési Intézet támogatását, jelenlegi formájában már nem képes arra, hogy a mozgalmat - az adott igényekhez és lehető­ségekhez mérten - szélesíteni tudja. II. Le kell szögeznünk, hogy meggyőződésünk szerint az ama­tőrfilmezés — anélkül, hogy ezzel bármely más kulturális te­vékenységgel szemben privilegizálnánk — az egyik legkomplexebb és legkorszerűbb közművelődési forma, amelynek az elterjedő videotechnika segítségével további igen tágas perspektívái vannak. Különösen nagyok a lehetőségei az ifjúság körében, kü­lönösképpen azokban az intézményekben, amelyek az általános esztétikai nevelés terén amúgy is hátrányos helyzetben vannak. Az audiovizuális tevékenység sokoldalúságában egyszerre ad le­hetőséget a technikai és esztétikai tevékenységre, önkifeje­zésre és társadalmi hatékonyságra. Ennek felismerésében eddig szinte mindenütt nyitott kapuk­ra találtunk, akár országos, akár helyi intézményekkel kerestük a kapcsolatot. Mindazok az országos szervek, amelyekkel a kér­désekről eddig beszéltünk­­SZOT, Munkaügyi Minisztérium, KISZ KB, Állami Ifjúsági Bizottság/ késznek mutatkoztak a mozgalom szélesebb körű támogatására. Jelenlegi szervezeti formánk mel­lett azonban ezekkel a lehetőségekkel csak alkalmilag tudunk élni,­­pl. közös pályázatok, egy-egy országos rendezvény le­bonyolítása, de átfogó, részben már el is készült tervek vagy elindított kezdeményezések koordinálását nem tudjuk ellátni. Nagyobbrészt ugyanezen gyengeségünk következményének véljük, hogy bár az amatőrfilmes körök általában valamely állami in­tézmény vagy társadalmi szervezet keretében működnek, koránt­sem mondható, hogy közművelődési rendszerünknek egészében in­tegráns része lenne a mozgalom. III. Mindezek figyelembevételével elkerülhetetlenül szükséges­ 4

Next