Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1981. február (23. évfolyam, 5-8. szám)

1981-02-07 / 4. szám (5. szám)

2. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1981. február 7. Az amerikai főváros nagy napjai A történelmi nevezetességű Pennsylvania sugárút két oldalán, a Capitóliumtól a Fehér Házig félmilliember szorongott és ujjongva integetett az új elnöknek, Ronald Reagan-nek, aki az eskütétel ünnepélyes pillanatai után nyitott kocsiban hajtatott végig az útvonalon, hogy átvegye hivatalát. Az Egyesült Államok történetében ez volt a negyvenedik beiktatási parádé és ez a kerek szám talan fordulópontot is jelent: aligha került még tisztségbe amerikai elnök kritikusabb időszakban, mint Reagan, és nagyon is szükség van arra, hogy a republikánus párt választási jelszava valósággá válljék: “The Time is Now: America - A Great New Beginning!” Igen, az idő elérkezett, megérett arra, hogy valami új, valami nagyszabásúan pozitív kezdődjék az ország életében, melynek népe már megelégelte a szüntelen deferálást, a tehetetlen egyhelyben topogást és a gazdasági bizonytalanságot. Ezért is ünnepelték ilyan lelkesedéssel február 20.-án délben a frissen megválasztott elnököt, akitől azt várják, hogy új korszakot kezd az eddigi meddőség után. Hogy ez a várakozás mennyiben válik valóra, azt csak a Jóisten tudhatja, de akkora csalódás már nem érheti a választókat, mint amilyen Carterrel kapcsolatban érte őket. A beiktatás/ beszéd, melyet Reagan közvetlenül az eskütétel után mondott el a Capitolium felé tekintő nyugati oldalánán épített emelvényről, nagyon jó benyomást tett. Rövid volt, magvas határozón, nem roskadozott a nagyhangú ígéretektől, hanem előtte álló feladatokat, a lécsről lépésre megoldandó problémákat vázolta, melyekkel a kormányzatnak és a népnek közös akarattal kell megbirkznia. Csodákra Reagan sem képes és az előtte álló négy év bizony kevés ahhoz, hogy minden csorbát kiköszörüljön, minden hibát helyre hozzon. A világhelyzet olyan összetetten rossz és az eddigi dilettáns, kétbalkezes vezetés olyan tökéletesen elrontotta az Egyesült Államok külpolitikáját, katonai és gazdasági helyzetét, annyire lejáratta hitelét és tekintélyét, hogy aki ezt a csődtömeget átveszi, semmikép sem irigylésreméltó. De az új elnök beiktatásának ünnepélyes pillanatai nem arra valók, hogy a múlt bűneivel foglalkozzunk. Tekintsünk inkább a jvőbe és nézzünk szét kicsit Washingtonban, melynek utcáin most - kis túlzással - ott nyüzsgött az egész ország. Ha nem is a teljes lakosság, de minden állam, minden vidék, minden nagyobb város képviselőivel találkozhatunk a szállodák előcsarnokaiban, az “inauguráció” eseményein. Az amúgy is szűk utcákon autó - autó hátán és a rendszámtáblák között legkevesebb a helyi: az őslakosság ilyenkor kisebbségbe szorul a nagy látványosságra felruccant “vidékiek” tömege mögött és aki teheti közülük, inkább otthon marad, hogy a legkényelmesebb helyről, a televízió előtti karosszékből figyelje a látnivalókat. Mert ezekben aztán bőven van része a vendégeknek. Akik nem sajnálják a­­badságot, egyik helyről a másikra loholnak, hogy egy életreszól eseménnyel gazdagabban térhessenek haza és elmondhassák: résztvettek a washingtoni beiktatáson. Sőt, a bálon kezet ráztak magával az elnökkel is­ a “bál ”, melyre a négynapos ünnepségsorozat megkoronázásaként, a beiktatás estéjén került sor, tulajdonképpen több bál, mert egy helyen nem férnek el a válogatott közönség. Belépés természetesen csak meghívóval, a belépőjegy ára pedig potom 100 dollár. De így is dugig megtelt mind a kilenc nagy szállodaterem, ahol szólt a zene és vidáman táncoltak a vendégek, - szám szerint tizenötezer - hogy csak akkor álljanak meg egy időre, amikor az új elnök körül tolonghattak. Mert szegény Reagannak végig kellett liogatni mind a kilenc bál közösségét, hogy eleget tegyen a hivatalával járó hagyományos ké­zrázási kötelezettségének. Reaganról a választás előtt - célzatosan - azt terjesztette a liberális sajtó, hogy kora miatt már hamar fárad és sokat kell pihennie, ami hátrány lehet az elnöki feladatoknál­. Nos ha a beiktatásal járó “strapát” elbírta, nem lehet baj a munkabírásával. A beiktatási ünnepségek rendezősége szép programfüzetet adott ki, mely - megszámoltam - több mint 150 hangversenyt, “show”-t, fogadást, bankettet, parádét, tűzijátékot sorol fel, amik nagy részén az új elnöknek és feleségének is meg kellett jelennie. Hogy csak a legfontosabbakat említsem, 17.-én, szombaton volt a hivatalos megnyitás. Színhely a Lincoln-emlékmű, ahol egészen rendkívüli élményt nyújtó különleges és újszerű fényhatásokkal kísért kórushangversenyben gyönyörködhetett a sokezres tömeg, mely az emlékmű lépcsin és a Washington Monument felé húzódó mérföldhosszú Mall-on helyezkedett el. S lám még a természet is kegyes volt az új elnökhöz, míg négy évvel ezelőtt az amerikai főváros táján teljesen szokatlan csikorgó hidegben vaco­gták végig a résztvevők Carter beiktatási ceremóniáját, most hétvégére megenyhült az idő és a pár nappal ezelőtt leesett csekélyke tavasziasan langyos szellőtől vált femm Mint a Carter-adminisztráció keserű emli melyről szeretne mindem minél gyorsab megfeledkezni. Az első nap pazar tüzijátél fejeződött be, hogy vasárnap­­teljes üzemű működjék a szórakoztató gépezet. Em­e sorozat első zártkörű társadalmi esemény Kennedy Center termeiben a díszhangverse mely után 2.500 terítékes vacsorát szolgál fel a meghívottaknak, illetve azoknak, aki csak a kiváltságosoknak járó meghívón ki még elegendő pénzzel is rendelkeztek. De vacsora személyenként 500 dollárba kerü Mondják: finom volt. Dehát ezért a pénz lehetett is... Ha már a pénznél tartunk: a n­agyna ceremónia a Washington Post becslése szel nyolcmillió dollárt emésztett fel. Ez­­ minden idők legköltségesebb beiktatása -­i­ lap, nyilván nem minden célzatosság nélkül azt nem teszi hozzá, hogy ennek az összegne legnagyobb része nem az adófizetők z se terheli. A republikánus párt támogatoit önkéntes hozzájárulásaiból jött össze az al amiből a rendezőség gazdálkodott, programfüzet oldalakon át sorolja fel azok a nagyvállalatokat, melyek “sponzorolta Reagan beiktatását, a költségvetés ” lehetett gond. De ami igaz, az igaz: Reagan értik a módját!­­ Ez már nem is beikta elnöki, hanem koronázás! - jegyezte a valaki demokrata körökből nő rosszmájúsággal, mire a Reagan-gárdái készen voltak a válasszal: az­ elnöki hiva tekintélyét annyira lejáratták az utós években, hogy vissza kell adni rangját méltóságát. Való­ban: Carter­ok­ népszerűséghajhászása - a Jimmy­­ viselésétől az elnöki eskü utáni gyalogmenő és egyéb hasonló “purita” gesztusokig el­einte sokaknál hatásnak bizonyult, azt visszafelé sült el. Elvégre az amerikai elnöki olyan tisztséget jelent, ami kötelezettségeket viselőjére. A harmadik napon rendezték a kormányzó fogadását, az alelnöki bankettet és republikánus párt választási küzdelmén résztvett nők találkozóját a Kennel Centerben. Este pedig a Capital Centre óru hodályában az “Inaugural Gala” Szin Kavalkádjának tapsolt a többezer főt meghívott közönség, élén a Reaga házaspárral. Szenátorok, ismert közép* személyiségek, hollywoodi színésznagyság* töltötték meg a széksorokat, melyekbe 100 150 dollárért lehetett jegyet váltani. De - ennek ellenére, vagy éppen ezért, tudja?... - a közönség nagyszerűen mulatott - hatalmas tapsokkal jutalmazta a név­művészek produkciót. Nagy derültség fogad: a műsorvezető Johnny Carson­­bemondását aki konferálás közben Reaganra mutatott , sajnálkozva jegyezte meg: bizony nem könny dolog elnöknek lenni, mert holnaptól kezd­ már mindenért Reagant fogják szidni polgárok. Aztán eljött az a bizonyos “holnap” ! Ronald Reagan a Bibliára tett kézzel letette a elnöki esküt a legfelsőbb bíróság elnökéne kezébe. Ahogy a Washington Star talósítót írta: ezzel az aktussal az Egyesült Államo egyik polgára néhány perc leforgása alatt világ első hatalmának legmagasabb rang Ronald Reagan letette az elnöki esküt! yme——■■■■■ « amerikai-kanadai . vt \Magyar Élet , [ cyimerican­-CanadiaricHungariaricLife AMERICAS LARGEST WEEKLY IN THE HUNGÁRIÁN LANGUAGE Km J ' TORONTO * MONTREAL ___________ NEW YORK*CHICAGO*LOS ANGELES*CLEVELAND * DETROIT * FLORIDA 3636 f­orth PARIS Ave., CHICAGO, Illinois 606®t ■ Főszerkesztő és kiadó: ÁDÁM HALMÁGYI LAJOS 3636 N. Paris Ave. Chicago, 111. 60634 Telefon: 312/ 625-8774­­ Second Class. Postage paid at Chicago,111. E Published: every Saturday Előfizetés egy évre: USA-ban $25.00félévre $13.00 KÜLFÖLDRE (KANADÁBA) egy évre $30.00' !(canadai dollár) félévre $ 17.00 I and FuMUhing OffVx'l­WN fu­m­i Aw7Chicago.­rt.v 60634. ■ ■ Imaging Editor and Publ.her. Laul* Adam I - a j

Next