Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1981. december (23. évfolyam, 47-49. szám)

1981-12-05 / 47. szám

2. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1981. december 5. MIT CSEVEGNEK A MADRIDI KONFERENCIÁN? A legkisebb jele sincs annak, hogy a Szovjetunió és szövetségesei akár csak szikrájában is megértik, mit jelent a nyugati kormányoknak az emberi jogokkal való törődése - ez a sajtóértekezleten elhangzottak lényege. A szovjet tömb ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy az emberi jogok sohasem egyének, hanem tömegek ügye, tehát csak társadalmi tömegekre vonatkozólag vizsgálható. Az amerikai, a holland és az izlandi küldött közös sajtóértekezletére azt követően került sor, hogy a plenáris ülésen két nyugati és a szovjet delegátus összecsapott. Kampelmann amerikai küldött a vitában tisztelettel adózott Andrej Szaharovnak, a szovjet polgárjogi mozgalom Gorkijba száműzött vezéralakjának, valamint Raul Wallenberg hajdani svéd diplomatának, aki a háború utolsó hónapjaiban, budapesti követségi titkárként, az életükben veszélyeztetett zsidók ezreit mentette meg. Wallenberget tudvalevőleg a szovjet megszálló erők elhurcolták a magyar fővárosból, azóta a Szovjetunióban nyoma veszett, de tanúk vannak rá, hogy még néhány évvel ezelőtt életben volt. Van Dongen holland delegátus a prágai Charta 77-es mozgalom és a katolikus aktivisták zaklatásait tette szóvá. Iljicsov szovjet küldöttet mindezek a hivatkozások felbőszítették. Szerinte mindazok, akik a Szovjetunióban és a többi kommunista rendszerben az emberi jogokért küzdenek, árulók, közönséges bűnözők, a társadalom kivetettjei, akik nem méltók arra, hogy nevüket a madridi értekezleten bárki is felvesse. Az igazi emberjogi harcosok - mondotta - az északírországi éhségsztrájkolók és azok az amerikai légiirányítók, akiket sztrájkja miatt Reagan elnök az állami szolgálatból elbocsájtott. Iljicsov háromnegyedórás beszédben szidalmazta a Nyugat, szerinte, képmutató felháborodását kommunista országok kétes elemeinek a tevékenysége és az arra adott hatósági válasz kapcsán, míg a nyugati világ, saját maga, úgymond, elképesztő módon tiporja lábbal mindazt, ami alapvető emberi jognak nevezhető. E szovjet kirohanás nyomán az Egyesült Államok, Hollandia, és Izland képviselője szükségesnek tartotta, hogy közös sajtóértekezleten nyilatkozzék. Az amerikai delegátus kijelentette: a konferencia állása azt mutatja, hogy az emberi jogokra vonatkozó nyugati felfogás falba ütközik. A holland küldött, korábbi szovjet megnyilatkozásokra és Iljicsov legújabb felléptére utalva hangoztatta: Moszkva hajtogatja a magáét és semmit sem fogad el, ami attól eltér. Az elmondottak alapján kérdéses, mi lesz a madridi értekezlet záróokmányának a sorsa. A nyugati küldöttek ragaszkodnak ugyanis ahhoz, hogy az emberi jogok ügye a megfelelő helyen és a megfelelő súllyal szerepeljen a dokumentumban, így a zárónyilatkozat elvi bevezetőjében csakúgy, mint a megfelelő szakaszban. A szovjet delegátusok azonban már a bizottságok előkészítő munkája során is ott akadályozzák ennek a pontnak megvitatását, ahol tudják. Szóbeli ellenjavaslatokat tesznek, amelyeket meg kell vitatni, anélkül hogy saját ellenindítványukat írásban foglalják. Figyelmet keltett egy szóváltás a szovjet és a vatikáni delegátus között: a szovjet delegátus a legfontosabb emberi jognak az élethez való jogot nevezte, amire Grossrieder svájci atya, a Szentszék küldötte azt felelte: a Vatikán bármikor kész a Szovjetunióval az embernek az élethez való jogáról nyilvános vitát folytatni. A szovjet küldött e felelet nyomán néma maradt. Helsinki második utóértekezlete, a kialakult helyzet alapján, időnyomás alá került. A konferenciának december 18.-ig be kell fejeződnie. Ekkor az épületet át kell alakítani, január másodikán ugyanis ide, a madridi Real futballcsapat stadionjával szemközti épületbe költözik a jövő évi labdarúgó világbajnokság igazgatási központja. « amerikai-kanadai , \ Magyar Elet i (LAmerícaqsGanadiarfHungaríaii^ife iSSmtBBBk AMERICAS LARGEST WEEKl.Y IN THE HUNGÁRIÁN LANGOAGE */'' ■ TORONTO * MONTREAL _________ NEW YORK*CHICAGO*LOS ANGELES*CLEVELAND • DETROIT • FLORIDA •♦♦♦♦♦HHHHHWmmmHHtmWOHHHHHHHHHHHHHHHWWHH 3636 Nortb PARIS Ave., CHICAGO, Illinois 60634 Főszerkesztő és kiadó: ADÁM HALMÁGYI LAJOS 3636 N. Paris Ave. Chicago, 111. 60634 Telefon: 312/ 625-8774 Sjlúuji eláss Postage pitid ai Chicago,Ili. Published: every Saturdav Előfizetés egy évre: USA-bar. $25.00 félévre $13.00 KÜLFÖLDRE (KANADÁBA) egy évre $30.00 (canadai dollár) félévre $17.00 Editortai and Publishing Office: J536 N.Paris Ave., Chicago.'111. 60634. Phone: 625-8774. Managing Editorand Publisher: Louis Halmagyi Adam EURÓPAI HÍREK PÁRIZS: Európa legmagasabb hegyén a Mont Blancon rövidesen egy maszek rádióállomás, a Rádió Mont Blanc kezdi meg adásait. Az állomást a svájci “La Suisse” és a francia “Le Messager” című laphoz közel álló érdekeltség finanszírozza. A Rádió Mont Blanc tulajdonképpen már 1967 óta működik, de eddig csak az Aosta-völgy lakói számára adott műsort. A jövőben az új adóberendezéssel sokkal nagyobb körzetben, Svájcban, Olaszországban és Franciaországban hallható majd. A hideg miatt nem diezel-olajjal hajtják a motorokat az adáshoz szükséges áramfejlesztéshez, hanem repülőbenzinnel. Mivel az évnek csak 80 napján közelíthető meg a magasban, a rádióállomást távolból irányítják. FRANKFURT: A november 3-a és 6-a közötti irodaberendezési vásáron annyi volt a modernizálás, vagyis az irodakomputer, mikroprocesszor és telekommunikáció, hogy a szakértők el tudják képzelni a jövő irodáját, amelyben már nem lesz szükség papírra. Mindent a komputer helyettesít, különösen ha már a minikomputerek a kis- és középüzemekben is jobban elszaporodnak. A frankfurti irodavásárnak egyébként 226, főleg nyugatnémet kiállítója volt. KOPPENHÁGA: Dániában 2500 ember él szívritmus szabályozóval a mellkasában. Úgy érezték, hogy itt az ideje a szervezkedésnek és ezért november 3.-án szövetségalapító kongresszusra jöttek össze, amelyen kicserélték tapasztalataikat. A kongresszuson vendégként megjelent a svéd Arne Larsen is, a világ első páciense, akinek szívritmus szabályozót ültettek be az orvosok. DISSZIDÁLT EGY SZOVJET DIPLOMATA Egy volt szovjet diplomata önvallomása. Október 16.-án a párizsi UNESCO-hoz kirendelt szovjet diplomata, a 42 éves Nikolaj Poljanszki politikai menedéket kért a francia hatóságoktól. A riporter első kérdése így hangzott: Elmondaná, hogyan lett a szovjet külügyminisztérium diplomatája? Első mondatok, oroszul. 1965-ben fejeztem be tanulmányaimat a moszkvai egyetem. Ezután, mint francia tanár, tevékenykedtem 1969-ben, összeköttetések révén, állást ajánlottak a külügyminisztériumban. Mint tolmács dolgoztam kezdetben, később Svájcban, az ottani szovjet követségnél, majd pedig a zágrábi szovjet főkonzulátuson. Tavalyjúniusban elvégeztem a diplomata akadémiát, utána kerültem Párizsba, az UNESCO-hoz. Ön október 16.-án feleségével és három leányával együtt politikai menedéket kért a franciáktól. Hány évesek a gyermekei? Az ikrek 12 esztendősek, harmadik lányom pedig 5 éves. Ön előtt bizonyára nagy karrier állt. Miért határozta el magát, hogy inkább a szabadságot választja? Az az érzésem, hogy sok kollegám szeretne Nyugaton élni, de nincs meg hozzá a bátorságuk. Az én részemről azért választottam a Nyugatot, mert az ideológia, a szovjet hivatalos politika, és a valóságos életkörülmények között különbségek vannak. ■ Ezekről azonban nem lehet beszélni, ha az ember párttag és a külügyminisztérium alkalmazottja. Beszélne arról, hogy mennyiben tért el az ön véleménye a pártvonaltól? Vegyük például Csehszlovákia esetét, vagy a sztálini személyi kultuszhoz való visszatérést. Szerintem csak félkézzel hajtották végre a desztálinizációt, sokkal radikálisabb lépésekre lett volna szükség. Csehszlovákiánál pedig az volt a helyzet, hogy egyszerűen nem lehet így térdre kényszeríteni egy népet. Azután jött Afganisztán, ennek megszállását is elleneztem, dehát hivatalosan, pártgyűléseken és más összejöveteleken azt a véleményt kellett nyilvánítanom, hogy támogatom a hivatalos álláspontot. ÚJRA FENYEGET A LENGYEL KORMÁNY Varsó - A véget érni nem látszó lengyel válság újabb fejezetéhez érkezett azzal, hogy a lengyel kormány ismét katonaságot fog telepíteni városokba és falvakba, hogy enyhítsen a lakosság ínségén és felügyeljen a közrend betartására. Válaszul a Szolidaritás szakszervezet több ellenzéki politikus bevonásával egy új ellenállási frontot hívott létre, de ezt a csoportosulást a lengyel kormány nem hajlandó elismerni