Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1983. augusztus (25. évfolyam, 30-33. szám)

1983-08-06 / 30. szám

2.oldal. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1983. augusztus 6. A lengyel diktátor még inkább gúzsba köti népét Azok a kommentárok, akik a lapokban a lengyel eseményeket értékelik, megegyeznek abban, hogy a rendkívüli állapot péntekre várható felfüggesztése fontos állomás az ország történetében, de eltérnek a vélemények abban, hogy ez a változás “jó” vagy “rossz” irányban történik-e. A baloldali liberális nyugatnémet STUTTGARTES ZEITUNG inkább optimista. Az elmúlt 30 hónap alatt Jaruzelski csoporja komoly, sőt talán azt is lehet mondani, imponáló tevékenységet folytatott a kormányhivatalokban, parlamenti albizottságokban. A lengyel televízió büszkén emlékeztet arra, hogy ezekben a hónapokban pontosan olyan gyakran ülésezett a parlament, mint az 1956-os események követő időben. A rendkívüli állapot idején 57-szer ülésezett a Sejm. “A tábornok szereti a parlamentet!”­­... ... jegyzi meg félre nem érthető iróniával a STUTTGARTER ZEITUNG kommentáto­ra, aki azonban hangsúlyozza, hogy formális jogi szempontból Jaruzelski igyekezett “normalizálni” a helyzetet. Ez a normalizálás azonban csak a létező szocializmus országaiban jelent normális állapotokat! - teszi hozzá. Majd tovább a kommentár: Semmi sem változtat azon a tényen, hogy Lengyelország lakosságának nagy többsége egészen másképp képzelte el a “demokratikus megújulást”. Ez a többség egy önkéntes kompromisszumra gondolt, amelyet a társadalom megköt a kommunista rendszerrel. Jaruzelski és csapata azonban a jelek szerint azt tűzte célul maga elé, hogy megfossza Lengyelországot azoktól a vonásoktól, amelyekkel kiérdemelte a “kommunista táboron belüli legvidámabb barak” elnevezést. Kritikusabb hangot üt meg nyugatnémet laptársánál a Bécsben megjelenő DIE PRESSE. A rendkívüli állapot feloldása és a vele egybekötött - minden valószínűség szerint - életbelépő amnesztia, nem a rendszer és a nép közötti bizalom jele, csupán egy gesztus. Erre a gesztusra külföldön is sokan vártak és bizonyára hoz majd könnyebbségeket is a lengyelek számára. De a legkülönbözőbb törvények hálózata gondoskodik majd arról, hogy a társadalmi ellenzék - bármilyen formában próbáljon az megnyilatkozni - néma maradjon. A külső megfigyelő számára azonban mindenekelőtt az okoz gondot, hogy a Sejm egyáltalán szükségesnek tartotta a biztonsági törvények meghozatalát. Mit jelent ez? A nép hangulatának félreértését? Vagy azt bizonyítja, hogy az ország vezetői képtelenek hinni a néppel való együttműködés lehetőségében? Még a most idézett osztrák DIE PRESSE- nél is borúlátóbban ítéli meg a lengyelországi helyzetet a DAILY TELEGRAPH. Sokat beszélnek, de keveset tesznek a világban uralkodó igazságtalan állapotok megszüntetésének érdekében. Példa erre Lengyelország. Igaz, a rendkívüli állapotokat megszüntették. De mi derül ki? Az, hogy a szabadságjogokat még az eddigieknél is jobban megnyirbálják ahelyett, hogy visszaadnák őket a népnek. A lengyel fejbólintó parlament megrövidít sokat azokból a szabadságjogokból, amelye­ket a nép a rendkívüli állapot meghirdetése előtt élvezett. Ami az emberi jogok kérdését illeti, a lengyelek még rosszabb kilátások előtt állnak, mint korábban. Független szakszervezet - korábban ismert formájában - hosszú időre vágyálom marad. További intézkedések a tudományos élet és a gondolat­szabadság lehetőségeit nyirbálják meg. Titkos szervezetek tevékenységében való részvétel bűn, amit 3 éves börtönnel sújtanak. Az angol DAILY TELEGRAPH-ból­ idéztünk. A francia LE MONDE elsőoldalas vezércikket szentelt a lengyelországi eseményeknek, a rendkívüli állapot feloldásának. A lap kommentátora érdemben ezt írja: Jaruzelski tábornok minden valószínűség szerint az egyház és a pápa kívánságának tesz eleget azzal, hogy feloldotta a rendkívüli állapotot. Egyidejűleg azt is bizonyítani kívánja a nyugati országok vezetőinek, hogy nincs szükség tovább a Lengyelország ellen hozott gazdasági szankciók alkalmazására. (Ezt mondja ő, de nem Helsinki!) Ugyanakkor a tábornok intézkedései nem fogják kielégíteni azokat, akik valódi megbékélést reméltek Lengyelországban. Intézkedései nem fogják megnyugtatni azokat, akik a normális helyzethez való visszatérésben reménykedtek és nem egyfajta - a szocialista országokban ismert - “Normalizálásban”. Ez az oka annak, hogy Lech Walesa helyzetmegítélé­se szerint az új törvények még azt is meg fogják tiltani, ami a rendkívüli állapot idején eddig engedélyezett volt, így valószínűnek látszik, hogy a kilátásba helyezett és “kedvezőnek” nyilvánított intézkedések nem hozzák meg a tőlük várt valóban “kedvező” hatást. De hogyan is lehetne beszélni valamiféle kielégítő megoldásról Lengyelország számára akkor, amikor olyan népről van szó, amely allergikus a kommunizmusra és ugyanakkor kommunizmusra van ítélve. A független konzervatív londoni Times véleménye szerint a pápa lengyelországi látogatásának is szerepe volt abban, hogy a renkívüli állapotot feloldják. Ezzel bebizonyosodott - írja a TIMES,­ hogy a vallás nem ópium a nép számára, hanem az események motorja. Az angol lap kommentátora szerint a pápa látogatása során jelét adta annak, hogy bizonyos körülmények között hajlandó tudomásul venni a realitásokat és ezek alapján a maga részéről hozzájárulni a helyzet javításához. Idézet a cikkből: Az egyház jelét adta annak, hogy hajlandó az eddiginél jelentősebb békítő szerepet vállalni vezetők és vezetettek között a rendkívüli állapot feloldása után. Ez a készség megelégedéssel töltötte el a kormányt. A pápa látogatása azonban arra is utal, hogy az erkölcsi szempontok tiszteletben tartása az első számú feladat minden lengyel számára és hogy a­­ kis “sz”-es irt - szolidaritás szelleme az az út, amelyen haladni kell és amely a ma halott - nagy “sz”-es irt - Szolidaritás eszméit tükrözi. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egyháznak felelősséget kell vállalnia kedvező légkör kialakításában vezetők és vezetettek között, de ugyanakkor vállalnia kell az ellenzékiséggel járó felelősséget is. Sajnálatos módon a lengyel katolikus egyház vezetői nem készültek fel tejesen erre a szerepre. A pápa véleménye szerint Glemp kardinális tanácsadóinak konkrét javaslatokat kellene kidolgozniuk a társadalmi, gazdasági és politikai helyzet javítása érdekében. (De a diktátor nem fogadja el?! Szerk.) Rá kellene mutatniok arra, hogy az érvényben lévő törvények lehetőségeit ki kell használni és bírálniuk kellene a rendőrséget az emberi jogok megsértése miatt. Az egyház azonban Lengyelországban - mindenekelőtt Glemp kardinális - hosszú ideig csak a közvetlen célok elérésére összpontosította figyelmét, és nem foglalkozott a rendkívüli állapot feloldását követő távlati tervekkel. *** A WASHINGTON POST szerint okunk van egyfajta óvatos derűlátásra, különösen a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti * amerikai-kanadai m o \ Magyar Elet í cAmericari*Canadiaiic'HiingaüaqcLife AMERICAS LARGEST WEEKLY IN THE HUNGÁRIÁN LANGUAGE jÜ# ^ _ TORONTO * MONTREAL ————————— NEW YORK* CHICAGO* LOS ANGELES *CLE VÉL AND * DETROIT * FLORIDA rmmtHtOMmtimw twtwmwHWWwmmDmmmmttwt 3636 North Paris Ave, Chicago, Illinois 60634 Főszerkesztő és kiadó.ÁDÁM HAl.MÁGYI LAJOS Telefon: 312/ 625-8774 Sccond Class Postage paid at Chicago, IL Published: every Saturday, except in January and July one week. Előfizetés 1 évre: US$ 25,00, félévre: ÜSS 15,00 Subscription I Year: US$ 25,00, hali Year ÜSS 15.­­Editoral and Publishing Office: 3636 N. Paris Ave., Chicago, IL 60634 Phone:312-625-8774. Managíng Editor and Publisher: Louis Halmagyi Adam.

Next