Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. október (26. évfolyam, 38-41. szám)

1984-10-06 / 38. szám

1984. október 6. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 3. oldal NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE GROMIKO SZOVJET KÜLÜGYMINISZTER AZ egyesült Államokban A NEW YORK TIMES vezércikkírója gunyorosan elemzi Gromiko szovjet külügyminiszter amerikai látogatásának jelentőségét: “Jön egy orosz az Egyesült Államokba! Ebből kell olyan hűhót csinálnunk? Az amerikai napilap vezércikkírója ezután komolyabbra fordítja a szót, és kifejti: Walter Mondale a Demokrata Párt elnökjelöltje is találkozik majd Gromikóval még mielőtt a szovjet külügyminiszter a Fehér Házban vendégeskednék. Mondale kijelentette: tulajdonképpen szívesebben találkoznék Gromikónál is magasabb rangú szovjet vezetővel, és csalódottan veszi tudomásul, hogy egyelőre nincs lehetősége. Kár azonban ilyen nagy jelentőséget tulajdonítani a találkozónak Gromikóval. Alapjában véve szomorú, hogy az amerikai­szovjet kapcsolatok ma már odáig satnyultak: szimbólumnak kell tekintenünk azt, ki találkozik, kivel, mikor és hol. Eddig a NEW YORK TIMES vezércikke. Másként látja a helyzetet ugyanennek az újságnak a moszkvai tudósítója, aki kifejti: A Moszkvában akkreditált nyugati diplomaták zömükben azzal az egyszerű indoklással szolgálnak a Gromiko-látogatást illetően, hogy a moszkvai vezetőség végre belátta: nem tudják megakadályozni Reagan elnök újraválasztását a tárgyalások megtagadásával. Megjegyzendő, hogy az Egyesült Államok elnöke már régen kijelentette: a Szovjetunió előbb-utóbb a párbeszéd folytatására fanyalodik. A Nyugat viszont huzamosabb ideje úgy vélte: a Kreml idős urai nem tudnak változtatni politikájukon, mert egyszerűen nincs meg az erejük és az energiájuk hozzá. Ezért volt meglepetés, hogy a közelmúltban két döntés is született Moszkvában. Az egyik az volt, hogy eltávolították Ogarkov marsallt a vezérkar éléről, a másik pedig az, hogy Gromiko mégiscsak találkozik Reagan elnökkel, Schultz külügyminiszterrel és Mondale demokrata­párti elnökjelölttel. Mivel nem lehet tudni, hogy mi zajlik a Kreml falai mögött, mivel Moszkva továbbra is megtagad minden információt, a találgatásoknak tág terük van. Továbbra is tartják magukat a hírek, hogy Csernyenko elnök és pártfőtitkár súlyos beteg, jóllehet most újra megjelent a nyilvánosság előtt, hogy kitüntessen néhány űrhajóst. Ebből azonban még nem következtethetünk arra, hogy elcsitultak volna a hatalmi harcok a Szovjetunióban. Az viszont valószínűnek tűnik, Ogarkov menesztése és Gromiko amerikai látogatása között van némi összefüggés. Gromiko a jelek szerint szeretné elejét venni az amerikai űrfegyverek kikísérletezésének. Csernyenko a Pravdának adott nyilatkozatában pedig utalt arra, hogy amennyiben az Egyesült Államok hajlandó lenne befagyasztani az űrfegyverek kikísérletezését, akkor Moszkva is engedékenyebb lenne az Egyesült Államokkal a nukleáris fegyverkorlátozási tárgyalások­ terén. A jelek arra utalnak, hogy Ogarkov a lehető leggyorsabb szovjet fegyverkezés híve volt. Néhány hónappal ezelőtt még nyilvánosan síkra szállt a fegyverkezési verseny fokozásáért, különös tekintettel a magas technológiai felkészültséggel előállított fegyverekre. Úgy látszik, nézeteit a politikai bizottság tagjainak többsége ma már nem osztja. Mindazonáltal nem várhatunk többet Gromiko washingtoni látogatásától, mint azt, hogy a szovjet külügyminiszter személyesen tájékozódik az Egyesült Államok elnökének nézeteiről. Nem számíthatunk arra, hogy bármilyen szempontból elkötelezné magát. Moszkva óvatosságára jellemző, hogy a szovjet sajtó mindeddig egy szóval sem említette a Ragan-Gromiko találkozót,­­ fejti ki a NEW YORK TIMES moszkvai tudósítója, majd hozzáfűzi: A szovjet sajtó az utóbbi időben sokat cikkezett az 1939-ben aláírt barátsági és kölcsönös meg nem támadási szerződésről Sztálin és Hitler között, és azt állította, hogy ez Sztálin részéről bölcs lépés volt az adott körülmények között. Más szóval: a szovjet újságok most is arra az álláspontra helyezkednek, hogy a cél szentesíti az eszközt, és nem megvetendő dolog megegyezést kötni­ az ország úgynevezett esküdt ellenségeivel, amennyiben ebből rövid távon hasznot lehet húzni. A NEW YORK TIMES moszkvai tudósítója befejezésül hangsúlyozza: Gromiko­v hivatásos politikus, és amerikai látogatása mögött kétségtelenül nem a magánember véleménye, hanem a számító intrikus megfontolása húzódik meg. A WASHINGTON POST részletesen foglalkozik Walter Mondale bejelentésével, hogy a demokratapárti elnökjelölt is találkozik a szovjet külügyminiszterrel. Mondale hangúlyozta, hogy nem próbál meg az Egyesült Államok vezető politikusaként tárgyalni Gromikóval, mert mint mondotta, az ország élén egyszerre csak egy elnök áll. A Demokrata Párt elnökjelöltje hozzáfűzte: csak akkor tud érdemi megbeszéléseket folytatni a Szovjetunió vezető politikusaival,ha novemberben való­ban megválasztják az elnöki tisztségre.Ha ez bekövetkezik, akkor sem számíthatnak a szovjet politikusok arra, hogy engedékenyebb lesz, mint Reagan elnök, és ő is elsősorban az Egyesült Államok biztonságát tartja szeme előtt,­­ mondotta Walter Mondale. Olvashatjuk Milton Coleman tollából a WASHINGTON POST napilapban. Az újság vezércikkírója viszont a következő kommentárt fűzi a Gromiko-látogatáshoz. Gromiko részéről ügyes ötlet volt, hogy közölte, szeretne találkozni Mondale demokratapárti elnökjelölttel is, mert ezzel azt a benyomást kelti, hogy valóban hajlandó érdemi tárgyalások folytatására. Ezenkívül nyomást gyakorol Reagan elnökre, hogy ne tekintse rutinszerű találkozónak a szovjet külügyminiszter látogatását a Fehér Házban. A LOS ANGELES TIMES hosszú helyzetelemző cikket közöl a Georgetown egyetem rektorának tollából. Végre valahára megjön a hóember, aki huzamosabb ideig csak hideget árasztott magából. Régebben a szovjet külügyminiszter rendszeresen felkereste az Egyesült Államok elnökét, valahányszor elutazott New Yorkba, hogy részt vegyen az ENSZ közgyűlésén. Jellemző, hogy mennyire megromlottak az amerikai-szovjet kapcsolatok, ha már az azelőtt természetes számba menő Gromiko­­látogatáshoz is sokan komoly reményeket fűznek. AZ INTERNATIONAL HERALD TRIBÜNE vezércikkírója a következőképpen vélekedik: A szakértők zöme három alapvető tényre alapozza azt a véleményét, hogy a szovjet külpolitikában változásra számíthatunk. Először is arra, hogy Moszkvában menesztették a vezérkari főnököt, másodszor, hogy a Szovjetunió megakadályozta Honecker és Zsivkov bonni látogatását, amelynek célja a Nyugat-Németországgal fenntartott kapcsolatok javítása lett volna, és végül, de semmiképpen sem utolsósorban, hogy Gromiko rászánta magát Reagan elnök meglátogatására. Az utóbbiból arra következtethetünk, hogy Moszkva felhagyott a reménnyel: Reagan elnököt esetleg mégsem választják meg további négy évre. A konzervatív beállítottságú DAILY TELEGRAPH például kifejti: tulajdonkép­pen sokan osztják az olasz külügyminiszter véleményét, csak udvariasságból nem akarják kimondani. A nyugati újságok túlnyomó többsége azonban egyértelműen elhatárolja magát Andreotti állásfoglalásától. A Nyugat- Berlinben megjelenő DER TAGELSPIEGEL a következőket állapítja meg: Talán tényleg sokan vannak a világon, akiket megelégedéssel tölt el Németország kettéosztottsága. Ez a nézet irreális aggodalmakon alapul, azon, hogy a két Németország spontán egyesülhet. Erre azonban most a legkisebb kilátás sincs, hiszen az európai erőviszonyok ezt nem teszik lehetővé. Minden német tisztában van azzal, hogy hazája kettéosztottsága a kelet-nyugati feszültség következménye, és ezt egyedül semmilyen irányban sem tudja befolyásolni. A német kérdés megoldása nem a németek kezében van, hanem a nagyhatalmakon múlik. KÜLÖNÖS HADGYAKORLATOK a helyi párt vezetőinek fogolyként való elhurcolására. Aligha hihető, hogy az ország lakossága mindezek után más különösebben lelkesednék a nem kért és aligha szükséges védelemért. Prágában ezért az a hír járta, hogy az idegen katonák nyüzsgésének függönye mögött új szovjet rakétákat szerelnek fel az ország területén. Amiért viszont a józan csehek és szlovákok aligha fognak “Isten fizesse meg”-et mondani.

Next