Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1984. november (26. évfolyam, 42-45. szám)

1984-11-03 / 42. szám

1984. november 3. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 3. oldal NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE Az amerikai US NEWS AND WORLD REPORT legutóbbi számában is megtalálható az immár hetek óta közölt, terjedelmes rovat, amely az elnökválasztással foglalkozik. A cikkek közül ezúttal azt ismertetjük, amelyik a két elnök, illetve alelnökjelölt egészségi állapotát elemzi. Az “Orvosi jelentés” című cikk szerint Reagan elnök kora egyes választókban kérdéseket vet fel arról, vajon Reagan egészségileg bírja-e a hivatalával járó szellemi, fizikai megterhelést. Az Egyesült Államok eddigi 40 elnöke közül négy hivatali időszaka alatt halt meg. A jelöltek egészségi állapota tehát a jelenlegi választási hadjáratnak is fontos eleme. Az US NEWS AND WORLD REPORT alaposan utánanézett a két elnök, illetve alelnökjelölt egészségi állapotával kapcsolatos leleteknek, jelentéseknek, vizsgálati eredményeknek. Megállapítja, hogy mind a négy politikus - életkorához viszonyítva - jó egészségnek örvend. Az amerikai hetilap ezután a részletekbe bocsátkozik. Az 1911-ben született, 74-ik évében járó Ronald Reagan 1 méter 88 centiméter magas, súlya 86 kilogramm. Dr.Ruge, elnöki háziorvos szerint Reagan “rendkívül jó” egészségi állapotban van, aktív, fizikuma jobb, mint a legtöbb, az ő korában lévő férfinek.” Teljesen felépült az 1981 márciusi merénylet során szerzett sebesüléséből. A legutolsó orvosi vizsgálat tanúsága szerint vérnyomása­­normális. Az elnök krónikus szénalázban szenved, amelynek ellensúlyozá­sára rendszeresen kap injekciókat. Reagan reggel kilenctől este hatig megállás nélkül dolgozik fehérházi hivatalában. Munka után naponta 25 percen át tornázik, súlyt emel. Egészen a legutóbbi időkig minden héten rendszeresen lovagolt. Étrendje változatos, kerüli a magas zsírtartalmú és sós ételeket. Rendszeresen szed vitamintablettákat. Az édességektől tartózkodik, alkoholt gyakorlatilag nem fogyaszt, egy-egy alkalmilag, vacsorához megivott pohár boron kívül. Koffeinmentes kávét iszik és nem dohányzik. Az orvosi vizsgálatok szerint Reagan még legalább tíz évet élhet. Kedvezőek az orvosi vélemények a demokrata elnökjelölt, az 57 éves Walter Mondale egészségi állapotáról is. Mondale egy méter 83 centiméter magas, súlya 75 kilogramm. Egyetlen problémája az, hogy viszonylag magas a vérnyomása, amelyet 1970 óta kezelnek, igyekeznek alacsonyan tartani. Egyébként kitűnő az egészsége, mondja háziorvosa. Mondale vérének koleszterin, azaz zsírtartalma - Reaganéhez hasonlóan - normális. Orvosi becslések szerint a demokrata elnökjelölt - jelenlegi egészségi állapotából következtetve - okvetlenül eléri a hetvenes éveket. Mondale élete folyamán több kisebb műtéten esett át. Az elnökjelölt mindent elkövet, hogy friss, erőteljes legyen. Amikor ideje engedi, hosszú sétákat tesz, hetenként legalább egy alkalommal teniszezik. Évi szabadságából tíz napot horgászással tölt, télen pedig sívakációra megy. Átlagosan 7 órát alszik, ugyancsak kerüli az édességet, a sós ételeket, szeszesitalt ritkán fogyaszt, naponta egy csésze kávét iszik. Az orvosi jelentések egybehangzó állítása szerint George Bush alelnök - aki egyébként egy méter 90 centiméter magas és csaknem 90 kilogramm súlyú - szintén kitűnő egészségnek örvend. A 60 éves alelnök még csaknem húsz évet megélhet, mondják az orvosok. Hasonlóan kedvezőek a szakvélemények Geraldine Ferrara asszony egészségéről. A 49 éves demokrata alelnökjelölt egy méter 68 centiméter magas, 56 kilogramm a súlya, várható élettartama 80 év felett van. Az amerikai US NEWS AND WORLD REPORT után egy angol hetilapból a THE ECONOMIST-ból ismertetünk egy cikket, amely az Egyesült Államok és a Szovjetunió gazdasági fejlettségét hasonlítja össze. 1961-ben Nyikita Hruscsov a világ tudomására hozta, hogy a Szovjetunió rövidesen eléri Amerikát az össz­nemzeti termelés terén. Idén év elején Csernyenko beismerte, hogy a gazdasági téren mutatkozó űr Hruscsov óta nem lett kisebb a két szuperhatalom között. Mekkora ez a különbség? Az amerikai és a szovjet közgazdaság összehasonlítása nem könnyű. Minden­esetre a Központi Hírszerző Hivatal, a CIA legutóbbi, 1984-es becslése szerint tavaly a Szovjetunió össz­nemzeti termelése az amerikainak csupán 56 %-a volt, 1960-ban 48 %. Az oroszok felzárkózása 1975-ben végleg elakadt. A különbség még szembetűnőbb, ha meggondoljuk, hogy a Szovjetuniónak 273 millió lakosa van, szemben 235 millió amerikaival. A népesebb Szovjetunió össz­­nemzeti termelése tehát alig haladja meg az amerikai felét. Egyébként maguk az oroszok is elismerik, hogy az elmúlt években meghiúsultak a kísérleteik, hogy felzárkózzanak Amerika mögé. A Központi Hírszerző Hivatal összehasonlításainál a rubel és a dollár vásárló­értékét veszi alapul. A CIA jelentés szerint javul a szovjet közszükséglet-ellátási helyzet, ami azt jelenti, hogy a lemaradás ugyan még mindig nagy, de nem olyan szembeötlő, mint korábban. A nehéziparban és különböző nyersanyagok terén az oroszok eredményei - például az olaj­kitermelésben, acélgyártásban - elérik, olykor meghaladják az amerikaiakéit. A közszükségleti cikkek terén azonban változatlanul nagy a lemaradás. Az egy főre eső össznemzeti termelés értéke tavaly - kikerekítve - Amerikában 14 ezer, a Szovjetunióban 6 és félezer dollár volt. Az Egyesült Államokban egy személyre 107 kiló hús jut, a Szovjetunióban 59 kilogramm. Ezer amerikai közül 538-nak van saját autója, a Szovjetunióban viszont - ugyancsak ezer polgár közül - mindössze 35-nek. Szintén az ezres számot véve alapul, 791 amerikainak van telefonja, míg ezer szovjet polgár közül csupán 84 rendelkezik vele. Mosógépek és hűtőszekrények terén az oroszok lassan felzárkóznak Amerikához, de - akárcsak más közszükségleti cikkek terén - jóval gyengébb a szovjet háztartási gépek minősége, nincsen megfelelő pótalkatrész, akadozik a javító­­szolgálat. A THE ECONOMIST ezután megemlíti: a szovjet ipar technikai elmaradottságára jellemző, hogy a gépgyártás kétszer annyi energiát emészt fel mint Amerikában, ugyanakkor a szovjet gyártmányok túlságosan nehezek. A cikk megállapítja, hogy a mezőgazdasági termelés kiadásai is kétszeresei az amerikainak. Más szóval, a szovjet ipar és mezőgazdaság egyáltalán nem termel gazdaságosan. Az okok közt szerepel az ösztönzők hiánya, a munkásság és parasztság termelés terén mutatkozó teljes közönye, az általános korrupció, amelyet Andropov és utóda Csernyenko különböző fegyelmezési kampányokkal szeretne felszámolni. A gazdasági lemaradás okai közt említi a THE ECONOMIST azt, hogy a nyersanyag kitermelés költségei növekednek. Annál is inkább, hiszen a Szovjetunió európai részében lévő nyersanyag források, lelőhelyek kiapadóban vannak, fokozatosan a távoli, kedvezőtlen éghajlatú Szibéria lesz a Szovjetunió fő nyersanyag forrása. A szovjet össznemzeti termelés évi növekedése két­­három­­ közt lesz a jövőben. Ez nem elég arra, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közt meglévő hatalmas űrt akárcsak kis részben is kitöltsék, vélekedik az angol ECONOMIST. A nyugatnémet DIE ZEIT legutóbbi számában a keleteurópai országok nehezedő gazdasági helyzetével foglalkozik. Ebből a cikkből néhány jellemző adatot, észrevételt idézünk. Miközben a nyugati országokban az árakat fokozatosan ellenőrzik, a KGST országokban a drágulás mostanában szembeszökő lendületet vett. Manapság Bulgáriában tíz napot kell dolgozni egy női ruháért, egy szovjet Lada gépkocsi három­ évi munkabérbe kerül. A legtöbb szocialista államban az elmúlt tíz évben megháromszorozódott az üzemanyag ára. Ami a lengyeleket illeti, egy munkás havi átlagos fizetése 12 ezer zloty. A viszonyokra jellemző, hogy egy pár cipőért egy hónapon át kell dolgozni. A nyugatnémet DIE ZEIT után az amerikai baloldali NEW REPUBLIC-ból veszünk szemelvényeket. Szerzője Robert S. Leiken, amerikai szakszervezeti aktivista, aki - ugyancsak szakszervezeti vezető fivérével együtt - augusztusban tíz napot töltött Nicaraguában. 1981 óta ez volt Leiken hatodik látogatása a közép-amerikai országban. Tárgyilagosságához, mondani­­valójára hitelességéhez - mint maga is írja - nem férhet kétség, hiszen korábban a washingtoni törvényhozás előtt tanúskodott és sürgette, hogy az amerikai kormány ne támogassa a nicaraguai szandinista rezsim ellen küzdő gerillákat. “Minél többször látogattam Nicaraguába, annál inkább csökkent kezdeti lelkesedésem a szandinisták iránt. A mostani, legutóbbi látogatásom meggyőzött arról, hogy a helyzet

Next