Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1985. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1985-06-15 / 23. szám

6. oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1985. június 15. 0 OTTAWA ÉS AZ EMBERI JOGOK Ottawában az emberi jogokkal foglalkozó helsinki utókonferencián Kelet-Németország delegációja átvette a Frankfurtban székelő­ Nemzetközi Polgárjogi Társaság levelét. A keletnémet hatóságok eddig vonakodtak olyan írásos dokumentumok elfogadásától, amelyekben nyugati szervezetek konkrétan felsorolják az NDK-ban elkövetett emberi jogi sértéseket. Frankfurti forrás szerint 100 esetet tartalmaz a levél. Ezek közül mutatóba néhány: a keletnémetek nem engednek kiutazni gyermekeket családegyesítés céljából sem. Emberek börtönbe kerültek csupán azért, mert áttelepülési engedélyt kértek az NSZK-ba. A frankfurti társaságnak a hozzátartozók szolgáltatták az adatokat. A Nyugat-Németországból érkező emberi­ jogi aktivisták Ottawában felkeresték a bonni küldöttség vezetőjét, Eickhoff nagykövetet is és tájékoztatták őt a keletnémeteknek átnyújtott írat tartalmáról. A keletnémetek tehát formailag másképpen cselekedtek, mint a szovjet delegáció, amely gúnyos módon visszautasította, hogy átvegye az amerikai törvényhozás tagjainak levelét. Ebben képviselők és szenátorok csoportja követelte, hogy helyezzék szabadlábra a Szovjetunióban a politikai foglyokat, közöttük Anatolij Scsaranszkijt, és engedélyezzék a kivándorlást. A magyar származású Lantos Tamás képviselő még kedves gesztusként meghívta Gorbacsov szovjet pártfőtitkár lányunokáját amerikai vakációra. Az előbbi üzenetet is Gorbacsovnak címezték. A szovjet küldöttség vezetője Szofinskij azzal hárította el a levél átvételét, hogy “ő nem postás”. Az Ottawába utazott 7 tagú pártközi amerikai törvényhozói delegáció társelnöke, D’Amato azt mondotta, a szovjet küldöttek magatartására utalva: “soha sem tapasztaltam még ekkora gorombaságot.” A szovjet delegáció magatartása az emberjogi kérdésben a sztálini idők hírhedt diplomatájának, Visinszkijnek a modorára emlékeztet. D-Amatoról például azt mondották, hogy nagyapja indiánokat ölt meg. Az olasz származású szenátor családja akkor vándorolt be az Egyesült Államokba, amikor a telepesek harcban álltak az indiánokkal. Nem nehéz elképzelni, hogy az ilyen vádaskodások láncolata úgyszólván végtelen lehet és semmi köze a mai emberi jogi kérdésekhez. Szofinszkij beszédében egyetlen egy konkrét emberi jogi sértést sem tudott az Egyesült Államok ellen felhozni, de minden megalapozottság nélkül azt állította: a washingtoni külügyminisztérium 163 országgal foglalkozó emberi jogi jelentése csak azért 1483 oldal, mert “ha abba belefoglalnák az amerikai hatóságoknak a polgárjog ellen elkövetett vétségeit, túlkapásait, akkor a jelentés 3 ezer oldalra nőne.” Konkrétan Szofinszkij csak azt tudta a washingtoni kormány szemére vetni, hogy úgymond támogatja a délafrikai apartheidet és a chilei - szerinte - fasizmust. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok több ízben is figyelmeztette a két kormányt. A Washington Times külön cikkben foglalkozik azzal: az amerikai kormány a jövőben még szorosabban kapcsolja össze az általános enyhülést, a külkereskedelmet, a leszerelést, az emberi jogok kérdésével. Az amerikai fődelegátus, Schiffer a konferencián elmondott beszédében felsorolta a moszkvai kormány emberi­ jogi sértéseit, közöttük azt, hogy börtönbe vetették a szovjet helsinki megfigyelő csoport tagjait. Az amerikai diplomata rámutatott arra: Moszkva enyhülésről beszél, miközben fokozza a polgárjogi aktivisták üldözését saját országában. Ez is egyik oka, hogy az Egyesült Államok a második SALT szerződést ezideig nem ratifikálta. A '70-es évek végén a Szovjetunióban kibontakozó üldözések nem járultak hozzá a nemzetközi enyhülés szellemének megőrzéséhez. Ebből az a tanulság, csupán az emberi jogok tisztelete teremtheti meg az igazi enyhülést. Ha mi nem beszélünk az emberi jogi sértésekről, ha nem tárjuk azokat a világ elé, akkor az egész helsinki folyamat hitele elvész - mondotta. Jól tudjuk,­­ fejtegette tovább az amerikai fődelegátus , hogy a különböző rendszerek másképpen értelmezik az emberi jogokat, de alapvető elvekben a helsinki egyezmény aláírói között egyetértésnek kellene lennie, különben az egész egyezmény semmit sem ér. Például ilyen alapvető elvek: senkit sem szabad letartóztatni mert másként gondolkodik, mint a hivatalos ideológusok. Senkit sem szabad vallásának gyakorlásában akadályozni. Senkit sem szabad olyan cselekményért büntetni, amit soha sem követett el - mondotta Ottawában Schiffer amerikai nagykövet. A konferencia egyik napi ülésén Harry Jay, kanadai főmegbízott bírálta a Szovjetuniót és a keleteurópai államok nagy részét, amiért korlátozzák a vallásszabadságot, noha az alkotmány kifejezetten szavatolja a vallás­gyakorlás illetve a hitélet szabadságát. Jay ezzel kapcsolatban utalt az 1977 óta érvényben lévő szovjet alkotmány 52 cikkelyében tapasztalható ellentmondásra. A cikkely kimondja, hogy bárkinek jogában áll a vallásgyakorlás, de ugyanakkor hozzáfűzi, hogy kizárólag az ateisták népszerűsíthetik nézeteiket. A kanadai fő­megbízott rámutatott, hogy a szovjet hatóságok erősen korlátozzák az összes vallás oktatását, de kiváltképpen szigorúan járnak el a zsidókkal, illetve a héber nyelvtanárokkal szemben. Hozzáfűzte, hogy a vallásoktatás akadályozása, valamint papok és hívők bebörtönzése a helsinki vállalások durva megsértését jelenti. Jay utalt arra is, hogy több keleteurópai országban politikailag és gazdaságilag egyaránt nagy árat fizetnek azok, akik gyakorolják vallásukat, és a vallásos nevelésben részesült gyermekek előtt sokszor bezárul a legtöbb felsőoktatási intézmény kapuja. Hasonló szellemben nyilatkozott Anthony Williams, Nagy-Britannia fődelegátusa is. Kifejtette, hogy a szovjet hatóságok lehetővé teszik egyes csoportoknak a vallásgyakorlást, de a széles tömegeket megfosztják ettől a szabadságjogtól. A Szovjetunió küldötte már korábban jelezte, hogy válaszol az emberi jogok megsértésével kapcsolatos nyugati bírálatokra. Az ottawai értekezleten Törökország küldötte ismét felhozta a Bulgáriában élő török kisebbség problémáit. Güvendirem, Ankara fődelegátusa egy sajtókonferencián részletesen ismertette azokat az intézkedéseket, amelyekkel a szófiai hatóságok megpróbálják megfosztani nemzeti identitásától a török eredetű lakosságot. Elmondta például, hogy akik nem hajlandók mohamedán hangzású nevük megváltoztatására­­ elvesztik állásukat, nem kapnak orvosi ellátást és nem hagyhatják el lakhelyüket. Guvendirem felolvasta az egyik aszenográdi üzem határozatát, amelynek értelmében török nevű személyek nem dolgozhatnak az üzemben, tilos a török nyelv használata a munkahelyen és az utcán. A török főmegbízott kitért arra is, hogy a kommunista hatóságok elrendelték a mohamedán iskolák bezárását, betiltották a Korán terjesztését, és a Bulgáriában élő törökök Mekkába sem utazhatnak, noha az iszlám vallás előírja minden hívő számára. Guvendh­em kiváltképpen azt kifogásolta, hogy Szófia egy ideje ismételten tagadja a török kisebbség létezését, bár korábban kötött nemzetközi szerződésekben egyértelműen elismerte, hogy Bulgáriában török kisebbség is él. Ezek után nem jelentett különösebb meglepetést, hogy Szófia válaszra sem méltatta Güvendh­em felszólítását, amelyben magánjellegű tanácskozás megkezdését indítványozta a török kisebbség ügyében. Ankara ismételten Szófia tudomására hozta, hogy nem fog szemet húnyni a Bulgáriában élő közel egy millió török ellen irányuló megtorló intézkedések felett. A török álláspontot az amerikai és a holland főmegbízott is támogatta. Az amerikai-szovjet kereskedelem kisebb nagyobb mértékben mindig függvénye a két szuperhatalom közötti viszonynak és az ebből következő politikai meggondolásoknak. Jó példa az ottawai értekezlet és az amerikai kereskedelmi miniszter moszkvai tárgyalásai közötti kapcsolat. Látszólag nincs összefüggés, hiszen Ottawában az emberi jogok tiszteletben tartásának számonkérése folyt - Moszkvában pedig a kölcsönös vásárlások lehetőségeiről tárgyaltak. De közvetve mégis van összefüggés. Amikor Ottawában az amerikai küldöttség vezetője sajtóértekezletén kifejtette az amerikai tárgyalási stratégiát - egy kicsit erre az összefüggésre is rámutatott. Azt hangsúlyozta ugyanis, hogy az amerikai küldöttség Ottawából a moszkvai szovjet vezetőség címére kíván nyomatékos üzenetet intézni, és az üzenet úgy szól, hogy az Egyesült Államok - és különösen az amerikai

Next