Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1986. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1986-01-04 / 1. szám

1986. január 4. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 3. oldal L­ZETKÖZI SAJTÓSZEMLE A lengyelországi egyetemi tisztogatásokkal kapcsolatban a londoni GUARDIAN egy hivatalos tiltakozásról ad hírt. Lengyelország londoni nagykövetét bekérették a külügyminisztériumba, ahol átadták neki a hivatalos tiltakozást nemcsak az egyetemi és főiskolai vezető körökben eszközölt elbocsátások, hanem az új felsőoktatási törvények és rendelkezések miatt is. Rifkind külügyi államminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek az új törvények ellentmondanak azoknak az ígéreteknek, amelyeket Jaruzelszki tett a normalizálással kapcsolatban Howe brit külügyminiszternek varsói látogatása során. Tudósít a GUARDIAN arról is, hogy a londoni lengyel nagykövetség szóvivője a lengyel belügyekbe való beavatkozásnak minősítette a tiltakozást. A nyugatnémet-lengyel kapcsolatok normalizálására hivatott szerződés aláírásának 15-ik évfordulójára emlékeztet a SÜDDEUTSCHE ZEITUNG egyik kommentárjában. 15 évvel ezelőtt, 1970. december 7-én írta alá az akkori nyugatnémet szövetségi kancellár Willy Brandt a kapcsolatok normalizálásának alapjait magában foglaló szerződést Varsóban.Abban a városban, ahol a második világháborúban a német megszállók úgy tomboltak, mint talán sehol máshol, de ahol két felkelés, a gettóba zárt zsidóságé, és később, a lengyel nemzeti ellenállásé, juttatta kifejezésre az ellenállást Hitler megsemmisítő stratégiájával szemben. Varsó aztán egy olyan országnak a fővárosa lett, amely területének egyharmadát a legyőzött német birodalom keleti részéből kapta. Az ott honos németek vagy már elmenekültek az előrenyomuló Vörös Hadsereg elől, vagy később kiűzték őket, sokan közülük életüket vesztették. A történelmi előzmények rövid összefoglalása után a lap kommentár írója a következőket állapítja meg: Még annak idején 1970-ben, 25 évvel a háború befejeződése után sem volt könnyű a két fél számára úgy háttérbe szorítani ezt a múltat, hogy láthatóvá váljék egy ígéretes kibontakozás. Lengyelországnak már akkor problémát okozott az, hogy a bonni kormány először a Szovjetunióval normalizálta kapcsolatait. Ez a lépés a lengyelekben az áldatlan Hitler- Sztálin paktum szellemét idézte fel. Valahogy úgy érezték, hogy a németek már megint az ő fejük felett kereskednek az oroszokkal, rendeznek olyan problémát, amely elsősorban Lengyelországot érinti. Az Odera-Niesse határról volt szó, amelynek a sérthetetlensé­gét a Moszkvával kötött szerződés garantálta először német részről. Hasonló gyanút támasztott a lengyelekben a Szolidaritás időszak alatt a nyugatnémet szakszervezetek és a baloldali értelmiség magatartása. A lengyeleknek az volt az érzésük, hogy ellentétben az olasz, vagy a francia értelmiségiekkel, a nyugatnémetek mintha félnének a fejleményektől. Mindenesetre sokkal tartózkodóbban kezelték a Szolidaritást, és ennek okát lengyel részről sokan megint csak abban látták, hogy a nyugatnémetek igyekeznek tekintettel lenni Moszkva érdekeire. Helytelennek tartja az újság ebből a szempontból az egykori nyugatnémet kancellár és mai szociáldemokrata pártelnök Willy Brandt magatartását is. Brandt ugyancsak próbára teszi a lengyelek érzelmeit, amikor átlátszó kifogásokkal kitér a Lech Walesával való találkozó elől. Brandt olyan nagy érdemeket szerzett a német-lengyel kibékülés terén, hogy igazán nincsen szüksége arra, hogy térdet hajtson a lengyel rendszer előtt. 1970-ben, Brandt mint nyugatnémet kancellár a varsói gettó áldozatainak emlékműve előtt hajtott térdet és ez a gesztusa annak idején a lengyel nemzettől való német bocsánatkérést volt hivatva szimbolizálni. A genfi csúcstalálkozó alaposan ráirányította a nemzetközi figyelmet Gorbacsov szovjet pártfőtitkárra. Minthogy egy zárt társadalom elsőszámú emberéről van szó, érthető, hogy a kommentátorok sokszor találgatásokra, következtetésekre vannak utalva. Gorbacsovról már genfi szereplése előtt is elterjedt az a mende­monda, hogy nagyszerű újító, reformer került a Szovjetunió élére. Ezzel a hiedelemmel száll vitába a Brit Munkáspárt hivatalos magazinja, a NEW SOCIALIST hasábjain Heller Ágnes, aki­­ hazai tanítási és kutatási lehetőségeitől megfosztván - jelenleg az ausztráliai Melbourne egyik egyetemén ad elő szociológiát. A NEW SOCI­ALIST-ban olvassuk: Amikor Mihail Gorbacsovot megválasztot­ták a Szovjet Kommunista Párt főtitkári posztjára, a liberális, a baloldali és néha még a konzervatív sajtó jelentős része is úgy üdvözölte az eseményt, mint egy állítólagos “reformista szárny” győzelmét a szovjet vezetőség csúcsán. Valaha a királyok a Jó vagy a Merész jelzőt aggatták nevük elé, ha vélt vagy valódi tulajdonságukat világgá akarták kürtölni. A szerencsés Gorbacsovnak nem kellett átfogó reformokat megvalósítania, míg ígérnie sem azt, hogy megígéri, mert a Reformer jelzőt már mások felépítették körülötte. A Gorbacsov-mondát, amelyet a nyugati sajtó szertekürtöl, egy csipetnyi bizonyíték sem támasztja alá. Maga a szovjet sajtó, amely igazán ért ahhoz, hogyan kell mítoszokat fonni az első ember köré, semmivel sem támasztja alá a Reformer képmását. A szovjet sajtó óvatos és minden alapelv legkonzervatívabbját hangsúlyozza: a “folyamatosságot”. Heller Ágnes a továbbiakban rámutat arra, hogy a reformer Gorbacsovról szőtt monda elejétől végig nyugati termék. A szerző a Brit Munkáspárt lapjában így elemzi tovább a jelenséget: A Gorbacsov-monda tartalmazza mindazokat az ismertetőjeleket, amelyek az ábrándozás sajátjai. Az elképzelt tulajdonságokat és sajátosságokat minden bizonyíték nélkül valóságnak tételezik fel. Gorbacsov például reformista, mert fiatal; mert olvas angolul (ahogy előtte egy másik Reformer is, nevezetesen Andropov); mert a felesége divatosan öltözködik; mert gyorsan és zökkenőmentesen hajtotta végre a vezetőség átszervezését, és mert sikeresen megszabadult vetélytársaitól - mellesleg ez utóbbi teljesítmény nem szükségszerűen egy társadalmi reformer ismertetőjele. A Gorbacsov-mondában a konzervatív vagy a héjjá szerepe Grigorij Romanovnak jutott, aki Gorbacov legesélyesebb riválisa volt a hatalomért folytatott küzdelemben. Miért Romanov? Annál az egyszerű oknál fogva, hogy ő volt a vesztes. Afelől pedig semmi kétségünk se legyen: ha Romanov nyeri meg a főtitkári posztért vívott harcot, akkor most “Romanov a reformer” mondáját hallanók, Gorbacsovnak pedig be kellene érnie a konzervatív “héjjá” szerepével. Heller Ágnes a továbbiakban arról ír, hogy nem akar jóslásokba bocsátkozni. Nem akarja felvázolni a jövőt, mert nem ismeri. Azt sem tudja biztosan, lesznek-e némi reformok Gorbacsov uralma alatt. Csupán egyetlen dolgot tud: azt, hogy az igazi reformok szükséges előfeltételei jelenleg teljesen hiányoznak a szovjet színtérről. Az ábrándozás mindig egy mélyen gyökerező mágikus logikát követ. Ha elmerülünk ebben a logikában, még a legkevésbé babonás is közülünk meggyőződik arról, hogy ha valamit nagyon akarunk, hogy ne létezzék, akkor el is tűnik, vagy fordítva, ha valamit nagyon erősen kívánunk, akkor az megvalósul. Az egyetlen probléma az efajta csodavárással az, hogy semmilyen Nyugaton felröppentett ábránd sem képes a legkisebb hatást is kifejteni egy olyan politikai szereplőre, akinek döntései nem nyugati körülmények között születnek. Viszont valami egészen más fog történni, ha a monda nem veszít erejéből. A szovjet vezetőség számos saját mesterkedése céljára tudja befogni a “Gorbacsov a Reformer” képmását. Anélkül, hogy egyetlen reformot is megvalósításának, a szovjet politikusok arra tudják késztetni a nyugati közvéleményt, mindenek fölött a sajtót, hogy ismerje el, az elsöprő reformok már meg is történtek, a szovjet társadalom ismét a jó irányba változott. Ezeknek az ábrándoknak az elhitetése után a szovjet vezetők továbbra is börtönökben, táborokban és elmegyógyintézetekben tartják polgárjogi aktivistáikat, miközben fennhangon hirdetik, hogy tiszteletben tartják az emberi szabadságjogokat. Továbbra is munkatáborokba küldik az igazolatlanul hiányó dolgozókat, miközben azt állítják, hogy éppen most ésszerűsítették a gazdasági mechanizmust. Továbbra is drágítják az alig kapható árucikkeket, s ezáltal a szegényeket még szegényebbé teszik, közben pedig azt Folytatás a 18.oldalon

Next