Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1987. január-június (29. évfolyam, 7-25. szám)
1987-02-21 / 7. szám
1987. február 21. AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET , 3. oldal Decemberben a nemzetközi sajtó vezető helyen foglalkozott azokkal a szokatlan üntetésekkel, amelyek több kínai nagyvárosiatalságát és a pekingi vezetőséget izgalomban tartották. Egy hónapos késéssel skerült bűnbakot találni Hu Jao Pang volt pártfőtitkár személyében, és leváltották. Ez a hír több amerikai kommentátort is a kínai belpolitika megvizsgálására bírt. A LOS ANGELES TIMES szerint: Hu Jao Pang pártfőtitkár hirtelen menesztése bizonytalanná teszi a kínai gazdasági reformok jövőjét és a politikai utódlás kérdését. Hu-t ugyanis már régóta mint a 82 éves leng Hsziao Ping utódját tartották számon. Hu a gazdasági liberalizálás és a kissé szabadabb politikai vezetés eltökélt szószólójának számított, Jeng csakúgy, mint Hu pillanatnyi utódja, Csao Ce Jang miniszterelnök sietve kijelentette, hogy a személyi változás nem befolyásolja a pekingi kormány fontosabb politikai irányvonalát. De folytathatja-e Kína a szabadabb gazdaság céljának elérését, miközben igyekszik visszaállítani a gondolat és magatartás szigorúbb párt ellenőrzését? A két törekvés közötti ellentét alapvető és kibékíthetetlen. Látszólag azok a kínai vaskalaposok kerültek ki győztesen, akiknek amúgy sem tetszettek Teng gazdasági reformkísérletei. A kínai kemény vonal követői ugyanis attól tartottak, hogy hatalmuk és az ortodox ideológiai felfogás, amelyet olyan féltve őriznek, szintén megsínylené a változásokat. Ennek ellenére a vezetés továbbra is leng kezében maradt és semmi jel nem mutat arra, hogy a szabadabb és nagyobb termelékenységet biztosító gazdasági rendszer elérése ma már nem célja - írja a LOS ANGELES TIMES, majd befejezésül hozzáteszi: Kína a gazdasági fejlődésnek azt a formáját, amelyet az utóbbi években szorgalmazott, aligha folytathatja anélkül, hogy ne csökkentse a párt beleszólását a gazdasági ügyekbe. Ha nem engedélyeznek nagyobb intellektuális szabadságot, a modernizálási folyamat megakad. Az ellentmondás megmarad, és tovább folyik a küzdelem Kína jövőjének irányításáért - írja a lap. A CHICAGO 1R1BLNE szerint Hu elmozdítása csak figyelmeztetés a kínaiaknak, hogy szabadságuk továbbra is az úgynevezett “Marxista útmutatás" függvénye. Nyilvánvaló, hogy Kínára ismét az elnyomás időszaka vár. Nem valószínű, hogy ez is olyan szigorú lesz, mint az előzőek, ha a viszonylag liberális lénynek sikerül megőriznie hatalmát. De még nélküle sem tarthat sokáig ez az állapot ugyanis már 15 éve a megszokott sablont követi, egy lépést tesz előre, majd egyet hátra. Valahányszor a kormány irányt változtat, bűnbakra van szüksége. Olyan valakire, akit a korábbi irányzat bűneiért hibáztatni lehet. Most Hu-ra osztották ki ezt a szerepet. De Hu kiebrudalásával sem a hibák, sem a csalódások nem szűnnek meg. És csak idő kérdése, hogy mikor módosít Kína újra politikáján. Nem a demokráciához, hanem a valósághoz fűződő kapcsolat kínos a kommunista vezetők számára. A marxista ideológia megvédi őket ettől. Az ideológiát addig lehet csűrni-csavarni, amíg valamilyen magyarázatot nem találnak arra, hogy miért nem teljesítették a terveket és ez kinek a hibája. A nyugatnémet választásokkal kapcsolatban “Keserű győzelem" címmel a SÜDDEUTSCHE ZEITUNG közöl cikket. Továbbra is a CDU-CSU-EDP koalíció kormányoz, a szociáldemokraták ellenzékben maradnak a zöldekkel egyetemben, akik bebizonyították, hogy politikai szereplésükre most már tartósan kell számítani. De a konzervatív-liberális szövetség súlya jelentősen csökkent. A kereszténydemokrata pártot és a keresztényszociális pártot olyan veszteség érte, amilyenre legkevésbé ők maguk számítottak. A hannoveri ALLGEMEINE ZEITUNG ezt írja: A szavazásnak egyetlen rekordja mindenképpen van: a két nagy párt még sohasem részesült ilyen kis arányban a leadott szavazatokból, az úgynevezett kispártok részesedése pedig soha nem volt ilyen nagy. Miért? Milyen választói szándékok állhatnak az eredmények mögött? A HAMBURGER MORGENPOST ezt emeli ki: A választók további négy évre a koalícióba helyezték bizalmukat. De úgy, hogy közben megerősítették a kisebbik partner, a Szabaddemokrata párt pozícióját. Genscher külpolitikájára szavaztak Strauss-szé helyett. Stoltenberg pénzügy- és Bangemann gazdasági miniszter politikájára szavaztak: jelezték, hogy gazdasági és adókérdésekben nem néznének jó szemmel semmiféle kísérletezést. A mai naptól teljesítményt várnak a kormánytól. Az utóbbi években nagy lendületet adott a gazdaságnak az olaj és a dollár csökkenő árfolyama. Lehet, hogy most nehezebb idők következnek. Ugyanakkor ipari társadalmunk két legfontosabb nehézsége még nem oldódott meg: a környezetszennyezés és a munkanélküliség problémája. A Kohl kormánynak ezekben a kérdésekben most feltétlenül kézzelfogható megoldásokkal kell előállnia. Visszatérve a választók szándékaira: a düsseldorfi WESTDEUTSCHE ZEITUNG erre emlékeztet. Sok polgári szavazó el akarta kerülni, hogy az unió - vagyis a kereszténydemokrata és a keresztényszociális párt - abszolút többségre tegyen szert. Ez egyébként már a karácsony táján tartott közvéleménykutatásokból is kiderült. Ehhez a véleményhez csatlakozik az oldanburgi NORDWEST ZEITUNG. A választók nyilvánvalóan több lehetőséget akartak adni a liberálisoknak ahhoz, hogy korrigálhassák a kormány irányvonalát; a szavazók meg akarták akadályozni azt, hogy túlerőbe kerüljenek az uniópártok. A kölni EXPRESS munkatársa pedig ezt gondolja a szavazópolgárokról: A választók megint okosabbak voltak, mint ahogy sok politikus gondolta. Olyan megfontoltan osztogatták szavazatukat, hogy megakadályozták a vörös-zöld többségetéppúgy, mint ahogy meghiúsítottak egy jobbratolódást is. A CDU-CSU nagyarányú szavazatvesztesége miatt a lapok részben Franz Josef Straussot, a Keresztényszociális Unió vezetőjét is felelőssé teszik... A müncheni TAGESZEITUNG írja: A CSU a szabaddemokrata Genscher külpolitikája ellen folytatott harcával mindent megtett annak érdekében, hogy a választókat az FDP felé fordítsa. A külügyminiszter tehát tisztségében marad a bonni bársonyszék, amelyre Srauss pályázott továbbra is foglalt. A BRAUNSCHWEIGER ZEITUNG a rossz eredmény okai közül többek között így ír: Az uniót nyilvánvalóan súlyosabban érintette az alacsony részvételi arány, mint a szociáldemokratákat. De a rossz eredményért elsősorban Kohl felelős. A kancellár eddig is gyenge lábakon álló tekintélyét most újabb csapás érte. Hasonló a BREMER NACHRICHTEN véleménye: Kohl kancellár négy évig hivatalában marad. Nem kis szépséghiba azonban, hogy az uniópártok 1953 óta csupán egyszer értek el rosszabb eredményt, mint az idén. Lehetséges, hogy Kohl kancellár bizonyos ügyetlenül megfogalmazott kijelentései riasztottak el sok embert attól, hogy az uniópártokra szavazzon. Másokra bizonyára a magát makacsul tartó munkanélküliség tett kedvezőtlen hatást. A túlzottan is magabiztos kancellárnak mindez fontos tanulságul szolgálhat. És Kohl után néhány vélemény a szociáldemokraták kancellárjelöltjéről, Rau ról. A RUHR NACHRICHTEN írja: Rau helyzete nem erősödött meg a választások után. Sőt, épp ellenkezőleg. Várható, hogy rövidesen hatalmi harcok indulnak az SPD-n belül, ki kerüljön Willy Brandt helyére. És ismét a HAMBURGER MORGANPOST-ból idézünk: " Az emberek sem Kohlt, sem Rault nem választották. Az SPD számára kedvezőtlen az eredmény. Jelzi azt, hogy sem a szavazók táborában, sem a párton belül nem változott semmi az elmúlt négy évben. Ha az SPD ismét régi fényében kíván tündökölni, akkor megújulásra van szüksége. Meg kell például tanulnia a zöldektől, hogy hogyan kell offenzív politikát folytatni... Amint a lapok tehát megállapítják: a győztesek a kispártok. A hamburgi BIED pedig hozzáfűzi: A választás igazi győztesei a nők. Parlamenti képviselőik aránya 16 %-ra emelkedett. Az elmúlt hetven évben ez az arány mindig tíz % alatt maradt. folytatás a 18.oldalon