Amerikai Magyar Népszava - Szabadság, 2009. január-június (119. évfolyam, 1-25. szám)

2009-03-20 / 12. szám

2009. MÁRCIUS 20., PÉNTEK /M­Á­RC­I­U­S 1­5 Népszava 07 Szabadság­­! Jókai Mór tudósítása az 1848. március 15-i eseményekről Az Életképek című lapban „Forradalom vér nélkül” címen, 1848. március 19-én jelent meg Jókai Mór cikke, melyben így írja le a március 15-i eseményeket: „A mennydörgés azt mondja: Le térdeidre, ember, az Isten beszél. A nép szava is megdördült és mondá: Föl térdeid­ről, rabszolga, a nép beszél! Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-e az, írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik. A nemzet történetében ez volt az epochalis nap. Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép fölébredett, a nép követelte századok óta megtagadott jogait, minek láncait legköze­lebb találta. Március 15-én reggel a fővárosi fiatalság, mely a józa­nabb pártnak nevezett töredék által ajánlott türelmet és várakozást sérelmei gyógyszeréül nem tartotta elegen­dőnek, adandó reformlakomája fölött tanácskozni egybe­gyülekezvén, ez alkalommal Jókai Mór következő prokla­­mációt kiáltott ki ügyvédbarátaihoz: „ Testvéreim! A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk, boldogulnunk kell ne­künk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követel­jük jogainkat, melyet eddig tőlünk elvontak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel. Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését; felelős minisztéri­umot Budapesten; évenkénti országgyűlést Pesten, és azt rögtön! Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; kívánjuk, hogy a nemzeti őrsereg rögtön fölállíttassék, védje hazáját minden férfi, egyenruha ne legyen; közös teherviselést, úrbéri viszonyok megbünte­tését; esküdtszéket képviselet alapján, magunk választ­juk bíráinkat magunk közül; nemzeti bankot, idegen bankjegyeket nem akarunk elfogadni. A katonaság es­küdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vi­gyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. A politi­kai státusfoglyok bocsáttassanak szabadon. Unió Erdély és Magyarhon között! Ezen jogokat követelni tartozik a nemzet s bízni önerejébe, s az igaz ügy istenébe! Egyen­lőség, szabadság, testvériség!" E proklamáció minden egyes pontjait mennydörgő helyesléssel fogadta a nép, s kinyilatkoztató, hogy azt saját manifesztumául fogadja el. Ekkor Petőfi Sándor lépe fel, s ezen honfidalt szavalt el a nép között. A vers utósorait dörögve esküdte utána a nép, s innét ment egyenesen az egyetemi fiatalsággal egyesülni; elő­ször az orvosi kar csatlakozott hozzá, azután a mérnöki, legvégül a jogászi; egyedül ezen kar tanára szegült ellene a nemzet akaratának, senki sem hallgatott rá. Vasvári Pál hívta fel közgyűlésre a tanuló ifjúságot, s az egy akarattal követte a vezéreket; künn, az egyetemi piac közepén már ekkor túláradt néptömeg közepett adá elő Vidács P­ál), mi­képp gátoltatott az egyetemi fiatalság e mozgalmakbani részvételtől, tanáraik mily kicsinységes fenyegetődzések­­kel akarták a meggyulladt lángokat eloltogatni. Mondá, hogy megötödöltetéssel fenyegettetének. Általános kacaj és zúgás. Ekkor a nép szónokai közül Jókai harmadszor is nyílt piacon felolvasó a proklamációt, s Petőfi elszavalá fentebbi dalát, melynek végeztével rögtön elhatároztatott, hogy a nép a proklamáció első pontját, a sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi, mit meg is tett, in­nét tömegestül Landerer és Heckenast nyomdájába men­­vén, hová a rend és béke fönntartása tekintetéből választ­mányi tagokat Petőfi, Vasvári, Vidács és Jókai küldetének be, a nyomdatulajdonost felszólítandók, hogy kívánja-e az el nem kerülhető kényszerítés be nem váltóval a kikiáltott 12 pontú programot s Petőfi felolvasott költeményét cen­zúra nélkül kinyomtatni. A nyomdatulajdonos engedett, s a kívánt iratok rögtön németre is lefordítva néhány pillanat múlva a gyors sajtó alól ezrével kerültek elő, melynek példányai egész délig osztattak ki a szakadó eső dacára szüntelenül gyülekező közönségnek. Eközben többen kezdtek szónokolni a néphez. Szólt Irinyi József, Vasvári, Bulyovszki, Egressi Gábor, Irányi, Vidács, Jókai s néhányan németül is, mi annak a mani­­fesztuma, hogy ez ügyet idegenajkú polgártársaink is föl­karolták. A déli harangszó egy óráig félben szakasztotta a mozgalmakat, s ekkor gyülekezethelyül a nemzeti múze­um tere tűzetett ki. Az eső szüntelen esett. Jó jel! - mondá a nép - Párizsban, Palermóban és Bécsben is esett, mikor a nép jogait követel­te. Délután a múzeum terén összegyűlt nép elhatározó a városházára menni, s ott a polgári kart és városi tanácsot az egyesülésre és kívánatai aláírására felszólítani. A tanácsterem megnyittatott, s tartatott nyilvános ülés a piacra összegyűlt nép szabadságmennydörgései között. A tanácsnak benyújtottak a program pontjai, s a tanácsjegyző mondá, hogy azok el vannak fogadva; utá­na Holovics tanácsnak kívánt gondolkozási időt, melyben e pontok tanácskozás alá vezethessenek. Megcáfolta őt Rottenbiller alpolgármester, kimondva, hogy már egész délelőtt tanácskoztak efölött; ezután szónokolt Nyári Pál Pest megyei alispán, s a pontokat pártolta; utána Klauzál Gábor, ki az első és 11. pontok rögtöni életbeléptetését is kívánta; a pontok a tanács által aláírattak, s az ablakon át a népnek felmutattatának. E pontok azóta minden utca­szegleten olvashatók. A nép, ideiglenes választmányát a tanács és polgár­ság választmányával egyesítendőt kinevezve, kívánta, hogy Stancsics Mihály, ki sajtói állítólagos vétség miatt fogva van Budán - miután kimondatott, hogy cenzú­ras törvények nálunk nincsenek, nem is voltak soha -, szabadon bocsáttassák, s a censurale collegium rögtön mentessék fel hivatalától; e kívánata teljesítésére átment Budára s a helytartósági épület udvarán zászlója körül gyűlve állahatatosan állt jogai kívánata mellett, míg vá­lasztmánya által kijelenteték, hogy a helytartótanács e három pontba egyezett bele: Stancsics kiadatása, cenzúra eltörlése, sajtóbíróságnak a nép körüli választása; egyút­tal kimondá, hogy a katonaságot csak azon esetben fogja kirendelni, ha azzal a nép saját céljai rendes kivitelére kí­vánna rendelkezni. Ez nap délutánján a nép kívánta a színházi aligazgató Bajza Józseftől, hogy a színházban e nap ünnepélyére tel­jes kivilágítás mellett Bánk bán adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi. A színház oltár volt ma, a közönség színe volt jelen ünnepi arcokkal, ünnepi ruháiban; a nem­zeti kokárda volt minden férfi, minden nő keblére föltűz­ve, középen a háromszínű zászló. Ezalatt a nép a megszabadított Stancsics kocsiját ön­kezeivel vonva át Budáról a színház teréig, bevonult a színházba, mely mindenki számára ingyen megnyittatott. A páholybirtokosok is megnyiták páholyaikat a nép szá­mára, ki még e közforradalom percében is oly tiszteletben tarta a gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholyt sem foglalt el, melyben hölgyek ültek. A zenekar fölváltva a Rákóczi-indulót, Marseillaise-t és Hunyadi László szebb helyeit hangoztató. Később Egressi Gábor szavalá el Pető­finek fenn kitett költeményét, a nép ezreinek harsogó es­­küvése mellett. Ugyanazt rögtön Szerdahelyi által zenére téve a színházi polgártársak kara énekli el; a közönség ismételteté a szavalmányt és dalt. A közönség nagy része óhajta Stancsicsot a színpadon megjelenve látni, azonban értesülvén a tisztelt polgártárs gyengélkedő állapotáról, kívánatával felhagyott, s a legnagyobb csend és béke kö­zött eltávozik...." cd Óh, bennem lobogott el Amna szinte már savós, 3 Tüzetlen és makacs, d De jó nedvű ifjúság. ^ Március Idusára d íj Voltak mindig szavaim, Olcsók és rímesek, De akkor az volt igaz. Hadd lássam, óh, hadd lássa­m Azt a régi Márciust, 44 Midőn az ifjú bárd Őszintén s jól hazudott. y Óh, Napja Márciusnak, ■ • Óh, megroppanó havak, }-i Be jó emlékezés, ^ Ki mostanában esik. fT~] Be jó ma ez az Élet, Mikor a Holnap sunyi, d Be jó épp ma élni, ^ Mikor Halál s Élet, egy. w Magyar történet múzsája, Vésőd soká nyugodott. Vedd föl azt s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot! Nagyapáink és apáink, Míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. Csattogjatok, csattogjatok, Gondolatunk szárnyai, Nem vagytok már többé rabok, Szét szabad már szállani. Szálljatok szét a hazában, Melyet eddig láncotok Égető karikájában Kínosan sirattatok. Szabad sajtó!... már ezentúl Nem féltelek, nemzetem, Szívedben a vér megindul, S éled a félholt terem. Ott áll majd a krónikákban Neved, pesti ifjúság, A hon a halálórában Benned lelte orvosát. Míg az országgyűlés ott fenn, Mint szokása régóta, Csak beszélt nagy sikereden: Itt megkondult az óra! Tettre, ifjak, tettre végre, Verjük le a lakatot, Mit sajtónkra, e szentségre, Istentelen kéz rakott. És ha jő a zsoldos ellen, Majd bevárjuk, mit teszen; Inkább szurong a szivekben, Mint bilincs a kezeken! Föl a szabadság nevében, Pestnek elszánt ifjai!...­­S lelkesülés szent dühében Rohantunk hódítani. És ki állott volna ellen? Ezren és ezren valánk, S minden arcon, minden szemben Rettenetes volt a láng. Egy kiáltás, egy mennydörgés Volt az ezerek hangja, Odatört a sajtóhoz és Zárját lepattantotta. Nem elég... most föl Budára, Ott egy író fogva van, Mert nemzetének javára Célozott munkáiban. S fölmenénk az ős Budába, Fölrepültünk, mint sasok, Terhünktől a vén hegy lába Majdnem összeroskadott. A rab írót oly örömmel S diadallal hoztuk el, Aminől ez az öreg hely Mátyás alatt ünnepelt! -Magyar történet múzsája, Vésd ezeket kövedre, Az utóvilág tudtára Ottan álljon örökre. S te, szivem, ha hozzád férne, Hogy kevély légy, lehetnél! E hős ifjúság vezére Voltam e nagy tetteknél. Egy ilyen nap vezérsége, S díjazva van az élet... Napóleon dicsősége, Te veled sem cserélek! -ül 00 00 r—H rN coG O a • H diunH rho d G OO uG 4-»­­D Oh

Next