Amerikai Magyar Népszava, 1928. június (29. évfolyam, 131-156. szám)

1928-06-06 / 135. szám

Mai számunk 6 oldal. An American Newspaper, printed in the Magyar Language, promulgating American ideas and princip­les to a.liberty loving Magyar race. "UBLISIIED DAILY EXCEPT SUNDAY NEW YORK EDITION AMERICAN HUNGARIAN PE0PLES1«5ICE THE OLDEST HUNGARIAN DAIDf NEWSi^PEB POLITIKAI ES TÁRSADALMI NAPILAP Entered a* Second Clous Matter, Post Office,—Now York, N. Y. (6 Pages A legrégibb és legelterjedtebb napilap az Egyesült Álla­mokban, amelynek minden sora az Amerikában élő magyarság érdekeit szolgálja. SUBSCRIPTION ?7.t.J PER ANNUM VOL. XXIX. Évf. No. 135. szám NEW YORK, PHILADELPHIA, PITTSBURGH, CLÉVELAND, CHICAGO, SZERDA, 1928 JUNIUS 6 Egyes szám ára 3 cent Pekinget elfoglalták a nemzetiek, Chang exdiktátor haldoklik Vérontás nélkül jutottak a főváros birtokába a nemzetiek A külföldi diplomaták a város békés elfoglalására hívták fel a kínaiakat PEKING, jún. 5. — A shansi nemzeti csapatok egy része át­lépte délelőtt tíz órakor Peking kapuit. Nem volt sem­mi ellen­állás. Mikor a nemzetiek végig marsoltak az utcákon, a lakos­ság örvendezve tűzte ki a lobo­gókat üdvözlésükre. A külföldi katonaság, bele­értve a tengerészeket is, a követségek őrizetére és az odagyűlt idegenek biztonsá­gára teljes készenlétben ál­lott. A nemzetiek három se­rege Kaishek parancsnok ve­zetése alatt vonult be. A nemzeti kormány „nem szándékozik elismertetése érde­kében már most a külföldi ha­talmakhoz fordulni, mert attól tart, hogy a bolsevizmus gya­núja miatt elutasításra talál­na; előbb tehát be kell bizonyí­tania, hogy nem áll kapcsolat­ban semmiféle vörös mozga­lommal. A kivonuló északi ka­tonaság, mint utólag kiderült, visszavonulása előtt felégette a Peking környéki hidakat. WASHINGTON, jan. 5. — A külföldi­ diplomaták attól tartottak, hogy Peking el­foglalása veszedelembe dönt­heti az idegeneket és ezért a nankingi kormányt előzően felhívták, hogy a fővárost békés eszközökkel kerítse birtokába. A felhívást Kaishek fővezér­hez és Feng Yu-Hsiang “ke­resztény ” generálishoz intéz­ték, továbbá hasonló­­kérést in­téztek a diplomaták a nem­zeti kormányhoz tartozó terü­letek kormányzóihoz is. A fel­hívást amerikai részről Mc­­Murray nagykövet írta alá. A külföldi diplomaták véle­ménye az, hogy a nemzetiek most fogják megmutatni, vál­jon érdemesek-e a győzelemre és azáltal készítik elő a kor­mány nemzetközi elismerését, ha csapataik nem fognak ra­bolni és ha nem ismétlődnek meg a nankingi bevonulás al­kalmával elkövetett erőszakos­ságok, mikor az idegenek közül oly sokan pusztultak el. A nemzetiek viselkedésén függ Kína egész jövője és a polgár­­háború befejezése. TOKIÓ, jun. 5. — Chang Tsolin volt kínai diktátor, aki ellen bombamerényletet követ­tek el, mikor Pekingből Muk­­denbe menekült, hiteles érte­sülés szerint halálán van. Chang kísérete­ közül a vonat három kocsijának felrobban­tása következtében többen szintén megsebesültek. Chang a homlokán sebesült meg, állapota eleinte csak könnyebb sérülésre engedett következtetni, később azon­ban elvesztette eszméletét. Meg nem erősített jelentés szerint Chang már meghalt. LOVASKOCSIVAL BERLINBŐL PÁRISBA PÁRIS, jan. 5. — Gustav Hartman, berlini konflis ko­csis, lovaskocsiján megérkezett a francia fővárosba. Az út 665 mérföld. Párisban nagy ováció­­val fogadták a német kocsist. “Éljen Németország’’ hangzott francia ajkakról most első íz­ben a háború kitörése óta, mi­kor Hartman lovaskocsik, au­tók, fényképészek és lelkes tö­meg­sorfala mellett bevonult Parisba. A németországi lapok a német jóakarat követének nevezték el a berlini kocsist. ­A NAP FOTOGRÁFIÁIBÓL— Fort Wadsworthon nagy hadgyakorlatokat rendezett az amerikai gyalogság és tüzérség, amelyen az argonnei ütközeteket utánozták. Képünk erről a hadgyakorlatról ké­szült, a tankok munkában. Megérkezett az OMKE küldöttsége New Yorkba Az Amerikai Magyar Népszava munkatársa a vámhajón ment a küldöttség elé. — Elek­­ Gyula és Dr. Petheő Károly nyilat­kozatai. — Rubinstein Erna is a “Saturnia”-n érkezett Amerikába Reggel hét óra harminc perc­kor a Battery Park végében ál­ló szövetségi épülettől indul a vámhatóságok hajója, hogy az előző éjszaka folyamán érke­zett óceánjáró gőzösökre a vám­tiszteket, a bevándorlási ható­ságok alkalmazottjait és a hajó­riportereket kiszállítsa. Ked­den reggel ezzel a hajóval in­dult az OMKE küldöttsége elé az Amerikai Magyar Népszava munkatársa is, hogy mint min­den Amerikába érkező magyar küldöttséget vagy nevesebb magyar személyiséget, elsőnek üdvözöljön. Sűrü, hamuszürke köd borult az öböl fölé, amikor a vámhajó, a “cutter” elindult. A fakó­zöld, piszkos üveghez hasonló víz fölött alig lehetett 100 lé­pésnyire ellátni és ezért a cut­ter csak lassú óvatossággal szelte a vizet. E­gy félórás út után nagy, fekete árnyak a köd­ben: lehorgonyzott hajók, ame­lyek a hajnallal együtt jöttek be az öböl vizére. Várnak az orvos hajójára, a posta­hajóra és a vám cutterre. Előbb két angol hajót ve­szünk sorra, aztán jön egy spa­nyol, egy hollandus, megint egy angol, két amerikai, egy né­met és aztán a Cosulich vonal “Saturnia” nevű hajója, fedél­zetén az OMKE negyvennyolc tagú küldöttségével. A Satur­nia fekete oldalán kinyitnak egy kis csapósütőt és rajta be­lépünk az első osztály kellemes, ízlésesen berendezett és ragyo­góan tiszta helyiségeibe. — Merre vannak a magya­rok? — kérdezzük a pufsert. — Ott lesznek az első osztá­lyú fedélzeten, a beszédjükről megismeri őket. Tényleg. Az első osztályú fe­délzeten mindenfelé magyar hangok. Pesti arcok. Magyar arcok. A szemekben valami sa­játosan ismert fénnyel, ami megkülönbözteti őket minden más ország fiaitól. A hasonla­tosságnak, az összetartozásnak­­ valami ösztönösen ismerős vo­nása, ami különben bizonyára más nemzet fiai között is meg­van. Megkeressük Pásztor Bélát az OMKE igazgatósági tagját és a kirándulás egyik vezető­jét, aki örömmel és készséggel áll rendelkezésünkre, hogy a bizottsággal érkező magyarok­kal megismertessen bennünket. Csak azt nem érti, hogyan ju­tottunk a hajóra és igy el kell magyarázni az ügyet. — Sajnos — mondta Pásztor — dr. Balkányi Kálmán az OMKB vezérigazgatója csak az Olimpicen érkezik,­ mert ha­laszthatatlan ügyek elutazá­sunk után még egy pár napig Pesten tartották. Aztán bemu­tat benünket dr. Petheő Károly miniszteri titkárnak, aki a ke­reskedelmi minisztérium meg­bízásából jött a küldöttséggel Amerikába. — Nekem ugyan nincs jo­gomban hivatalosan nyilatkoza­tot tenni — mondja Petheő — de annyit elmondhatok, hogy inkább tanulni, mint szórakoz­­­ni jöttünk. Engem elsősorban­­ a washingtoni kereskedelmi mi-­­ nisztérium munka­rendszere és­­ a vasúti rendszer érdekel. Fő­leg abban az irányban fogok tanulmányokat tenni, hogy a magán­kezelésben levő vasutak versenye vagy az állami keze­lése a helyesebbik dolog. Termé­szetesen a racionalizálás,, a ti­pizálás is érdekelne vagyis, hogy a termelés különböző­ tí­pusok által való szétforgácso­­lódása helyett otthon egysége­sebb típusú termelést lehessen teremteni.­­ Magyarország és Amerika között a kereskedelmi forga­lom értéke a legutolsó évben sajnos csak három millió dol­lárt tett ki, ami édes kevés. Ezen, de különösen amerikai exportunkon javítani szeret­nénk, ami különben minden­­ európai állam vágya. A háború­­ után különösen a magyar text­­­til­ipar nagy lendületet vett és­­ a Balkán felé nagy a textil ki-­­ vitelünk. Nem tudom, de ta­­j­­án lehetséges volna Ameriká­ba is exportálni magyar textill­­­árut. Különben majd meglát­juk a dolgot itt tartózkodásunk alatt. Elek Gyula kormányfőtaná­csos, az őstermelők elnökigaz­gatója végtelenül kedvesen és előzékenyen á­ll rendelkezé­sünkre. —­ Igazán szép dolog "egy amerikai magyar laptól, hogy a munkatársát elénk küldte a ha­jóra — mondta Elek kormány­­főtanácsos. Az utunkról csak annyit mondhatok, hogy tanulni és­­ nem politizálni jöttünk. Sze­retnénk piacokat is terem­teni a cikkeinknek, esetleg amerikai kereskedelmi cik­kek képviseletét visszük ha­za, de amint mondtam, első­sorban látni, tapasztalni, ta­nulni jöttünk. Beszélünk Pirnitzer Edével az OMKE­ igazgatósági tagjá­val, akit az áruházakba kiske­reskedelemi árusító rendszerek és a hirdetés módozatai érde­kelnek. Heinrich István és Jó­zsef, a Heinrich A. és Fiai vas­áru cég tagjai a vas és acél­gyárakat akarják meglátogatni és így tovább, mindenki szak­májának vagy hivatásának megfelelően izgatott érdeklő­déssel néz amerikai útjának látnivalói felé. A szalonból egyszerre csak kibukkan a híres magyar he­­gedűművésznő Rubinstein Erna kislányosan kedves feje, ő is a “Saturnián”, bár nem a bizott­sággal jön már ötödször Ame­rikába, hogy ősszel hangver­seny körútra induljon a na­­gyob városokba. Hozott magá­val néhány új magyar szerze­ményt is, amelyeket ő fog be­mutatni először az amerikai közönségnek. Ezek: Kodály Zoltán “Magyar Rapshoidiá”-ja és “Adagio”-ja, valamint Zsolt Nándor “Valse Capriccio”-ja. A művésznő kijelenti, hogy az után nagyszerűen mulatott. — Ennyi magyar között az csak természetes is. — mondja nevetve.­ A piernél barátok, ismerősök és az Amerikai Magyar Keres­kedelmi Kamara négytagú kül­döttsége várják a hajót. Sok magyar kezében virág. Pünkös­di rózsa és szegfű. És a vára­kozó magyarok mögött feltű­nik a Knickerbocker szálloda portásának ismerős feje, mert az OMKE küldöttsége is a Knickerbockerben szállt meg. Dr. Balkányi Kálmán az OMKE vezérigazgatója sajnos csak a késő esti órák folyamán érkezett meg az “Olympicon” New Yorkba és így csak egyik legközelebbi számunkban kö­zöljük a vele folytatott inter­­vjút az OMKE küldöttségének céljáról és várakozásairól. Dr. Balkányi Kálmán az OMKE vezérigazgatója és a küldöttség vezetője 23 HALOTT EGY MEXICOI VALLÁSI HARCBAN MEXICO CITY, jun. 5. — El Salvadorban, Jalisco állam­ban, újabb húsz katolikust öl­­­tek meg a harcban a katonák, s Calles katonái közül is elestek­­ hárman. I Suvában lelkesen ünnepült a california-ausztráliai­­légi út négy bátor pilótáját 33 és fél óra alatt tették meg a 3,200 mért­földes veszedelmes utat. — Csak a hét végén indulnak tovább az útjük utolsó szakaszára. — Sidneyben már előkészületeket tettek a pilóták fogadtatására. — A hátralévő útjük 1,700 mértföld SUVA, Fidzsi szigetek, jan. 5. — Charles Kingford Smithet és három társát, akik a Southern Cross nevű repülő­gépükön a California—ausztrá­liai légi útjük közben Honolulu­ból szerencsésen ideérkeztek, a Fidzsi szigetek bennszülött és fehér lakossága nagy lel­kesedéssel ünnepli. Amint arról már beszámol­tunk, a California—ausztráliai út második és legnehezebb sza­kasza volt a Honoluluból Suvá­­ba való repülés. 3,200 mértföld hosszú az út, tehát a leghos­­­­szabb út, amit tenger felett va­laha megtettek pilóták. A Southern Cross pilótái 34 óra és 33 perc alatt tették meg ezt a hosszú utat. Savában már izgatottan vár­ták a pilótákat. Külön helyet kerítettek el a számukra, hogy ott minden baj nélkül le­szállhassanak. Megérkezésük előtt aggasztó hírek érkeztek a repülőgép pilótáitól a rádión keresztül. Nagy viharon har­colták keresztül magukat és gépük is elromlott, de egy pillanatra sem adták fel a reményt és bátran folytatták útjukat. Gazolinjuk úgyszólván telje­sen elfogyott, mire megérkez­tek Suvába. A leszállásuk min­den baj nélkül történt. A lel­kes tömeg, amely a pilótákra várt, üdvrivalgások közepette kísérte el őket a hotelbe, ahol az éjszakát töltötték. A tömeg még órákkal azután is, hogy­ a pilóták aludni tértek, ott ma­radt a szálloda előtt, remélve, hogy lesz alkalma arra, hogy megpillantsa a négy pilóta va­lamelyikét. Charles Kingford Smith, a California­ ausztráliai légi út vezető pilótája, nem feledkezett meg amerikai pilótatársairól sem. Kijelentette, hogy a­­ Southern Cross útjának a si­­i­keréért nagy elismerés illeti Lyon és Warner amerikai pilótákat, akik vele és Ulm ausztráliai pilótával együtt vezették a gépet a sikeres megérkezéshez, s Suvából most már egyenesen végcéljukhoz, az ausztráliai Sidneybe repülnek a pilóták. Sidney 1,700 mértföldnyire van Suvától. Ebben a pilla­natban azonban még nincs el­döntve, hogy a pilóták mikor indulnak el útjük harmadik és utolsó szakaszára. Nagyon valószínű, hogy még ezen a héten, de semmi­esetre sem a hét vége előtt. Az ausztráliai miniszter­­elnök táviratban gratulált Charles Kingford Smithnek és értésére adta, hogy Sidneyben nagy előkészületeket tettek a fogadtatásukra, át megállás nélkül Londonba repüljenek. Arról, hogy a bostoni Miss Earhart milyen titokban ké­szülődött erre az óceánrepülés­re, már beszámoltunk. Boston­ból egyenesen Newfoundlandba akartak repülni, de a nagy köd miatt Halifaxban leszállásra kényszerültek és Halifaxból folytatták útjukat Newfound­landba, amely az utolsó állo­másuk most már Európa előtt. Ha a gáztartály nem lyukadt volna ki, már kedden reggel felszáll­tak volna az óceánrepülésre, de a véletlen baleset megaka­dályozta őket ebben. Az időjárási iroda kedvező szeleket jelzett az óceán­ felett.­­A következő néhány napon át kedvező is marad az időjárás a jelentés szerint A Friendship felszállása attól függ, hogy milyen hamar sikerül megjaví­tani az üzemzavart. Miss Earhart és két pilóta­társa a legnagyobb bizalommal tekint a repülés elé. Merényletet kíséreltek meg Albrecht főherceg ellen A nyíregyházai autóversenyen résztvenni szándékozó főherceg autójából ismeretlen tet­tesek fontos alkatrészeket szedtek ki BUDAPEST, június 5.—Nyíregyházán, ahol a szokásos automobilversenyeken Albrecht főherceg is részt akart venni, ismeretlen tettesek merényletet kíséreltek meg a főherceg élete ellen oly módon, hogy abból az autóból, amelyen a főhercegnek kel­lett volna résztvennie a versenyen kiszedték a legfontosabb alkatrészeket.­ A merénylet következményeinek elkerülését annak köszön­hetik, hogy a verseny megkezdése előtt az autót alaposan meg­vizsgálták. Természetesen azonnal rájöttek a­ hibákra és az autót kivonták a versenyből. Mint ismeretes a magyarországi monarchisták egyik cso­portjának Albrecht főherceg — aki Frigyes főherceg fia — a jelöltje a magyar trónra. A merénylet felfedezése után a rendőrség nyomban nyomo­zást indított annak a megállapítására, hogy kik szedték ki a fő­herceg versenyautójának fontos alkatrészeit, amelyek nélkül, ha indult volna, a versenyben, minden bizonnyal felfordult volna a kocsija és a főherceget a legsúlyosabb szerencsétlenség érhet­te volna. A Népszövetség csütörtö­kön és pénteken tárgyalja a magyar ügyeket GENF, jan. 5.—A Népszö­vetségi tanács mostani ülés­szakán, amint arról már be­számoltunk, tárgyalni fog­ják a magyar-román birtok­vita port, valamint a szent­gotthárdi géppuska inci­denst. A tanács ülésének első napján megállapították a tárgyalások időrendi­ pro­gramját is. Eszerint a szent­gotthárdi ügyet csütörtökön, az optánspört pedig pénte­ken fogják tárgyalni. Újabb vallomások a köztisz­tasági panama ügyében Egy bronxi utcaseprő önként jelentkezett vallomástételre A new yorki köztisztasági panama ügyében újabb fejle­mények vannak. Egy James Gevlin nevű bronxi utcaseprő jelentkezett Ryan helyettes kerületi ügyésznél. Gevlin rendkívül fontos vallomáso­kat tett a panamára vonat­kozólag. Ryan ügyész kijelentette, hogy Gevlin vallomásában nem csak az önmaga szerepét tisz­tázta a panamában, hanem igen értékes információkat adott mások szereplésére vonatkozó­lag is. Az ügyész kijelentette, hogy véleménye szerint Gevlin után m­ások is fognak vallomásra je­lentkezni. Gevlin volt az első és az elsőket rendszerint kö­vetni szokták a többiek hason­ló esetekben. Gevlin vallomása alapján több új tisztviselő el­len indult meg a vizsgálat. Újabb rádió jelzések meg­erősítik a reményt az Italia feltalálására Valószínű, hogy a Ferenc József földön vannak Nobile és társai KOPENHÁGA,­ június 5. — Újabb rádió jelentések alapján megerősödött a hit, hogy az Italia legénysége a Ferenc Jó­zsef földön szállt le és megsé­rült rádió készülékével jelzése­ket igyekszik leadni. Több rá­dióüzenetet fogtak fel, amelyek közül a legtisztább így szólt: “Italia S. O. S. Mi hallottuk, hogy a Ferenc József földön tartózkodói.” Ez a jelentés francia nyelven lett továbbítva és azt hiszik, hogy a szovjet­nek a szibériai vizeken tartóz­­­kodó jégtörő hajója adta le az­­ Itáliának, amelynek felkutatá­sára a hajó különben elindult. Ilyen és hasonló értelmű rádió üzeneteket több állomás felfo­gott és így nagyon valószínű­nek tartják, hogy az Italia se­­gélyt kérő hívásokat adott le, amelyekre ezek az üzenetek szolgáltak válaszul. KINGS BAY, június 5. — A Hobby, amelyen Holm had­nagy indult Nobile és társai felkutatására, megér­kezett Kings Baybe. Holm hadnagy kijelentette, hogy mihelyt az időjárás megengedi repülőútra indul gépjével a sziget északi része felett és azonnal hozzá­­­­kezdett a gép összeállításához. Az az alpesi vadász csoport,­­ amely egy héttel ezelőtt indult­­ el az északi partvidék kikuta­­­­tására még mindig nem adott I életjelt magáról és így a han­­­­gár legénysége rádió útján I kérte Holm hadnagyot, hogy 1 repülőútján próbálja a vadász-­­ csapatot is feltalálni. Üzemhiba miatt még nem indultak el a Friendship pilótái Európa felé ST. JOHNS, Newfoundland, jun. 5. — Amelia Earhart, az óceánrepülésre induló pilótanő gépjének, a “Friendship”-nek a gazolintartálya nem sokkal a­­ Halifaxból való ideérkezésük után kilyukadt és az így tá­­­­madt üzemhiba miatt a pilótanő és két pilótatársa, Stultz és Gordon, nem tudtak felszál­­lani, hogy az Atlanti Óceánon Banditákkal való revolver­harcban megsebesítette egy rendőr a társát Titokzatos merénylet egy bronxi lakásban James Monagan rendőrt a West 47-ik utcai rendőrállo­máson két polgár figyelmeztet­te, hogy a 51-ik utca 135 szá­mú garázs előtt két gyanús alak ólálkodik, akik bizonyára banditák. Monagan és Kelly rendőrök kimentek a jelzett helyre. A rendőrökre revolvert fogott az egyik bandita, Mona­gan azonban megelőzte a re­volverhasználatban és kilőtte a bandita kezéből a fegyvert. A golyó azonban félrecsúszott és a hüvelykután megsebesítette Kelly rendőrt. A bandita is­­megsebesült a csípőjén. Kór­házba vitték őt is. A bandita Frank Lennon bronxi lakosnak mondta magát. Később azon­ban kiderült, hogy álnevet használt és igazi neve:: "Gyp” Evans. A másik rabló, aki szin­tén revolvert fogott a rendő­rökre elmenekült. Titokzatos módon sebesült meg a Dudley Avenuen levő la­kásán Nathaniel Weisenberg pénzbeszedő. Háromszáz dollár­ja volt otthon a szekrényben. A pénzbeszedő Benjamin nevű 18 éves fivérével lakik együtt. Éjszaka valaki reájuk zörge­tett. Weisenberg felébredt és kérdezte, ki az? E­rre egy go­lyó érte. A merénylő megszö­kött. A kapualjában egy revol­vert találtak, melyből egy ki­lőtt golyó hiányzott. Weisen­berg állapota igen súlyos. A rendőrség kihallgatta az öcs­­csét, de nem derült ki, hogy ki lehetett a merénylő. A HOLLANDOK NAGY ÜNNEP­­SÉGEKKEL FOGADTÁK WIL­KINS KAPITÁNYT AMSTERDAM, június 5. — George H. Wilkins kapitány és Carl 15. Eielsen hadnagy, akik nemrég repülték át az északi sarkot, a német főváros meg­látogatása után délután három óra tizenöt perckor ide érkez­tek. A város közönsége és a hatóságok nagy ünnepélyesség­gel fogadták a bátor repülőket.

Next