Amerikai Magyar Népszava, 1929. január (30. évfolyam, 1-31. szám)

1929-01-03 / 3. szám

ném szavaira: atyám a bűn volt és anyám a gyalázat. Azt hiszem, hogy rég meghal­tak s jobb is azt tudnom, hogy nem élnek. — Igaza van, Viktor, nem szóltunk er­ről a tárgyról, ez a tárgy kettőnket elko­morit. Beszéljen inkább arról, hol járt ön, mit csinált, mióta elváltunk? — Sokfelé megfordultam, — felelt Vik­tor kitérőleg — sok mindenféléhez kezd­tem, nem volt szerencsém semmihez. A sors ide-oda irányt vetett. Ha Ön hallott rólam valamit, nagyon sok jót hallott. Ma­gam sem tudnám megmondani, hogy mi­ből éltem, de mindig akadt valami.... Így vagy úgy... Egy kicsit simított rajtam a világ. A vadember bőrét most már befelé fordítottam s nem mutogatom magamat mindenkinek abban a kosztümben... így vergődtem át az öt éven, gondolom egy­­párt átaludtam belőle... Most újra ott vagyok, ahol kezdtem öt év előtt, semmi se vagyok. Élek mától holnapig, cél nél­kül. Két hete, hogy feljöttem Pestre... — Már két hete, Viktor s ön csak most jön hozzám? — kiáltott föl szemrehányó­­lag a szép kis színésznő. — Nem voltam szalonképes állapotban, — viszontó fanyar mosollyal Cserni Vik­tor —oly dolog, mely néha megesik raj­tam. A kis Heller Ida kezét nyújtotta. — Hát nem vagyok én már az ön barát­nője, testvére? — Igen, igen, de most már nem szerep­­lünk a Balambér úr társaságánál s mit mondanának az ön előkelő ismerősei, ha egy kopott kabátos lumpot találnának itt az ön szalonjában?... Egy kicsit a sze­rencsével kacérkodtam a kártyán, de a­­hamis istenasszony hátat fordított. Más után szereztem kárpótlást... Még nem tudom, mit fogok csinálni. Vannak ter­veim, de megtanultam, nem bízni a sze­rencsémben ... — Ön festész akart lenni, mikor tőlünk elvált. — Igen, egy mecénást találtam, aki ki­vitt magával Olaszországba, egy vén bo­lond grófot, akinek megtetszettek a mázo­lásaim. Azzal aztán bejártuk Velencét, Florencet, Rómát. Hires mesterek meg­dicsérték gyarló naturalista munkáimat s az öreg gróf fünek-fának bemutogatott, mint valami majmot vagy kétfejű bor jut, valami természeti csodát. Egyszer aztán meguntam ezt az állapotott, a függést, a cifra ruhákat, a jó ebédeket és a kalitkát s kitörtem és tovább mentem csavarogni a magam felelősségére. Az öreg gróf, azt hiszem, kétségbeesett, mikor megtudta, hogy majmát elvesztette s bizonyosan há­látlannak nevezett. Igaza volt, hálátlan voltam mindig. — Ön nem tűrhette a függést, az alá­rendeltséget, Viktor, azt érem. Ön min­dig olyan volt, szabad szellem. — Csavargó voltam mindig, Ida... Ne szóljon, az voltam. Mondták már azt ne­kem szép ajkak is. Egy vad villám cikkázott végig szemé­ben. Egy rettenetes szilaj kifejezés, mely­ben a káröröm egyesült a fájdalommal. Ida nem vette észre. Egy percig elnémulva, komor, lesütött szemekkel ült székén a fiatal­ember. Ida megkísértette más térre vinni át a beszél­getést. — Önnek nem okoz kellemes érzést a visszaemlékezés a múltra. Ne emlegessük és ne őrizzünk meg belőle egyebet, csak annak az őszinte, igaz baráti kapocsnak az emlékét, mely akkor minket egymás­hoz fűzött. Tudja még, mikor engem kis testvérének nevezett?... Ámbár sajátkép­­ nem is tudom, miért nevezett engem kis testvérének, mikor csak olyan idős vol­tam, mint ön? — Ne öregítse magát. Ön föltalálta a szépség és örök ifjúság varázs­szerét. Ha nem ismerném, meg mernék esküdni, hogy most nincs több tizenöt évesnél. A kis énekesnő tapsolt szép kis kezecs­kéivel. — így­­ • ■ Így már szeretem. Tudom, hogy nem igaz, de egy kis bók jól esik öntől kis testvérének... Tudja még, mi­kor önnek a legelső jutalomjátéka volt s egy karperecet vett nekem rajta, egy kis ezüstkarperecet?... Ida fölugrott s egy másik percben egy kis, drágakövekkel kirakott ébenfa szek­rénnyel futott be. Kinyitotta s ott feküdt a vékony, egyszerű ezüst karperec. Cserni Viktor kemény szivén ismét egy kis rés nyílt, melyen szelidebb érzés hatolt be. Végtelen megható volt e szép kis el­kényeztetett színésznő gyöngédsége, aki annyi drága, pompás ajándékok közt oly híven megőrzi e csekély, értéktelen em­léket. — De mit csinált vele, Ida? — szólt a fiatal­ember tréfásan. Hiszen tokja leg­alább száz annyit ér, mint az a haszonta­lan kis karperecc. Ida, mosolygó, nyílt, gyermekded ar­cával felelt: — A legdrágább szekrényben tartoga­tom, mert hát nekem ez a legdrágább em­lékem.... Tudja még, hogy akkor meg­­pirongattam önt, mikor a karperecét hoz­ta? Minek pazarolja el a pénzt, mikor magának szükségesebbre kellene! Hanem magamban reszkettem örömömben. Most már beszélhetünk róla. — Nem fél, hogy más értelmet adhatok szavainak s visszaélhetek vele? — Nem. Ön épp oly egyedül áll a vi­lágban, mint én s önnek épp oly szüksége van egy testvéri szívre, mint nekem. Mi nem akarunk egyebek lenni egymásnak, mint ami voltunk; jó, ha testvérek. Ugy­e Viktor? — Nem tudom; én semmiről sem fe­lelek. —■ Felelek én önről is. Ön nem fog ná­lam soha egyebet keresni, mint testvéri szeretet. Ha ön boldog volna, meglehet, hogy én nem volnék önnek semmi egyéb, csak egy kis bábu, akinél néhány percig szórakozást keres; az meglehet, hogy rég elfelejtette volna a kis színésznőt, a­kivel ön valaha a testvért játszotta. De ön nem boldog s önnek még többször is eszébe fog jutni, hogy az én testvéri sze­­retetemben keressen vigasztalást, mint a­hogy ön még gyakrabban el fog jönni. — Meglehet, Ida, meglehet, — mormo­gd Cserni Viktor. Végre is ön egy szere­tetreméltó kis fantaszta, egy ábrándos kis teremtmény, aki egész komolyan veszi azt a testvéri tréfát, melyet gyerek ésszel játszottunk. Hát legyen... Megvallom, hogy nagyon is számítottam rá, már ak­kor, mikor ide jöttem. Önző vagyok, ha­szonleső. Föl akarom használni ennek összeköttetéseit. — Mindent, amit csak tehetek önért, — szólt a szép énekesnő melegen s oda nyúj­totta mindkét kezét. — Számítson rám, Viktor. — Számítottam. Önnek vannak befo­lyásos ismerősei, ön most éppen divatban van. A kis énekesnő elpirult. — De nem arról van most szó, — foly­tató Viktor mosolyogva. — A kis gróf helyén magam se tudom, hogy nem vesz­teném-e el eszemet... Hanem most más­ról van szó... Az szeretném tudni, nem tartozik-e önnek az ismerősei közé gróf Korláthnoky Dénes, vagy nincs-e önnek valakije, aki által ajánltathatna engem, gróf Korláthnokynak? Ida igent intett fejével, de szép szemeit kérdőleg függesztette Viktorra. — Ön csodálkozik, Ida, hogy mit kere­sek megint egy grófnál?... Állást, ke­nyeret. Gyűlölöm az arisztokráciát, akik gazdagok és hatalmasak. De zsoldjukba kell állnom, élni kell. Ha az ember egy­szer megszokott finom ruhákat hordani és jól ebédelni, nehezen szokja meg újra a nyomorúságot... Gróf Korláthnoky Dé­­nesnek titkárra van szüksége, ajánlhat engem neki, Ida? — Ajánlani fogom, Viktor és mindent elkövetek, hogy ön megkapja ez állást. (Folytatjuk) (61-ik folytatás) AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA EGY NÉMET DOKTORNŐ HÚSZ NAPIG KOPLALT Egy fiatal német orvosnő a berlini egyetem egyik in­tézetében tudományos kísér­letezés céljából húsz napi önkéntes koplalásnak vetet­te magát alá. Ez idő alatt csak vízzel és két citrom cu­­kornélküli levével táplálko­zott, összesen kilenc és fél kilót fogyott, a fogyás azon­ban nem volt fokozatos, ha­nem az első­ héten mindjárt öt és fél kilót adott le, a má­sodikon két és felet, a har­madikon másfelet. Mihelyt a böjtöt abbahagyta, menten nőtt is a súlya és nyolc hét alatt visszanyerte egész vesz­teségét. A koplalás alatt a testhő meglehetősen leszállt, az érvelés is gyérült; ha nyugodtan feküdt, elég tűr­hetően megvolt, de mihelyt a legkisebb mozgást végezte, már rosszul érezte magát. A tizenkettedik napig fokoza­tosabban rosszabbodott a közérzete, azután jobban aludt s az általános gyenge­ség érzése lassan kint eltűnt. Végső eredményéül kijelen­tette a doktornő, hogy a kop­lalás az egészséges testet beteggé teszi, a betegben pe­dig erősíti mindazt, ami rossz. A NAGYVILÁGBÓL ZARÁNDOKPOSTA A KÖZÉP­KORBAN Dr. Baath svéd történettudós ki­derítette, hogy már 650 évvel ezelőtt rendszeres postaszolgálat volt Svéd­országban. A Vatikán könyvtárában tanulmányozta a Svédország és a pápaság közt a középkorban fenn­állott viszonyokat és eközben rá­bukkant egy 1262-ből való pápai bullára, amely egy stockholmi új postahivatalnak juttatta el az apos­toli áldást. A postahivatalt Birger gróf, svéd államférfi állította fel. A bulla szövegéből meg volt álla­pítható, hogy Róma és Stockholm közt futárok rendszeres postai köz­lekedést­­bonyolítottak le. Futárok­ként elsősorban zarándok­úton járó szerzetesek szerepeltek. KOLDUSOK KIRÁLYSÁGA Nem porzik szét a nap, Mert sugarát szerteszórja, Nem omlik szét a hold, Mert hinti sugarát, Nem leszek koldusabb, ha szertekü­ldöm Lelkemnek vérrubintos sóhaját. Nem leszek koldusabb, Mert koldusnál koldusabb nincsen S a dalnak szárnya nem való ezüst, Csak füst, meg pára, Mi hajnalpi­ként száll a néma tájra. Kietlen holt a szinezü­st hold földje És élet nem terem meg a napon. E két hatalmas koldus, mint a költő S hullhatott végtelenbe millió emberöltő, E koldusok uralma meg soha sem dőlt, Mert nélkülük üres, sötét lenne a föld. M A RÍ A NCSICS IMRE r Ártatlanság Nem volt tudatában a szép­ségének, nem tudta, mekkora érték a fiatalsága. Nem talál­ta különösnek, hogy mindenki őt nézi a villamoskocsiban és nem hallotta, hogy róla suttog­nak egymásnak az emberek. És nem érezte, hogy a férfi, aki mellette áll, erősen hozzásimul. Nem húzta hátrább a térdeit és nem pirult el a neveletlenkedő férfi fixírozó tekintetétől. Ez a férfi igen viharos múltú volt. Feszes tartást erőszakolt magára, de látszott rajta, hogy már nem fiatal. Rövidre nyírt bajusza feketén ragyogott, de az avatott szem első pillantás­ra felismerte, hogy a fekete­ségnek vasrozsdaszinü fénye van a dióolajtól. Erősen rit­kuló haja is kétesen sötét volt s legalább annyival vérítette őt, amennyivel fiatalabbnak szeretett volna látszani. Egyik kezével botjára támaszkodott, a másikkal egy bőrhurokra ka­paszkodott, hogy kisebb súly­lyal nehezedjék roskadozó tér­deire. Ruhája igen választékos volt, de a kifogástalan elegan­ tette fia csak szembeötlőbbé tette testének elnyűttségét. A leány felpillantott könyvé­ből és észrevette a közelében álló férfit. Rögtön becsukta a könyvet és felállt. Kissé félre­­húzódott és angyali ártatlan­sággal mondotta a férfinek: — Tessék leülni. A férfi elpirult. Zavarának palástolására a gallérjához nyúlt, mintha igazítani való lennne rajta. Nyakát ide-oda forgatta, aztán megtapogatta a nyakkendőjét. Hirtelen ki­pillantott az ablakon, mintha valamelyik ismerősét vette vol­na észre a gyalogjárón, így hidalta át a kínos pillanatokat, melyeket a leány udvariassága zúdított reá. Mihelyt arcáról eltűnt a szé­gyenkezés pírja, megint a leánynak esett tolakodó pillan­tásaival. De a leány nem ta­lált ebben semmi különöset. Szemrebbenés nélkül tűrte, amíg két utca kereszteződésé­hez értek, ahol a leánya leszáll­­ni készült. A férfi utána igye­kezett, de a leány előbb ugrott le a kocsiról. Mikor földet ért, észrevette, hogy a férfi is le­száll. Közellépett a lépcsőhöz, kezével megragadta a férf­i kar­ját és lesegítette a kocsiból. A férfi másodszor is elpirult. A megállónál egy idősebb pár várakozott a kocsira. Az asz­­szony elragadtatással mosoly­gott és könyökével meglökte az urát: — Nézd . . . Milyen gyöngéd az apja iránt. A férfi zsebkendője után nyúlt, megtörülte verejtékező homlokát és méltatlankodva dörmögte: — Neveletlenség:­ Lynkeus. PÁRISI DIVATMINTÁK No. 286.—Fiatalos vonalak. Ez az előkelő kinézésű ruha a következő nagyságokban van szabva: 16, 18, 20 éves —­ és — 36, 38, 40 és 42 yard 40 inoh széles kelme és 10 yard szegélyezés kell a 36-os nagy­ságú mintához. Illmzés minta szá­ma 11139, kék nyomásban, külön 15 cent beküldése mellett kapható. No. 259.—Párisi egyszerűség. Mely szintén 16, 18, 20 éves nagyságok­ban és 36, 38, 40 és 42 inch mellbő­ségekben kapható és a 36-os mintá­hoz 314 yard 40 inch széles anyag és 8 yard 36 inch széles elütő szí­nű diszkelme kell. No. 740.—Sikkes kombiné. Kapható 16, 18, 20 éves nagyságokban és 36, 38, 40, 42 és 44 inch mellbőségekben és csak 3 yard 36 inch széles anyag kell a 36-os mintához. No. 151.—A jól öltözött fiatal le­ánynak. Ez a modell 10, 12, 14 és 16-os nagyságokban van szabva. A 12-es mintához 2% yard 40 inch széles anyag kell és 3 yard 36 inch széles díszítő anyag.­ No. 637.—Kedves kis játszóruha. Kapható % éves, 1, 2, 3, 4, 5 és 6 éves nagyságokban. A 4 éves min­tához 2% yard 40 inch széles anyag és % yard 32 inch széles diszítő anyag kell No. 241.—Feltűnő cakkozás. Ez a csinos, praktikus ruha 16, 18, 20 éves nagyságokban és 36, 38, 40 és 42 inch mellbőségekben van szabva. A 36-os mintához 30 yard 40 inch széles anyag és 9 yard elütő színű díszítő anyag 614 yard szegélyezés kell A fenti szabás mintát 15 cent bé­lyeg előzetes beküldése mellett szívesen küldjük meg olvasóink­nak. A mintát rendelő leveleket kérjük “Pattern Department, Amerikai Magyar Népszava, 24 Union Square, New York City” címre küldeni. A minta rendelé­sénél kérjük a mellbőséget vagy nagyságot mindig VILÁGOSAN megjelölni. 100 barna nő közül 90- nek vannak epekövei, a szőkék közül csak a kövéreknek A legjelesebb alkattan­­kutatók, Mathes, Bauer, Aschner új eredményei sze­rint a barna és fekete nők sokkal sűrűbben betegsze­nek meg epekőbántalmakban, mint a szőkék. Száz barna, kövér nőből mintegy kilenc­­vennek vannak epekövei; szőkéknek ritkán, akkor is, ha kövérek. A sovány szőke nők immunisaknak mutat­koznak. Mrs. KROMER * SZÜLÉSZNŐ 342 E. 15th St New York 1. én 2. Ave. közt. Tel. Algonquin 0968 Mrs.B.KRASZNER Okleveles Szülésznő Több évtizedes gyakorlattal. Mércé­ket díjazás. 1742—Int Ave., a 90. és 91. Sz. között. Tel.: Sacramento 10254. 717 éve® gyakorlattal . I IÁJLL bl.ró- ai óhazában végzett OKLEVE­LES SZÜLÉSZNŐ S MASSZIXOZÓNŐ, 411 E. 137th St., I. em., Bronx, N. Y. Teefon:: Matt Haven 5735. Mrs. SZIKSZAY JMK* * * SZÜLÉSZNŐ 230 E. 67th ST., NEW YORK, N. Y. Telefon: Rhinelander 1148. MIC A TSÍ1SZA OKLEVELES IUI a» fi* VUVOU­I SZÜLÉSZNŐ KLINIKAI ÁPOLÓNŐ, 300 E. 79th ST. 2nd FLOOR, NEW YORK CITY. TELEPHONE: RHINELANDER 9394 M___TaV/’C 20 évi gyakorlattal Mrs. lUAJb.lJ bíró okleveles ma­gyar h­z. i­­­­é­sznö 160—24­77 ROAD, FLUSHING, L. I. — REPUBLIC 5610 — Mrs. ALMÁSSY S­­OKI,EVKI,ES MAGYAR SZÍ­LÉSZNÖ 253 E. 52nd Strwt NEW YORK CITY — TELEPHONE: PLAZA 0991 — _______ Fekete gyémánt. Valóban nehéz probléma elé állított, amikor súlyos helyzetének megoldását teljesen rám bízta és kész úgy eljárni, ahogy én azt jónak látom. Hosszas leve­le sajnos nem rendelkezik elég tárgyilagos adattal, hogy hatá­rozott véleményt mondhassak. Az elmondottak alapján két mód lehetséges, hogy elérje azt, amire annyira vágyik. Az első a simább, a diplomatiku­­sabb, de hosszabb út, míg a má­sik a törvény erejére támasz­kodva gyorsabban hozza meg a kívánt megoldást, de lehet, hogy ez egyben végleg bezárja az ajtót a boldogság előtt, ami tulajdonképpen a fő célja. Ha az első módot válassza, soha­sem lehet biztos az eredmény felől és sok ügyesség, sok-sok idő, néha még képmutatás is kell hozzá, hogy siker kísérje, de ha ez bekövetkezik, akkor teljes és tökéletes lesz a siker. A másik módon ugye a nyilvá­nosság elé kerül, az emberek esetleg megítélik, sok szalad­gálást, sok keserűséget és ál­matlan éjszakát hozhat és bár valószínűbb, így sem teljesen biztos a siker. Ez pedig ezért van így, mert nyolc év előtt, amikor csak a szíve sugalatá­­ra hallgatott, meggondolatla­nul átlépte a társadalom által felállított erkölcsi határokat és kiszolgáltatta magát annak a férfinek. És a társadalom ilyen esetekben, sajnos, nem igen gyakorol izgalmat, bár az utóbbi évtizedekben egyre job­ban felülkerekedik az okos meggondolás, amely elsősorban a férfit ítéli el. Mert ön a tör­vény előtt is joggal bíró “com­mon law” szerint felesége an­nak az embernek. Ezt ő is elis­merte, amikor hosszas együtt­élésük folyamán mindenütt mint feleségét mutatta be, le­veleit így címezte, barátainak így mutatta be, stb. És ezt a nyolc éves házasságot a bíró­ság valószínűleg törvényesíti, ha Ön ezért oda fordul. Ebben az esetben fogadjon ügyvédet, de értelmes és ügyes ügyvédet, aki megteszi a szükséges lépé­seket. A másik út nehezebb, hosszabb, de lehet, hogy érté­kesebb sikert ad, mert a házas­ság törvényesítésével együtt visszaszerzi a régi szeretetet, ami úgy látszik teljesen eltűnt maguk között. Okossággal, kedvességgel, türelmes számí­tással, néha egy kis képmuta­tással azon kell lennie, hogy az a férfi belássa: a leghelyesebb, legokosabb,legderekabb és leg­becsületesebb eljárás részére az, ha most nyolc év után ki­­reparálja a sérelmet és törvé­nyesíti házasságukat. Ehhez azonban mint mondtam meg­­gondoltság, megfontoltság és tengernyi türelem kell. Ne vi­tatkozzon, ne civakodjon, ne vesse fel a múltat, inkább mu­tatkozzon állandóan kedves­nek, szívesnek, szeretetre mél­tónak, azon igyekezzen, hogy újra felélénkítse a szeretetet, amit egymás iránt nyolc évvel ezelőtt éreztek. Lassan, ügye­sen terelje oda a dolgot, hogy a férfi szinte magától jöjjön rá, hogy a leghelyesebb meg­oldás a házasság törvényesíté­­se legyen. Ezt az a két megoldás, amit az elmondottak alapján ajánl­hatok, de még egyszer meg­jegyzem, hogy feltétlen sikerre egyik módon sem számíthat. A körülmények és az illető karak­tere, viselkedése alapján ítélje meg, hogy melyiket választja. Mindenesetre szerencsét kívá­nok és remélem, hogy egykori meggondolatlanságát sikerülni fog jóvá tenni. Az ön sorsa in­tő például szolgálhatna azok­nak a fiatal lányoknak és asz­­szonyoknak, akik túlságosan bízva a saját erejükben és szépségükben, vakon követik azt, amit a szívük diktál. Ez akkor volna lehetséges, ha a földön paradicsomi állapotok uralkodnának és a világ jó, nemes, becsületes, felsőbbren­­dű emberekkel volna benépe­sítve. Sajnos ez nincs így, ezért­ kénytelen a társadalom törvé­nyeket és szabályokat felállí­tani. És aki ezeket átlépi az nemcsak a társadalom ítéleté­vel, sokszor meggondolatlan ítéletével találja szemben ma­gát, de el lehet készülve arra is, hogy egész életét magányo­san, folytonos önvád és keserű megbánás között éli le. Amíg a társadalom nem érkezik el ahhoz az utópisztikus ponthoz, ahol minden egyes tagja a fel­­sőbbrendű emberek csoportjá­hoz tartozik, addig a szív ta­nácsait csak akkor szabad el­fogadni, ha azokat az agy meggondolása is helyesnek találj­a. Asszonyoknak-lányoknak Anna néni rovata LEFKOWITZ’s Strudel Bakery 425 E. 74th ST., NEW YORK CITY. — PHONE: SJICKAMENTO 2208 — Frl»« és háziasan készült mákos, diós, mindenféle rétesek és pozsonyi patkók bármely időben kaphatók. Családok részére megrendeléseket házhoz szál­lítjuk. — VENDÉGLŐKNEK KÜLÖN­LEGES KISZOLGÁLÁS. k.C8,S0 cnnnFR w- Ei r lii H 315 E. 83 Str I Hill 1 Tel.: REGENT 4685 3 hivpil.&­xew york| TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ­­ ÉS BALZSAMOZÓ A halotthamvasztó intézet t. S. és 1 87-ik osztályának hivatalos hamvasztója. A Munkás Betegsegélyző Pénztár a 24-ik osztályának tagja. ^Temetkezéseket vállal mindenütt!« JtTTTToTl^ jj SAVINGS BANKS jl YONKERS, N. Y. i! Yonkers egyik leghatalmasabb Sf ■­­ bankja, 23,782 betevőnk igazol« ^ i ! Ja, hogy a legnagyobb bizalom« nak örvendünk. A magyarság jj, ' l legnagyobb része nálunk h«„, ej h­e­lyezi el a betétjét. Helye*»« el j i­ön Is. Becsületes, pontos kiszol­­­­­­gálásról biztosítjuk. i ^ j \ Bankunk 1866. óta becsü­lettel ! ^ j | Kolgfllia ügyfeleit.­­j ^ J 1 Takarék- A /Jy kjuaatot ] ¡ betétekT« Jt f O flxetfink j t | j [ The PEOPLE® SAVINGS BANK ( [ YONKJERS. If. T. A KONYHA RECEPTJEI PAPRIKÁS TEJFELES HALLEVES Egy lábaskába adva egy kanál zsírt, sárgára izzasztunk­ benne másfélrej finomra vágott vöröshagymát. A pirult hagy­mához keverünk egy kávéskanálnyi lisztet, elkeverjük jól, az­után egy evőkanálnyi édes nemes rózsapaprikát adva hozzá,, feleresztjük körülbelül másfél pint vízzel. Beleadjuk a ponty-* fejet, az uszályt, az ikrát, megsózzuk és letakarva 15—20 per­cig pároljuk. A megfőtt haldarabokat egy lyukas kanállal ki­szedjük és apróra tördelve, az ikrával együtt visszarakjuk a levesbe. Ha szükséges, még feleresztjük kissé a levest vízzel, kevés forrás után fél pint jó tejfölt habarunk hozzá, néhány percig még forraljuk, azután csipetkével feladjuk. A rhubarb szárakat meghámozzuk, megmossuk és a vizet lecsurgatva róluk, darabokra vágjuk és kevés apróra vágott vöröshagymával és összevagdalt sárgarépával kevés vajon, födő alatt addig pároljuk, míg megpuhul. Akkor adjunk hozzá két — darabokra tört — zsemlyét, öntsük fel csontlével, sózzuk és borsozzuk meg s főzzük 15 percig. Paszírozzuk át és pirított kenyérkockákkal tálaljuk. Lobogva forró sós vízbe lassan belefőzünk másfél font kukoricalisztet. Addig főzzük folytonos keverés közben, mig egészen összeáll. Akkor levesszük a tűzről s egy darabig spetró­­fával erősen keverjük. Ha sok a vize, leöntjük róla. Pár percre­ még visszatesszük a tűzre (hogy kiszáradjon), aztán kiborít­juk a gyúródeszkára, cérnaszállal keresztben háromfelé vág­juk. Az első részt beletesszük egy mély tálba, meghintjük sajt­tal, vagy juhtúróval, rátesszük a második részt,, erre megint, sajtot vagy túrót és végül a harmadik részt. Tetejére megint sajt jön és megöntözzük forró tejföllel. RHUBARB LEVES PULISZKA

Next