Amerikai Magyar Népszava, 1930. május (31. évfolyam, 120-151. szám)

1930-05-14 / 134. szám

4 AmerikaiNépszava Kcttbllxhrd 1899 by GÉZA D. BERKO alapított» 1899-b«a Published dally Including Sunday ,bY.„_ THB AMERIKAI MAGYAR SÉFSZAVA. INC. 24 Union Sauare. New York, N. Y. Telephone: Stuyvesant 5TT0 entered u Seeond Cl»«« Matter. Post Office. New York. N. t. Business Manager: IZSÓ SZÉKELY, agyrenetO-lgaHTat» Subscription Rotes i Elflftietéel Aruk! Eltelted States of Amertoa. Ca- u Egyesült Államokban, Ca­­sada. Mexloo, South America, nadában, Mexicoban. Dél­­tnd Cuba one yr. six moo Amerlkllban ^s Cubftban : Pally only..... ,...$a°0 -- «3.00 E ^ évrt *8 00, félévre 51.00 Foreign Countries and Sew * vnrkhpn • York Cltv ona vr six men- Külföldre és Sew Yorkban. Paay only-.- .BW -H M Kgéss évra 89 00, félévre »4 60 ** Office«! /1?kirI2>dTAkiyr Miil* _ . .__ - w «’ «a « Perth Amboy. N. J.s 3CT Mtp« Bethlehem. Pa., 727 E. 4tn HU o*r*-t Bridgeport. Conn., 201 Poplar streer. Street Detroit, Mleh.. 8302 West Jut-Buffalo, N. Y„ 432 Dearborn fersou Avenue. Cleveland, O., East lldth Bt. Newark, N. J.. 897 South 90th A Buckeye Road %.«. n. wt wad Chicago, 111 , 929 Montana 3t. rhlladelphla Pa_ *T WM» Pittsburgh. Pn„ 312 Johnaton Montgomery ATMnu* ^ Avenue. Trenton. N. J.. 700 cass « Íűdapeüt’ Office.VIII- Klsfaludy-ntca 37. A trianoni szerződés igazságtalan, emberte­len, nemzetgyilkos. fifl Harcolni ellene emberi kötelesség; küzdeni megváltoztatásáért szent feladata minden magyarnak, flfl £z az újság minden erejével, minden súlyával, minden ren­delkezésére állá eszközzel küzd és küzdeni fog a magyar revízióért és a küzdelmében fegyver­­társul kér minden amerikai magyart, politikai pártállásra és felekezeti különbségre való te­kintet nélkül. MH1 A trianoni szerződést meg kell változtatni. HATÁRKŐ A TÖRTÉNELEMBEN B­ETHLEN ISTVÁN gróf miniszterel­nök most terjesztette a magyar parla­ment elé a párisi egyezmény becikkelye­zéséről szóló törvényjavaslatot. Ugyan­akkor, amikor a magyar parlament tör­vénybe iktatja az egyezményt, ugyancsak törvénybe iktatják azt a többi érdekelt ál­lamok is. Ezzel a formális aktussal vég­kép lezáródik a történelemnek az a feje­zete, amely a világháború végével vette kezdetét, de amelynek minden egyes lap­ján a régi ellenségeskedés, a meg nem ér­tés és a Magyarországgal szemben való érthetetlen irigység és félelem tükröző­dött vissza azoknak az államoknak a ré­széről, amelyeknek a trianoni békediktá­tum Magyarorság leggazdagabb részeit juttatta. Nyolc esztendei szívós munkával érte el Bethlen István kormánya, hogy Ma­gyarország felszabadult a jóvátételi kö­vetelések súlyos tehertétele alól és a szom­­szédos államok kénytelenek voltak hirte­len megváltoztatni Magyarországgal szem­ben való eddigi politikájukat. Komoly és minden megbecsülést megérdemlő ered­mény ez, nemcsak Magyarország, hanem egész Európa szempontjából, mert a pári­si egyezmény remélhetőleg elejét veszi sok keserűséget okozó és veszélyt magá­ban rejtő újabb viták felmerülésének. Magyarország eddig is betartotta — bármilyen fájdalmas is volt — azokat a nehéz kötelezettségeket, amiket a triano­ni békediktátum reá rótt. A szomszédos államok ugyanezt nem mondhatták el ma­gukról. Remélhetőleg azonban valameny­­nyi érdekelt államban törvényerőre emel­kedő párisi egyezményt nemcsak Magyar­­országgal fogják betarttatni, hanem be­tartják azok az államok is, amelyek eddig minden követ megmozgattak, hogy Ma­gyarország ne haladhasson ama természe­tes cél felé, amely a nemzetek közötti tel­jes egyérőjogúság elérésére irányult. HALDOKLIK A KISVÁROS A KISVÁROS — legalább is az amerikai kisváros — a végét járja. A most folyó népszámlálás adatai szerint azok az ame­rikai kisvárosok, amelyeknek a lakossága tíztől húszezerig terjed, visszaesést mu­tatnak népesség tekintetében. Ugyanek-­­kor azonban a nagyvárosok lakosságának­­ a száma emelkedik. Ha valaki magyarázatot keres, akkor megtalálhatja a modern technika eredmé­nyeiben: az automobilban és a rádióban, volt idő, amikor kellemes és jó volt kisvá­rosban élni. Csend volt, jó levegő és a kis­város lakója ment volt a metropolisok po­­j­koli lármájától, szennyes és piszkos leve­­­­gőjétől. Ezért aztán cserében hajlandó­ volt elszenvedni a kisváros sok-sok hátrá­nyát , a kulturéletnek, a szórakozások­nak majdnem teljes hiányát, az életviszo­­nyok szűkösségét, a kisvárosi pletykát, egyszóval mindazt, ami a kisvárosi életet­ jellemezte. Az automobil és a rádió feleslegessé tet­te a kisvárosi életet. A csendet és a jó le­vegőt megtalálja mindenki a farmon is és miután autón gyorsan és kényelmesen el­juthat a legközelebbi városig, ahol mozit vagy színházat talál, a kisváros semmit nem nyújt a farmmal szemben. A rádió viszont épúgy közvetíti a zenei program mot a legtávolabb eső elhagyott farmház­ba is, mint a kisvárosi lakásba, viszont a természet, amelyből a kisváros csak ízelí­tőt ad a maga lakóinak, a maga teljes szép­ségében bontakozik ki a pusztai lakos sze­me előtt. A népszámlálás azt mutatja, hogy meg­okosodtak az emberek és azt választják ki az életlehetőségek közül, ami a legjobb. Otthagyják a kisvárost és elmennek a pusztára és otthagyják a nagyvárosok túl­zsúfolt negyedeit is és kimennek a kör­nyékre, ahonnan az automobil rövid ne­gyedórák alatt beröpíti őket a központba, de ahol nem kell beszívniok a piszokkal és porral megfertőzött levegőt. A legközelebbi húsz vagy ötven év alatt ez a fejlődés bizonyára még tovább megy egy lépéssel. A repülőgép fejlődése a né­pesség új elosztódását fogja maga után vonni, egészségesebbé teszi majd az éle­tet és szélesebb területre osztja szét azo­kat a milliókat, akik ma összezsúfolva, szűk területen és egészségtelen környe­zetben kénytelenek élni. AZ ÉLET ÚTJA FEHÉRRE meszelt, csupasz falak kö­­­­zött, négy lépés hosszú és két lépés szé­les cellában zokog egy negyvenhétéves özvegy asszony, aki valamikor a new yorki milliomos asszonyok fényűző, pénzszóró, mulatságokkal fűszerezett életét mond­hatta magáénak. Tíz esztendővel ezelőtt csöppent ki a miliőkből, a pompából, az állandó mulatságokból, közvetlenül férjé­nek, Oscar Hammersteinnak, a híres new yorki színházi producernek halála után, amikor kiderült, hogy férje első házassá­gából származó gyermekeire hagyta ha­talmas vagyonát. Az akkor még feltűnően szép özvegy asszony sehogy sem tudott belenyugodni megváltozott sorsába. Pert per után indított, valósággal hadjáratot vezetett mostohagyermekei, azután má­sok ellen: a régi gazdagságának legalább a roncsait akarta visszaszerezni. Közben azonban teljesen kiürült a pénztárcája. Nagy lakásának nem tudta többé fizetni a bérét, szállodából szállodába költözött, addig lakott mindenhol, amig meg nem elégelték az üres ígéreteket és a lassan­ként hervadó szépségű asszonynak ki nem adták az útját. Egyre lejjebb és lejjebb csúszott az er­kölcsi élet létráján a milliomos színházi producer özvegye, aki végül is odáig zül­lött,hogy kisebb-nagyobb pénzösszegeket fogadott el idegen férfiaktól. Ezt az éle­tet azonban nem folytathatta sokáig, mert a rendőrség tudomására jutott és midőn az egyik new yorki detektív tetten érte, letartóztatták. Kihallgatása során Oscar Hammerstein özvegye elmondta egész élettörténetét: rokonainak és volt barátai­nak könyörtelenségét, anyagi kérdésekben való ridegségét akarta védőpajzsul tartani maga elé. Másokra akarta hárítani a fele­lősséget azért az életért, amit ő élt. A ki­hallgatáson résztvevő rendőrtisztviselő­­ket azonban nem hatották meg az özvegy kétségtelenül szomorú elbeszélései és az özvegyet levezették a rendőrségi cellába, ahol most fehérre meszelt, csupasz falak között sokáig gondolkozhat sorsa fölött. Nem érdektelen és nem egészen min­dennapi ez a sors, bár azt sem lehet mon­dani, hogy még soha senkinek sem jutott ilyen sors osztályrészül. És éppen ez az, amiért a napi események krónikása egy pillanatra megáll Oscar Hammerstein öz­vegyének esete mellett. Az egykor villo­­mos asszony bebörtönzése mutatja a leg­jobban, hogy mennyi életigazság van ab­ban a régi közmondásban, hogy “minden­ki a saját sorsának kovácsa.’’ Ha Oscar Hammerstein özvegye számolt volna a helyzetével, amelybe férje halála után ju­tott, ha nem futott volna az elveszített va­gyon után, ha nem ölte volna minden ener­giáját és idejét a levegőben lógó perekbe, ha nem azt nézte volna, hogy mi volt, ha­nem, hogy mi van és mi lesz, sohasem jutott volna a rendőrség négy lépés hosszú és két lépés széles cellájába. Amerika az az ország, ahol mindenki, aki becsülete­sen dolgozni akar, meg tudja keresni a kenyerét. És ez a joga és lehetősége nem­csak azoknak van, akik szegények és sze­gények voltak, hanem még inkább azok­nak, akik gazdagok, vagy gazdagok vol­tak. A munka, a becsületes munka nem szégyen egy asszony számára sem. Még annak a számára sem, aki egykor ölhetett kezekkel várta egyik mulatságot a másik után. A munka megkerülése azonban — mint Oscar Hammerstein özvegyének ese­te is igazolja — olyan következményekkel járnak, amelyek el nem felejthető szé­gyent hoznak még egy valamikor köztisz­teletben álló asszonyra is. A.utilifiAl .vlAti’iAK­ NÉPSZAVA KÖZÉRDEKŰ VÁLASZOK AMERIKAI MAGYAROK LEVELEIRE BUDAPEST, MÁJUS HÓ. AZ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA SZERKESZTŐSÉGÉTŐL Igen sok levelet kapok állan­dóan amerikai magyar olva­sóimtól. Az egyik dicsér, a má­sik szid. Olyik tanácsot kér, olyik valamelyik itthoni ügyé­ben támogatást. Nem rajtam múlik, ha tanácsomnak nem örül az, aki hozzám fordult és az sem az én hibám, ha nem tudok segíteni olyan ügyek­ben, amelyekben a siker nem tőlem függ. A levelek e nagy halmazából kiragadok egyet­­kettőt, mert úgy érzem, hogy olyan kérdéseket feszegetnek ezek, hogy a válasz az olvasók széles köreit érdekelheti. Nem írom ki a kérdezősködők ne­vét, mert hátha feszélyezné az illetőt az, ha kiszolgáltat­nám nevét, holott bizalmasan fordult hozzám, mint barát a baráthoz. K. L., Newark. — Azt írja, hogy hazajönne, mert rosszak Amerikában a viszonyok. Két körülmény aggasztja azonban: az egyik, hogy talán gyerme­kei, akik Amerikában nevel­kedtek, nem tudnának Ma­gyarországon megszokni; a másik pedig, hogy nem tudja jó áron eladni newarki telkét s attól is fél, hogy itthon nem tud földet szerezni. Bizony, a visszavá­ndorlás nehéz kérdés. Az Amerikában nevelt gyerek, még ha lelkében magyar is, annyira amerikaivá lett, hogy gyakran nem tud itthon meg­szokni és visszavágyik Ameri­kába, amelynek levegője, élet­­körülményei, iskolája ameri­kaivá tette. Az a tanácsom, hogyha a gyerekek kicsinyek, nyugodtan hazajöhet, mert hamar megszokják Magyar­­országon és ha itt magyarrá nevelődtek, soha többé Ameri­kába visszavágyódni nem fog­nak; ha azonban a gyerekek már nagyobbacskák, nem mer­ném felelősséggel semmire se rábeszélni. Azt azonban mond­hatom, hogy sok öregebb ame­­rikás, aki visszatért szülőhazá­jába, igen jól érzi itt magát és sokan megtalálták boldogulá­sukat azok közül is, akik gye­rekeikkel telepedtek vissza. Borsodban, Abaúj-Tornában és Szabolcsban, amerre mostaná­ban jártam, sok ilyen család­dal találkoztam. Viszont sok szomorú esetet tudok arra is, hogy a visszatelepedett nem ma­radt meg itthon s csalódottan ment vissza Amerikába. Hogy newarki telkét el tudja-e adni jól, ahhoz én nem tudok hozzá-­ szólni, ellenben azt mon­dha­­­­tom, hogy Magyarországon könnyen és simán annyi földet szerezhet, amennyit akar, még pedig aránylag alacsony áron. Katasztrális holdanként 80 dollártól 200 dollárig. S. N., New York, Astoria, Potter Ave. — ön szerint Ma­gyarország egyik legnagyobb baja, hogy ugyanazt a munkát, amit Amerikában kevés ember végez el, Magyarországon sok­kal több ember munkájával végeztetik el. Azt mondja, hogy Amerikában óriási mező­­gazdasági területeket pár em­ber el tud látni szántó, arató és az isten tudja miféle gé­pekkel, holott Magyarorszá­gon ugyanennyi föld megmű­veléséhez legalább tízszer any­­nyi munkáskézre van szükség. Hogy a budapesti­ villanyoson két kocsi harminc—negyven utasához két villanyos kalauz kell, pedig Amerikában a sub­­wayn ezrek forgalmát le tudja pár alkalmazott bonyolítani jegy és ellenőrök nélkül. Ön szerint Magyarországnak az is nagy baja, hogy igen sok a tisztviselője. Teljesen igaza van. Tudjuk ezt mi is. Érez­zük, hogy mindent megdrágít az, hogy több munkást alkal­mazunk, holott gépek segítsé­gével a munkabér alaposan le lenne szállítható. Magyaror­szágon azonban nem szabad bevezetni az aratógépet, hi­szen ha ezt bevezetnék, éhen­­halna az emberek egész töme­ge, amelyik gazdasági munká­ból keresi kenyerét. Nem lehet elbocsátani az alkalmazottak nagy tömegét sem, mert ez megint rengeteg ember szájá­ból venné ki a falatot. Akkor, amikor nagy a munkanélküli­ség, mentől több embernek kell munkát adni, ha ezel meg is drágítjuk a termelést s nem lehet szélnek ereszteni a tiszt­viselők óriási táborát sem, hi­szen nagy tömegekben a meg­szállott területekről üldözték ide őket azért, mert magyarok. Magyarországnak el kell­ ezt a nagy emberfölösleget tartania s ez éppen egyik legnagyobb bajunk. Számuk azonban foly­ton fogy, mert lassanként ki­halnak és helyükre új tiszt­viselőket nem alkalmazunk. Ameddig országunk meg van csonkítva, alig van lehetősége nagyobb arányú ipar, vállalko­zás kifejlődésének és így a ter­melés megdrágításával is gon­doskodni kell a felesleges em­berek munkához j­utásáról. Mihelyt azonban győz a reví­zió vagy érdekeink más kielé­gítő megoldást nyernek, el fogjuk tudni helyezni az ipar, vállalkozások fellendülése kö­vetkeztében a tömegeket s ez esetben bevezethetjük azokat a mezőgazdasági gépeket, a­melyek sok emberi kéz mun­káját fölöslegessé teszik. M. K., Faille St., Bronx. — Azt írja, hogy Magyarország nem fog addig talpraállani, a­mig ott osztályuralom lesz, a­míg ott csak a főurak, dzsent­rik boldogulnak, vagyis amig Magyarországon nem diadal­maskodik a demokrácia. Mi a demokráciának lelkes hivei vagyunk s nagy tiszteletet né­zünk Amerika felé, ahol meg­szűntek a címek, a rangok és győzött a demokrácia. Magyar­­országról azonban csak rossz­indulatúan lehet azt állítani, hogy itt osztályuralom volna és csak a főurak, dzsentrik boldogulnának. Magyarország kormányzója egyszerű, de ér­demes múltú magyar nemesi család gyermeke. Egyik mi­niszterünk — Vass József — kisiparos családból származik, másik miniszterünk — Mayer János — kisgazda, aki ma is csizmában jár, felsőbb iskolá­kat nem végzett s húsz holdas birtokát miniszterségéig maga művelte, Gömbös miniszter és Bűd miniszter atyja falusi ta­nító volt, Zsitvayé pedig biró. A jelenlegi hercegprímás pa­raszt fiú s elődje, Csemoci is­­ szegény tót paraszt fiú volt. A bankok és nagyvállalatok vezetői között alig akad egyet­­­len mágnás vagy dzsentri is, a tagjainak pedig majdnem a fele egyszerű falusi paraszt­­ember és — a szocialista olda­lon — ipari munkás. Az az igazság, hogy a nagy- és kö­zépbirtokos osztály tönkre­ment és tönkremenő félben van. Magyarországon sok az ősi főnemes és nemes, a leg­jobb állásokban azonban nem ezek, hanem az egyszerű szár­mazású emberek ülnek. Külön­ben sem szabad bántani a ma­gyar főúri osztályt, amelyik olyan férfiakat adott, mint Széchenyi István, Batthyány Lajos és a magyar dzsentrit, amelynek tagjai­­közül elég, hat Kossuth Lajosra, Deák Fe­­­­rencre és Jókai Mórra hivat­kozunk, mert viszont Petőfi, Arany, akik már száz évvel ezelőtt a nemzet dédelgetett kedvencei voltak, paraszt, il­letve kisiparos származásúak. Kun Andor. Asszonyoknak-lányoknak ANNA NÉNI RO­VA­TA SZÉP AKAROK LENNI. — Kérelmét illetékes helyen to­vábbítottam, remélem, hogy meg lehet csinálni. A szavaiból kiáradó lelkesedést nagyon kö­szönöm. — A fagyást leghat­­hatósabban nyáron lehet jód­dal kezelni. Az említett krém helyett Irasson orvosával vala­mi jódos receptet. SZLOVÁK G. — Főzzön sü­ni cukorszirupot, a­ fehérjétől teljesen megtisztított narancs­héjakat mártsa belé és főzze a szirupban addig, amig jól át­főtt. Azután egy fogpiszkáló segítségével vegye ki a szirup­ból és szárítsa meg itatóspa­piroson. MIMOSA. — Mossa heten­ként kátrányszappannal, vagy pedig megszokott shamponjá­­val. A szóda nagyon töri a ha­jat. Az ecetes öblítés némileg zsirosit, de hetenkénti mosás­nál ez nem baj. SZÉP AKAROK LENNI. — Próbáljon élesztőkúrát, amely abból áll, hogy három héten keresztül étkezések után be­vesz egy-egy fél gram nyers élesztőt, tehát összesen na­ponta 2 gramot. Mosakodjék langyos vízben, neutrális szap­pannal és óvakodjék fűszeres és ecetes dolgokat enni. A sok füst is rossz az arcbőrnek. EGY BARNA KISLEÁNY. — Jó lenne bőrorvosnak meg­mutatni, mert az ilyen erős ki­ütésekre látatlanban nem me­rek ajánlani. Ha elmúltak a kiütések, forduljon ismét hoz­zám, a kozmetikai kezelésre vonatkozólag majd szívesen válaszolok. 38—32. — Valósznű, hogy szereti, másképp miért járna utána? Abban, hogy együtt sétálnak, nincs semmi — csak azt nem értem, miért nem akar a fiú házasságról hallani sem? Azon kellene éppen lennie, hogy mielőbb álláshoz jusson s a legegyszerűbb volna, ha ad­dig is járna önökhöz. — Mi­helyt a leánynak önálló kere­sete van, nem lehet eltiltani a dolgot. Inkább hívja meg né­hányszor és figyelje meg. Az anya szeme tisztán lát. — Üd­vözlet. ASPASIA. — Újabban a csukamáj olajat tartják igen hatalmas szépítő, azaz konzer­váló szernek. Van egy hátrá­nya, hogy idővel érezni a sza­gát, akármily jól le is mossuk azt. B. SZIDI. — Ki van zárva. A “bajusz”-növést csak az olyan zsírok vagy krémek idé­zik elő, amelyeknek petroleum az alapjuk. A citromlé szárítja i­ bőrt, épp úgy, mint az alka-1 tkus szappanok. Használhat­­ este valamilyen tisztító kré-­­met szappan helyett. KÖVÉR SZŐKE. — Amikor­­ eszébe jut, napközben, reggel, jj este szívja be erősen a ha-­­ sát s amikor kiereszti a leve- i­gőt, akkor nyomja ki azt. Ezt 1 50'—60-szor egy nap. Fogyaszt­­ és erősiti a hasizmokat. Ezen­­ kívül este, reggel a tenyere­k külső szélével, mintha húsr­a vágna, ütögesse meg a hasát, , előbb lentről fölfelé (a köldök­­részt kihagyva), aztán kétől- s dalr­ól a köldök felé. Az emész- I tést is elősegíti. SZEGEDI KISLÁNY. — Ha I nem bírja arca a szappant,­­ úgy próbálja meg azt kihagy- ■ ni este s ehelyett kenje be­­ tisztitó krémmel, ez egész ol­­­ csó dolog és jó szolgálatot tesz, mert pórusait kitisztítja. Le­törölni száraz ruhával erősen. G. M. — Hetenként egyszer fejet mosni kátrányszappannal melynek habját egy jó fél­óráig rászáradni hagyja. Az-­­után több vízben jól dörzsölje be a fejbőrt. ÖZV. B. IMRÉNÉ. — Nem úgy van, éde­s asszonyom. Ha az illető mindig hűségesen ki­tartott mellette s egyetlen egyszer megfelejtkezett a szü­­­letésnapjáról, azért még nem­­ kell szakítani vele. Ön azóta­­ nem beszélt vele. Ki tudja, mi­lyen helyzetben volt, hátha be­tegen feküdt, stb. Várja meg, mig jelentkezik s akkor se ves­se a szemére, legfeljebb tréfá­san tegyen említést róla — ké­­­­sőbb, amikor már idejét múlta. | GABÓ, A KIS FITOS. —­­ Miért akar segíteni rajta? A­ férfiak ezt igen pikánsnak ta­­­­álják. Aztán bármilyen nagyszer­­­ril is az operáció, az írkis hely,­ ami utána marad, a melegben vagy hidegben lilaszínűvé vá­lik. Tarzan a majmok között * Irta: EDGAR RICE BURROUGHS',i 30. Végül azonban ez a párvia­dal is Tarzan győzelmével vég­ződött. Amikor ott feküdt előt­te Tehkoz teteme, Tarzanban egy új érzés bontakozott ki. Odavágyódott, ahol az ő faj­tája él, ahol — úgy gondolta — nem kell megküzdenie a há­tulról támadó ellenféllel. És Tarzan elhatározta, hogy ott fogja­ hagyni királyságát és el­indul megtalálni azt a vidéket, ahol a maga fajtabéli emberek élnek. A Terkozzal vívott harcában megsebesült Tarzan. Könnyű sebek voltak ezek, az első per­cekben — győzelme után — nem is tulajdonított nekik na­gyobb fontosságot. Csak órák­kal később kezdett sajogni a nyaka és a válla, amelybe Tér­köz belevájta hegyes, éles kör­napok múltak el, amíg Tar­zan teljesen magához tért a seblázából. Ekkor pedig — egy nap, — három erősen felfegy­verkezett négerrel találta szemközt magát. Tarzan tudta, hogy ezek a feketék Kulonga apjának törzséből valók. A négerek féltek Tarzantól. Maguk között “Munango-Kee­­wati”-nek, a dsungel szellemé­nek nevezték el. A négerek ki­rálya kiadta a rendeletet, hogy a dsungel szellemét, aki eddig ellenséges magatart­át tanúsí­tott velük szemben, meg kell nyerni barátnak. A négerek királya hosszasan tanácskozott bizalmi embereivel, n­os, mi­ként lehetne Tarzant megnyer­ni. Végre is úgy határoztak, hogy a néger falu közelében ételeket és ajándékokat helyez­nek el az “erdő szelleme” szá­mára. A király úgy okoskodott, hogy a válogatottan finom fa­latok minden bizonnyal meg fogják tenni hatásukat. Amikor Tarzan apjának egy­kori kunyhójához ballagott, nag­y meglepetésben volt része. A part közelében egy hatalmas hajó horgonyzott s a hajó ké­ményeiből jövő füstfelhők szürke ködbe borították a part közelében lévő házikót. Amint közelebb jutott a part­hoz, egyszerre tíz férfit pillan­tott meg Tarzan. A tíz fehér­­arcú férfi hangosan beszélge­tett. Tarzan egy fa mögül figyel­te a férfiakat. A beszélgetésük szemmel láthatóan vitává­­ fa­jult. Egyszerre az egyik kis, alacsony, vékony emberke uj­­jával az erdő felé mutatott. Erre valamennyien az erdő felé néztek. Az egyik hatalmas, magas férfi előre lépett. A kis emberke így a háta mögé ke­rült. Ekkor azután a kis ember elővett a zsebéből egy furcsa apró fegyvert, ami a következő pillanatban nagyot dördült és a hatalmas férfi holtan bukott le. A többiek megnézték, hogy a leterített ember meghalt-e. Amikor megállapították, hogy a kicsiny emberke végzett vele, nevetve indultak el a partra felhúzott csónak felé. Azután beültek a csónakba, amelyet gyors evezőcsapásokkal a hajó felé irányítottak. (Folytatása következik) mest. I­UJ-ÉV—UJ-ESZME Ha n­incs még patentja Kérjen tőlem tanácsot Szabadalmak kidolgozása megszerzése és értékesítésére ZOLTÁN POLACHEK Ultea Szabadalmi ügyvéd Oki. Mérnök ■MB 1234 B’WAL NEW YORIKÍE2fc «kKW Telephone: Longacre 3088 Qüttm N. GOODMAN ÓHAZÁBAN TANULT /JmL magyar US'h órás és Ékszerész ékszerek és órák nagy vá­­lasztékban, mérsékelt áron 1517—1st Ave.­­70th St. sarok melletti New York City. JÖJJÖN mA. menjünk VELÜNK MSI EGYÜTT A SZÉP ÓHAZÁBA ÚTLEVELET, VÍZUMOKAT, VISSZATÉRÉSI ENGEDÉLYT MEGSZEREZ, PODGYÁSZÁ- ^ RÓL ÉS AZ UTASOK TELJES KÉNYELMÉ­^ RŐL GONDOSKODIK 2 EPERJESSY ISTVÁN G BROAD STREET, JOHNSTOWN, PA. 2 aki a Johnstown és vidéke magyarság kényelmére H*I ^ NAGY TÁRSASUTAZÁST ^ - -. rendez Magyarországba, Csehoszlovákiába, Jugo­^4 szláviéba, Romániába a K CUNARD LINE ”, “ BERENGARIA ” gőzösén, amely június 3-án indul New Yorkból. FOGLALJA LE HAJÓJEGYÉT MIELŐBB! f* y I Ki P f\ ti ISMÉT 712 SMITHFIELD STREET

Next