Amerikai Magyar Népszava, 1932. december (33. évfolyam, 336-366. szám)

1932-12-07 / 342. szám

zínház, Művészet, Ma játszák utoljára a “Csó­kolj meg, édes!” első 106-­­os budapesti beszélőfilmet a Tobis Színházban A délután 1 órakor kezdődő, mér­sékelt helyáru, folytatólagos elő­adásokon ma még láthatja a szenzációs sikerű, színtiszta magyar filmet A mai nappal befejezést nyer­nek a “Csókolj meg, édes!” ze­nés beszélőfilmnek immár máso­dik hete tartó folytatólagos elő­adásai az East 78-ik utca és első avenuei Tobis Theatre-ben. Ez a kép Amerikában az első és ez idő szerint még mindig egyedüli magyarországi 100 százalékos beszélőfilm, amelyet az amerikai és a magyar sajtó egybehangzó­an elismerő kritikában a leg­szebb jelzőkkel üdvözölt. Az elmúlt két hét folyamán közel tizenötezer főnyi közönség nézte meg a “Csókolj meg, édes!” című­ pompás igazi magyar fil­met és a legnagyobb csodálkozás­sal látta, ha­ry a magyarországi, aránylag még csecsemő korát élő beszélőfilm-ipar első Amerikába került produktuma, kiállja a leg­szigorúbb összehasonlítást a leg­kitűnőbb amerikai filmekkel.­­ Ezek után elképzelhető, hogy a vidéki bemutatók, amelyek most veszik kezdetüket, milyen diadal­mas sikereket hoznak még a “Csókolj meg, édes!” számára. A “Csókolj meg, édes!” a mai napon még öt előadás keretében látható a teljes kisérő műsorral és mérsékelt helyárakkal. Aki még nem látta, ragadja meg ezt az utolsó new yorki alkalmat, mert a képet New Yorkban töb­bet nem láthatja. Ne mulassza el a legkiválóbb budapesti sztá­rokat ebben a szenzációs sikerű magyarországi első száz százalé­kos beszélőfilmben megnézni. A “Csókolj meg, édes!” művészi és technikai tökéletessége mel­lett még eredeti és fülbemászó magyar muzsikájával is gyönyör­ködtetni fogja. amerikai magyar népszava A Tobis Színház igazgatósága örömmel jelenti, hogy sikerült megszerezni a második 100%-os magyarországi beszélőfilmet. “PIRI MINDENT MÁSODIK DIADALMAS H­ÉT! MÁSODIK DIADALMAS HÉT! MA, SZERDÁN, UTOLJÁRA az első és egyedüli 100%-os bpesti magyar zenés beszélőfilm Csókolj meg, édes! 10 felvonásos zenés, énekes vígjáték Folytatólagos elő-MARIA ■Piip m 78-ik utca és Első sa^TOBIS THEATRE kezdete 9.45-kor. New York. N. Y. ------- HELYÁRAK: este 5 óráig 25 cent, utána 35 cent -------­ Woodbridgei hírek Woodbridgen is bemutatásra kerül a “Csárdáshercege” című magyar film A woodbridgei magyarságnak nagy élvezetben lesz része de­cember 10-én, szombaton, ami­kor az ottani State színházban bemutatásra kerül a remek ame­ri­k­a­i-magyar hangosfilm, a “Csárdáshercegnő.” A wood­bridgei közönség először fogja hangos filmen látni és hallani az amerikai magyar színészek leg­jobbjait. Thury Ilona, Kondor Mariska, Hegedűs Lajos, Tóth István és Simon József színészek és a kitűnő Bencze Károly és ze­nekara szerepel az első amerikai­magyar hangos filmen. Az amerikai magyar művé­szek egy rövid darabban szere­pelnek, amelyet az Európában készített s itt Amerikában szin­kronizált Csárdáshercegnő című filmhez illesztettek hozzá. Ez a legelső alkalom, hogy amerikai magyar színészek szerepelnek hangos filmen magyarul. Thury Hona a filmen is olyan nagy­szerű, temperamentumos, mint amilyen a színpadon volt. Mulató jelenetével elragadja a partnereit, a cigányok is táncol­va muzsikálnak és bizonyos, hogy a nézőtérre is át fog ragad­ni a jó magyaros mulató hangu­lat. A film délután 1 órától kezdve este 11 óráig folytatólagos elő­adásokon kerül bemutatásra, népszerű helyárak mellett. Fel­nőtteknek 35 cent, gyermekek­nek pedig 15 cent a belépődíj. A magyar jeleneteket követő “Csárdáshercegnő” fős­zerepeit Liane Haid, Marion Oszkár, Zá­tonyi Kálmán, Ráday Imre, Zi­­lahy Gyula, Székely Ibolya, H. Balla Mariska, Vendrey Ferenc, Sarkady Aladár ismert magyar­­országi színészek játszák. Aki kellemes szórakozást akar magá­nak szerezni,­­ olyant, amilyen­re ezideig még csak nem is gon­dolhatott, ne feledje el megnéz­ni a “Csárdáshercegnő” magyar filmet a hirdetett napon. 9 MOS­T Dec. 16-én, szombaton délután fél 4-től ti­iar eszy előadás iesz­­v pojium ittit, .­..en a STATE SZÍNHÁZBAN Bemutatásra kerül a CSáRDÁS HERCEGNŐ magyar hangosfilm. Csak egy előadá­son játszák ezt a szép magyar filmet Woodbridgeon. Belépőjegy felnőtteknek 115c, gyermek­jegy 15c. Fellép: Till KV TLOXA, KONDOR MARISKA, HRtiKDIS LAJOS és az európai msiuvur filmművészei _«MMHII­1I' I............... I PHINI...................... Jii SZENZÁCIÓ­­­S/LNZÁCIÓ ! Aurora Theatreben Germantown Ave. és Diamond Street iHgr" Philadelphiában december hó 8-án és 9-én , csütörtökön és pénteken 2,7 és 9 órai kezdettel, az első amerikai-ma­gyar hangosfilm operett a Csárdás hercegnő Székely Ibolya, Vendrey Ferenc, Li­lian Unid, Marion Oszkár, Zátonyi Kál­mán, Sarkady Aladár, stb. Azonkívül a hírneves amerikai magyar színészek legjava játszik benne: Thury Hona, T. Kondor Mariska, Hegedűs Lajos, Tóth István és Simon József. Bencze Károly és cigányzenekara játsza a ki­sérő zenét. A világhírű magyar filmet Roder Jenő rendezte . Belépődíj fel­nőtteknek 35c, gyermekeknek 15c. Min­­den magyar nézze meg, ez: a gyönyö­rű magyar hangosfilmet. A “CSÁRDÁSHERCEGNŐ” ELŐADÁSA Nagy napja lesz a ph­ilai magyarság­nak december 8-án, csütörtökön és 9- én, pénteken. Végre először Philadel­phiában be lesz mutatva az első ame­rikai-magyar hangosfilm az Aurora Theatreben, a Germantown Avenue és Diamond Streeten. A film előadását Farkas Miksa előnyösen ismert new yorki üzletember tette lehetővé, aki jelentékeny anyagi áldozatot hozott az eredetileg Ufa film átdolgoztatásával. Ezt a munkát a broadwayi “Emelka” filmstúdióban végezték el rendkívül ügyesen, Boda Jenő filmrendező és Tóth István irányítása mellett. A “Csárdáshercegnő”-ből kitűnő magyar hangos és zenés film lett, a­melyben Thury Ilonát, az amerikai ma­gyarság utolérhetetlen tehetségű mű­vésznőjét láthatjuk szenzációs hatású mulató jelenetben, muzsikaszó mellett. Bencze Károly nagyszerű cigányprímás bandájával, T. Kondor Mariska, akinek ez az első hangos filmen való megjele- A hét leghatalmasabb filmje -------- 15 nagy sztár -------­Is­­ LENNE EGY MILLIÓM (IF I HAD A MILLION) Gary Cooper — Jack Oakie — Wynne Gibson, Charles Ruggles és mások RÍV0LI THEATRE Broadway at 49th St., N. Y. C. “United Artists” Helyárak délután 1 óráig 35 cent nése, nyitja meg a magyar jelenetek sorát. Néhány szívhez szóló magyar dalt énekel és őt követi ugyancsak pompás magyar nótákkal a népszerű Hegedűs Lajos. Az amerikai felvételek nagysze­rűen sikerültek. A “Csárdáshercegnő” női főszerep­lője Lili Haid bájos szépségű német­­országi filmsztár és partnere a világ­hírű Oscar Marion, továbbá a budapesti Vígszínház kitűnő művészei: Vendrey Ferenc, Zilahy Lajos, Székely Ibolya és Balla Mariska játszák a darab főszere­peit. Az amerikai művészek közül a szkecsben szerepelnek még Tóth Ist­ván és Simon József. Philadelphiában ez az első eset, hogy egy magyar előadás méltó keretekben, rendes nagy filmszínházban, mint az Aurora, nagy amerikai méretekkel ke­rüljön színre. Az igazgatóság nagy anyagi áldozatokat hozott a philai ma­gyarság pártfogásában remélve. A phi­lai magyarság mindig pártfogolta és méltányolta a nívós előadásokat és ez az előadás nívós lesz és a közönség megkapja a pénze értékét, olyan elő­adásban lesz része, hogy mindig emlé­kezni fog rá. Ennek az előadásnak az anyagi ered­ményétől függ, hogy a jövőben ehhez hasonló nívós előadások legyenek, ha tehát a philai magyarság kellően fogja pártfogolni és méltányolni e vállalko­zást, úgy Székely Zoltán, a film helybeli managere azon lesz, hogy a jövőben a nagy sikereket és művészi magyar fil­meket bemutassa Philadelphiában. Az első amerikai magyar hangos, ze­nés, énekes és táncos film népszerű ol­csó helyárak mellett kerül bemutatás­ra. Helyárak felnőttek részére 3­5 cent, gyermekeknek 15 cent. CONVENTION HALL SPORT HÍREI December 7-én, szerdán este a Con­vention Hallban fog végkimerülésig birkózni Roland Kirchmeyer, ez a fia­tal és népszerű ember, egy régi és ügyes birkózóval, Joe Marcewicz-al. A birkózást kedvelő közönség Kirchme­­yert nagyon szereti, mert tisztán birkó­zik. Egyik legjobb fogása a “flying a scissors”, amit legutoljára Strangler Lewison többször alkalmazott sikeresen és szerdán este bizonyára újból meg­próbálja e fogást Marcewiczon. Sammy Stein végkimerülésig­ fog bir­kózni Tinny Roebuck-al, a 286 fontos indiánnak. Stein a múlt héten birkó­zott Gus Sonnenberggel. A német Nick Lutze az orosz Vakturoffal, Paul Boesch Lilo Gordini olasszal, Jack Sher­ry az orosz Ivan Zaharoffal, Szabó Sán­dor pedig Stanley Pintoval 30 perces korlátozott idő alatt fog birkózni. Bizo­nyára sok magyar fogja megnézni ezt az érdekes programot december 7-én. AZ EZERÉVES MAGYAR ZENE Minden muzsikális nemzet büszke a maga zenéjére. Van-e muzsikálisabb nemzet ezen a világon, mint a magyar? Fáj­dalma is az ezeréves magyar ta­laj világgyötrelméből fakad s belesirja magát a nagyvilág lel­kiismeretébe. Olyan a zokogása, mint az Orfeu­szé, aki a Hádesz szörnyetegeit is könnyekre fa­kasztotta s halott feleségét visz­­szatérte. Olyan a szerelmi gyön­­gyözése, mint az Árioné, akinek lantjára a delfinek is nyakába borultak. A magyar muzsika ezeréves kincseiből védszentek, kurucok, honvédek teljes fegy­verzetben pattantak ki a harci síkra, mint Zeusz fejéből Pallász Athéné a legendás görög isten­világban. Semmiben sem él a magyar nemzet oly tisztán, oly felemelő eszményi magasságban, mint a muzsikájában. Ez fog nekünk igazságot szerezni, becsületet nyerni, ez fogja világhírünket fenntartatni ezer Trianon ellenére is és ez fog belezendülni az örökkévalóság szférák zenéjébe is, hogy az isteni összhang tel­jes legyen. _________ Minél nagyobb és fenségesebb az emberi lélek, annál nagyobb életeleme a muzsika. Add nekem azt a munkást, aki munka közben dalol! — mondja a lángeszű­ angol törté­net­filozófus Carlyle. Minden fájdalom isten­i gyógyszere a zene és ének, — mondja Luther. Lord Bacon-nak zene kellett, hogy legnagyobb gondolatai megszülessenek. Milton, az angolok halhatat­lan költője, orgonakíséret mel­lett diktálta tollba leányainak az “Elveszett Paradicsom”-ot. Rákóczy bujdosó kurucai min­den gyötrelmüket elfelejtették Cinka Panna és Balog hegedű­jének varázs szavára. A muzsika életeleme a ma­gyarnak. Arany János muzsikája el­csábította még a Kondorosi kocsmárosnét is. Petőfi lantja el­szédítette az összes csárdabeli menyecskéket és meghódította nekünk az egész szerelmes­ és szabad világot tüneményes if­júságával. Liszt rapszódiái úgy zuhog­nak és úgy porzanak vissza a borzongó és gyönyörködő szívek húrjain, mint a Niagara zuha­­tag. Ezért a világ legnagyobb ,jól­­tevői a zeneművészek, a halha­­hatatlanok, mint Beethoven, aki azt mondja: a zene a férfi szív­ben gyönyört, a női szívben könnyet fakasszon. Bach zené­jére megelevenül­ a Krisztus tra­gikus szenvedése a sziklák és kárpitok meghasadásáig. Isten egy nemzetet azzal tün­tet ki ,legszerelmesebben, hogy zenévé gyúrja a szívét, lelkét t örök ajándékul. Ilyen örök ajándék isteni tu­lajdonoka a magyar. Ezt az ajándékot fogja bemutatni a New Yorki 69-ik utcai Első Ma­gyar Ref. Egyház rendezésében a Lavotta zenekar a 80-ik utcai egyesített Énekkar, a legkivá­lóbb művészek részvételével, a 64-ik utcai Little Theatre (10 VV. 64th St.)-ben. Szemelvényeket ad az ezer­éves magyar zenéből nemzetünk kiemelkedőbb korszakai szerint. Hogy láthassuk, hallhassuk és élvezhessük a csodás magyar zene fejlődését, varázshangú melódiáit. Gyönyörű angol és magyar nyelvű prológgal, mely külön ez alkalomra készült. A Little Theatre befogadó képessége nem nagy, mindenki siessen jegyét megváltani a 69­(Folytatás a 6-ik oldalon) PHILADELPHIA, PA. ÉS KÖRNYÉKE MANAYUNK, RIDLEY PARK, LESTER, PA. Irodavezető: SZÉKELY ZOLTÁN 537 Morse St. Philadelphia, Pa. (Montgomery Avenue és­ Berks Street között) 2 NAGY KÉK SZERDÁTÓL PÉNTEKIG ED. WYNNE Radio’s Fire Chief Follow the Leader főszereplője / JOEL McCREA PAY WPAY ROBT. MONTGOMERY A királyné kapitánya Regény­e­I­TMirta: Tölgyessy Mihály (457-ik folytatás) — Egyiküket a szürke emberkének vé­lem, — felelte a vereshajú. Lázár arca elsötétült. — Már megint a szürke emberke, — mondta. — Csak róla ne hallanék soha. De várjon jól láttad? — Kicsi emberke volt, más nem lehe­tett, csak ő. — Akkor mégis itt vannak valahol, — mondta Lázár. — Ők is ugyanabban a já­ratban vannak, mint mi, keresnek valamit. És talán meg is előznek bennünket. Jakab a fogait csikorgatta. — Azt szeretném én látni, — és előrán­totta revolverét. — Majd szétugrasztom én most őket, gyere Lázár. — Hova? — Csak gyere. A csarnokból kilépve, a torony mögé ke­rültek. Jakab csupa vigyázatból köpenye alá rejtette lámpáját, nehogy elárulja magát. Egyszerre megállott és lehajolva, meg­rántotta társa köpenyét, annak jeléül, hogy ő is ugyanúgy tegyen. Lázár, amilyen félénk és babonás volt, mindjárt megijedt és reszketve kérdezte: — Mi baj van? Észrevettél valamit? — Igen . . . világosságot látok. — Hol? — Ott ni. Valahol ott kucorog a földön, egy­ leomlott fal tövénél. Ugyan mit ka­­pargál a száradt repkényindák alatt? — Nini . . . hisz ez az öreg kertész, — súgta Lázár meglepetten. — Csakugyan az, — mormogta magában Jakab. — Tehát mégis rajtacsiptíik az öre­get. Már most ki kell lesni, hogy mit csi­nál? A bokrok védelme alatt közelebb akart lopózkodni és intett társának, hogy nesz­telenül kövesse őt. Lázár azonban annyira meg volt ijedve, hogy szinte megbűvölve egy helyben ma­radt és mereven bámult a földön motosz­káló alakra. Ezalatt Jakab egyre tovább kúszott a bokrok védelme alatt. — Végre rajtakaptalak, vén gonosz! — mormogta magában kárörvendezve. Egy­szer már itt értelek, de akkor nem tud­hattam meg semmit. Most azonban nem megyek el, míg meg nem tudom, mit mes­­terkedet te ottan. Egyre közelebb lopózkodott. Abban a hiszemben, hogy Lázár utána jön, hátra­­súgta: — Látod, hogy mit babrál ott az öreg? Választ nem kapva, hátranézett. Ekkor látta, hogy Lázár elmaradt mel­lőle. — Oh, ezt a gyáva babonás fickót éppen­séggel semmire sem lehet használni! — dörmögte dühösen. Most már ő maga sem mert közelebb csúszni. Nem tudta bizonyosan, hol maradt Lá­zár, ennélfogva tanácsosnak tartotta tisz­tes távolságban maradni az öregtől, aki a múltkor megszalasztotta őt egyszer. Másodmagával szembe mert volna szál­­lani vele, egyedült azonban nem. A bokor homályában meglapulva,­­fi­gyelemmel kisérte az öreget, aki munkájá­ba egészen bele volt mélyedve. A kosár előtte volt és abból koronkint kivett valamit és eltüntette. Úgy volt, mintha mindent a földbe akarna ásni. — Mi a manót csinál? — mormogta ma­gában Jakab. — Nem értem, mit dugdos el ottan? Talán lop az öreg? Közelebb azonban nem mert menni, mert már tapasztalásból tudta, hogy az öreg kertésszel nem jó tréfálni. Lázárban pedig nem bízhat! Soha ennél gyávább fickót még nem­ látott Az öreg kertész nem is sejtette, hogy figyelik őt. A szokott módon az ennivalót egymás­után lebocsátotta a szelelő nyíláson, mi­közben úgy rémlett előtte, mintha hallaná a fogoly hangját. Tehát mégis él. Az öreg kertész megkönnyebbülve lé­­legzett fel. A repkényindákat ismét el­egyengette a szelelő nyílás fölött, karjára akasztotta az üres kosarat és felállott. Mindenekelőtt a derekát ropogtatta meg. Aztán kezébe vette botját, szintúgy a lámpást is, melynek fénye végigfutott a közeli bokrokon, de nem vette észre Ja­kabot, sem pedig Lázárt, akik mind aketten a bokrok árnyékában kerestek védelmet. A jó öreg nem is álmodta, hogy titokza­tos üzelmeit mások is látták és megfigyel­ték. Botjára támaszkodva, megkerülte a tor­nyot, ott már köpenye alá rejtette a lám­pát, mert tudta­, hogy Jakab itt szokott ólálkodni. Pedig ha tudta volna, hogy Jakab már megfigyelt mindent. Most már a vereshajúnak nem volt töb­bé nyugta egy percig sem. Kiegyenesítve magát, mindenekelőtt társát kereste tekintetével. — Hol a manóba vagy, Lázár? — kér­dezte halkan, de igen bosszúsan. Lázár most már hozzá mert menni. —— Itt vagyok! — válaszolt halkan. — Mi lesz? — Oh, te gyáva! — duri-fult Jakab. — Ha ide jöttél volna, akkor tehettünk volna valamit. Ketten egyesült erővel lefülel­­het­tük volna a kertészt és megtudhattuk volna, mit rejtett el ottan. — Azt most is megnézhetjük! — felelte Lázár. — Csak oda kell menni, ahol az imént az öreg kuporgott. Mindenekelőtt meg kell gyújtanod a lámpást, hogy lássunk valamit — jegyez­te meg a veröshaju óvatosan körültekintve. — Talán várnánk még egy kicsit — je­gyezte meg Lázár. — Hadd menjen mesz­­szebbre az öreg. — Elment már — dörmögte a vöröshaju bosszúsan. — Mire várjunk még? Csak menjünk. Most végre meg fogjuk tudni az öreg ember titkát. Ezt mondva a vereshajú maga gyújtot­ta meg a lámpát. Szemmérték után az a hely, ahol az öreg a földön gucorgott, a toronytól csak né­hány lépésnyire volt. Odamentek tehát és mindenekelőtt a lámpával körül világítottak. Nem láttak semmi gyanúsat. A vereshajú lábaival óvatosan szét kezdte hányni a repkényt, de megint csak nem talált semmit. — Az ördögbe is! — fakadt ki mérgesen. — Pedig itt babrált az öreg, egész jól lát­tam, hogy kosarának egész tartalmát itt valahogy elrejtette. Majd magához intette társát és mérge­sen mondta: * — Tartsd le a lámpát és világíts. De be­csületesen. Meg kell tudnom, mi van a repkény alatt. Letérdelt a nyirkos földre és kezeivel kezdte szétverni a repkényindákat, miköz­ben egyre-másra ezt lihegte: — Majd csak rájövök a dolog nyitjára! Rá bsz én! Az öreg már hónapok óta jár erre a helyre, anélkül, hogy bárkivel kö­zölte volna titkát. Nagyon érdekes volna tudni, hogy mi volt a kosárban. Nem lát­tál semmit? — Semmit, pajtás. Te közelebb voltál, neked jobban kellett volna látni. — Igen, hát láttam volna — dörmögte a vereshajú. — De én éppen olyan keveset láttam belőle, mint te. Aha! — kiáltott fel egyszerre. — Kezem egy lyukra akadt, mely jó mélyen lehet. Mindjárt be is dugta kezét. — Micsoda lyuk lehet ez? — kérdezte. Vájjon e körül forog-e a titok, vagy más körül? Mit kereshetett itt az öreg? Úgy rémlett előttem, mintha mindent itt tün­tetett volna el. — Patkánylyuk vagy ilyesmi lehet — vetette ellen Lázár. — Hogy az öreg mit csinált itt, az reánk nézve közönyös lehet. A vereshajú sötéten bámult a kis üregre, melynek mélységét szerette volna kipuha­tolni. Beléje is tolta egyik karját egész vállig, anélkül, hogy valamire bukkant volna. — Csak azt szeretném tudni, hova szol­gál — jegyezte meg mérgesen. — Egér­lyuknak vagy patkánylejárónak igen nagy. Add ide azt a lámpát, hadd nézzem meg jobban. Lázár átadta neki, amit kért. Ő ugyan nem adott erre semmit, de azért megvárta, míg a vereshaju befejezi a vizgálatot, melynek előreláthatólag úgy sem lesz haszna. És miként előbb a kertész, úgy ők sem gondolta­k arra, hogy talán figyeli őket valaki. A vereshaju így sem tudott belátni az üregbe. Most azonban egy eszméje támadt, melytől igen sokat várhatott. A kis kézilámpa felső karikájába zsine­get kötött és szépen lebocsátotta a lámpást a nyilason. (Folytatjuk)

Next