Amerikai Magyar Népszava, 1938. július (39. évfolyam, 182-211. szám)
1938-07-07 / 188. szám
1 Vounded lm lf®9 *7 títZA D. BEEKÖ, alapított* 18»9-b*i AmerikaiNépszama •ntered ag Second Class Matter Post Office, New York Published dally including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, ING. a Malm Office 380 Second Ave., corner 22nd Street , New York, N. Y. Telephones: GRamercy 5-6780, 6781, 6782 Night, Sundays and Holidays: GRamercy 5-8761 SUBSCRIPTION RATES ELŐFIZETÉSI ÁRAK United States of America, Canada, Mexico, So. America, Cuba, one year $6.00, ft mo $3 00. Daily only. — Foreign Countries & New York City, one year $9.00, ft months $1.50. Daily only. As Egyesült Államokban, Canadában, Mexicoban, Dél Amerikában és Cubában: egész évre $6.-, fél évre $3 - Külföldre s New Yorkban: egész évre $9.—, fél évre $4.50 Magyarországi szerkesztőség — Office in Hungary _____BUDAPEST, I., Horthy Miklós ut, 15/B Budapest Editor: Dr. ANDOR KUN budapesti szerkesztő BRANCH OFFICES: Astoria, L. I., N. Y. — 31-05 Grand Avenue. Bethlehem, Pa. — 843 E. Fourth Street. Bridgeport, Conn. — 678 Bostwick Avenue. Buffalo, N.' Y. — 432 Dearborn Street. Cleveland, O. 3200 Franklin Boulevard Chicago, 111. — 5033 North Springfield Avenue. Detroit, Mich. — 575 Sehroeder Ave. Los Angeles, Cal. — 724 8 Arizona Avenue. FIÓK IRODÁK: Newark, N. J. 17 William* St., Maplewood, N. J. Perth Amboy, N. J. — *07 Maple Street. Passaic, N. J. — 187 Jefferson Avenue. Philadelphia, Pa. — 687 Morse Street. Pittsburgh, Pa. —i II3 Johnston Avenue. So. Bend, Ind. — 1720 So. Kembel Street. Trenton, N. J. — 906 So. Broad Street. Széchényi László NEM KÉSZÜLT a diplomáciai pályára éssem készült a politikusi pályára sem, bár családjában tradíció volt a politika és a diplomácia. Dédnagybátyja volt Széchenyi István gróf, akit a legnagyobb magyar nevével tüntetett ki nemzete, az a Széchenyi István gróf, aki azoknak a reformoknak a sorozatát kezdeményezte amelyek Kossuth Lajos szabadságharcához vezették a magyar nemzetet. Szülei házában a diplomácia volt a levegő, az élet. Apja az osztrák-magyar monarchia berlini nagykövete volt s egyik létrehozója a központi hatalmak szövetségének. Fivérei tagjai voltak a magyar főrendiháznak. Ő maga a katonaságnál kezdte meg pályafutását és azután gazdálkodott. Neve, vagyona, de legelsősorban is megnyerő egyénisége kinyitották előtte a legelőkelőbb európai és amerikai társaságok kapuit. Széchenyi László gróf egyaránt otthon volt Budapest, Bécs, Berlin, Párizs London, New York s Washington vezető társadalmi köreiben. 1908-ban Gladys Vanderbilttel, Amerika egyik leggazdagabb örökösnőjével való házassága két világrész legnagyobb társadalmi eseménye volt. A Széchenyi házaspár a világháború előtt felváltva élt Magyarországon és Amerikában. A világháborúban Széchenyi László gróf, mint katona vett részt, mialatt amerikai születésű felesége Magyarországon tevékenykedett s próbálta enyhíteni a háború áldozatainak nyomorúságát, szenvedéseit. A világháború után Széchenyi László grófné hívta fel Herbert Hoover figyelmét arra, hogy milyen nélkülözések között él százezer és százezer magyar gyermek és az ő szavára, az ő kezdeményezésére és az ő irányítása mellett indultak szeretetcsomagokkal megrakott gőzösök Magyarország felé. Ha Széchenyi László gróf semmi egyebet nem tett volna hazájáért, minthogy megnyerte a magyar ügynek Gladys Vanderbilt szivét, akkor is sokat tett volna, mert Gladys Vanderbilt sokat tudott elérni s amit elért, annak gyümölcseit ínséges magyar családok élvezték. De Széchenyi László gróf nemcsak amerikai születésű felesége szivét nyerte meg a magyar ügynek, hanem megnyerte Magyarország barátainak az amerikai társadalmi, az amerikai politikai és diplomáciai élet jelentős tényezőinek egy részét s igen tekintélyes részt is. Abban az időben nevezték ki Magyarország washingtoni követének Széchenyi Lászlót, amikor még élesen sajogtak a világháborús sebek s amikor az amerikai közvélemény még erősen figyelemben tartotta azt, hogy Magyarország — ha önhibáján kívül is — de a másik oldalon harcolt a háborúban. Nehéz feladat várt Széchenyi Lászlóra Washingtonban. A nehéz feladatok sorában állt, hogy csak egyet említsünk, a világháborúban Amerikában lefoglalt magyar vagyon felszabadításának ügye. Széchenyi László nem készült a diplomáciai pályára, nem készült az államférfi a pályára, de feladatát mégis úgy tudta megoldani, hogy ezzel megelégedést keltett úgy Magyarországon, mint az Egyesült Államokban. A magyar-amerikai barátság újjáépítésének megerősítésének ügyét szívvel és lélekkel szolgálta Széchenyi László gróf, aki élete végéig jó magyar maradt s lelkes barátja Amerikának. Harminckétezer nemzet HARMINCKÉT ország kormányának képviselői gyűltek egybe a franciaországi Evian-Les-Bains városkában. Harminckét ország hallgatta meg Roosevelt elnök hívó szavát, harminckét ország áll készen arra, hogy a lehetőségek mérlegelésével segítséget nyújtson a parancsuralmi kormányok politikai és vallási üldözöttjeinek. Harminckét országkormányának képviselői tudva tudják, hogy nagyon kemény fába kell vágniuk fejszéjüket, hogy olyan problémát akarnak megoldani, amelynek megoldásán évszázadok óta gondoltak az emberek, de sohasemm tudtak semmi okosat, semmi véglegest kisütni. Lehetséges, hogy ennek a konferenciának is csőd lesz a vége, ha a gyakorlati szempontokat vesszük egyedül figyelembe. De az erkölcsi győzelemhez a konferencia megnyitásának pillanatában nem férhetett már kétség. Nagy erkölcsi győzelem az, amikor a föld harminckét országa, köztük olyan hatalmasok és nagyok, mint az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország és olyan az Az érem két oldala SZÓVAL barátom Jimmy-é lett az üzlet. Ő kapja az országban a legnagyobb biztosítási üzleteket, az amerikai mamuth vállalatok az ő ügynökségét keresik fel, amikor millió dolláros biztosítási kötvényeket akarnak kiváltani. Jimmy üzletei között ott szerepel többek között a National Distiller Co. 70 millió dolláros tűz elleni biztosítása is, amiből évente nem kevesebb, mint 50,000 dollár haszna van Jimmy Roosevelt cégének. Nem értem, hogy miért vagy annyira felháborodva azon, hogy Roosevelt elnök legidősebb fia ilyen sikeres biztosítási ügynökséget fejlesztett ki. Nem értem, hogy miért vagy annyira megütközve azon, hogy az alig harminc éves Jimmy Roosevelt több biztosítási üzletet tud szerezni, mint sok régi, nagy ügynökség együttvéve. Nem értem, hogy miért tartod összeegyeztethetetlennek azt, hogy az elnök fia —vagyonokat keressen. Ha azt mondanád , bizonyítani tudnád, hogy Jimmy Roosevelt akár az apja, akár most — mióta apja titkárának nevezték ki, a saját hivatala révén — próbálta volna befolyásolni üzletfeleit, ha azt mondanád s bizonyítani tudnád, hogy Jimmy Roosevelt csak egyetlen esetben is jogtalan pressziót gyakorolt volna üzletemberekre, vállalkozókra és vállalatokra, hogy az ő révén vegyék ki biztosítási kötvényeiket, akkor igen, akkor mindenki joggal volna felháborodva azon, hogy Jimmy milyen nagy üzleteket csinált. De ezt senki sem állította, senki sem tudja állítani Jimmy Rooseveltről. Még az az újságíró sem, aki kikutatta és pontosan összeállította azokat a nagy üzleteket, amiket Jimmy Roosevelt kötött az elmúlt nyolc év alatt, aki leírta azt a szédületes üzleti karriert, amit Jimmy csinált huszonkét éves korától mostanáig. Hogy nagy amerikai üzletemberek és vállalatok Jimmy Rooseveltnek adják az üzleteiket, hogy az őügynöksége révén váltják ki biztosítási kötvényeiket s nem más ügynökök révén, ezért barátom igazán nem lehet pálcát törni Jimmy Roosevelt s még kevésbb£ Roosevelt elnök fölött. Hidd el barátom, hogy Jimmy Rooseveltnek nincs szüksége arra, hogy nyomást gyakoroljon üzletemberekre, nagy vállalatokra. Engedd meg, hogy megkérdezzem tőled, mit tennél te, ha valami nagy vállalatnak volnál a feje s nagyobb biztosítási kötvényt szeretnél kivenni. Mit tennél Te, amikor tudod, hogy a biztosítási kötvényt ugyanolyan áron kapod az elnök fiának az ügynökségénél, mint más ügynökségeknél. Vájjon nem volna természetes-e, hogy az elnök fiának adjad az üzletet, hogy vele lépjél üzleti kontaktusba, amikor ez egyetlen centtel sem kerül több pénzedbe, mintha más ügynöknek adnád oda az üzletet? Nem kell, hogy hátsó gondolatok járjanak a fejedben ahhoz, hogy az elnök fiát előnybe részesítsed más ügynököknél. Természetes, mert emberi dolog az, hogy olyannal akarsz üzleti kontaktust keresni, akire ráhull valami annak a névnek a varázsából, amely a Fehér Házból ragyog szét. S mondd, mit tettél volna Jimmy helyében? Visszautasítottad volna az nagy üzleteket, visszautasítottad volna a hatalmas jövedelmet és a megvagyonosodási lehetőséget, csak azért, mert ez a hatalmas jövedelem a neved varázsánál fogva hull az öledbe? Milliókat hirdetnek el üzletemberek és vállalatok, hogy ismertté tegyék a nevüket. Jimmy Rooseveltnek erre nem volt s nincs szüksége. Az ő nevét nem kell bevésni a köztudatba, az ő nevét nem kell hirdetni. Esztendők óta a Roosevelt névvel ébred és fekszik le Amerika. Más embereknek milliókkal kellene megfizetnie azt a hirdetést, amit Jimmy Roosevelt ingyen kapott és kap most is. Hogy ennek a hasznát learatja? Barátom én ebben semmi kivetni valót nem találok. Ellenkezőleg: gratulálok Jimmynek, hogy nem ült tétlenül, hogy üzleteket kötött, amikor más fiatalemberek, hasonló körülmények között talán éjszakai mulatókban és lóversenytereken herdálták volna el legpecsebb örökségüket, a jó nevüket. NAVÁNYI HÁL AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA rók de becsületesek, mint Norvégia, Svájc, vagy Uruguay, hivatalos képviselőket küld olyan tanácskozásra, amelyet könnyen “támadó és ellenséges” irányúnak és célzatúnak tekinthetnek azok a hatalmi tébolyban szenvedő országok, amelyeknek kormányai elnyomják, üldözik és minden emberi szabadságuktól megfosztják népüket. Roosevelt elnök nem titkolta, hogy a konferencia melyik országok ellen irányul, de amikor Olaszország visszautasította a meghívást és megtagadta a tanácskozásokon való résztvevőjét, akkor megmutatta igazi színét. És aki végigtanulmányozza a konferencia hivatalos tagjainak névsorát, az meglehetősen megbízható képet alkothat azokról az országokról, amelyeknek követei hiányoznak. őszinte érzésekkel és tiszta jószándékkal ülik körül a tanácskozó asztalt a csendes francia fürdőhelyen a harminckét nemzet követei. És a diktatúrás országokban milliók reménysége éled újjá- Milliók lelkébe tér vissza a remény és az életöröm, mert most láthatják, hallhatják, hogy mégis akadnak igazi emberek ezen a földön akik törődnek szomorú sorsukkal. A LONDONI BÍRÓSÁG előtt, abban a teremben, ahol csavargókat és utcai leányokat vonnak felelősségre a törvény nevében, találkozott össze férjével Haugovitz-Reventlow grófné, született Barbara Hutton. A bírósági terem szokatlan levegője azonbancseppet sem feszélyeztette sem a grófnőt, sem a grófot ebben a “történelmi találkozásban”, amely az első hivatalos lépést jelentette házasságkötésük szétbontása érdekében. AZ AMERIKAI nagyközönség élénken emlékszik még a Barbara Hutton névre, mert ez a kiváltságos európai arisztokrata, aki az elmúlt télen önként mondott le amerikai polgárságáról, zsenge 12 esztendős korában csekély 12,000,000 dollárt örökölt öregapjától, aki viszont ezt a szédületes vagyont a Woolworth nevű öt és tíz centes szorok profitjából spórolta össze. Az eredeti tizenkét millió nyugodtan és csöndben szaporodott, — hála a kamatos kamat intézménynek és az értéktőzsdének,—■ úgy, hogy mire az öt és tíz centes kislány nagykorúságához érkezett, már közel járt a negyvenedikmillióhoz. HOGY EZ MENNYI PÉNZ — azt nem lehet kiszámítani. De ha egydollárosokra váltanák be, egész biztosan körül lehetne tapétáztatni vele az egész földünket. A nagy vagyon azonban nagy társadalmi kötelezettségekkel jár és a nagykorú Barbara nemes ambícióval igyekezett is ezeknek eleget tenni. Nagy vagyonhoz elsősorban cím és méltóság illik és így az okos Barbara nem az öt és tíz centes szorok ifjú könyvelői, vagy “soha clerk”-jei között nézett szét férj után, hanem egy daliás ázsiai hercegnek, a közismert Mdivani “uralkodó család” egyik sarjának kínálta fel ártatlan szívét. ÉS PARIS VÁROSÁBAN megtörtént a nagy egybekelés, a georgiai herceg és az amerikai leány fejére ősi kaukázusi szokás szerint, papi kéz helyezte az arany koronát, amiről az amerikai világlapok fotogravúr mellékletei ragyogó felvételekben emlékeztek meg. A HERCEGI NÁSZ nem bizonyult szerencsésnek. Hónapok alatt súlyos félreértések alakultak ki a fiatalok között. Az ázsiai herceg megosztotta szivét hercegnéje és a lovai között. A hercegné viszont az autót szerette. Természetes, hogy ez a lényeges különbség mély szakadékot ásott a házastársak között. Szegény Mdivani hercegnek igaza volt, mert a válás kimondása után nemsokára automobil katasztrófa áldozata lett. Csak a lovai úszták meg szerencsésen a házasságot és a válást. BARBARÁNAK, aki ismét leegyszerűsödött amerikai Miss-é, tovább ragaszkodott azonban ahhoz az ősi elmélethez, hogy “páros élet a legszebb a világon”, de most sem tért visza az öt és tíz centes storok clerkjei közé, hanem szétnézett a nemzetközi legényvásáron és kiválasztotta a “next”-et, ki nem volt herceg, nem volt ázsiai, nem kínált aranykoronás esküvőt, kz egyszerű, de jólnevelt dániai gróf volt, akinek ősei már évszázadok óta a Haugwitz-Reventlow névre halgattak. HÁROM ÉVVEL ezelőtt történt meg az esküvő és mindenki azt hitte, hogy Barbaránk végre beevezett a házasélet csendes kikötőjébe és nem zavarják ezentúl mérges hullámok szerény életét. Emellett a féltévé mellett szólt egy évmúlva az a körülmény, hogy a dániai grófság és a Woolworth öt és, tíz centes szorok trónörököshöz jutottak és mindenki részvéttel gondolt Barbarára, aki London városában súlyos komplikációk közepette adott életet gyermekének. TAVALY AZUTÁN még erősebb bizonyítékot kapott a nyilvánosság arról, hogy Barbara végleg megkomolyodott, amikor önkéntesen lemondott amerikai polgárságáról. A rosszmájúak már akkor azt állították, hogy Barbara nem a férjének akart ezzel áldozatot hozni, hanem meg akart szabadulni azoktól a súlyos adóterhektől, amelyekkel a New Deal lepte meg a vagyonos osztályt. ÉS MOST ott állt a londoni bírósági teremben, ahol csavargókat és utcai leányokat vonnak felelősségre a törvény nevében. Haugwitz-Reventlow grófné, egykori Mdivani hercegné, született Barbara Hutton és csúnya vádakat emel féltve őrzött egyetlen gyermekének édesapja ellen. De az édesapa sem marad adós a családi szennyes lobogtatásában és két világrész szenzációkra éhes népe izgalommal várja a részleteket és fejleményeket... BARBARA HUTTON ritkán gondolhat arra, hogy mennyi őszinte és jóizá“fűn” jutott rá az életben. Még ritkábban gondol arra, hogy milyen tisztán, szépen és vidáman élnek azok a kopott ruhás kislányok, amilyenek tízezerszámra dolgoznak mindenütt Amerikában az öt és tíz centes storok pultjai mögött. Szegény Barbara, Szegény hercegné. Szegény grófné. Nagyon szegény dúsgazdag milliomos! FONYÓALADÁR A NAGY ROOMINGHOUSE KIS MESÉI írja: ALBA NEVIS — Mit adjak, kislányom, orangejuliet, vagy honeydent? — Akármit, mother, csak hurry, hurry! Minden reggel ugyanez: sebtiben öltözni, sebtiben enni és rohanni le a nyolcas számú szobából a subwayhoz, mely elszállítja a Fifth Avenue és tizenkilencedik utca felé. Itt, a Mr. Clark palotájának legfelső emeletén dolgozik Sadie: szőke-barna hajhálókat csomagol ibolyakék borítékokba. Az öt alsó emeleten más-más munka folyik: rouge és púderkompaktokat gyártanak, őrölnek, préselnek. .Végül gyorskezűr művészleányok ráfestik a kis fémdobozokra lenge miniatűrjeiket, százat és százat naponta. A legfelső emeleten, Sadievel együtt huszonöten dolgoznak, csupa fiatal lány, egészen kezdők, minden szaktudás nélkül. Mind gyönyörűek, szegény kis Sadiet kivéve, most indulnak neki az életnek, jól öltözöttek és ápoltak. Színek, illatok lengnek a hosszú munkaasztal fölött, bodirosi lányfejekl, a krizantém minden árnyalatában, fehéraranytól a lágy rozsdavörösig. Valóságos virágház. Munka közben tilos a beszéd, Mr. Clark meglepetésszerűen gyakran közéjük toppan a háziliftből, ilyenkor valamelyik a szája szögletéből gyorsan figyelmezteti a többit: — A boss!. . És ha Mr. Clark nem volna olyan okos ember, még tán el is hinné, hogy minden lélekzetfojtott figyelmüket a szegény kis kavettákra összpontosítják ezek a huncut lányok. De Mr. Clark tekintete gyorsan átsöpör a hosszú asztalon, s ott hiba rejtve nem marad. Amint azután elmegy, összesúgnak, összevihognak mögötte, mint iskoláslányok a tanár úr háta mögött. Bob, a floormanager, aki ügyel, hogy minden rendben menjen, ne késsen a munka, ne fogyjon ki a hamett, vagy boríték — maga is egészen fiatal, legfeljebb ha huszonkét éves. De még sohase láttam ilyen komoly gyereket: nem tréfál a lányokkal, még csak nem is mosolyog rájuk, igyekszik megőrizni a tekintélyét Mégis azt hiszem, titokban valamennyi szerelmes belé, mind a huszonnégy szép lány, s az egyetlen, aki közöttük csúnya: Sadie is. Különös, hogy Sadie ép idei került, a Szépségnek e ragyogó kórusába, sápadt, éles kis arcával, orrának bús hajlottságával, gyámoltalan hangjával, amint egyre a családjáról beszél: a húgairól, akik már férjhez mentek, az anyjáról, akit ő tart el, a születésnapokról, amikre ő veszi az ajándékokat. Persze önmagával keveset törődhet, szórakozása nincs, ki nem jár, mert a mama belehalna, ha ilyen bánatot okozna neki.. . A huszonnégy lány összenéz. Ugyan már ki is vinné ki szegényt, hiszen olyanolyan rut!. . Ha legalább öltözködne egy kicsit! Ha hullámoztatná a haját, mely sima, mint a drót. Ha gondozná kissé az arcát, kezeit... S ez csakhamar meg is történt, egy reggel virágos, álomszerűen lenge ruhában állított be a shopba Sadie, haja édes hullámokba lendült a homloka fölött, divatos cipői vígan fehérlettek. Ki volt díszítve, csinosítva tetőtől-talpig. A társnői csak nézték, ámulva, értelmetlenül, végre Aida, a szépek szépe, huncutul a szemébe nevetett: — Boyfriend.. . hm ? Persze, azután abba is beleszoktak, hogy Sadie legyen közöttük a legdivatosabb, legjobban öltözött. Már nem kutatták az okát, ő meg hallgatott, mint a hallgató Szfinksz, mosolygott, virult, sűrűn elővette kis tükrét, púderes pamacsát, álmok ébredtek a szemében, remény égett az ajkain, az ember valahogyan el is feledte, hogy nem szép! Tavasz jöttével szivárványszint szóró napsugarak lejtettek át az asztalon, s a drága lányfejeken. Aida kinyújtotta a balkezét társnői felé, az ujján gyönyörű brilliáns égett: — Jegygyűrű! ujjógák, sikoltoztak amazok valóságos eksztázisban: __Valid be azonnal, ki a vőlegény? Persze, hogy bevallotta: — Egy hónap múlva már esküszünk is, készíthetitek a nászajándékot. Észre sem vették, hogy valami történt: az űrben megszakadt az élet, kihunyt a fény, égi csengők égi csengése halt el... Másnap szürke esőben gyászoltak a fellegek, Sadie betelefonált, hogy nem jöhet dolgozni, mert beteg. És nem jött harmadnap sem, körülbelül egy hétig. Amikor bejött, a lányok alig ismertek rá, mintha gyerekmesék gonosz hatalma valahogyan visszavarázsolta volna a múltba, a régi Sadie volt megint, dísztelen, kopott, szomorú. Se piros hímpor, se fehér, se szerelmes parfümillat, se virágzó muszlin. Nagyon nagyon megviselten nézett ki, Aida résztvevőn, súgva kérdezte : — Oh, oh, the boyfriend ?.. Sadie hirtelen felugrott, hogy öléből a sok ibolyaszín boríték mind széhullott a földön. Az arcát mondhatatlan fájdalomban égnek emelte, s kétoldalt legörbült szájjal, mint egy sírásbakintottji gyerek pihegett: — Hát igen, a boyfriend.. . Tudjátok meg, hogy nekem is van boyfriendem, nemcsak nektek, akik szépek vagytok, és a szemnek tetszők. Tudjátok meg, hogy az enyém jobb, külömb, gondoskodik rólam, mindentől véd, és örök boldogsággal vesz körül. Az én boyfriendem nem hagy majd el, ha az ifjúságnak vége van, mert. . . mert... az én barátom, az én barátom-maga az Úr!. . Ott állt a fényben, kiengesztelten ellágyulva, felnézett valahova, messze túl a menyezeten, az arcéle világos volt, a homloka, mint egy napsütött hódomb, s a szemei, ó, de milyen szépek lettek a szenvedésben, a tavasz vibrációja aranygloriává, strüsödött a feje körül. DRTKUnierBind a pesti posta Amerikába A magyarság szaporodása MOST dolgozták fel a magyarság szaporodásának adatait. A honfoglaló magyarok számát is megállapították különböző körülményekből vagy hozzávetőlegesen. Hóman Bálint számítása szerint 895-ben a honfoglaló magyarok száma 500,000 lehetett, más történelemtudósok szerint azonban csak 100-200 ezer. A magyarság gyorsan s tökéletesen beolvasztotta, teljesen magyarrá tette az itt lakó népeket, ennek következményeként már Nagy Lajos korában (1342 —1382) 2,910,000 volt ugyancsak Hóman szerint a magyarság száma. Igen nagy szám volt ez az akkori Európában. Csánki Dezső számitása szerint Mátyás király korában a magyarság 40—5 millió lelket számlált s ennek 75—80 százaléka magyar. Ezután azonban rettenetes pusztítást végeztek a magyarságban a török háborúk és török hódoltság. Elannyira, hogy a török kitakarodása s a kuruc szabadságharc leverése után 1720-ban Acsády szerint mindössze 2,582,598 magyar élt az országban. Ekkor kezdtek óriási tömegekben idegeneket telepíteni az országba s 1780-ban az első magyar népszámlálás II. József alatt, melynek adatai pontosan 8,003,000 lakost mutatnak ki, akik közül 3,122,000 volt fajmagyar. E számok valószínűtlennek tüntetik azonban fel Acsádynak 1720-ra vonatkozó adatai helyességét. Ha a török vész nem jő, úgy 1720-ban nem 2 és fél, hanem 10 millió a magyarok száma. 1850-ben Magyarországon 11,554,000, Horvátországban 1,638,000 ember élt s ezek közül 4,812,000, azaz 41,6 százalék volt magyar. 1869-ben Magyarország lakosainak száma 13,834,000, Horvátországé 1,903,000, akik közül 6,170,000, azaz 45,5 százalék magyar. 1890-ben a lakosság száma 15,262, 000, Horvátországé 2,202,000 és ezek közül magyar 7,358,000, azaz 48,5 százalék. 1910- ben a lakosok száma 18,264,000, Horvátországban 2,622,000 s ezek közül magyar 1,785,000 vagyis 54,4 százalék. Jobb jósok az írók, mint a politikusok és bankárok. A minap egy hetilap régi száma került kezembe, amelyben a háború kitörésekor megkérdezte a szerkesztő az ismertebb embereket, hogy véleményük szerint meddig fog tartani a háború. Érdekes, hogy a nagy politikusok, bankárok kivétel nélkül mind tévedtek. Egyik félévre, másik egy évre taksálta a háborút. Ellenben az írók és költők majdnem mind jól jósoltak. Vagyis, akiknek foglalkozásuk szerint tudniok kellett volna , azok nagyot tévedtek; viszont az írók, költők, akiknek világa nem a valóságok, hanem álmok birodalma, képzeletük szárnyain inkább megközelítették a valóságot, Krúdy Gyula iró például igy jósolt: — Addig fog tartani a háború, ameddig valamelyik hadviselőnek el nem fogy a reze, acélja, ólomja, élelme. Lövik Károly iró ezt irta: — Századokig sem fog a háború után magához térni a világ. Megváltozik a gondolkodás, tudomány, életfelfogás, ipar. Más lesz a politika, gazdasági élet, erkölcs. Elromlanak az idegek. Sok olyan fog történni, amit ma józan ésszel fel nem tudnánk fogni- Békében tovább fog folyni a népek, nemzetek, fajták véres veszekedése. Lengyel Menyhért író így vélekedett: — Lefőzzük a harminc éves háborút. Sokkalta nagyobb lesz a pusztulás, több az áldozat s az első háborút más háborúk fogják hosszabb szünetekben követni. Ez a háború távolítja el eddig sohasem hitt mértékben az államokat egymástól. A végzet szava vagy véletlen. Olyan furcsa véletlenről mondott el hihetetlennek hangzó igaz történetet Szánthó György kitűnő erdélyi magyar író, amilyet nem tud kiagyalni sem író, sem notórius hazug ember. Csillag István, gelence, erdélyi származású tengerész zászlós a világháború alatt tengeri ütközet alkalmával francia hadifogságba esett. Az afrikai Kongó államba került. Rendkívül sokat szenvedett. Ismeretes, hogy a magyar gólyák Afrikában telelnek s az is, hogy egy-egy gólyát meg szoktak gyűrűzni. Gyűrűt illesztenek lábára, amelybe belevésik, hogy ki, hol, mikor gyűrűzte. Az ilyen gólyákat ha telelő helyükön elfogják, ebbből állapítják meg a gólyák vándorlási irányát. Egy napon Kongóban, a hadifogolytáborban leszállt egy fáradt gólya. Csiky István megfogta, gyűrűt talált a lábán, a gyűrűbe ez volt bevésve: “Bodó István, Gelence Magyarország 1917.” Csiky, amikor elolvasta, elájult Gelence ugyanis az ő szülőfaluja ,és Bodó István az ő nagybátyja! Ez a Csiky később Marokkóba került, megr szökött francia hadifogságból, beállott katonának a kiss kabilok közé. Sebesülten a francia idegenlégió két katonája hozta el. Kiderült, hogy magyar. Ezek kigyógyították, segítették a szökésben, így került végre haza. Kongóban magyar kereste fel, Marokkóban a francia hadsereg magyar katonái mentették meg: — a végzet parancsa volt-e ez vagy csak véletlen?