Amerikai Magyar Népszava, 1938. augusztus (39. évfolyam, 213-243. szám)
1938-08-26 / 238. szám
^3 Founded in 3899 by Q£ZA D. BERKO, alapította 1899-ben Amerikai Iggil Népszava Entered as Second Class Matter Post Office, New York Published dally including Sunday by THE) AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. Main Office 380 Second Ave., corner 22nd Street New York, N. Y. Telephones: GRamercy 5-6780, 6781, 6782 1’tght, Sundays and Holidays: GRamercy 5-8761 SUBSCRIPTION RATES United States of America, Canada, Mexico, So. America, Cuba, one year $0.00, 8 mo $3 00. Daily only. — Foreign Countries & New York City, one year $9.00, 6 months $4.50. Daily only. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Az Egyesült Államokban, Canadában, Mexicóban, Dél Amerikában és Cubában: egész évre $6.-, fél évre $3 - Külföldre s New Yorkban: egész évre $0.—, fél évre $4.50 Magyarországi szerkesztőség — Office in Hungary BUDAPEST, I., Horthy Miklós út. 15/B Budapest Editor: Dr. ANDOR KUN budapesti szerkesztő BRANCH OFFICES. Astoria, L. I., N. Y. 1-31 05 Grand Avenue. Bethlehem, Pa. — 843 E. Fourth Street. Bridgeport, Conn. — 578 Bostwick Avenue. Buffalo, N. Y. — 432 Dearborn Street. Chicago, lit. — 5033 North Springfield Avenue. Detroit, Mich. — 7932 W. Jefferson Avenue. Los Angeles, Cal. — 724 S. Arizona Avenue. FIÓK IRODÁK: Newark, N. .1. 17 Williams St., Maplewood, N. J. Perth Amboy, N. J. — 807 Maple Street. Passaic, N. J. — 157 Jefferson Avenue. Philadelphia, Pa. — 637 Morse Street. Pittsburgh, Pa. —■ 812 Johnston Avenue. So. Bend, Ind. — 1720 So. Kfmbel Street. Trenton, N. ,T. — 906 So. Broad Street. Hitler pohárköszöntője A “TÖRTÉNELMI HATÁROKRÓL” emlékezett meg Adolf Hitler abban a pohárköszöntőjében, melyet a Magyarország kormányzójának tiszteletére rendezett hivatalos banketten tartott. Történelmi határokról beszélt a názi diktátor, akit azonban nem ragadott el a lelkesedés indulata és a barátság heve, mert óvatos előrelátással hozzátette azt a rövid, de sokatmondó szót, hogy — uj. Mert “új történelmi határokat” hasítottak a vérző magyar ugaron Trianon könyörtelen szántásai. És ami az új határokból hiányzik, ami az igazi, az ezeréves történelmi határokból elveszett, — amit még ma is “vadott területnek” nevez és tart minden megvesztegethetetlen magyar —, abból zsákmányos rész jutott Olaszországnak és Ausztriának is, amely ma egyet jelent Németországgal. A názi birodalom saját határai közé számítja Moson-, Sopron- és Vasmegyének ősi magyar földjét is, amelynek több, mint 4,020 négyzetkilométer a területe s amely földön az országcsonkítás idején 300,000 magyar élt. Ezekre a határokra hivatkozott a názi vezér, amikor barátságának* őszinteségére* akarta biztosítani a magyar nemzetet. Menynyivel szebb lett volna a pohárköszöntő és mennyivel megyőzőbben harsogott volna ki az őszinteség Hitler megnyilatkozásából, ha az “új határok” helyett a régiekről emlékezett volna meg és példamutató gesztussal bejelentette volna, hogy a harmadik birodalom nem tart igényt “rablott földekre”, nem akar határai között olyan területet, amelyet legyőzött fegyver-szövetségeseinek vérző testéből hasított ki ugyanaz az erőszak, amely térdre kényszerítette a világháborús Németországot. És mennyivel szebben hangzott volna az a szerelmi vallomás, mely a bankett keretében Horthys Hitler részéről Olaszországgal kapcsolatban elhangzott, ha megelőzte volna az az elhatározás, hogy a barátság megpecsételésére Mussolini visszaadja Magyarországnak egyetlen tengeri kikötőjét, Fiumét, amely a magyar szent korona gyöngye volt. És Mussolini ugyanolyan könnyen megtehette volna ezt, mint amilyen könnyedén, minden legkisebb áldozathozás nélkül, Hitler lemondhatna arról a magyar földről, amelyet Burgenlandnak kereszteltek el. Milyen nagyszerű, történelmi példamutatás lett volna ez Csehország, Románia és Jugoszlávia felé, milyen ellenállhatatlan erőt és lendületet adott volna ez a magyar nemzet elsikkaszthatatlan revíziós követeléseihez! És milyen tündöklő megnyilvánulása lett volna az igazság feltámadásának! A magyar nemzet nem felejthette még el, hogyan alakult ki a világháború után az olasz-magyar barátság, hiszen fülünkben csengnek még azok a ragyogó szónoklatok és dinamikus erejű kijelentések, amelyeket Mussolini a magyar revízió jogosságával kapcsolatban az őszinteség minden látszatával hangoztatott. De az igazi barátság, az igazi őszinteség sohasem nyilvánulhat meg szavakban, csak cselekedetekben. A szeszgyártás bajai ÖT ÉS FÉL ÉVE annak, hogy az átkos emlékű szesztilalmi törvény visszavonásával a szeszfőzést és annak forgalomba hozatalát ismét törvényesítették az Egyesült Államokban. Öt és fél évi törvényes szeszgyártás után azonban az ipar két, még mindig ijesztően nagy probléma megoldásával vesződik. Ezek egyike belső, a másik pedig külső probléma. Mikor Gene Tunney, a volt ökölvívó világbajnok január havában elfogadta az American Distilling Company igazgató tanácsának elnöki tisztségét, székfoglaló beszédében figyelmeztette a szeszfőzőket arra a “hatalmas társadalmi felelősségre”, mely vállaikon nyugszik és egyben felhívta figyelmüket arra is, hogy “csakis a nép jóakarata az, mely üzleti működésüket lehetővé teszi.” Nem sokkal azután, a Distilled Spirits Institute szervező bizottságának újjáalakuló gyűlésén. Tunney egész határozottan azt hangoztatta, hogy az iparnak egy központi vezetőre, “cárra” van okvetlenül szüksége, akinek jogköre és ténykedése teljesen hasonlatos lenne a Hollywoodban működő AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA " Will Hays jogköréhez. Ez az egyesület, mely a húsz legnagyobb szeszfőző céget foglalja magában, magához sem tért Tunney legújabb ökölcsapásától, aki a legutóbbi gyűlésen kereken szemükbe vágta, hogy a társaság inkább “protektív" célokat követ, de mit sem törődik az ipar feljavításával és nincsen tekintettel a közérdekre, a szövetkezésnek nincsen lelke és társadalmi lelkiismerete, nem érdekli a köznekszolgálata, csak önérdekeit szolgálja. Ezek a belső bajok. Kívülről még mindig legnagyobb veszedelme az iparnak a bootlegger. Most leplezték le az ország keletén a legnagyobb bootlegger szövetkezeteknek egyikét és eddig százhárom tagja ellen indult meg a büntető eljárás. Az adóhivatal kimutatása szerint ez az óriási bootlegger szövetkezet 1934-ben jött létre és azóta hetenkint körülbelül tízezer gallon törvénytelen után készült szeszt hozott forgalomba — nagyrészt patikák útján. A minőség váltakozó, elsőrangú gyártmányuk is van, de a leglehetetlenebb, egészségre ártalmas, fogyasztásra alig alkalmas szeszárut is forgalomba hoztak. Két millió és 800,000 dollár adóval károsították meg eddig a kincstárt. Ez a leleplezés elsősorban a törvényes alapokon dolgozó szeszgyárosokat érintette nagyon kínosan, mert ez egyrészt tápot ad a szárazaknak arra, hogy ismét izgassanak a szesztörvény visszahívása mellett, másrészt a törvényes alapon működő szeszgyárak hírnevét is sérti, egészen eltekintve attól az anyagi kártól, melyet a mellékutakon forgalomba hozott szesz okoz. Tunney elgondolását tehát alaposan meg kellene vitatni a szeszgyárosoknak, mert a belső szervezkedés és megerősödés alkalmasabbá tenné őket a külső ellenség, a bootleggerek elleni harcra is. A brand és valóság A KÜLÖNBÖZŐ emberi természetekről lévén szó, az öreg doktor, a társaság egyik tagja is beleszólt. Engedjék meg, hogy törvényszéki orvos létemre, hozzászóljak az érdekes témához és megismertessem önöket Mike-al. Mike, az ájris hangzású neve dacára, nem ájris volt, hanem olasz, igen hosszú olasz neve volt, nem mondom meg, hogy mi, fair akarok lenni és Mike a Sing Sing villamosszékében, huszonhét éves korában fejezte be életét. Nevezzük mi is Mike-nak, ezen a néven ismerték az egyik east sidei utca összes kis gyerekei, mert Mike imádta a gyerekeket. Esténkint ott ültek lakása háza előtt a lépcsőn és epedve várták, mert a mindig mosolygó Mike zsebei csak úgy duzzadtak apró ajándékok, cukorka, csokoládé volt bennük és Mike kacagva engedte, hogy az apróságok kikutassák zsebeit, felborzolják haját, megduzgálják a fülét. A nagy ajándék osztás után közéjük telepedett s mesélt nekik. Erkölcsös, tanulságos kis meséket a jó Péterről és a gonosz Pistáról. Péter nagy úr lett, generális, a gonosz Pista pedig vasraverve, börtönben pusztult el, mert mindig csak hazudott, lopott és verekedett. Mike csak a gyerekekkel szemben volt beszédes, felnőttekkel nem szeretett szóbaállni, szűkszavú, savanyú volt és nem közlékeny. A szomszédok is csak akkor tudták meg, hogy Mike egy hirhedt gangnek a “hóhéra” volt, mikor letartóztatták. Mike maga típusa volt a kettős életet élő Dr. Yekill és Hydenek. Foglalkozásában nem látott semmi rosszat, semmi megvetendőt. Úgy érezte, hogy ő egy katona, aki azt teszi, amit parancsolnak neki. Időnkint Mikeot magához rendelte a gang egyik alvezére, hogy ki volt a vezér, azt Mike soha sem tudta meg. Elvitte egy night klubba, vagy színházba, ott megmutatott neki egy “urat” és szájába rágta, hol, mikor található, azután meghagyta, hogy három napon belül tegyen neki jelentést. A lelkiismeretes és pontos Mike rendesen már két nap múlva jelentette, hogy a nem kívánatos úr holtteste valahol az East Riverben úszkál. Pontosan és lelkiismeretesen elvégezte minden egyes alkalommal a rábízott “munkát” és épp olyan pontosan megkapta minden héten a fizetését, száz dollárt hetenkint, akár volt “munka”, akár nem. Teljesen igénytelen fiatalember volt, nem ivott, nem kártyázott, még csak nem is cigarettázott. Keresete javarészét megtakarította, így szenvedélye volt: imádta az apró gyerekeket és azok is imádták őt. A főtárgyaláson,, nem tagadta, hogy kilenc bérgyilkosságot követett el, nagyon meg volt lepve, mikor kihirdették felette a halálos ítéletet és az a meglepetésszerű arckifejezés akkor is az arcán volt, mikor a villamosszékbe ült. Hagyatékában több mint húszezer dollárt találtak, készpénzben és bankbetétekben. Valahol Szicíliában egy öreg olasz asszony, Mike édesanyja örökölte a vérdíjakból “megtakarított” vagyont és most a leggazdagabb asszony a falujában. A falubeliek pedig azt hiszik, hogy Mike ugyancsak nagy ember lehetett a messzi Amerikában, ha ilyen szép vagyont hagyhatott koldusszegény, özvegy édesanyjára. FÖLDY KÁROLY HIROHITO japán császár a legnagyobb japán kitüntetést, a Chrysantemum rend jelvényét küldte Benito Mussolininek, az olasz diktátornak. Az olasz lapok megírják, hogy Mussolini magas japán kitüntetést kapott, de nem írják meg a rendjel nevét. Olaszországban az a hit, hogy a chrysantemum bajt hozó virág, amit csak temetéskor használnak. KOLUMNISTÁK vetélkedtek egymással, hogy melyik írja meg Shirley Temple, a kis mozisztár legújabb jó mondását. “Várjon Roosevelt elnök épen úgy belefárad abba, hogy mindig mosolyog, mint én?’’ kérdezte a kis gyermeksztár. ÉRDEKES magazin cikk jelent meg ezen a héten William Randolph Hearst-nek az újság királyságról való lemondásáról. A cikk elmondja, hogy Hearst, aki most 75 éves, élete során több, mint száz millió dollárt költött el személyes és családi kiadásokra. A CIKK többek között elmondja azt, hogy milyen fizetéseket adott Hearst azoknak az alkalmazottainak, akiknek a sorsa különösebben érdekelte. Fiai, mihelyt beléptek vállalataihoz, évi 15.000 dollár fizetéshez jutottak s némelyik egészen rövid idő alatt 50.000 dollár fizetést kapott. A cikk szerint Hearst 50.000 dollár évi fizetést adott Elliot Rooseveltnek, az elnök fiának is, aki Hearst texasi rádióállomásának volt a vezetője. Roosevelt elnök veje, John Boettinger pedig, a cikk szerint, évi 37.000 dollár fizetést húz, mint a seattlei lap kiadója. SAN SIMEONBAN, ahol 900.000 holdas birtoka van, Hearst négy kastélyt épített fel, hármat csak a vendégei számára, akik Hearst repülőgépein érkeznek a birtokra, vagy azon a vonaton, amit Hearst maga épített. Elképzelhetetlen pompát lehet látni itt. Minden este pontosan 7 óra 30 perckor Hearst circlet tart, mint valami koronás király s azután maga vezeti be vendégeit az ebédlőbe. Az egyetlen dolog, amivel Hearst takarékoskodik, írja a cikk, a szalvéta. Mert a dúsan megtérített asztalon csak papír szalvétát kapnak a vendégek. HEARST-nEk ma már semmi beleszólása nincs vállalatai vezetésébe. Ő maga csak azt a jogot tartotta fenn magának, hogy lapjai politikáját diktálhassa. De ezért nem húz csekély fizetést. Évi 500.000 dollárt kap érte. Ami azt illeti, ebből a “kis” összegből is meg lehetne épen élni. De Hearstnek ahhoz, hogy ebből az összegből megélhessen, le kell mondania sok régi passziójáról, amik milliókat emésztettek fel. CUKOR GYÖRGY, a magyar származású hollywoodi igazgató-rendező hónapokon át tanulmányozta Margaret Mitchell “Gone with the Wind’’ című regényét, mert úgy volt, hogy ő fogja rendezni a regényből készülő filmet. Cukor bejárta a polgárháború régi csatatereit, heteket töltött azokon a helyeken, amikről Margaret Mitchell írt s azután Hollywoodban úgy határoztak, hogy más fogja rendezni a filmet. Hollywood így pazarolja el legtehetségesebb embereinek az idejét, energiáját is. Cukor György most a “Zaza’’ című filmet rendezi. EDDIG még egyetlen szavahihető embert sem ültetett Thomas E. Dewey, new yorki kerületi ügyész a tanuszékbe, a Hines perben. Eddig még csak gangsztereket, racketeereket vonultatott fel a Tammany politikus ellen. Dewey azzal vádolja a Tammany politikust, hogy a racketeerekkel tartott fenn összeköttetést. De most Dewey volt az, aki megalkudott ugyanezekkel a racketeerekkel, akik megszabadulnak a nagyobb büntetés alól azért, mert Hines ellen tanúskodnak. * FRANCIAORSZÁG többúj hadihajót épít. A legelső elkészülő hadihajót “Clemenceau” névre fogják elkeresztelni, emlékeztetve a világot a francia “tigrisre”, aki a békeszerződéseket diktálta. A világ nincs abban a hangulatban, hogy jó érzéssel gondoljon vissza Clemenceaure, mert végeredményében az ő bosszúvágyának, az ő éhségének és hatalomvágyának köszönhető az, hogy most — nem egészen húsz esztendővel a világháború befejezése után —újra a legszörnyűbb háború szélén áll az emberiség. ROOSEVELT elnök Hyde Park-ra magához kérette James A. Farley postaügyi miniszterét, a demokrata párt országos és New York állami bizottságának az elnökét. Az elnök, a hírek szerint a New Deal ellenes demokrata törvényhozók elleni hadjáratának további lépéseit akarja megbeszélni a postaügyi miniszterrel. Farley nem nagy híve ennek a hadjáratnak. Farley óvatos politikus és igen ambiciózus politikus. NADÁNYI PÁL DR. KUN ANDOR: Budapesti posta Amerikába Milyen a magyar gazdasági helyzet? A magyar gazdasági helyzet komoly javulásáról számolhatok be. Ez elsősorban a valóban nagy és jó termésnek köszönhető. Kitűnő volt a gabona, krumpli, zöldség, tengeri termés, a gyümölcsfélék közül csak a cseresznye és sárga barack hozott rosszul. Elsőrangú volt a széna, répa, cukorrépa, lóhere hozama is és annak ígérkezik a dohányé, szöllőé is. Amellett a kormány jó piacokat, jó árakat tudott biztosítani, hiszen például pár évvel ezelőtt 8—10 pengő körül volt mindig a búza ára, ma 20 pengő körül van. Az ország egyes vidékein teljesen megszűnt a földműves munkanélküliség, sőt munkáshiány van helyenként és javult a napszám, vannak azonban mindkét szempontból rosszabb vidékek is. A földművelési miniszter földbérlő szövetkezeteket akar szervezni, amelyek úgy juttatnának kisbérleteket nagy tömeg földművesnek, hogy az állam biztosítaná a birtokosnak a haszonbéreket és rossz években kölcsönt nyújtana a kis haszonbérlőknek. 1936 június óta 17,183 családnak szerzett így az állam 30,670 holdat kitevő kisbérletet. Most ezt a mozgalmat gyorsan és sokkalta nagyobb földterületekre akarják kiterjeszteni. Tervez más földreformokat is. A gazdasági élet meglehetősen mozgalmas. A nagy gyárvállalatokat és bankokat, gazdasági intézményeket alaposan átszervezik. Nem kormányutasításra, hanem az uralkodó politikai közhangulat hatása alatt. A nagyobb vállalatok, bankok élén álló idősebb, nagyobbára izraelita igazgatók, vezetők nyugdíjba mennek és helyükre új vagy eddig is kötelékében álló keresztény urak lépnek. a Megindultak a közmunkák, 150 milliós rendelést kaptak ebből főként gépgyárak, bányák, a nyerges, szíjgyártó, szabó és cipész ipar, közülük nagy számban kisiparosok, az államvasutak és építkezési cégek. Az ezermilliós beruházás, melyet öt év alatt főként hadifelszerelési célokra költenek el, de más célokra is, jelentős munkát biztosít és komolyan serkenti a gazdasági vérkeringést. A tőzsde csendes, az árfolyamok azonban inkább estek, így például 1937 december 31-től 1938 június végéig a Nemzeti Bank részvény 180-ról 160-ra, a Salgótarjáni kőszénbánya részvény 40-ról 33-ra, az Általános kőszén részvény 341-ről 326-ra, a Rimamurányi vasgyár részvény 107-ről 87-re esett. Ez idén lépett életbe a minden munkást illetően kötelező fizetéses szabadság, amelyik egy héttől kezdődőleg megy felfelé. A csepeli Weisz Manfréd gyárak például két hétre bezárták üzemeiket, hogy minden munkás fizetéses szabadságot nyerjen. Az iparban és bányászatban szabályozták a munkaidőt. 9,029 munkás dolgozott napi 12 óránál többet, 6,072 munkás napi 12 órát, 6,034 munkás 11 órát, 4,664 munkás 10 és fél órát, 39,347 munkás 10 órát, 10,031 munkás 9 és fél órát, 33,011 munkás 9 órát, 11,467 munkás 8 és fél órát. A bányászok keresete átlagosan heti 21 pengő volt. Örvendetes jelenség, hogy egy év alatt 10 százalékkal emelkedtek a földárak, mert jobb a jövedelmezőség és ugyanakkor emelkedtek a bérek és napszámok is. Az újságok helyzete nem rózsás. Nem a zsidótörvény miatt, amelyik csak jelentéktelen személyi változásokat okoz, hanem mert eddig megvoltak a bankok, biztosító intézetek, gyáriparosok szövetségei, melyek nagy összegű általányokat fizettek a lapoknak, most ezek átalakulnak állami ellenőrzés alatti kamarákká, amelyeknek meg lesz a munkaadói és munkás osztálya s ezek aligha fognak olyan summákat fizetni az újságoknak, mint a szövetségek. A szeszipart már kisajátította az állam s a frontharcosok szövetsége megvalósítandó programjába fölvette a szénbányászat, hadiiipar, cukoripar kisajátítást is, márpedig akkor elesnek azok a hatalmas juttatások, amelyek eddig e vállalatoktól a sajtónak jutottak. Semmiesetre sem volt egészséges helyzet az, hogy a lapok egyik fő jövedlemi forrásai azok a jövedelmek voltak, amelyeket a nagytőke adott nekik — nem is hirdetések ellenében —, inkább ajándékként. Az sem volt egészséges, hogy rengeteg létjogosultság nélkül való gazdasági, pénzügyi lap élt főként e jövedelmek megszerzéséért. . A kormány az ily kis lapok nagy tömegét fogja hamarosan megszüntetni. A más jövedelmek megcsökkenése okából pedig e héten három budapesti napilap is megszűnt: a régi, jól szerkesztett Magyar Hírlap, a valamikor legnagyobb példányszámú Kis Újság és az Új Nemzet. Hír szerint meg fog szűnni az ősz folyamán egy másik, régi, nagyszerű napilap is. Igaz, hogy ennek ellenében annak a keresztény ellenzéki Magyarságnak szerkesztői, amilyet megvett a magyar názi párt, augusztus végén Magyar Nemzet címen új napilapot indítanak. A megszűnt újságok abba a csoportba tartoznak, melyeket újabban “zsidólapoknak” szokás nevezni. Megszűnésük, azonban nincs semmi összefüggésben a zsidótörvénnyel. Ez az év úgy indult, hogy katasztrofális lesz idegenforgalmi szempontból. Ausztria bekebelezése után majdnem semmire csökkent az addig igen jelentékeny magyarországi osztrák idegenforgalom. A háborútól való félelem, a bizonytalanság óriási károkat okozott elsősorban a cseh és volt osztrák, másodsorban a német és nem kis mértékben a magyarországi idegenforgalomnak. Ezt fokozta a gazdasági válság és az is, hogy sokan, akik eddig Ausztriában nyaraltak vagy Ausztrián keresztül jöttek Magyarországba, másfelé vették útjukat, mert nem akartak a németté lett Ausztriába menni vagy azon keresztül utazni Magyarországba. Súlyos károkat okozott az is, hogy Németország rendkívül megnehezítette a Magyarországba szándékozó német nyaralók ideutazását, amennyiben csak a legkivételesebb esetekben engedélyezte a magyarországi nyaralóknak egy igen kevés — legfeljebb száz márka — kivitelét. Ennyiből pedig nem lehet nyaralni. Július 20-ika óta azonban egyszerre örvendetes változás állott be. Olyan nagy külföldi özönlés indult meg, hogy már az augusztusi idegenforgalom legalább olyan jó, mint amilyen a tavalyi volt. Bizony sok balatoni, dunamenti és több hegyvidéki magyar fürdőhely, üdülőhely megsínylette az idei nyarat. Nagyon megérezte a külföldiek — főként a németek és osztrákok — elmaradását és a belföldi nyaralók számának csökkenését. Afrikában is pusztíl a feketecfe¥egy MARABA (Transvaal) A LEGUTÓBBI hetek folyamán három ember pusztult el a világ eyik legveszedelmesebb férgének, a feketeözvegy-póknak csípésétől. Az erdőirtást végző munkásság nem akar dolgozni, amíg a veszedelmes pókokat valami módon ki nem irtották a környékről. A feketeözvegy-pókról vajmi keveset hallottunk eddig. Többnyire csak útleírások emlékeztek meg róla. A pók testének hossza másfél és valamennyi lába két centiméter hosszú, ha az állat kifejlődött állapotban van. Olyan gyorsan ható mérge van, ami hatás tekintetében felülmúlja a kígyókét is. De amíg a kígyók legtöbbje sohasem támad, ha nem ingerült, a feketeözvegy mindig harcrakész és annyira észrevehetetlen, hogy az embert bármikor megölheti. Mikor az első transvaali gyarmatosok megjelentek a kincses földön, már akkor rengeteg baj volt a feketeözvegy-pókkal. De csakhamar felégették a gyarmatosok a bozótost és a gyilkos állat visszahúzódott a vadonba. Néhány raj átkelt a Limpopon és a következő esztendőben arról érkezett hír, hogy a szomszédos Matabele-földön a benszülöttek rakásra hulltak csípéseik miatt. Azóta a feketeözvegy-pókoknak nyoma veszett Transvaalban. De három héttel ezelőtt egy Andrews nevű erdőirtó esetével kapcsolatban kiderült, hogy a fantomszerű állatok ismét megostromolják az emberlakta helyeket. Andrews munkában volt, szorgalmasan tépte a bozótot s egyszerre heves csípésre rezzentössze. Keze fején feketevörös jókora pókot látott ülni. — Átkozott férge! — kiáltotta a munkás és széttaposta az állatot. Alig negyedórával ezután azt érezte, hogy a lábai megmerevednek. Alig tudta a nyelvét mozgatni. Karjai nehezek lettek, mint az ólom. Összeesett. Társai azonnal orvoshoz vitték. Az orvosok tehetetlenül álltak a mérgezéssel szemben. Vérátömlesztéssel,injekciókkal kísérleteztek. Minden hiábavaló volt: a feketeözvegy mérgének ellenszerét még nem találták meg és Andrews néhány óra múlva már halott volt. Éppen ezen a vidéken utazott egy zoológus, aki kellő óvatossággal egész csomó pókot gyűjtött össze és két-két darabot nyomban elküldött a világ legkülönbözőbb intézeteinek. Az eredmény már jelentkezett. San Francisco zoológiai intézete jelenti, hogy a feketeözvegy-pók mérge a legveszedelmesebb mindazok között, amit eddig mint állati mérget egyáltalában ismernek. Berlin viszont azt jelenti, hogy ez az állat tulajdonképen nem is a pókok, hanem a rákok osztályához tartozik és sajátságos kereszteződés révén alakult át oly állattá, amelyik a pókok minden jellegét magán viseli. Most lázasan keresik a feketeözvegy mérgének ellenszerét, mert feltehető, hogy szegény délafrikaiakat tömegesen fogja meglátogatni a nem várt végzetes veszedelem.