Amerikai Magyar Népszava, 1938. augusztus (39. évfolyam, 213-243. szám)

1938-08-26 / 238. szám

^3 Founded in 3899 by Q£ZA D. BERKO, alapította 1899-ben Amerikai Iggil Népszava Entered as Second Class Matter Post Office, New York Published dally including Sunday by THE) AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. Main Office 380 Second Ave., corner 22nd Street New York, N. Y. Telephones: GRamercy 5-6780, 6781, 6782 1’tght, Sundays and Holidays: GRamercy 5-8761 SUBSCRIPTION RATES United States of America, Canada, Mexico, So. Ame­rica, Cuba, one year $0.00, 8 mo $3 00. Daily only. — Foreign Countries & New York City, one year $9.00, 6 months $4.50. Daily only. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Az Egyesült Államokban, Canadában, Mexicóban, Dél Amerikában és Cubában: egész évre $6.-, fél évre $3 - Külföldre s New Yorkban: egész évre $0.—, fél évre $4.50 Magyarországi szerkesztőség — Office in Hungary BUDAPEST, I., Horthy Miklós út. 15/B Budapest Editor: Dr. ANDOR KUN budapesti szerkesztő BRANCH OFFICES. Astoria, L. I., N. Y. 1-31­ 05 Grand Avenue. Bethlehem, Pa. — 843 E. Fourth Street. Bridgeport, Conn. — 578 Bostwick Avenue. Buffalo, N. Y. — 432 Dearborn Street. Chicago, lit. — 5033 North Springfield Avenue. Detroit, Mich. — 7932 W. Jefferson Avenue. Los Angeles, Cal. — 724 S. Arizona Avenue. FIÓK IRODÁK: Newark, N. .1. 17 Williams St., Maplewood, N. J. Perth Amboy, N. J. — 807 Maple Street. Passaic, N. J. — 157 Jef­ferson Avenue. Philadelphia, Pa. — 637 Morse Street. Pittsburgh, Pa. —■ 812 Johnston Avenue. So. Bend, Ind. — 1720 So. Kfmbel Street. Trenton, N. ,T. — 906 So. Broad Street. Hitler pohárköszöntője A “TÖRTÉNELMI HATÁROKRÓ­L” emlé­kezett meg Adolf Hitler abban a pohár­köszöntőjében, melyet a Magyarország kor­mányzójának tiszteletére rendezett hivata­los banketten tartott. Történelmi határokról beszélt a názi diktátor, akit azonban nem ragadott el a lelkesedés indulata és a barát­ság heve, mert óvatos előrelátással hozzá­tette azt a rövid, de sokatmondó szót, hogy — uj. Mert “új történelmi határokat” hasítot­tak a vérző magyar ugaron Trianon könyör­telen szántásai. És ami az új határokból hiányzik, ami az igazi, az ezeréves törté­nelmi határokból elveszett, — amit még ma is “vad­ott területnek” nevez és tart min­den megvesztegethetetlen magyar —, abból zsákmányos rész jutott Olaszországnak és Ausztriának is, amely ma egyet jelent Né­metországgal. A názi birodalom saját hatá­rai közé számítja Moson-, Sopron- és Vas­­megyének ősi magyar földjét is, amelynek több, mint 4,020 négyzetkilométer a terü­lete s amely földön az országcsonkítás ide­jén 300,000 magyar élt. Ezekre a határokra hivatkozott a názi vezér, amikor barátságának* őszinteségére*­ akarta biztosítani a magyar nemzetet. Meny­nyivel szebb lett volna a pohárköszöntő és mennyivel megyőzőbben harsogott volna ki az őszinteség Hitler megnyilatkozásából, ha az “új határok” helyett a régiekről emléke­zett volna meg és példamutató gesztussal bejelentette volna, hogy a harmadik biroda­lom nem tart igényt “rablott földekre”, nem akar határai között olyan területet, amelyet legyőzött fegyver-szövetségeseinek vérző testéből hasított ki ugyanaz az erőszak, amely térdre kényszerítette a világháborús Németországot. És mennyivel szebben hangzott volna az a szerelmi vallomás, mely a bankett keretében Horthy­s Hitler részéről Olaszországgal kap­csolatban elhangzott, ha megelőzte volna az az elhatározás, hogy a barátság megpecséte­­lésére Mussolini visszaadja Magyarország­nak egyetlen tengeri kikötőjét, Fiumét, amely a magyar szent korona gyöngye volt. És Mussolini ugyanolyan könnyen megtehet­te volna ezt, mint amilyen könnyedén, min­den legkisebb áldozathozás nélkül, Hitler le­mondhatna arról a magyar földről, amelyet Burgenlandnak kereszteltek el. Milyen nagyszerű, történelmi példamuta­tás lett volna ez Csehország, Románia és Jugoszlávia felé, milyen ellenállhatatlan erőt és lendületet adott volna ez a magyar nemzet elsikkaszthatatlan revíziós követe­léseihez! És milyen tündöklő megnyilvánu­lása lett volna az igazság feltámadásának! A magyar nemzet nem felejthette még el, hogyan alakult ki a világháború után az olasz-magyar barátság, hiszen fülünkben csengnek még azok a ragyogó szónoklatok és dinamikus erejű kijelentések, amelyeket Mussolini a magyar revízió jogosságával kapcsolatban az őszinteség minden látsza­tával hangoztatott. De az igazi barátság, az igazi őszinteség sohasem nyilvánulhat meg szavakban,­­ csak cselekedetekben. A szeszgyártás bajai ÖT ÉS FÉL ÉVE annak, hogy az átkos emlékű szesztilalmi törvény visszavoná­sával a szeszfőzést és annak forgalomba hozatalát ismét törvényesítették az Egye­sült Államokban. Öt és fél évi törvényes szeszgyártás után azonban az ipar két, még mindig ijesztően nagy probléma megoldásá­val vesződik. Ezek egyike belső, a másik pedig külső probléma. Mikor Gene Tunney, a volt ökölvívó világ­bajnok január havában elfogadta az Ameri­can Distilling Company igazgató tanácsának elnöki tisztségét, székfoglaló beszédében fi­gyelmeztette a szeszfőzőket arra a “hatal­mas társadalmi felelősségre”, mely vállai­­kon nyugszik és egyben felhívta figyelmü­ket arra is, hogy “csakis a nép jóakarata az, mely üzleti működésüket lehetővé teszi.” Nem sokkal azután, a Distilled Spirits Institute szervező bizottságának újjáala­kuló gyűlésén. Tunney egész határozottan azt hangoztatta, hogy az iparnak egy köz­­ponti vezetőre, “cárra” van okvetlenül szük­sége, akinek jogköre és ténykedése teljesen hasonlatos lenne a Hollywoodban működő AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA " Will Hays jogköréhez. Ez az egyesület, mely a húsz legnagyobb szeszfőző céget foglalja magában, magához sem tért Tunney legújabb ökölcsapásától, aki a­ legutóbbi gyűlésen kereken szemükbe vágta, hogy a társaság inkább “protektív" célokat követ, de mit sem törődik az ipar feljavításával és nincsen tekintettel a köz­érdekre, a szövetkezésnek nincsen lelke és társadalmi lelkiismerete, nem érdekli a köz­nek­­szolgálata, csak önérdekeit szolgálja. Ezek a belső bajok. Kívülről még mindig legnagyobb vesze­delme az iparnak a bootlegger. Most leplez­ték le az ország keletén a legnagyobb boot­legger szövetkezeteknek egyikét és eddig százhárom tagja ellen indult meg a büntető eljárás. Az adóhivatal kimutatása szerint ez az óriási bootlegger szövetkezet 1934-ben jött létre és azóta hetenkint körülbelül tízezer gallon törvénytelen után készült szeszt ho­zott forgalomba — nagyrészt patikák út­ján. A minőség váltakozó, elsőrangú gyárt­mányuk is van, de a leglehetetlenebb, egész­ségre ártalmas, fogyasztásra alig alkalmas szeszárut is forgalomba hoztak. Két millió és 800,000 dollár adóval károsították meg eddig a kincstárt. Ez a leleplezés elsősorban a törvényes alapokon dolgozó szeszgyárosokat érintette nagyon kínosan, mert ez egyrészt tápot ad a szárazaknak arra, hogy ismét izgassanak a szesztörvény visszahívása mellett, más­részt a törvényes alapon működő szeszgyárak hírnevét is sérti, egészen eltekintve attól az anyagi kártól, melyet a mellékutakon for­galomba hozott szesz okoz. Tunney elgondolását tehát alaposan meg kellene vitatni a szeszgyárosoknak, mert a belső szervezkedés és megerősödés alkal­masabbá tenné őket a külső ellenség, a bootleggerek elleni harcra is. A brand és valóság A KÜLÖNBÖZŐ emberi természetekről lé­vén szó, az öreg doktor, a társaság egyik tagja is beleszólt. Engedjék meg, hogy tör­vényszéki orvos létemre, hozzá­szóljak az ér­dekes témához és megism­er­tessem önöket Mike-al. Mike, az ájris hangzású neve dacára, nem ájris volt, hanem olasz, igen hosszú olasz neve volt, nem mondom meg, hogy mi, fair akarok lenni és Mike a Sing Sing villamos­székében, huszonhét éves korában fejezte be életét. Nevezzük mi is Mike-nak, ezen a né­ven ismerték az egyik east sidei utca összes kis gyerekei, mert Mike imádta a gyereke­ket. Esténkint ott ültek lakása háza előtt a lépcsőn és epedve várták, mert a mindig mo­solygó Mike zsebei csak úgy duzzadtak apró ajándékok, cukorka, csokoládé volt bennük és Mike kacagva engedte, hogy az apróságok kikutassák zsebeit, felborzolják haját, meg­­duzgálják a fülét. A nagy ajándék osztás után közéjük telepedett s mesélt nekik. Er­kölcsös, tanulságos kis meséket a jó Péter­ről és a gonosz Pistáról. Péter nagy úr lett, generális, a gonosz Pista pedig vasraverve, börtönben pusztult el, mert mindig csak ha­zudott, lopott és verekedett. Mike csak a gyerekekkel szemben volt be­szédes, felnőttekkel nem szeretett szóba­­állni, szűkszavú, savanyú volt és nem közlé­keny. A szomszédok is csak akkor tudták meg, hogy Mike egy hirhedt gang­nek a “hóhéra” volt, mikor letartóztatták. Mike maga típusa volt a kettős életet élő Dr. Yekill és Hydenek. Foglalkozásában nem látott semmi rosszat, semmi megvetendőt­. Úgy érezte, hogy ő egy katona, aki azt te­szi, amit parancsolnak neki. Időnkint Mike­­ot magához rendelte a gang egyik alvezére, hogy ki volt a vezér, azt Mike soha sem tud­ta meg. Elvitte egy night klubba, vagy szín­házba, ott megmutatott neki egy “urat” és szájába rágta, hol, mikor található, azután meghagyta, hogy három napon belül tegyen neki jelentést. A lelkiismeretes és pontos Mike rendesen már két nap múlva jelentette, hogy a nem kívánatos úr holtteste valahol az East River­­ben úszkál. Pontosan és lelkiismeretesen elvégezte minden egyes alkalommal a rábízott “mun­kát” és épp olyan pontosan megkapta min­den héten a fizetését, száz dollárt hetenkint, akár volt “munka”, akár nem. Teljesen igénytelen fiatalember volt, nem ivott, nem kártyázott, még csak nem is ci­garettázott. Keresete javarészét megtakarí­totta, így szenvedélye volt: imádta az apró gyerekeket és azok is imádták őt. A főtárgyaláson,, nem tagadta, hogy kilenc bérgyilkosságot követett el, nagyon meg volt lepve, mikor kihirdették felette a halálos íté­letet és az a meglepetésszerű arckifejezés akkor is az arcán volt, mikor a villamosszék­be ült. Hagyatékában több mint húszezer dollárt találtak, készpénzben és bankbetétekben. Valahol Szicíliában egy öreg olasz asszony, Mike édesanyja örökölte a vérdíjakból “meg­takarított” vagyont és most a leggazdagabb asszony a falujában. A falubeliek pedig azt hiszik, hogy Mike ugyancsak nagy ember lehetett a messzi Amerikában, ha ilyen szép vagyont hagy­hatott koldusszegény, özvegy édesanyjára. FÖLDY KÁROLY HIROHITO japán császár a legnagyobb japán kitüntetést, a Chrysantemum rend jelvényét küldte Benito Mussolini­­nek, az olasz diktátornak. Az olasz la­pok megírják, hogy Mussolini magas ja­pán kitüntetést kapott, de nem írják meg a rendjel nevét. Olaszországban az a hit, hogy a chrysantemum bajt hozó virág, amit csak temetéskor használnak. KOLUMNISTÁK vetélkedtek egymás­sal, hogy melyik írja meg Shirley Temple, a kis mozisztár legújabb jó mondását. “Várjon Roosevelt elnök épen úgy belefárad abba, hogy mindig moso­lyog, mint én?’’ kérdezte a kis gyermek­sztár. ÉRDEKES magazin cikk jelent meg ezen a héten William Randolph Hearst-nek az újság­ királyságról való lemondásáról. A cikk elmondja, hogy Hearst, aki most 75 éves, élete során több, mint száz mil­lió dollárt költött el személyes és családi kiadásokra. A CIKK többek között elmondja azt, hogy milyen fizetéseket adott Hearst azoknak az alkalmazottainak, akiknek a sorsa különösebben érdekelte. Fiai, mi­helyt beléptek­ vállalataihoz, évi 15.000 dollár fizetéshez jutottak s némelyik egészen rövid idő alatt 50.000 dollár fi­zetést kapott. A cikk szerint Hearst 50.000 dollár évi fizetést adott Elliot Rooseveltnek, az elnök fiának is, aki Hearst texasi rádióállomásának volt a vezetője. Roosevelt elnök veje, John Boettinger pedig, a cikk szerint, évi 37.000 dollár fizetést húz, mint a seatt­­lei lap kiadója. SAN SIMEONBAN, ahol 900.000 holdas birtoka van, Hearst négy kastélyt épí­tett fel, hármat csak a vendégei számá­ra, akik Hearst repülőgépein érkeznek a birtokra, vagy azon a­ vonaton, amit Hearst maga épített. Elképzelhetetlen pompát lehet látni itt. Minden este pon­tosan 7 óra 30 perckor Hearst circlet tart, mint valami koronás király s az­után maga vezeti be vendégeit az ebéd­lőbe. Az egyetlen dolog, amivel Hearst takarékoskodik, írja a cikk, a szalvéta. Mert a dúsan megtérített asztalon csak papír szalvétát kapnak a vendégek. HEARST-nEk ma már semmi beleszó­lása nincs vállalatai vezetésébe. Ő ma­ga csak azt a jogot tartotta fenn ma­gának, hogy lapjai politikáját diktálhas­sa. De ezért nem húz csekély fizetést. Évi 500.000 dollárt kap érte. Ami azt il­leti, ebből a “kis” összegből is meg le­hetne épen élni. De Hearstnek ahhoz, hogy ebből az összegből megélhessen, le kell mondania sok régi passziójáról, amik milliókat emésztettek fel. CUKOR GYÖRGY, a magyar származá­sú hollywoodi igazgató-rendező hóna­pokon át tanulmányozta­ Margaret Mit­chell “Gone with the Wind’’ című regé­nyét, mert úgy volt, hogy ő fogja ren­dezni a­ regényből készülő filmet. Cukor bejárta a polgárháború régi csatatereit, heteket töltött azokon a helyeken, amik­ről Margaret Mitchell írt s azután Hollywoodban úgy határoztak, hogy más fogja rendezni a filmet. Hollywood így pazarolja el legtehetségesebb embe­reinek az idejét, energiáját is. Cukor György most a “Zaza’’ című filmet ren­dezi. EDDIG még egyetlen szavahihető em­bert sem ültetett Thomas E. Dewey, new yorki kerületi ügyész a tanuszékbe, a Hines perben. Eddig még csak gang­­sztereket, racketeereket vonultatott fel a Tammany politikus ellen. Dewey azzal vádolja a Tammany politikust, hogy a racketeerekkel tartott fenn összekötte­tést. De most Dewey volt az, aki meg­alkudott ugyanezekkel a racketeerekkel, akik megszabadulnak a nagyobb bünte­tés alól azért, mert Hines ellen tanús­kodnak. * FRANCIAORSZÁG több­­új hadihajót épít. A legelső elkészülő hadihajót “Clemenceau” névre fogják elkeresztel­ni, emlékeztetve a világot a francia “tigrisre”, aki a békeszerződéseket dik­tálta. A világ nincs abban a hangulat­ban, hogy jó érzéssel gondoljon vissza Clemenceaure, mert végeredményében az ő bosszúvágyának, az ő éhségének és hatalomvágyának köszönhető az, hogy most — nem egészen húsz esztendővel a világháború befejezése után —­újra a legszörnyűbb háború szélén áll az em­beriség. ROOSEVELT elnök Hyde Park-ra ma­gához kérette James A. Farley posta­ügyi miniszterét, a demokrata párt or­szágos és New York állami bizottságá­nak az elnökét. Az elnök, a hírek sze­rint a New Deal ellenes demokrata tör­vényhozók elleni hadjáratának további lépéseit akarja megbeszélni a postaügyi miniszterrel. Farley nem nagy híve en­nek a hadjáratnak. Farley óvatos poli­tikus és igen ambiciózus politikus. NADÁNYI PÁL DR. KUN ANDOR: Budapesti posta Amerikába Milyen a magyar gazdasági helyzet? A magyar gazdasági helyzet komoly ja­vulásáról számolhatok be. Ez elsősorban a valóban nagy és jó termésnek köszönhető. Kitűnő volt a gabona, krumpli, zöldség, ten­geri termés, a gyümölcsfélék közül csak a cseresznye és sárga barack hozott rosszul. Elsőrangú volt a széna, répa, cukorrépa, ló­here hozama is és annak ígérkezik a dohá­nyé, szöllőé is. Amellett a kormány jó piaco­kat, jó árakat tudott biztosítani, hiszen pél­dául pár évvel ezelőtt 8—10 pengő körül volt mindig a búza ára, ma 20 pengő körül van. Az ország egyes vidékein teljesen meg­szűnt a földműves munkanélküliség, sőt munkáshiány van helyenként és javult a napszám, vannak azonban mindkét szempontból rosszabb vidékek is. A földművelési miniszter földbérlő szö­vetkezeteket akar szervezni, amelyek úgy juttatnának kisbérleteket nagy tömeg föld­művesnek, hogy az állam biztosítaná a bir­tokosnak a haszonbéreket és rossz években kölcsönt nyújtana a kis haszonbérlőknek. 1936 június óta 17,18­3 családnak szerzett így az állam 30,670 holdat kitevő kisbérle­tet. Most ezt a mozgalmat gyorsan és sok­kalta nagyobb földterületekre akarják ki­terjeszteni. Tervez más földreformokat is. A gazdasági élet meglehetősen mozgal­mas. A nagy gyárvállalatokat és bankokat, gazdasági intézményeket alaposan átszer­vezik. Nem kormányutasításra, hanem az uralkodó politikai közhangulat hatása alatt.­­ A nagyobb vállalatok, bankok élén álló idősebb, nagyobbára izraelita igazgat­­­ók, vezetők nyugdíjba mennek és he­lyükre új vagy eddig is kötelékében álló keresztény urak lépnek. a Megindultak a közmunkák, 150 milliós rendelést kaptak ebből főként gépgyárak, bányák, a nyerges, szíjgyártó, szabó és ci­pész ipar, közülük nagy számban kisiparo­sok, az államvasutak és építkezési cégek. Az ezermilliós beruházás, melyet öt év alatt főként hadifelszerelési célokra költenek el, de más célokra is, jelentős munkát biztosít és komolyan serkenti a gazdasági vérkerin­gést. A tőzsde csendes, az árfolyamok azon­ban inkább estek, így például 1937 decem­ber 31-től 1938 június végéig a Nemzeti Bank részvény 180-ról 160-ra, a Salgótarjáni kőszénbánya részvény 40-ról 33-ra, az Álta­lános kőszén részvény 341-ről 326-ra, a Rimamurányi vasgyár részvény 107-ről 87-re esett. Ez idén lépett életbe a minden munkást illetően kötelező fizetéses szabadság, amelyik egy héttől kezdődőleg megy felfelé. A csepeli Weisz Manfréd gyá­rak például két hétre bezárták üzemei­ket, hogy minden munkás fizetéses szabadságot nyerjen. Az iparban és bányászatban szabályozták a munkaidőt. 9,029 munkás dolgozott napi 12 óránál többet, 6,072 munkás napi 12 órát, 6,034 munkás 11 órát, 4,664 munkás 10 és fél órát, 39,347 munkás 10 órát, 10,031 munkás 9 és fél órát, 33,011 munkás 9 órát, 11,467 munkás 8 és fél órát. A bányászok keresete átlagosan heti 21 pengő volt. Örvendetes jelenség, hogy egy év alatt 10 százalékkal emelkedtek a földárak, mert jobb a jövedelmezőség és ugyan­akkor emelkedtek a bérek és napszá­mok is. Az újságok helyzete nem rózsás. Nem a zsidótörvény miatt, amelyik csak jelenték­telen személyi változásokat okoz, hanem mert eddig meg­voltak a bankok, biztosító intézetek, gyáriparosok szövetségei, melyek nagy összegű általányokat fizettek a lapok­nak, most ezek átalakulnak állami ellenőrzés alatti kamarákká, amelyeknek meg lesz a munkaadói és munkás osztálya s ezek alig­ha fognak olyan summákat fizetni az újsá­goknak, mint a szövetségek. A szeszipart már kisajátította az állam s a frontharcosok szövetsége megvalósítandó programjába fölvette a szénbányászat, hadiiipar, cukor­ipar kisajátítást is, már­pedig akkor elesnek azok a hatalmas juttatások, amelyek eddig e vállalatoktól a sajtónak jutottak. Semmi­esetre sem volt egészséges helyzet az, hogy a lapok egyik fő jövedlemi forrásai azok a jövedelmek voltak, amelyeket a nagytőke adott nekik — nem is hirdetések ellenében —, inkább ajándékként. Az sem volt egész­séges, hogy rengeteg létjogosultság nélkül való gazdasági, pénzügyi lap élt főként e jövedelmek megszerzéséért. . A kormány az ily kis lapok nagy töme­gét fogja hamarosan megszüntetni. A más jövedelmek megcsökkenése okából pedig e héten három budapesti napilap is megszűnt:­­ a régi, jól szerkesztett Magyar Hírlap, a valamikor legnagyobb példányszámú Kis Újság és az Új Nemzet. Hír szerint meg fog szűnni az ősz folyamán egy másik, régi, nagyszerű napilap is. Igaz, hogy ennek ellenében annak a keresztény ellenzéki Magyarságnak szerkesztői, ami­lyet megvett a magyar názi párt, augusztus végén Magyar Nemzet címen új napilapot indítanak. A megszűnt újságok abba a cso­portba tartoznak, melyeket újabban “zsidó­lapoknak” szokás nevezni. Megszűnésük, azonban nincs semmi összefüggésben a zsidótörvénnyel. Ez az év úgy indult, hogy katasztrofális lesz idegenforgalmi szempontból. Ausztria bekebelezése után majdnem semmire csök­kent az addig igen jelentékeny magyaror­szági osztrák idegenforgalom. A háborútól való félelem, a bizonytalanság óriási káro­kat okozott elsősorban a cseh és volt oszt­rák, másodsorban a német és nem kis mér­tékben a magyarországi idegenforgalomnak. Ezt fokozta a gazdasági válság és az is, hogy sokan, akik eddig Ausztriában nya­raltak vagy Ausztrián keresztül jöttek Ma­gyarországba, másfelé vették útjukat, mert nem akartak a németté lett Ausztriába menni vagy azon keresztül utazni Magyar­­országba. Súlyos károkat okozott az is, hogy Németország rendkívül megnehezítette a Magyarországba szándékozó német nyara­lók ideutazását, amennyiben csak a leg­­kivételesebb esetekben engedélyezte a ma­gyarországi nyaralóknak egy igen kevés — legfeljebb száz márka — kivitelét. Ennyiből pedig nem lehet nyaralni. Július 20-ika óta azonban egyszerre ör­vendetes változás állott be. Olyan nagy külföldi özönlés indult meg, hogy már az augusztusi idegenforgalom legalább olyan jó, mint amilyen a tavalyi volt. Bizony sok balatoni, d­unamenti és több hegyvidéki magyar fürdőhely, üdülőhely megsínylette az idei nyarat. Nagyon meg­érezte a külföldiek — főként a németek és osztrákok — elmaradását és a belföldi nya­ralók számának csökkenését. Afrikában is pu­sztíl a feketecfe¥egy MARABA (Transvaal) A LEGUTÓBBI hetek folyamán három em­ber pusztult el a világ eyik legveszedelme­sebb férgének, a feketeözvegy-póknak csípé­sétől. Az erdőirtást végző munkásság nem akar dolgozni, amíg a veszedelmes pókokat valami módon ki nem irtották a környékről. A feketeözvegy-pókról vajmi keveset hal­lottunk eddig. Többnyire csak útleírások em­lékeztek meg róla. A pók testének hossza másfél és valamennyi lába két centiméter hosszú, ha az állat kifejlődött állapotban van. Olyan gyorsan ható mérge van, ami hatás tekintetében felülmúlja a kígyókét is. De amíg a kígyók legtöbbje sohasem támad, ha nem ingerült, a feketeözvegy mindig harcra­­kész és annyira észrevehetetlen, hogy az em­bert bármikor megölheti. Mikor az első transvaali gyarmatosok megjelentek a kincses földön, már akkor rengeteg baj volt a feketeözvegy-pókkal. De csakhamar felégették a gyarmatosok a bo­zótost és a gyilkos állat visszahúzódott a va­donba. Néhány raj átkelt a Limpopon és a következő esztendőben arról érkezett hír, hogy a szomszédos Matabele-földön a ben­­szülöttek rakásra hulltak csípéseik miatt. Azóta a feketeözvegy-pókoknak nyoma ve­szett Transvaalban. De három héttel ez­előtt egy Andrews nevű erdőirtó esetével kapcsolatban kiderült, hogy a fantomszerű állatok ismét megostromolják az emberlakta helyeket. Andrews munkában volt, szorgal­masan tépte a bozótot s egyszerre heves csí­pésre rezzent­­össze. Keze fején feketevörös jókora pókot látott ülni. — Átkozott férge! — kiáltotta a munkás és széttaposta az álla­tot. Alig negyedórával ezután azt érezte, hogy a lábai megmerevednek. Alig tudta a nyel­vét mozgatni. Karjai nehezek lettek, mint az ólom. Összeesett. Társai azonnal orvos­hoz vitték. Az orvosok tehetetlenül álltak a mérgezéssel szemben. Vérátömlesztéssel,in­­jekciókkal kísérleteztek. Minden hiábavaló volt: a feketeözvegy mérgének ellenszerét még nem találták meg és Andrews néhány óra múlva már halott volt. Éppen ezen a vidéken utazott egy zoológus, aki kellő óvatossággal egész csomó pókot gyűjtött össze és két-két darabot nyomban elküldött a világ legkülönbözőbb intézetei­nek. Az eredmény már jelentkezett. San Francisco zoológiai intézete jelenti, hogy a feketeözvegy-pók mérge a legveszedelme­sebb mindazok között, amit eddig mint állati mérget egyáltalában ismernek. Berlin vi­szont azt jelenti, hogy ez az állat tulajdon­képen nem is a pókok, hanem­­ a rákok osztályához tartozik és sajátságos kereszte­ződés révén alakult át oly állattá, amelyik a pókok minden jellegét magán viseli. Most lázasan keresik a feketeözvegy mér­gének ellenszerét, mert feltehető, hogy sze­gény délafrikaiakat tömegesen fogja meglá­togatni a nem várt végzetes veszedelem.

Next