Amerikai Magyar Népszava, 1957. február (56. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-21 / 44. szám

2-IK OLDAL Oőfntetéal árak. Subscription rate* United States of America and Canada «tr *vra (one year) $15.00 — rélévre (half year) I8.M Negyed évre (quarter year) $4.25 BRANCH OFFICES - FIÓK IRODÁK Alliance. O., YM k. Summit Street Garfield, N. J.. 32 Division St Bethlehem. Pa., 703 X *tb Street New Brunswick, N J., 08French St .__ Perth Amboy, N, J., 403 Lawrle St. Bridgeport Conn 57» Bostwlck Are. Philadelphia, Pa., 1811 N. Franklin St Mileage 19, 111., 8341 Prairie Ave. Toronto. Ont.. Can. 388 Spadlna Rd Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Aye. Trenton, N. J., 511 Genesee Street a» College St.. WA 4-3905. Lakás: BA 1-8324, Toronto 2-B, Ont, Canada KANADAI FŐIRODA I a» «vnonA .uu» etanxi at Uta Olvrelanc «Hart 1ttti** <mM> un* Ac« of March 1879 -aotUDwi cully, except Sundays and local HollC-vy» AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Ixc an*) "!ua STREET, CLEVELANP • « sH«* Colb­oi ZOLTÁN GOMBOS - ~ equation Office Szerkesztője« » Stacom­­u­ s0h EAST soth STREET, NEW YORK 21. N Y Telefon REgent 7-9370 FOGOLY NEMZETEK A NN nagytanácsa nem volt hajlandó levenni a napirendről a magyar kérdést. A magyar nép szabad­ságát követelték a nemzetek szövetségének fóruma lelőtt és a szovjet csapatok kivonulását. Az oroszok, akik arab barátaikkal olyan nagy­hangon verik a mellüket, ha a gázai sávról van szó, a saját házuk előtt nem akarnak seperni. összesen tíz kis szomszéd országot tartanak rab­láncon a vörösök, akik bábkormányok révén ural­kodnak európai gyarmataik fölött. A NN most meg­hallgatta küldötteiket, nem azokat, akiket Moszkva nevezett ki, de akik népeik igazi képviselőik és ezért kénytelenek külföldön tartózkodni. A szovjetnek is­mét arcába vágták gyalázatát és reméljük ezt addig ismétlik, amíg a közvélemény, a világ szabad népei­nek tiltakozásának hatása alatt kitakarodnak a leigá­­zott országokból. NYET Molotov volt szovjet külügyminiszter, hajdani széktologatója, hűséges famulusa, Andrej Gromijkó úgy vált közismertté, hogy mint valamit szűkszavú papagály, állandóan egy szót hangoztatott: — Nyet. Magyarul: ‘‘nem”. Amikor szavazásra került a sor konferenciákon, NN előtt, vagy külügyminiszteri találkozókon, Gromijko elmorogta a jellegzetes szov­jet választ: nyet. Mert amit a békevágyó nyugati né­pek akartak, az nem lehetett közös ügye a szovjet­nek. A Kremlin ezért a pénzért egy gramofont is küld­hetett volna a nemzetközi ülésekre. Ez a “nyet”-fér­­fiú került most a lemondott Shepirov külügyminisz­ter helyére. Azt jelenti ez, hogy a hidegháború, a sztá­linista politika tért vissza a nemzetközi diplomácia arénájába. Harc az Eisenhower doktrína ellen, az arabok felfegyverzése, új háború kitörése a Középkeleten, a főbb pontjai az új külpolitikai ötéves tervnek. GYŰJTENEK Kommunista Kínának külföldi valutára van szüksége. Azért ráüzente­k a tengerentúl élő kínaiak­ra,­­hogy küldjenek dollárt, fontot, ki mit és mennyit tud. Azokat, akikről tudják, hogy rokonaik élnek Amerikában és más világrészekben, figyelmeztették, hogy írjanak leveleket hozzátartozóiknak “hasonló értelemben”. Amerika már a múltban megtiltotta az efajta adományokat. A lojális amerikai kínaiak nem is ál­lottak kötélnek. De­ a vörösök értik a módját, mint­­kell zsarolni. A közeli rokonok letartóztatása, kínzá­sa, halála gyakran olyan kétségbeejtő lelkiállapotba hozták az itt élő kínaiakat, hogy titokban engedtek a pekingi parancsnak. A NEMZET ATYJA Washington születésnapjáról minden évben megemlékezünk, de nem szabad gépies respektussal gondolnunk rá. Könnyen lehetséges, hogy Washing­ton kivételes egyénisége nélkül talán nem született volna meg ez a nemzet, amelyet ma Egyesült Álla­mok néven ismerünk. Talán két vagy három nemzet lett volna ezen az északamerikai kontinensen. Vas­akarat, intelligens hazafiasság és szervezőképesség volt az, ami az angol nemesi családból származó ame­rikai földesurat egy adott percben a történelem em­berévé és a nemzet atyjává tette. Történelmi visszaemlékezésnek akkor van értel­me, ha konklúziókat tudni vonni belőlük. így például Washington születésnapján arra gondolunk, hogy Washington nélkül a világtörténelem más fordulatot vett volna. Ha nem jön létre az Egyesült Államok, ha nem ezen az úton fejlődik, ma nem lehetne a sza­bad világ vezére és az elnyomás szelleme győzelmi tort ülhetne a világ felett. A történelem nagyjainak sajátos életük van — halhatatlanok. Washington ma is él, abban az érte­lemben, hogy nélküle mindnyájunk élete más lett vol­na. Évszázadok távlatából is olyan befolyást gyako­rol a világra, mint kevesen az­ élő ikertársiaik közül. Születésnapján emlékezzünk rá, nehzétak a kötéleti tisztelettel, ami a szobroknak kijár, hanem hálával élete művéért, amelynek haszonélvezői vagyunk. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA­ A RÉGI JÓ IDŐK Dr. Szánthó József Amikor a mindennapi lunch mellé a fekete­kávét iszogatom, avagy esténként az instant coffee-val animálom magamat, sokszor jut eszem­be az a fekete mixtum kompo­­zitum, amit otthon sok helyen kávé gyanánt bocsátottak az emberek rendelkezésére. Hogy miből készült, mi volt benne, örök rejtély, szívdobogást, ál­matlanságot nem okozott, az bi­zonyos, — ha már túlságba vit­ték a falzifikációt, szerényen je­­jegyeztem meg a főúrnak: — Olyan a maguk feketeká­­ja, mint az ördög . . . nem olyan fekete, mint amilyennek festik. Jobb hijján csak megittuk, bár most is azt in­nánk abban az áldott jó békességben, amit otthon akkor a rossz feketekávéért adott kárpótlásul a Nagyságos Isten. Az amerikai kávé valóságosan igazi kávé, ame­lyik minden becsületet megérdemel. ■ * : Egészen különös valami azonban itt a gyufa, amit a cigaretta mellé ingyen osztogatnak ... annál kényelmetlenebb, alkalmatlanabb gyűjtő­eszközzel sehol a világon nem találkoztam. Már vagy három izíben az mentette meg a kezem fe­­jét a megperzseléstől, hogy sebesen szokott a ke­zem járni —­ idejekorán el tudtam dobni azt az­ átkozott lángra lobbant kis kartont. Az itteni gyufa puha mivolta ketté hajlik derékban, ha nem vigyázok. Ha a mérges fej­et nem nyomom oda a foszforos felülethez, nem gyullad, meg, ha odanyomom, ugyan vigyázni kell, hogy a kör­mömre ne égjen. Aminthogy nem értem azt az óriási papucsot, ami alatt az amerikai férfiember belenyugodva sínylődik, — éppen úgy nem értem azt sem, miért kell ezt a gyufát használni, amikor ott van a jobb, a skatulyás, a kemény szálú, a kényel­mesebb, a biztonságosabb . . . Bizony ismét csak a debreceni nagy vásár jut erről a gyufáról eszembe, amelyen a talián árul­ta a bolhaport a szájtátó környülvalóságnak, — elmondván a használati utasítást is a következő­képpen: — Foksz polha . . . kitátód polha szája . . . port beleöntesz . . . polha kámpec ... Közbeszól az öreg Förgeteg János. — Bolond talilány . . . hiszen ha megfogom a bolhát, meg is roppanthatom a bolhaporod nél­kül . . . Feleli a talián: — Megroppantod . . . az is jó. : ''x * 1 Furcsa emberek is azok a magyarok, áldja meg őket a jó Isten egyig. A debreceni vásáron a kar­cagi mézes, a karcagi vásáron a debreceni mézes a kelendőbb ... ha a szegedi embernek Pesten volt a d­olga, ott vásárolta meg a szegedi bicskát, amit ajándékba vitt haza valakinek. Híres fazekasmester volt Mezőtúron Bad­ár Ba­­-■ V ii.­..j .V*,' lázs, jókora darab szőllője volt az ipara mellett. Szőllőkapálás idején ő maga, fia, segédje a szel­lőt kapálták, amikor 60 krajcár volt a napszám és a műhelyben húszszor annyit megkerestek volna. Meglátogattam, vettem tőle néhány szép kerámiát, de a legszebbet, egy kék színben tün­döklő tálacskát el nem adta semmi pénzért, mert abban tartja az asszony a kukoricát a baromfi­nak. Igaza van a franciának — keresd az asz­­szonyt — dehogy mert volna véteni az öreg az asszonyi önkény ellen. Az írás szerint teremtődött Éva anyánk, mert nem jó az embernek egyedül lenni ... ez okán­ virágzik ma is a házasság intézménye, ami a székely felfogás szerint olyan, mint a hideg víz, legjobb abba fejest ugrani . . . Mert az, aki csak kerülgeti, lapitgatja, mártogatja, meregeti, eresztgeti bele a kezefejit, meg a nagy lábaujját, az ugyan bele nem mászik se a hideg vízbe, se a házasságba. A fejest ugróktól itt következik né­hány história . . . * — Kedves Barátom, gyerekkorunk óta jó ba­rátok vagyunk, ennek a jogán merem megkér­dezni, most, amikor tegnap óta ismerem a fele­ségedet, van-e valami örömed a házasságodban 20 évi házasság után? — Van. Az, hogy együttesünkben én vagyok az egyes szám . . . — Értem . . . szóval te vagy az az egyes, aki a számtan szerint se nem szoroz, se nem oszt ... tegnap óta folyton azon töröm a fejem, de nem tudom megérteni, hogy vehetted el azt a rettentően házsártos fehérnépet? — Ezen a problémán, barátom én már húsz év óta gondolkozom, de én se tudtam máig se megfejteni ... * — Hogy tetszik neked a Varga család?­­— Egyszerűen csodálom őket ... az asszony zongorázik, a nagyobbik fiú hegedül, a kisebbik bőgőzik, a lányuk cimbalmozik . . az egész fa­mília zeneértő. — No és Varga papa? —­ Varga papát most tanítja Varga mama kesz­tyűbe dudálni ... * Mikszáth megírta az alábbi história egy ré­szét . . . én megírom az egészet, amint az meg­történt Papp Elekkel, a nádudvari követtel, aki szolgálta a kerületet már vagy négy cikluson ke­resztül, amikor beállították hozzá a korifeusok, mondván: — Meguntuk immáron közösen élvezni a nagy­ságos urat . . . ne lépjen fel,­ nem választjuk meg essk­ét ... — Fellépek atyámfiai — volt­ a válasz — köz­ben majd maguk is rájönnek, hogy az a legjobb, ahogy edidig volt. Adta a pénzt Papp Elek az alkotmányos költ­ségekre, egy napon mégis csak beállított hozzá Sütő Mihály, a főkortese, nagy ijedten: — Baj van nagyságos uram . . . ingadozik a párt. . . írja: DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF — Hogy lehet az, amikor tegnap adtam kend­nek ötezer forintokat? Hát ki ingadozik? — Hát p. o. én is ingadozom ... —­ Maga? Maga ingadozik? Akinek a feleségét tegnap húztam ki a mély vízből? Külömben egé­szen, bizonyosan odafullad ... és még maga in­gadozik . . . ? — Éppen ez az uram . . . minek ártja magát az ur a családi dolgokba. Bizony megbukott Papp Elek . ... választás után azt mondja a még együtt volt népségnek: — No hát megbuktattak kentek . . . legyen úgy. De hogy senki senkinek szemrehányást ne tehessen később, hogy hová szavazott, azt java­solom, hogy dobjuk tűzbe a szavazólapokat. Tetszett a szó az atyafiaknak, tűzbe dobták a szavazólapokat, bizony meg is semmisítették ez okon a választást . . . bizony ismét bejött a pót­­választáson Papp Elek nádudvari követnek. * A tiszazugi arzénimérgezési monstre bűnügy főtárgyalásán azt mondja az elnök az egyik ta­núnak: • —­ Eb­ben az ügyben a rend felesége is ludas­nak tanáltatódott ... el is ítélte őt a törvény öt évi f­egyházra. Van erre valami megjegyezni valója? • — Igenis van, nagyságos elnök úr. Köszönöm alássan az urak szívességit. * Nagy beteg Sára asszony, két orvos is vizs­gálja jobbnál, balról. Csak félrehívják az urát . . . azt mondja neki a nagyobb szokálba: — Nézze öreg, erősítse meg a szivit, mindnyá­junkkal szabad az Úristen . . . bizony meg kell mondanunk, hogy a maga felesége már csak három napot él . . . Meglóbálja a fejét az öreg, — szipákol vagy kettőt, aztán csendesen megszólal: — Úgy vélekedek tekintetes doktor úr, hogy ha 37 esztendőt kibírtam, mióta házasok va­gyunk, ezt a három napot már majd csak kibírom valahogy. * Az igazság középen vagyon, mert valójában — ez már a magam véleménye — olyan a házas­ság, mint a lutri-j­áték, ahol minden második sorsjegy nyer . . . noha én az életben még ke­vés olyan emberrel találkoztam, aki azt a nye­rő második számot vette volna meg. És mégis rohannak a fiatalok bele a házasságba, nem vévén figyelembe a bölcs török közmondást: Ember, ne siess soha sehová, elég időd vagyon a bajt később is megtalálni. A házassági törvény pontosan felsorolja a há­zassági akadályokat, de azok között nem említi meg az anyóst, pedig sokszor akadály az is. Mondja a lány a legénynek: — Eljöhetsz már Pista este a kiskapuba egy kis beszélgetésre, megkötöttük a harapós ku­tyát . . . Válaszolja Pista: — Minid nem ér az semmit Maris . . . amikor az édesanyád szabadon jár­­t. Mélyhegedű és hárfa Kemény Júlia A szabadságharc menekültjei között természe­tesen akadnak muzsikusok is, de a két Würtzler fivér, akik ritka hangszerükön magas színvonalú művészettel játszanak, fájdal­mas veszteségei a magyar ze­nei életnek. A két muzsikus nagy megbecsülésnek örven­dett Budapesten. Játszottak Moszkvában, Leningrádban, Kievben, P­rág­ában, Bukarest­ben, Szófiában, Pozsonyban és Bécsbe készültek a forradalom kitörése előtt, nem is sejtve, hogy néhány héttel később gya­log fognak odajutni. Joggal kérdezheti az olvasó: vájjon miért is jöttek el onnan, ha oly nagy elismerésben volt részük? Nem is oly egyszerű a felelet erre a kér­d­ésre, noha érthető, hogy mit jelent a meg­becsülés szabadság nélkül. A muzsikus ember szárnyaló lelkének kitőzött szüksége van a sza­badságra. Magukat a művészeket kérdeztem meg, miért jöttek el Budapestről. Ők nyíltan, egyenesen felelnek, olyan ember őszinteségével, akinek nincs titkolnivalója. Elmondják, hogy a muzsikus még egy kommunista országban is, amennyire lehetséges, távol marad a politikától és a saját világában, a zene birodalmában él. A 32 éves Würtzler Béla, a budapesti opera­ház mélyhegedű vagyis nagybőgő művésze és 31 éves Arisztid öccse, a Ferencsik János vezény­lete alatt működő magyar állami hangverseny­zenekar, a magyar filmharmonikusok és a buda­pesti rádió hárfa művésze, Budapesten élte át a forradalmat és természetesen átérezték annak világtörténelmi jelentőségét. A magyar földhöz való hűségük és ragaszkodásuk azonban odakö­tötte őket és nem is akartak menekülni. A me­nekülésre egy szomorú híradás adott okot.­­ A fivéreik ugyanis 1944—45-­ben, Magyaror­szágnak oroszok általi megszállása ..idején, fog­ságba kerültek. Budapest utcául fogták el őket és előbb a hirhedt gödöllői fagélytáborba,­­hájd a rófhártiai jássyn, Kaksáhih kéréseiül vitték őket Oroszországba. Az érzékeny lelkű m­uzsiku­­sok nem mondanak el részleteket a fogság szen­vedéseiről, de az akkor 19 éves Arisztidnak sűrű haja kihullott a rabságban. Elképzelhető ezek után, mennyire irtóznak a fogság gondolatától. 1956 november 16-án, amikor már legázolták a dicső magyar szabadságharcot az orosz tankok és a város még alig tért magához dermedtségé­ből, a fivérek a pesti Lövölde téren haladva egy eldobott, széttépett staniclira lettek figyelmesek. Felvették a gyűrött papíridara­bot és azon 40 név volt felsorolva, címmel és életkorral. Amint rá­néztek a papírra, tudták, hogy azt vagonból dob- RÉGI FESTÉKEK * A legutóbbi évszázadból származó festmények igen sokszor elvesztik a színeiket, egészen meg­fakulnak. Négy-ötszáz éves festmények azonban, még ma is eredeti színeikben pompáznak. Az an­gol akadémia tudós vegyészeket küldött ki, hogy megállapítsák, mi ennek az oka. A tudósok ala­pos vizsgálatok után rájöttek, hogy az újabb fest­ményeknél a festékek összeállításában van a baj. A festők ugyanazon festékanyagokat és ola­jokat használják ma is, mint évszázadokkal ez­előtt. De a festékek csak akkor tartják meg ere­deti színeiket, ha a festékanyagok és az olajok megfelelő arányban vannak keverve. A mai fes­tők, különösen pedig a festékgyárak nem járnak el elegendő szakértelemmel a festékanyagok ke­verésében. AZ ASZPIRIN ÉS A VIRÁGOK A svédországi gyógyszerészeknek feltűnt, hogy különösen melegebb évszakokban feltűnően sok aszpirint adnak el. Ezért a gyanú merült fel, hogy az aszpirint, ezt az idegcsillapító szert, amely nagy mértékben veszedelmes is lehet, va­lami bűnös célra használják fel. Hamarosan ki­derült­ azonban, hogy­ az aszpirint virágkereske­dők g­yá­rolják n­agy mennyiségben ,és a levágott friferek tartására használják. A virágke­ Teskédők ugyanis rájöttek, hogy az olyan víz­ben, amelyben aszpirin van feloldva, a levágott virágok sokáig megtartják frisseségüket. Irta: KEMÉNY JULIA ták ki az elhurcoltak. Nem sejtették, hogyan ke­rült az a Lövölde térre, de ezen nem is gondol­koztak. 15-től 35 éves korú magyarok nevei vol­tak felsorolva és a lista végén ez állt: Mentsé­tek meg lelkeinket!” A Würtzler fivérek megrendülve olvasták a kétségbeesett sorokat, átérezték a szörnyű ve­szélyt és tudták, hogy a szerencsétlen deportál­takon nem tudnak segíteni. Ők már ismerték a deportálók módszereit és tudták, hogy ha az el­hurcolások megkezdődtek, akkor nincs megállás. Tisztában voltak azzal, hogy itt már nincs me­se! El kell menekülni. Fájt a szívük, minden érzésük, ragaszkodásuk a magyar röghöz kötötte őket, de érezték, hogy a fogságot újra elviselni nem tudnák. Szombathely felé indultak el egy csoporttal és onnan próbál­tak átmenni tizenöten Ólad községnél. Csak má­sodszori kísérletre sikerült ötüknek átjutnia a határon Felsőcsatár közelében. A házban, ahol meghúzódtak, a másik szobában Ávosok voltak, akiket sikerült leitatni és ott tartani addig, amíg ők elmenekültek. Szerencsésen átjutottak az osz­trák határon és gyalog eljutottak Bécsbe. Bécsben az állami operában nagy sikerrel mu­tatkoztak be a művészek. Előnyös szerződéseket ajánlottak nekik, de ők nem mertek maradni. Annyira féltek az oroszok közelségétől, hogy minden áron el akarták hagyni Európát. Sikerült kijutniuk Amerikába, Clevelandba. A Cleveland Plain Dealer három hasábos cikkben foglalkozott megérkezésükkel és képüket is kö­zölte. Elhozták magukkal kottáikat, de nagyon szomorúak, mert hangszereiket otthon kellett hagyniuk. Mindkettőnek nagy méretű a hang­szere és azt a gyalogos menekülésbe nem hoz­hatták magukkal. Hetekig nem tudtak még gya­korolni sem, de most végre ezt a nehéz kérdést is sikerült megol­daniuk. A Würtzler fivéreket a világ egyik legnagyobb karmestere, a magyar származású­­ Seiner Fri­gyes hívta trhég­ó chicagói szimfanikus fehériájá­ba. Az amerikai zenevilág két nagytehetségű fia­tal magyar muzsikussal gazdagodott.

Next