Amerikai Magyar Népszava, 1957. április (56. évfolyam, 77-102. szám)

1957-04-01 / 77. szám

M­IB OLDAL Entered as Second i Class Matter at the Cleveland Post Office under the Act of March 1879 Publish led daily, except Sundays and legal Holidays AM {ERIKÁI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. 1736 EAS’ T 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 305 EAÍ ST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Előfizetési árak—Sut bscription rates United States of America and Canada Egy évre O'one year) $15.00 — Félévre (half year) $8.00 Negyed évre (quarter year) $4.25 BF iANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 766 E. Svimmit Street Bridgeport, Conn., 578' Bostwick Ave. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street Buffalo, N. Y„ P. O. Biox 152, Niagara Square Stati on Chicago 19, 111, 8341 Pi airie Ave. Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Garfield, N. J., 32 Division St. New Brunswick, N. J„ 98 French St. Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Philadelphia, Pa., 1811 N. Franklin St. Trenton, N. J., 511 Genesee Street CANADIAN HEAD OFFICE: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto ( 2-B, Ont„ Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás:, AV 5-3775. AZ OLV­ASÓKNAK IGAZUK VAN A cigaretta­fúvással kapcsolatos orvosi nyilat­kozatok, melyek­­megállapítják, hogy a füst méreg, amely rákot okoz,­­sokszáz levelet kaptunk a szülők­től. Ezek nem a tüdőráktól félnek. De azt szeretnék, ha gyermekeik leszoknának, vagy helyesebben, rá se szoknának e káros szenvedélyre. Megállapítják, hogy milyen idegessé teszi a fiatalokat a sok dohányzás. Nem étkeznek, nem tanulnak rendesen. Először csak a felnőtteket majmolják, amikor rágyújtanak, aztán a rászoknak és a végén olyanok lesznek, mint az ópium szívók, képtelenek leszokni róla. A jó apák és mamák elfelejtik, hogy a gyerekek a szüleiktől látták, mint kell­­‘nagyvilágiak­ ’ füstöl­ni. Eltekintve attól, hogy kidobott pénz az egész, igaz, hogy az egészség rovására megy a dolog. Chi­cagóban, az iskolaigazgatók jelentése szerint, 10, 11 éves fiuk és lányok dohányoznak. Vigyék ezeket a gyerekeket a kórházakba, ahol tüdőrá­kosokat ápolnak, mutassák meg nekik a rákos tüdőkről készült fényképfelvételeket. Bizonyosra vesszük, hogy elmegy a kedvük a füstöléstől . . . A TRÓNÖRÖKÖS Nehru miniszterelnök utóda, Hir szeriig Krish­na Menon lesz, aki ^elei^eg*.Tji­­diát. ’ . Ha Nehrunak az a célja,, n­ogy : indjá barátait és minél több ellenségétkzéi‘ra:zen illatának,® ekkor keresve sean­ tal^iatott' jobb““Ü'Möi’ü­, ri­­öst” Menonnál. ' -esen szeretik az ideges, ingerült, a Nyugatot kérlel­hetetlenül gyűlölő diplomatát." Annyira elfogult,­­ hogy még csak gondolkodni sem akar, ha bármiféle , nyugati ajánlatr^^y^y^'sz^. ^ ejle^vél^m­én­yt­ , nem hallgatja végig, azonnal azt rikácsolja, hogy nem. • * India ilymódon egyre jobban a szovjet orbit felé csúszik és népeinek sejtelme sincs végzetéről, melyet néhány korlátolt, elfogult politikus irányít. Nemcsak saját sorsukat veszélyeztetik, de más szabad népekét is, amikor tekintet nélkül arra, hogy kinek van igaza, sietve a kommunistáknak fogják pártját. Indiában a most lezajlott országos választásokon sok kerületben és államiban győztek a vörösök, akik az elmúlt évek­ben nevetségesen kis erőt képviseltek. A vörösök ezzel szemben irgalmatlanok és ugyanolyan gonoszul végeznek barátaikkal, mint el­lenségeikkel. A Kremlinnek nem kellenek egyenran­gú, szabad­­és független szomszédok, csak vazallu­sok. Látni ezt Jugoszlávia, eszéből is. Még azt is leta­gadják, hogy Tito kommunista, csak azért, m­ert nem hajlandó talpnyaló rabszolga lenni. AZ ÖREGEDÉS TITKA Több angol egyetem és kórház folytat kísérle­teket mesterséges sejt­növesztéssel. Ily módon akar­ják ellesni az élet titkát. Eddig csak folytatni tud­ták az élő sejtek szaporodási, terjeszkedési folyama­tát, de “teremteni” a semmiből nem sikerült még senki emberfiának. A biológusok, vegyészek azonban sokat tanultak, többek között kezdik megérteni az öregedési folya­matot. Miért halnak el a sejtek, szövetek és ugyan­akkor, mint újulnak meg az élet és halál örökös já­tékában. Ma már ott tartunk, hogy a tudomány örök szomjazói lassítani tudják az öregedési folyamatot. A londoni egyetem biokémikusai azt jósolják, hogy tíz éven belül olyan hormonkivonataink lesznek, me­lyek fiatalossá varázsolják a 70 éves öregeket is. Va­gyis : az öregséget megszépítik. Ha már ez a sorsunk, hogy “a végállomáson” a halál vár reánk, legalább az öregség évtizedei elviselhetőbbekké válnak. Dr. Geoffrey Bourne, a London Hospital Medical College professzora az enzymeket tanulmányozva fe­dezte fel, hogy a test metabolizmusa milyen változá­sokon megy át 50 év után. Ha a szervezet “égési fo­lyamatát” sikerül szabályozni és bizonyos mirigyek termelését normalizálni, nem lesznek többé teh­etet­­en “öregek”, csak magas korú, életerős férfiak és nők, ígéri a professzor. ____ AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA m­m.mellen­@midii Hogy kezdődik az olvasás? Bizonyára minden­kinél ,másként, attól függ, legjobban, ki milyen körülmények közé jut az életben. Gazdagoknál, jó­módunknál az olvasás szeretete már kiskorában ráragadt a gyermekre, mert könyv, újság van kö­rülötte. Énnálam ez nehezen indult, mert mind­ünk nemigen olvastak. Szegény anyám egy gaz­dag zsidónál járt tapasztani, házjegyet, kemencét, tornácot stb. Egy alkalommal Pesti Hírlapot ho­zott haza, nem olvasni, hanem a bibliát meg a zsol­tárfedelét beletakarni, mert már foszladozni kez­dett. Eleinte, mikor ránéztem a betűtengerre azt gondoltam, valamelyik tanító tréfából vagy a gye­rekek bosszantására firkálta azt a temérdek be­tűt. Egyszer véletlenül, csak úgy unalmamban rá­néztem a zsoltárt takaró papírra és megakadt a szemem egy címen amely így szólt: Surbankó Mihály földet bérel. Igen megtetszett ez a cím, mert mi is azon rá­gódtunk, hogy harmados helyet kibérelünk egy darab földet, ami tisztára nekünk fog teremni. Olvasom aztán, hogy Surbankó Mihály földet bérel a Nagy halomi uraságtól, egy hold földet ten­gerinek, amit az uraság a maga fogatján felszánt és bevet. Neki pedig az lesz a dolga, hogy megka­pálja ahányszor kell, majd letöri és a górót kukkba rakja. Az egy hold bérlete tíz forint. Mivel egy hold földön tizenkét köböl is teremhet, könnyű ki­számítani, hogy három forintjával harminchat forint ára tengerit gyűjt be. Miután elvégezte rajta az első kapálást, úgy találta, hogy egy kicsit gyengének mutatkozik. Némelyik szál ki is dűl, bármint vigyáz a kapával, de azt gondolta kevés volt az eső, hát majd meg­erősödik töltés kapálatra. Ez időre elment kubikos ránk a gát építéshez. Nem sokat dolgozhattak, mert sok eső volt, sáros volt a föld, de viszont neki igen jól jött ki, mert a tengerinek nagyon kellett az eső. Gazdag tavaszunk van, mondogatta jóeső érzéssel. Három hét múlva aztán kiment a határba, hogy a második vagyis a töltés kapálatot elvégezze raj­ta. Hát mitagadás, használt az eső, húzódott, nőtt a tengeri, de bizony véknyacskák voltak, idétlenek, sárgásak, némelyik szál ki is dűlve. No, itt vagyok vele! Most meg már sok volt az eső. Mikor idáig f­elolvastam, hívom anyámat, hogy olyan valakiről olvasok aki, mint mi is, már meg­unta a harmadost kapálni, hát most földet bérelt, de úgy látszik nem lett szerencséje. Csak olvasd, olvasd fiam, biztatott anyám, mi lett aztán vele. A töltésre való kapálat rendszerint egybeesik az aratás kezdetével. Surbankó Mihály is képet vál­lalt a nyírségen, ami három hétig tartott! Jól fi­zetett ott az élet, hát keresett három köböl búzát. No, gondolta magában, h­a a tengerim is így be­­vállik, lesz kenyérnekvalónk a télen. Aratás után amint visszajött a Ny­rből, első dolga volt megnézni a tengerit, de szinte megtán­­torodott, amint végig nézett a táblán,­­ hány lett a tengeri, csapnivalóan silány. A bérit­­jüket kí­­nukban már kihányták, némelyik száron a sely­mük is kibújt, jelezvén a cső helyét, de olyan kis töpörödött fekete selymek voltak, mintha lepör­­kölődtek volna. Nézi-nézi Surbankó Mihály a ter­mést, épen egy-egy idétlen szár mellett állva, amely panaszosan mentegetőzni kezd, mondván: Ne okolj minket szegényember! Meg volt miben­­nünk a jóakarat. Nagy karvas­tagságú, sürüszemű csövek akartunk mi lenni, de ebből az átkozott sovány földből nem tudtunk táperőt kiszívni, se gyökeret ereszteni. Surbankó Mihály felvesz egy göröngyöt, hoz­záérteti a nyelvét, hát olyan kesernyés savanyú, mint az epe. Szétmorzsolja, egyik markából a má­sikba önti, majd a földre eresztve csüggedten né­zi a bocskora fejére hullt sovány port. Hogy az a ... . egy rémes nagy káromkodás tolult az agyá­ra, hogy alig bírta visszaszívni. Végig megy a táblán. Némelyik száron cső is akad, de csak akkora, mint egy háromkrajcáros cserép­pipa. Letör egy nagyobbnak látszót, meg­hámozza, hát csak a tövénél van néhány szem rajta, az is távol egymástól és olyan szőrös, he­gyes, mint egy felébe elvágott zabszem. Szellő kerekedik, végig suhan a táblán, meg­rezgeti a sárgult leveleket és azt súgja Surbankó Mihálynak, menjen­ek személyesen a méltóságos úrhoz, megkérni, hogy engedje el a bérlet árát, azt a tíz forintot, ami neki a Dárius kincse, míg az urnák semmise. Óh, sóhajt fel magában, hogy ez előbb nem ju­tott eszébe! És én, el egyenesen, megkérem az urat. Hiszen talán csak van szíve! Mikor idáig olvastam úgy megsajnáltam ezt a szegény embert, hogy szinte örültem ennek a men­tő gondolatnak. Anyám is azt mondta: a Jóisten AMERIKA MAGYARSÁGA egy centet se a kommunistáknak Ne fizessünk uzsora árat a magyar kor­­mánymonopóliumot élvező IKKA CSOMAGOKÉRT! Követeljük, hogy a magyar kommunista kor­mány vámmentesen engedje be az amerikai szeretet­küldeményeket! Amíg ez nem tör­ténik meg, BOJKOTTÁLJUK AZ IKKA CSOMAGOKAT 1 •ÍV*.1 í f A'' j J5!«J ....r*,jv f:I.* ,■ ] t­ .Alj ■,;• ^j*t v , Á ' ‘ i . Irta: UR JÓZSEF hm rltamx'í­­ . , • sugalta azt neki, aki mindig megsegíti a hozzája folyamodót. Most már lefejtettem e fedélről az Új­ságot, kiterítettem, simítottam az asztalon és úgy olvastam tovább, m­agamon is csodálkozva, hogy megkedveltem az olvasást. De ami most követ­kezett, arra nem számítottam, pedig ez megint helyénvaló gondolat volt. Surbankó Mihály nem lévén járatos az urak­kal való beszélgetésben, előbb próbát csinált, hogy mikor a tetthelyre ér, ne akadozzon el. Leszúrta a botját a földbe, annak a tetejébe a rosszgubáját, majd a kalapját a hegyibe, ami ezáltal úgy nézett ki, mintha maga a méltósá­gos úr volna. Most távolabb került és onnan ki­mért lépteket az úrhoz ért. Egy tengeri górón, mintha az ajtó volna, bekopogtatott és uramfia egy kellemes hang azt­­mondta belülről, hogy: sza­bad. Még mielőtt szót is szólna már köszönti is az úr: “Jónapot Surbankó Mihály! Ugye a bérlet végett jött, hogy engedjem el, mert nem vált be a­ termés. Hiszen tudom én a szegényember sor­sát, azért hát azt mondom ne eméssze magát, el­engedem a bérletet. Surbankó újjászületve, megkönnyebbülve a szí­vélyes fogadtatástól azt dörmögte magában, hogy mégiscsak vannak jó emberek a világon. Ha majd a komájával meg a sógorával beszél, el fogja ne­kik mondani, milyen jószívű az a méltóságos úr, akit ők annyit gyaláztak, dölyfösnek, uzsorásnak nevezték. Hazament, tiszta inget és gatyát vett magára és elindult Nagyhalomra a méltóságos úrhoz. Nagy, fényes palotában lakott az úr, annak is a felső emeletén. Mire felért a magas lépcső­kön, fújt, zilált a melle. Nyitott ajtó fogadja, ami­ben székek, fogasok voltak, amiből látszott, hogy az előszoba. Izgatottan, félve néz körül és akkor látja, hogy három ajtó is van előtte és ő nem tudja melyik vezet az úrhoz. Hogy a félelme na­gyobb legyen, még az is ki van írva, hogy: kéretik nem kopogtatni. No lám, még ez is, holott a ko­pogtatást már kint a határba begyakorolta. Sok­ tűnődés után benyit egy szobába, ahol egy kitért­, tett újság mögül rászól az úr: “No mit akar kendi Surbankó Mihály?”­­ — Bocsánatot kérek, méltóságos úr, én a bér­let végett jöttem, mert az a tengeri ott kint a­­h­atárban egy kicsit meghibádzott. Hát arra ké­rem . . . — Látta már kend a Tatárokét, az is ott van közel hozzá. • , — Azt nem láttam, méltóságos uram, de ... . — Nohát, ha hazafelé megy, nézze meg. Most pedig menjen istenidre­vel. Surbankó kitámolyog a járdára, J­ófog vele az egész világ, majd elsötétül előtte minden. A szí­véhez kap és végigterül a földön. * . ■­­...........—— ——.............. NŐI SZAKASZ I. ,K­m: kV: Guthy Borka A tömeg emigráció befejeződött. Ma már csak svétve szállingózik egy-egy menekült Ausztriába­­ és az is valóságos csodaszámba megy. A Vas­függöny szorosabban zárult mint valaha azelőtt, a szalini időkben. Azok a szerencsések , akik a menekültek közül Ameri­kába érkeztek, már többé-ke­­vésbé beleilleszkedtek az itteni életbe. Sokan nagy szerencsével kitűnő állásokba — sokan meg­alkudva a lehetőségekkel — nem maradtak saját foglalkozásuknál hanem ahhoz kezdtek, amit ép­pen találtak. Legszerencséseb­­ben­ persze az ipari munkások voltak — azok szá­mára nincsen nyelvi akadály. A szomszédomban lakik például egy fiatal leány,­­— aki Budáról jött, néhány munkástársával, akikkel éveken át együtt dolgozott az Optikai Üzemben. Miután var­rónő is volt — egy lakásberendező vállalat hozta ki a Camp Khmerből — hogy függönyöket varr­­jon. Mikor megismertem, csak heti $30-at kere­sett — ennyit fizettek, miután a teljesítménye — mint mondották — még kezdetleges volt. A lány azonban több pénzt szeretett volna. Sokba kerülnek a Pestre küldött csomagok, no és vala­mit félre is kell tenni, ha őszre férjhez akar men­ni egyik menekült társához. Elvittem a közelünk­be levő Tung-Sol elektromos gyárba, ahol kipró­bálták és másnap már alkalmazták is. Heti ötven­négy dollár kezdő fizetéssel. Nem kegyelemből vagy szimpátiából vették fel, hanem azért mert a próbán ügyes munkásnak bizonyult. Őszre már két dolláros órabért fog elérni. Pedig egy szót sem tud angolul. Vagy legalább is nem sokkal többet, mert csak most kezdett tanulni, az itteni YMCA esti angol nyelvű tanfolyamán. Mennyivel több nehézségem volt elhelyezkedést találni az angolul kitűnően beszélő sebész doktor számára. De hála Isten az is sikerült. Dr. Sieg­­mund és négy gyermekes családja ma már a Rhode Islandi Pawtucketben él egy szépen berendezett hatszobás lakásban. Dr. Siegmund számára az ot­tani Memorial Hospitalban szereztem internshipet havi kétszáz dollár fizetéssel. A lakást, a bútoro­kat s az élethez­ a további segítséget férjem csa­ládi temploma, a Rhode Island West? Barrington Congregational. Church adja. B büszkék­­és boldo­­gak hogy segíthetik ezt a finom és érdemes csa­ládot. Ha­ egy­ évi internship után Dr.­­Siegmun­d leteszi az állami vizsgát, nem lesz nehéz évi tizen­­kéttezer­­dolláros állást kapnia. Az elhelyezkedés nem tölt könny­eb, de sikerült. Ők már “egyenes­­be vannak” nekem pedig új menekültjeim van­nak. (Azt hiszem alig van amerikai magyar csa­lád akinek ne volna.) A kedvencem a menekültek között­­— a “Boy friendem.” Egy angyalian szőke, pisze orrú, édes kis fiatalember. Lacika. Azaz Leslie. Hat eszten­dős. A mamájával menekültek — a papa Pesten maradt. Miért? Nem tudom. Mert a mamával sem beszéltem soha. Leslievel egy kedves barátnőm ré­vén kerültem összeköttetésbe. Ő volunteer worker a Katolikus Ligánál — Leslie és édesanyja a Li­ga védelme és segítsége révén kerültek New York­ba. Ott egy a Liga által fizetett kis hotelszobában laktak. Leslie számára otthon kellett hogy a mama dolgozni mehessen. Ezért hívott fel a barátnőm nem tudnék-e valakit aki mint “foster parent” odavenné a kis­fiút. Lacin kívül, egy pár iker hat és féléves fiú és kislány is keres otthont. Éppen a barátommal va­ló beszélgetés után egy százszemélyes gulyás ebé­det főztem a menekültek javára a Montclairi YMCA-ben. Az ebéd után beszéltem a menekül­tekről a megjelent asszonyoknak és kérdeztem nem akadna-e közöttük valaki, kik otthont adna a gyerekeknek. Természetesen rögtön akadt va­laki, aki ebéd után hozzám jött és azt montda szí­vesen odaveszi Leshet. “Nem vagyunk gazdagok, nincs sok pénz az otthonunkban — mondotta — de Sok megértés és szeretet talán pótolják a pénzt. Másnap barátnőm már megjelent a Caldwell New Jersey házban a kis­fiúval és a mamájával. Tet­szett nekik az egyszerű otthon. — A férfi állami alkalmazott és csak egyetlen tizennégyéves kis­lányuk van. Laci ott maradt. Egy szó angol tudás nélkül, idegen házban, idegen emberek között. A szívem szakadt meg, amikor hallottam. Rögtön felhívtam Mrs. Sanderst — a foster animát — hozza el Lacit, hadd tudjam meg tőle szeret-e ott lenni, van e valami kívánsága. “Tetszik tudni néni kérem — mondta — én sze­retek ott lenni, ahol lakok, nekem van kutyám — és mindenünk van néni kérem. Narancs és sok va­jas kenyér és már rágógumit is vettek nekem.” Leslie, összesen három napig volt az amerikai házba, mikor nálam visitek­. El sem képzelik mennyit tanul egy­ gyerek három nap alatt, ha nem hall mást mint, an­gol­ szót. A férjemmel már társalogtak “I had boy” — mondta. Hoztam egy nagy labdát neki­ és­ mind­­járt el kezdtek lab­dá­znii a living roombarr a Delphi és Herendi vázák között. Leslie már egy napig is­kolában iS volt. Mikor egy kis amerik­ai zászlót adtam neki, az am­erikai hadihajóra — a­ki szintén írta: GUTHY BÖSKE ajándék volt — a szívére tette a kis kezét. Mi mindnyájan majdnem sírtunk. Egyszer látta az iskolában, hogy a zászló előtt tisztelegni kell és máris megtanulta. De azért az iskolában kis baj van Leslivel. Ma már egy hete, hogy first grade — már tud tíz oldalt olvasni a kis angol iskoláskönyvéből — de a tanítónéni megkérte a­­szülőket, hogy ha le­het ezentúl egész nap helyett csak fél napra küld­jék.­ Leslie figyelmetlen és sokszor elalszik. —­­Hát csoda ha szegényke figyelmetlen, mikor nem érti amit beszélnek ? És fegyelmetlen, felugrik és szaladgál a tanulás alatt. És verekszik. Elrontja a többi gyereket. Ezért száműzték a délutáni isko­lából ,pedig igazán szeretettel kezelik. Mindennap­ra más gyerek van kijelölve Leslie segítségére. És mindennap azt a más gyereket veri el. “Bad Boy”. Majd jó lesz. Csak épen az ebédet fogja sajnál­ni. Mert az új szülők minden nap harminc centet adtak neki, hogy az iskolában vegyen ebédet. És Leslie mindennap icecreamet evett. Illetve fait. “T­etszik tudni aztat nagyon szeretem Pesten nem volt icecream. És tetszik tudni kaptam banánt rs, de azt nem szeretem.” “Tetszik tudni jöttek a tan­kok, aztán bum-bum, míg a mamával álltunk ke­nyérért”. “Hol laktál Pesten?” — kérdeztem. “A Rottenbiller utcában — tetszik tudni az a nagy piros kapu volt a mi házunk. Aztán jöttek és lövöl­döztek. De az én papámat nem fogják megölni, mert az erős ember és nem fél.” Kérdeztem mit csinál a papája? Valahogy úgy, mesélte, hogy csomagokat visz biciklin és majd­ jön ide, ha nem lesz tank és nem lesz akna. Tankról és aknáról úgy beszél ez a kisfiú, mint a mi időnk­ben a hintalóról. Az iskolán kívül a templomba is kis baj volt vele. Mamája szerint Pesten csak akkor volt a templomban, mikor megkeresztelték. Itt azonban az új “szülők” katolikusok, elvitték vasárnap a gyerekmisére. Leslie szépen letérdelt, felállt mi­kor az új papa felállt, aztán megint térdelt. De úgy látszik a térdelés és a hosszú hallgatás sok­ volt szegénynek. Otthon ha akart valamit és Mrs. Sanders el volt foglalva, mindig azt hallotta “just a minute.” Mikor megunta a térdelést ránézett az “unckira” és a templomi csendben harsogó hangolt kérdezte: Just a minute? Otthon újra el kellett neki magyarázni a templomot, az imádkozást. És hallom ma már az esti fürdő után — amit már egyedül készít el, letérdepel az ágya mellé és szépen halkan angolul imádkozik. Még csak ’kis ' imát?’ —de a jó Isten egy menekült kis fiútól nem .Vár többet — különösen akár nem — ha a Mi­­atyánk helyett “Our Father-t” kell megtanulnia. A Umér

Next