Amerikai Magyar Népszava, 1958. április (57. évfolyam, 78-102. szám)

1958-04-02 / 78. szám

ír4-ÍV­OLGÁJ! Entered as Second Class Matter at the Cleveland Post Office under the Act of March 1879 Published dally, except Sundays and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1738 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Sditorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal SOS EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Bőfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 MS» országokba (other countries) egy évre $25.00 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 766 E. Summit Street Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Bridgeport Conn., 578 Botswick Ave. Garfield, N. J„ 32 Division St. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street New Brunswick, N. J., 403 Lawrle St. Buffalo, N. Y., P. O. Box 152 Perth Amboy, N. J., 403 Lawrle St. Niagara Square Station Philadelphia, Pa., 122 W. Loudon St. Chicago 19, HI., 8341 Prairie Ave. Trenton, N. J.. 482 Riverside Ave. Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. g?l College St.. Toronto 2-B. Out, Canada. Tel WA 4-3905 Lakás- AV 5-3775 NIKITA A NYEREGBEN Bulgarin­­miniszterelnök, akit 3 évvel ezelőtt Ni­­ikita ültetett a miniszterelnöki székbe, mindig is áfá­ió kirakat­­bábu volt. Senki sem csodálkozott hát azon, hogy félre tolták és Nikita most nemcsak a kom­munista párt főtitkára, de a szovjet­unió miniszterei­ig. Nemrég Nikita volt az,­­aki leleplezte Sztálin hi­báit, ostorozta egyeduralmát és kikelt a személyi kul­tusz ellen. Most pontosan azt csinálja, amit hírhedt elődje. A diktátor persze ígér a népnek fűt-fát, több közszükségleti cikket, jobb életmódot. De az oroszok ezt már megszokták az elmúlt évtizedek alatt. Voro­shilov köztársasági elnöknek nincs semmi­féle hatalma, ő is kirakatbábu. A hatalom a párt és a pártot Nikita dróton rángatja. Mit tervez, miféle céljai vannak a 63 éves volt bányász legénynek, az ukrán tömegirtás egyik hóhé­rának? Az egyelőre a jövő titka. Nikita ravasz, alat­tomos, akárcsak Sztálin volt. Amikor mosolyogva ölelget valakit vodkázás közben, az nem sok jót je­lent az ölelgetett számára, így ölelgette Nikita a szov­jet hadsereg fővezérét, honvédelmi miniszterét, Zsu­­kovot is. Ki b­eszél ma már Zsukovról? Molotovot is addig áltatta, amíg sikerült hátba szúrnia és Külső-Mongóliába küldeni “követnek”. A csúcskonferenciát sürgető Nikita most társa­dalmi,­ politikai babérokra vágyik. Akár Svájjci’Jan, akár Amerikában lesz a konferencia, nem kétséges, hogy a diktátor fotografáltatni fogja magát, amint Eisenhower elnököt ölelgeti. Talán éppen ettől az ölelget­éstől fázik Ike, aki megüzente, hogy cs­ak ak­kor ül össze Nikitával, ha a Kremlin előbb határozott javaslattal áll elő, hogy tulajdonképpen, mit is akar elérni a tanácskozón? MEGÉRDEMELT JUTALOM Az 1956 évi magyar forradalom egyik mene­kültje, Kozsely László, aki a General Motors autó­gyár clevelandi Chevrolet telepén dolgozik, a gyár “Golden Milestone” című levélíró versenyén egy új Busck autót és 1200 dollár készpénzt nyert. A Det­roitiján rendezett banketten hirdették ki győzelmét és adták át a jutalmat. A levélírás célja az volt, hogy a gyár alkalmazottai a GM fennállásának 50-ik év­fordulója alkalmából mutassák meg, mit jelent Szá­mukra ez az ötvenedik mérföldkő. Az egyetemet végzett, 36 éves­­magyar menekült,­­ aki levelét magyarul irta, majd azt barátai fordí­tották angolra —, rámutatott, hogy micsoda különb­ség van a magyar munkás és az amerikai dolgozó éle­te között. Aztán így folytatta: — Ha Karl Marx­ ma élne, elégetné Kapital címü művét, amely a kommunisták bibliája. Ha sírjából feltámadna s itt körülnézne, meghajolna a GM töké­letes vezetése előtt és rádión szólítaná fel a kommu­nistákat, hogy térjenek észre, mielőtt még későn len­ne. Amerika magyarsága csak örülni tud a magyar menekült sikerének és annak, hogy rámutatott az or­dító különbségre, amely a szabadversenyen alapuló amerikai rendszer és a kommunista termelés között van. A KUBAI FORRADALOM Fidel Castro, a rebellisek vezére április 5-re or­szágos sztrájkot és általános offenzívát hirdetett Ba­tista diktátor uralma ellen. A kormány mozgósította a légiflottát és a hadsereget. Batista nem nagyon bí­zik katonáiban, mert családját sietve Amerikába küldte. Floridában várják ki a harc végét felesége és gyermekei. Hír szerint egy repülőgép áll készen­létbe arra az esetre, ha­­győz a forradalom. Ez a re­pülőgép viszi majd Batistát a floridai Daytona Beachre, ahol felesége várja. Százmillió dollárja van külföldi bankokban a játéklefonsok “társ-igazgatójá­nak”, Batistának, akinek, ha sikerül szökése, lesz mit aprítania a tejbe a száműzetésben. líiAG-i Aív xí&PS^i^iV N­ŐI SZAKASZ 11 A Belvárosi kávéház, amely egy ideig tervező­intézeti műterem és diákmenza volt , újra meg­nyílt Vájjon kik lehetnek a vendégei a régi finom középosztály­beli ügyvédek, bí­rók, kereskedőik és intellektuel­­lek helyett ? Talán sehol Európá­ban nem lehetett annyiféle napi­lapot, képes újságot kapni az egy csésze “szűrve habbal’’ ká­véhoz, mint valaha az én időm­ben a “Belvárosiban.” A Kígyó uccából a Kossuth La­jos uccába­­és a Rákóczi útra visz a levél. Az izzólámpákat éppen Guthy Börke most cserélték ki “fénycsővilágí­­tásra”. Ez a neon lehet és így az uccák fényárban úsznak. Mit szólna a Times Squarehez! És megint visszatér az evésre. Az Apponyi tér és Petőfi ucca sarkán van a “Jégbuffé”. Micsoda sütemények! De sajnos a lakásépítkezés nem kielégítő. Bútor sincsen annyi, amennyit az emberek szeretnének venni. Úgy látszik barátom nem járt az állami bi­zományi üzletek táján, ahol valósággal ingyen vették be a menekülést tervezők bútorait, festmé­nyeit, szőnyegeit és ahol az ottmaradottak utolsó lepedőiket adták és adják el, hogy egy kis zsírt vagy húst vehessenek vasárnapra. A húgom, aki itj menekült, mesélte hogy egy cipőrevalót sem lehetett kapni egy szoba bútorért idén tavasz­­szal. De azért elhiszem, hogy új bútort nem kapni. Sajnos a gyárak nem a magyar ember jólétéért vagy közszükségleti cikkeinek gyártásáért dolgoz­nak, hanem hadianyagért vagy gépekért, amit Oroszországba szállítanak vagy exportra gyár­tanak. Lakást kapni is nehéz lehet, ha már elfo­gyott a deportálnivaló ember­anyag. Minden me­nekült lakásába, alig hogy kiléptek, már három más család költözött be. Az emberek igényei itt is megnőttek — írja. A közönség mosógépet, frigidairet és háztartási gé­­peket sürget. Ezt aztán elhiszem! Ez az újságok állandó témája. — De a bajok dacára a humor nem halt ki a pestiekből. Van egy jó vicclapjuk a Ludas Matyi, Stella Adorján az egyik munkatársa. A másik vicclap a “Füles”, ez rejtvényeket és fej­törőket is közöl. (Mintha nem volna elég fejtörés újság nélkül is.) Ezután következik egy nagy fejezet a nyaralás­ról. Mindenki mehet nyaralni, beutalják. Az nem számít, hogy az ember egy-két idegen emberrel osztja meg a szobáját, ha nincs pénze a “borsos magán árakat” megfizetni. És kinek van ? Ha pe­dig van, a titkos rendőrség hamarosan a nyomá­ban van, hogy honnan van. A volt privát nyaralók vállalati üdülőhelyek. A volt elegáns szállodákban — amelyeknek nívója — írja — megfelel a 25 svájci frankos szállodáknak, és amiért neki 36 fo­rintot számítanak, főleg értelmiségi vendégek van­nak. A munkásparadicsomban az értelmiségi ven­dég a kommunista arisztokrácia, övéké a jó szál­loda és a jó koszt. És nem a munkásoké. Este tánc írta, GIJTHY BÖSIUi és mozi van az ilyen szállodákban. Miután orvosfeleség vagyok, részletesen ír az orvosok helyzetéről. Milyen remekül megy nekik! Sokan tizenötezer forintot is keresnek egy hónap­ban. Biztosan azt kérded — írja — hogyan lehet ez, amikor mindenki az állami betegsegélyző egy­let tagja. A régi OTT helyett most az SZTK tagság kötelező. Ez ad ingyen orvost, kórházat. Csak épen úgy látszik az ingyen húsnak híg a leve és aki teheti, inkább privát orvosihoz megy, mielőtt meghal — ezért keresnek jól az orvosok. A privát orvos délelőtt ingyen rendel az egyesületben és ott átírja a délutáni privát viziten írt receptjét az egyesületi receptre, úgy hogy a fizető páciens leg­alább a gyógyszert spórolja meg. Az egyesületi rendelőkben elő van írva, hogy az­ orvosnak egy óra alatt hány beteget kell megvizsgálnia. Persze írja , Amerikában nincs ilyen szociális, egészség­­ügyi biztosítás. Úgy látszik nem hallott a mi Hos­pital­ization és Medical Planunkról, a Blue Cross­­ról és a Blue Shieldről, amelyet legtöbbször a munkaadó fizet és amely legalább olyan jó kór­házat és doktort biztosít, mint a pesti Rókus. Ha valaki kórházban van, fél táppénzt kap. Nálunk ha valaki beteg, a betegsége alatt kapja a Sick­ness Compenzationt. A mi Social Securitynkról is elfeledkezik, ami pedig sok elfáradt öreg munkás­nak biztosít megéhetést ebben az országban. Olyasmiről még nem hallottam, hogy a “Munkás Paradicsomban” adtak volna egy fillért is az el­fáradt hatvanöt éven felüli munkásnak. M­onte Carlo! képeslap JI*M Ali« Gömbölyű a muri — mint pesti aszfaltnyelven mondják — ami tegnap és ma van a kies monacói hercegségben. Az utcákon keresztül-kasul felzár­­* • kozott autók száguldanak, sziré­nák búgnak, a templomok összes harangjai ünnepélyesen kondul­­nak és este vakító fényességgel van kivilágítva Monte Carlo és Monaco városa . . . Megszületett a gyermek és pedig fiú alakjában, akikért már régen imádkoztak a monegasz­­kok és a népszerű hercegi pár. Megvan mentve a hercegség — van már trónörökös, aki a Gri­­maldiék trónját fogja idővel elfoglalni. Az első­­szülött Caroline kisasszonyt “detronizálták”, ma már csak második személyiség a hercegi udvarban, most a csecsemő ALBERT a favorit és személyére vonatkozik az uralkodói jogfolytonosság. Grace Kelly — az egykori mozisztár — boldog mama, aki kiteljesítette a háromezer tagú monegaszk “nép” részére a leghőbb kívánságot . . .• R­ainier herceg a kastély udvarára vacsorára hívta összes alattvalóit; volt fáklyásmenet, tűzi­játék, szabadtéri hangverseny és nemzeti táncok és az újszülött részére az értékes ajándékok gar­madával érkeztek bel- és külföldről. A nagy ese­ményhez táviratilag gratulált Eisenhower elnök, az angol és a holland királyi pár, Coty a francia köztársaság elnöke, Churchill stb. stb. A nagy­mama, Mrs. Kelly már hetek óta Monacóban tar­tózkodik és a nagypapa, Mister Kelly is ide fog érkezni az ünnepi keresztelőre. A Kelly családban ez az első fiúgyerek, a többiek mind nőneműek. Az európai és amerikai újságírók és fotóriporterek a “Hotel de Paris”-ban, nagy látványos banker ke­retében, pezsgővel köszöntötték fel a kis herceget, aki ma boldog tudatlanságban és aranyozott böl­csőben látta meg a napvilágot, de várjon mit hoz történelmi korunk holnapja? ..­ . Monacotól egy félóra távolságra van Requebrun­­­ne kis kertvárosa, amely ma a l­egmozgalmasabb hely a francia Riviérán. A “La P~adsa”^^evü.^p­­gáns villában, amely egy Révész* hévü magyar könyvkiadó tulajdona és az ősz angol államférfi jóbarátja . . . lakik már hónapok óta Churchill az “öreg oroszlán” veszélyes betegségéből fel­épül­ten. Voltak kritikus napok, amikor már az orvos­tanárok is a legrosszabbra voltak elkészülve, a vi­lághírű páciensnek magas lázú tüdőgyulladása írta: JÁNOS ANDOR volt, naponta kétszer is adtak ki bulletineket az állapotáról, a világlapok riportereinek monacói főhadiszállásán már nagyban szerkesztették a 12 éves politikus nekrológját (közben a felesége és a leánya is megérkeztek) ... de Churchill szívós szervezete végül is legyőzte a veszélyes betegsé­get és ma már autókirándulásokat tesz a Cote d‘ Azur ismertebb helyeire és divatos vendéglőibe. Felgyógyulása alkalmából az öt kontinens minden részéből ezrével érkeztek az üdvözlő sürgönyök és megérhette népszerűségének ezen nemzetközi megnyilvánulását . . . Óhazának lángbetűs nemzeti ünnepét — már­cius 15-ét, Monacóban csak ketten ünnepelték meg. Egy kedves barátom és én, saját személyem­ben. A “Cafe de Paris” virágos terraszán fejből ,hazafias vereseket szavaltunk egymásnak, Pető­fitől, Aranytól, Vörösmartytól, Ady­tól, stb. fogad­tunk, hogy­ ki tud többet emlékezetből recitálni ? Végül is én nyertem meg a hazafias versenyt. Én még Pósa Lajostól is elszavaltam a “Tudjátok-e mi is haza” című költeményt. Nyelvében él a nem­zet... ma azonban sajnos nem annyira Münnichék vörös paradicsomában, mint inkább a szélózsa minden irányában, a hánytatott külföldi magyar emigrációban .­. . A SZOKÁS RABJAI Egy nagyon kedves házaspár vendégei voltunk. Számainkra az igazi “csalétek” nem a vacsora volt, hanem a háziakkal való beszélgetés. Nagyon művelt, szellemes emberek, a múltban élvezet volt hallgatni őket, azonban mióta nem talál­koztunk, mintha ki lennének cserélve, ők is hallgatni akar­nak . . . Óh, nem a vendégeiket, hanem a televíziót. . .! Már a va­csora alatt, míg a nő kínálga­­tott, a férfi lapozgatta a TV mű­sort, aztán ragyogva jelentette: “remek műsor van! Biztosan Ti is úgy vagytok ezzel, mint jóma­gánk , a világért sem mulasztanánk el kedvenc mű­sorunk megnézését”. Amint a vacsora lezajlott, már­is kinyitotta a készüléket a házigazda és, ha itt-ott, a reklámok ideje alatt beszélgettünk is néhány szót, az este azzal telt, hogy megnéztük azt a programot kiöl­tözötten, idegen házban, amelyet itthon kényelme­sen végignézhettük volna, ha egyáltalán lett vol­na kedvünk hozzá ... Nem akarok jobbnak, külömbnek látszani, mint amilyen vagyok, tehát bevallom, hogy igen, “mi is úgy vagyunk ezzel ...” Van kedvenc progra­munk, amelyet nem szívesen mulasztanánk el. Tényleg adódik olyan kép, amelyet megnézni szin­te kötelessége a mai embernek, aki lépést akar tar­tani a korral. Mégis, alkalmazkodnunk kell egy­máshoz és a mindennapok követelményeihez. E napokban délelőtt hívtam fel egy nő­­ismerő­sömet, aki előzőleg Washingtonra vonatkozó infor­mációt kért tőlem. A hangja idegesnek tűnt, amint sietve mondta: “kérem, engedje meg, hogy ké­sőbb visszahívjam.” Pontosan félóra múlva jelent­kezett és kedvesen, nyugodt hangon csicseregte a telefon­ba: “Remélem, nem haragszik .... a tele­vízión divatbemutató volt és azt mindig megszok­tam nézni ...” A minap délután telefonáltam régi barátnőm­nek. Kedvesen mondta: “Engedd meg, hogy visz­­szahívjalak! Érdekes program van a TV-n. Ezt nem szoktam elmulasztani. . . ” Vissza is hívott az esti órákban, de akkor már én voltam az, aki kissé zavartan, suttogva szóltam a telefonba, mire ijedten kérdezte: “Jaj . . . ugye, most én hívtalak rosszkor? Beteg valaki . . .?” Oh, nem! — mondtam én, — de a férjem hall­gatja a NEWS-t és ilyenkor csendnek kel lenni “O.K., mondta ő, akkor majd holnap csevegünk” De aztán nem “csevegtünk”, sem másnap, sem az utána következő napon, mert a televízión a nap­nak minden órájában fontos program van “valaki” szánás­ára . . . Mióta a televízió belebeszél az éle­tünkbe, megváltoztak régi szokásaink, új szokás rabjaivá lettünk. Pedig hát a legjobb program is csak kis része a nagybetűs ÉLET-nek, amelynek követelményei közé tartozik a helyzethez és em­­­­berekhez való alkalmazkodás. Egyre többet hallunk a közönség köréből is, a televízión is a fizetett programok bevezetéséről. A vélemények, mint minden újításnál, itt is megosz­lanak. Kb. ugyanannyi érv szól mellette, mint elle­ne. Mint a legtöbb dolognak, ennek is lenne elő­nye és hátránya, egy azonban kétségtelen: ha fi­zetni kellene egy-egy kép megtekintéséért, akkor előbb gondolkoznánk, mielőtt kinyitjuk a készü­léket ... és ez áldás lenne a családtagokra, a szom­szédokra, sőt a saját számunkra is. Végignézni egy műsort annyit jelentene, mint ha moziba men­nénk, ahol fizetünk ugyan, de azt a képet­ nézzük amely megfelel az ízlésünknek és utána szellemileg kielégülten fogjuk végezni azt a háztartási mun­kát, amelynek elvégzése mostanában bizony a leg­több helyen háttérbe szorul. E napokban a villanyszámlánk miatt volt vala­mi reklamációm. Sokan voltak a hivatalban és míg várnom kellett, végig hallgattam két férfi beszél­getését”. Sok a villanyszámlám, — mondta az egyik — és még a televízió is fokozza . . .” Mire a másik legyintett: “Az jelentéktelen ... van sok­kal nagyobb baj is. Régebben öröm volt, ha ott­hon lehettem, most menekülök, mert az ember megunja az állandó színházat... az ember, de nem az én feleségem . . . Nálunk a televízió szünet nél­kül bömböl. Mikor megvettem a készüléket, a fele­ségem fogad­kozott, hogy csak este fogja kinyitni. Írta: PAPP VARGA ÉVA Most onnan tudom, hogy ezt nem tartja be, hogy a háznál nincs meg a régi rend. Gyakran előfordul, hogy mikor hazaérek a munkahelyemről, még nem kész a vacsora. Eleinte fellázadtam, de akkor sírt. Azzal érvelt, hogy neki nincs más szórakozá­sa és én még a televíziót is elvonnám tőle. Azóta nem szólok, csak magamban szidom azt a haladó világot, amely elveszi a mai embertől régi nyu­galmas otthonát és családi békességét.” Vitán felül álló, hogy a televízió rengeteg em­ber számára áldás. Beteg emberek, öregek, akik tova élnek városoktól, szórakozóhelyektől, de még jó­magunk is élvezzük a televíziót a lakásban.­ A program elég változatos, így többnyire megtalálja az ember a megfelelő leadást. Tény azonban, hogy a különböző ízlésű és egy fedél alatt­­élő emberei számára nehéz eltűrni a másik önkényes intézke­dését. Kínos, ha egyik családtag akkor is kinyitja a gépet, amikor a másik pihenni szeretne. Legszo­morúbb azonban ,hogy ha a háziasszony rabja lesz a televíziós műsornak, felborul az otthon békéje Ebben a kérdésben is eljutottunk odáig, hogy milyen fontos az életben az alkalmazkodási kész­ség és ez fokozottan fennáll a feleségre, kivál olyan esetben, ha a férj dolgozni jár, míg a fele­ség otthon lehet. Az az asszony, aki a televízi miatt elhanyagolja háztartását, vagy nincs tekin­tettel a férje nyugalmára, az sajnos, televízió nél­kül sem lenne rendes feleség, mert hiányzik belől a­ legfontosabb női erények egyike: a kötelességtu­dás. Az ernyő feltalálója A legenda szerint egy kínai nő találta fel a ernyőt, éspedig Kr. előtt a 2000. évben. Lou-pa volt a neve, a találmányt pedig sankai-nak nevezte Ez még papirosból készült. A klasszikus ókorba a görögök és rómaiak már selyemb­uzatú ernyőke is hordoztak. Ezekben az országokban az ernyő csupán a nők a napsütés ellen használták, mer esős időben ki sem mertek menni az utcára. Egyéb­ként is az ernyő praktikus haszna másodlagos lett. Viktória angol királyné híres ernyője, amire megajándékozta az egyiptomi szultánt, 75 eze frankba került.

Next