Amerikai Magyar Népszava, 1959. október (61. évfolyam, 231-255. szám)
1959-10-09 / 238. szám
2. OLDAL Bacond class mall privileges authorized at Cleveland, Ohio Published dally, except Sundays and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1738 KAST 22nd STREET. CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS ■dltorlel and Circulation Office — Szerkesztősége Kiadóhivatal *08 KAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REcent 7-9370 Precietis! Arak — Subscription rates United States of America and Canada . Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 «•a országokba (other countries) egy évre (one year) $25.0l félévre (half year) $13:00. BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK iridgeport. Conn., 578 Bostwlck Ave. Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Avs. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street Garfield, N. J.. 32 Diviaion St. Buffalo. N. Y„ P. O. Box 152 New Brunswick, N. J.. 98 French St Niagara Square Station Perth Amboy, N. J.. 403 Lawrle St. Chicago IB. III.. 8341 Prairie Ave. PHILADELPHIA, 122 W. Loudon Si Alliance, o., 70b i,. Summit Street Trenton, N. J.. 511 Genesee Street Canadian Head Office: fii LA W. BAYER, Mgr. 471 College fit.. Toronto 2-R. Ont., Canada Tel. WA 4-3905. Lakáé: KV 8-3775 RENDET TEREMTENI Két new yorki rendőr megpróbált szép szóval feloszlatni egy fiatalkorúakból álló bandát az utcán. Amikor oszlásra szólította fel a suhancokat, azok visszafeleseltek: — Nem megyünk. Ha nem tetszik, tegyenek róla. A rendőrök erre letartóztatták a nagyszájút, aki lecövekelte magát, hogy nem megy a rendőrökkel. Amikor elkapták a karját, húsz másik suhanc kövekkel, botokkal, késsel támadt a rendőrökre. Segítség érkezett, így sikerült csak a rendőröket megmenteni attól, hogy komolyabb kárt ne tegyenek bennük. Végre sikerült rácsok mögé tenni a két nagyreményű csemetét. Jó szüleik, akik amíg az utcán csatangoltak a fiaik, édes-keveset törődtek velük, most sietve megjelentek a rendőrbíróság előtt. A szokásos jajveszékelés közben hangoztatták, hogy milyen áldott jó gyerekek a késelő, kődobáló, verekedő kölykök, akik “a légynek sem ártanak, de a durva rendőrök kihozták őket a sodrukból”. A bíró pénzbírsággal sújtotta a kedves szülőket, a rendőrök pedig utasítást kaptak, hogy éppen olyan elnézés nélkül bánjanak az elvadult utcagyerekekkel, mint a felnőtt rendbontókkal. A nagytakarítási hullám eredményeképpen eddig 425 fiút tartóztattak le. Ezek különféle utcai gangeknek voltak a tagjai, vagy vezetői. Hasonló eréllyel kellene rendet teremteni Los Angeles, Chicago és más nagyvárosok utcáin is. És ugyanígy kellene megbírságolni a kedves szülőket, akik világra hozzák a gyerekeket, de nevelésükkel nem törődnek. UTAZÁS A HOLD KÖRÜL A szovjet 614 fontos rakétája nemcsak a föld, de a hold körül is kering és — mint az oroszok jelentik — rádióhullámok révén telefotót küld vissza a földre a hold eddig ismeretlen felszínéről. 150,000 mérföldnyire a földtől tisztább, jobb képet készítenek majd a “repülő laboratórium”-nak nevezett orosz gömb segítségével a holdról. Ez csupán a kezdet. A szovjet célja afele lebegő állomásokat létesíteni a világűrben. Ezekről az állomásokról folytatnák útjukat a világűrhajósok, akiknek légi járművei, miután kikerültek a föld vonzköréből, ellentállás nélkül és aránylag kis hajtóerővel tudnak majd közlekedni egyik bolygóról a másikra. A nagy tekintélynek örvendő szovjet tudósok azt gyanítják, hogy a Mars két holdja nem kozmikus eredetű, de azokat értelmes lények helyezték el az égbolton. Valószínű, hogy amikor a Mars légköre megszűnőben volt, ezek a teremtmények így mentették át fajtájukat a bolygóról a mesterséges égitestekre. Nem kétséges, hogy sok meglepetés, kaland várja az űrhajósokat a világűrben. Ha majd Amerika is utoléri a szovjet rakéta-kutatást, a vetélkedés csak a fejlődés javát fogja szolgálni. Inkább a világűrben, mint a földön folytassák a versengést. PROF. MRS. ROOSEVELT Mrs. Eleanor Roosevelt 75 éves. A hatalmas tudással felvértezett idős hölgy — Franklin D. Roosevelt, a második világháború elnökének özvegye —, ebben az évben a Brandeis egyetem professzoraként előadásokat tart az intézetben a nemzetközi szervezetekről és törvényekről. A Brandeis egyetem vezetősége és diákjai szerencsés helyzetben vannak. Mrs. Roosevelt alaposan képzett tudósa a nemzetközi kérdéseknek és tanítványai nagy hasznát látják majd előadásainak. De prof. Mrs. Roosevelt ezenkívül a közjólét emelésének egyik fáradhatatlan harcosa, vezetője annak a mozgalomnak, amely a nők jogaiért, az árvák, az özvegyek, az elesettek felemeléséért küzd. Mrs. Roosevelt az amerikai közélet egyik kiemelkedő egyénisége. Hetvenötödik születésnapján az Egyesült Államok minden polgára szeretettel és tisztelettel köszönti őt, és szívből kívánja, hogy még sokáig munkálkodhassék jó erőben és egészségben a világ népeinek üdvére és a tudomány javára. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA RECENYT ÍR AZ ÉSET Nógrádi Gábor Vannak pillanatok, amikor elszorul az ember irka és bizony, nagyokat kell nyelni, hogy felidulásunkat leplezzük. Ez történt velem is nemrégiben. Ott álltam a Montreal melletti repülőtér betonján és bizony gyakran szedtem elő :sebkendőmet és nagyokat fújam bele, miközben egy fehérbotos idős néni találkozott rég sem látott fiával. Több mint tíz év telt el, mióta Péter elhagyta Magyarországot. Nagyon nehezen vált meg özvegy édesanyjától, de hiába, el kellett jönnie. Hiszen mindig azért tanult, hogy valaki legyen. Már kis kora óta mérnök akart lenni. S amikor eljött az idő, akkor nem vették fel az egyetemre, mivel apja gazdag gyógyszerész volt. Hiába bizonygatta, hogy anyja, aki egy szegény tanítónő, özvegyen neveli már évek óta s apja halála óta szegény nincstelen emberek életét élik, nem hittek neki. Szerintük a gyógyszerész a volt uralkodó osztályhoz tartozik, tehát a szocialista társadalom ellensége, így a fiának nincs helye a szocializmust építő ország egyetemén. Eljött hazulról és újra kezdte az életét, itt a tengeren túl. Két évet dolgozott és közben szorgalmasan tanult. A nyelvvel ismerkedett, pénzt gyűjtött a jövőre, egyetemi tanulmányaira. Azután beiratkozott az egyetemre. S öt kemény év után, mint mérnök hagyta el azt. Állást is kapott azonnal és ahogy mondják, végre annyi évi harc után révbe jutott. Minden rendben volt, csak édesanyja sorsa szomorította. Többszöri kérése ellenére, a magyar kormány mindig csak megtagadta az öregaszszony kiutazási kérelmét. A forradalom előtt 1956-ban a sok izgalomtól a mama egy kisebb agyvérzést kapott és amikor felgyógyult belőle, nem látott többé. Elvesztette szemevilágát. S jött a forradalom. Mindenki, aki csak tehette, elhagyta az országot. De az idős világtalan asszony nem vághatott neki az útnak. Most végül a magyar kormány megkönyörült rajta. Megkapta a kivándorlási papírokat és elindulhatott. Már néhány hét telt el megérkezése óta. Az elmúlt napokban arrafelé jártam, hát beugrottam hozzájuk. Kiváncsi voltam, hogy érzi a mgát a mama az új környezetben. H. Péter barátom, nem volt otthon, így hát volt alkalom hosszan elbeszélgetni az idős asszonnyal. — Nem tudom, fiam elmesélte-e a mi családunk története. Ha nem és érdekli én elmondanám. Néha úgy tűnik nekem, érdekesebb, izgalmasabb, mint egy regény. — Árvaházban nevelkedtem, soha nem ismertem szüleimet. Jól tanultam, így hát az árvaház vezetősége tanítóképzőbe küldött, amit sikeresen el is végeztem. Egy nagyközségbe kerültem, tanítónőnek. Út voltam ott, aki a nagyvárosból jött, és talán csinosnak is tűntem a falusi fiatalemberek szemében, így hát körülrajongtak. A falusi gyógyszerész fiával egymásba szerettünk. El is határoztuk, hogy összeházasodunk, de hát a szülők szemében én csak egy nincstelen tanítókisasszony voltam, így hát hallani sem akartak a tervezett házasságról. Megszöktünk. A közeli kisvárosban nagytitokban megvártuk a gyámom hozzájárulását és összeházasodtunk. A szülők nem bocsátottak meg nekünk. Ott kellett maradnunk a kisvárosban, a hazatérésről szó sem lehetett, öt évet éltünk ott, bizony sok nélkülözés közepette. Férjem azonban jómódú szüleitől semmit nem írta: NÓGRÁDI GÁBOR akart elfogadni és azok nem is erőszakolták. Közben meghalt a férjem édesapja, az anyai szív meglágyult és visszahívott minket, a patika vezetésére. Ezután néhány boldog év köszöntött ránk. Férjem vezette a patikát, én meg tanítottam az iskolában. A nagymama unokájával foglalkozott és az ő kedvéért nekünk már teljesen megbocsátott. — A nyugodt élet nem sokáig tartott. Férjem az egyik hétvégén baráti összejövetelre a városba indult De soha nem ért oda. Az állomáson, miközben a vonatot várta, megcsúszott és a sínek közé esett. Éppen akor, amikor a vonat befutott! Ott maradtam özvegyen, egy nagy szerelem emlékével. A nagymama, akit földig sújtott egyetlen fiaelvesztése, néhány év múlva követte őt. A patikához alkalmazottat kellett vennem. S hat hónap alatt, hozzá nem értésemet látva, kifosztott. Összetört lélekkel tanítottam tovább, hogy mindennapi kenyerünket megkereshessem. Mikor fiamat nem vették fel az egyetemre, talán engem jobban bántott, mint őt, hisz ő volt egyetlen reménységem, ő érte dolgoztam, az ő jövőjéért küzdöttem. Azután elment. Ott álltam egyedül. Most már saját megélhetésemért kellett harcolnom. Tőle semmit nem akartam elfogadni. Hiszen tudtam, hogy egyetemi évei alatt saját eltartása gondot okoz neki. S most, mikor végül is megkaptam a kivándorlási útlevelet s igy világtalanul nekivághattam az újvilágnak, leirhatatlan boldogságot éreztem. Hiszen megint együtt lehetünk. — Most már néhány hete tart a boldogság, de higgye el, pedig nem látom ezt a világot, nem értem a nyelvüket sem, mégis úgy érzem, a mi boldog életünket, itt semmi sem veszélyezteti. Tiszta szívből kivánom, hogy így legyen! RHEDEY CLAUDIA EMLÉKÉRE Még a nyáron történt, hogy a fiatal és szép angol királynő pár pillanatra halálos veszedelembe került. Egy katonai szemlén, amelyre a királynő lóháton vonult ki, az egybegyült ezrek ujjongásától az egyik királyi testőr lova megijedt és felágaskodott. A nagy fekete ló közvetlen a királynő közelében állott. Ahogy felágaskodott, két másik ló szintén nyugtalankodni kezdett mellette. Úgy látszott pár pillanatig, mintha az ágaskodó ló a királynőre ugrana, de szerencsére a rajta ülő testőr keményen fogta és sikerült lecsendesíteni, így a katasztrófa elmaradt. Azt a magyarok közül sokan tudják, hogy a királynő ereiben van magyar vér is, egyik dédnagyanyja (vagyis nagyanyjának, a népszerű Mary királynénak nagyanyja,) magyar nő volt, az erdélyi származású Rhédey Claudia grófnő. Azt viszont már kevesen tudják, hogy ez az akkor gyönyörű fiatal asszony ugyanúgy halt meg, mint ahogy a mai fiatal királynéval történhetett volna. Több mint száz esztendővel ezelőtt történt ez a tragédia, 1841-ben. Ami megelőzte, egy nagyon érdekes szerelmi regény volt, amit a sors úgy fűzött, hogy a főszereplők maguk semmit sem sejtettek belőle. Akkor még Bécs volt a magyar főúri élet központja is. Ambiciózus szülők, akik jól és rangjukhoz méltóan akarták férjhez adni leányaikat, Bécsbe vitték őket bemutatni, ahol főképen a farsangi díszes táncmulatságok folyamán számtalan ilyen románc szövődött. A Rhédey grófok fészke Erdőszentgyörgy volt, rendesen Kolozsvárt vagy Bécsben laktak. A Rhédeyék ősrégi családja sok kiváló katonát és államférfiút adott az országnak. Gróf Rhédey László volt az édesapja a szép Claudiának, anyja egy Inczédi bárónő. A kolozsvári Nemzeti Színház az ő ottani palotájukban alakult meg. Claudia egyetlen gyermek volt, művelt, kedves és nagyon szép leány, aki feltűnést keltett Bécsben, mikor apja 1835-ben oda vitte. A grófkisasszony ott találkozott az egyik farsangi bálon egy fiatal, markáns megjelenésű, nagybajuszú gárdatiszttel, aki az osztrák hadseregben szolgált. A 31 éves tiszt Sándor Württemberg herceg volt, akit az erdélyi grófkisaszszony annyira elbűvölt, hogy azonmód megkérte a kezét az apjától. Az apa, látva leánya hajlandóságát, igen mondott, kiderült azonban, hogy mivel a vőlegény-jelölt sokkal magasabb rangú volt, mint a menyasszony, akadályok merültek fel a házasságuk ellen. A házasság azt jelentette, hogy a magyar leánykirályi család tagjává lesz, ami abban az időben nem ment olyan könnyen. Rhédey László büszke és makacs magyar úr volt. Kijelentette, hogyha ők nem elég jók a württembergieknek, akkor azok se elég jók a Rhédeyeknek, akik családjukat Aba Sámuel magyar királyig vezették viszsza. Hazavitte a leányát, de a szerelmes német herceg utánuk ment és az esküvőt Erdélyben tartották meg, nem törődve az előállható családi bonyodalmakkal. Ezek a bonyodalmak azonban szerencsére elmaradtak. A jószivű Ferenc császár, akinek a felesége különben is nagynénje,volt a württembergi hercegnek, a magyar grófnőt osztrák grófnővé tette, Hohenstein grófnő címmel, azzal, hogy gyermekei ezt a nevet fogják örökölni és Württembergben semmiféle trónigényük nem lesz. (Württemberg a német királyságok egyike volt.) A fiatal pár Bécsben telepedett meg, a férj katonai szolgálatban maradt. Három gyermekük született, Francis, Claudia és Amália. Öt év múlva azonban szörnyű tragédia vetett véget a boldog családi életnek. A tragédiát az egyik forrás így írja le: Claudia férje hadgyakorlaton volt, amikor a gyermekeivel egyedül maradt fiatal asszony meghallotta, hogy férjének ezrede egy éjszaka a közelben fog elvonulni. Az áldott állapotban levő fiatal asszony, aki kitűnő lovas volt, lóra ült és éjszakának idején a faluba vágtatott, amelyen keresztül férje ezredének elvonulását várta. El is érte a menetelő ezredét. Amikor azonban férjét meglátva, amúgy is halálra hajszolt lovát még gyorsabb rohanásra késztette, a fáradt ló elbukott és estében maga alá temette úrnőjét., Claudia még élt, amikor felvették és gyermeke 'életét'első'óráiban született meg. A tragédia 1841 október 1-én történt. Claudia elsőszülött fia, Francis, szintén osztrák katonai szolgálatba lépett és egy ideig a tarnopoli 7-ik huszárezrednél szolgált. Igazában . A múltkor megint elmentem mellette, ott az East negyedik utcán, közel a Euclid Avenuehez, a régi Rathskeller mellett és megint majdnem nedves szemű szentimentalizmusba fulladtam. A vidék zenebonája, a sok cha-cha meg rock’n-roll, meg a többi zagyva értelmetlenség közül finoman és meghatóan szűrődött ki Louis Rich és zenekara muzsikájánakemléke, rég elfelejtett operettek dallamai, bécsi valcerek, egy letűnt korszaknak és egy elmúlt Amerikának minden nosztalgiás szépsége. “Landmark” volt Clevelandban; látogató, átutazó vendég el nem mulasztotta volna meglátogatni. A helybeliek pedig minden délben és minden este zsúfolásig megtöltötték. Messze földön nem lehetett olyan hangulatot találni, mint a Rathskellerben, amit eredeti tulajdonosai valahonnét Németországból hoztak magukkal. A bár két oldalán, magasra épített polcokon különböző formájú és nagyságú sörös kancsók sorakoztak. A falakon tölgyfa burkolat, a mennyezeten gerendák. A vendéglőben valami európai izű illata terjengett a sörnek és a frissen sült húsoknak. Nem, ilyen hangulatot nem lehetett máshol találni, talán csak a Lischownál, New Yorkban, a tizennegyedik utcán. De a Rathskeller sokkal intimebb volt, kedvesebb, meghittebb, barátságosabb. A pincérek bizalmasan suttogtak a törzsvendégek fülébe, ajánlva a legújabb specialitásokat, amik most érkeztek Münchenből vagy Stuttgartból. Olyan steaket meg bécsi szeletet se lehetett sehol se kapni, mint a Rathskellerben, még a Ritzben se. A tulajdonos meg a manager magasra tartott fejjel, kidüllesztett mellel voltak büszkék a konyhájukra, méltán. A három ebédlő terem összefutó szögében állott egy emelvény. Ezen ültek a zenekar tagjai és ott állt előttük Louis Rich, hegedűvel az álla alatt, a fejével integetve a tempót. E sorok írója feldobogó szívvel emlékszik arra, hogy elsőnek fedezte fel, hogy az akkoriban híres muzsikus magyar származású volt. Eperjesről jött Amerikába két esztendős korában, szülei kíséretében. Magyarok szép számmal voltak képvi- írta: VASVÁRY ÖDÖN nősült bele királyi családba, mert nem kisebb személyiségnek, mint Viktória angol királynőnek egyik leányát, May Adelaidet vette nőül. Az ő rangja sem volt elég magas ilyen házassághoz és ekkor kapta a württembergi királytól a Teck hercege címet. Az ő leányuk volt Mary királyné, a mostani angol királynő nagyanyja. Claudia holttestét hazavitték és az erdőszentgyörgyi egyszerű református templom kriptájában temették el. A templom még a Hunyadiak idejében épült és a Rhédeyek restauráltatták. Sokkal később, amikor már Claudia unokája az angol trónörökös, a későbbi V.György király felesége volt, az ottani lelkész kérésére emléktáblával jelölte meg nagyanyja kriptáját. A Rhédey és Teck címerekkel díszített angol és magyar nyelvű emléktábla bizonyosan ma is ott van.. A Rhédey család kihalt. Utolsó férfitagja, Gábor, 1897-ben hunyt el. selye a zenekarban, Benkő úr, egy másik hegedűs, Ungár bácsi, a csellista, többek között. Louis Rich nagyon szerette a magyar muzsikát és ezért a Rathskellerben sokszor csendültek fel a Bob herceg, a János Vitéz, később meg a Kálmán operettek melódiái, népszerűsítve szülőhazánk kultúráját a született amerikaiak között, akik erre még nagyobb lelkesedéssel rendeltek még egy kancsó sört, vagy egy üveg Rüdesheimer bort. Nem is szólva a Szabadság szerkesztőségének tagjairól, akik igen kedvelték a Rathskellert. Ott ültek egy kerek asztal körül és csevegtek. Álmatag kék szemeit a mennyezet felé fordítva, Tarnóczy Árpád hátradőlt székében, talán verset csinált. Puky Pista szerkesztő úr, magasra emelt pohárral a kezében, hangosan politizált. Hát gyermekeim, akkor még szép világ volt, még prohibició se volt, nemhogy háború meg depresszió meg más mindenféle kellemetlenségek. William Howard Taft éppen akkoriban hagyta el a Fehér Házat, de áldott békés nyugalom honolt az országban, a Rathskellerben felszolgálták Wiener Schnitzlit, szólt a zene és senki se gondolt arra, hogy ez valamikor máskép is lehet és hogy, többek között, ez az áldott, kellemes, meleg, nagyszerű hely egyszer meg is szűnhet . . . A negyedik utca és Euclid Avenue sarkán volt az Opera House nevű színház. A színészbejáró a negyedik utcáról volt és emiatt a színészek kifestve, sokszor kosztümben szaladtak át felvonás közben a Rathskeller meg az Otto Moser vendéglőjének bar-roomjába egy gyors spriccerre. Az Opera Houseban nem mozi volt, hanem színészek játszottak színdarabokat, Hajós Mici a Sáriban, meg a Jacobi Viktor és Fritz Kreisler daljátékát, a Rombler Rosest. Ah, mondom, szép idők voltak. Cleveland volt az Egyesült Államok negyedik városa. Autóbuszok még ismeretlenek voltak, villamosok csörömpöltek végig az utcákon, a villamosjegyért három centet kellett fizetni, az átszállójegyért nem kértek semmit. • A felső Buckeye Road féligmeddig ismeretlen volt, a város keleti határa a Woodhillnál húzott végig és a clevelandi Magyar Önképzőkörben dr. Baracs Henrik elnökölt, szigorúan tekintetbe véve a parlamenti szabályokat, lelkesedve minden magyar ügyért, ahová az Önképzőkör küldöttsége kivonulhatott magyar zászló alatt. . . . . . Hová lett a tavalyi hó? . . . _ ^ | DOLGOK ÉS EMBEREK,nek istvan Slatk latréa